A határozat elvi tartalma: Felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének csak kirívóan okszerűtlen mérlegelés esetén van helye. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.065/2017/
- A tanács tagjai: . Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Vezekényi Ursula bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű Az I-III. rendű felperesek képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Horogh Anna Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Horogh Anna ügyvéd A per tárgya: kötelmi jogi igény A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.006/2016/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Zalaegerszegi Törvényszék 4.G.40.083/2014/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 1.500.000 (egymillióötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A
- február 8-án megalakult E Kft. (a továbbiakban: Kft.) települési önkormányzatokkal kötött szerződések alapján ellenérték fejében - átvállalta az önkormányzatok közvilágítási szolgáltatási kötelezettségének teljesítését. Az Kft-vel azonos tulajdonosi kör által alapított és azonos személy által vezetett alperes, az Kft. végelszámolására tekintettel, átvette annak addigi tevékenységét. A közvilágítási szolgáltatás biztosításához az I. rendű felperes és a II. rendű felperes elosztói rendszerét használta, a villamosenergiát pedig részben a III. rendű felperestől szerezte be. [2] [3] A peres felek között írásbeli rendszerhasználati-, villamosenergiavásárlási szerződés nem jött létre. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az alperes - a közvilágítási költségek kedvező elszámolása érdekében - a szerződéskötési kötelezettséggel terhelt helyi önkormányzatokat megillető kedvezmények jogosultjaként kívánt fellépni, az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó árképzési szabályoknak megfelelő ellenérték kikötését követelte. A felperesek ezt arra hivatkozással utasították el, hogy a kért árképzési szabályok alkalmazására az alperes nem jogosult. Az alperes emiatt az M E Hivatalhoz fordult. Az, a határozatával, a jelen per III. rendű felperesével szembeni panaszát elutasította. Az alperes az elutasító határozat felülvizsgálata iránt pert indított. Keresetét a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.279/2011/
- számú ítéletével jogerősen ugyancsak elutasította. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] [6] Az I. rendű felperes keresetében összesen 48.652.688 Ft rendszerhasználati díj és járulékai, a II. rendű felperes összesen 48.353.243 Ft rendszerhasználati díj és járulékai, a III. rendű felperes összesen 28.428.913 Ft vételár és rendszerhasználati díj, valamint ezek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperesek előadták, hogy a peresített időszakban az alperes csak részben tett eleget az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékének megfizetésére vonatkozó kötelezettségének. Keresetük jogcímeként elsődlegesen az alperes és köztük létrejött jogviszonyra, másodlagosan a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésének szabályaira hivatkoztak. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 47.727.089 Ft-ot és járulékait, a II. rendű felperesnek 46.641.678 Ft-ot és járulékait, a III. rendű felperesnek 28.428.913 Ft-ot és járulékait. Az I. és a II. rendű felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Megítélése szerint azáltal, hogy az alperes a III. rendű felperestől beszerzett villamosenergiát felhasználta, az I. és a II. rendű felperes elosztói hálózatát használta, a rendszerhasználati-, és a villamosenergia-vásárlási szerződések a felek által kikötött írásbeliség mellőzése ellenére is érvényesen létrejöttek a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(2)bekezdése alapján. Az alperesnek ezért a szolgáltatások ellenértékét, azaz a díjat, illetve a vételárat meg kell fizetnie. Az elsőfokú bíróság a felperesek által kiszámlázott és a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye által igazoltan valós fogyasztáson alapuló rendszerhasználati díj, illetve a III. rendű felperes üzletszabályzata szerint számítandó vételár megfizetésére kötelezte emiatt az alperest. Utalt arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása esetén is azonos tartalmú döntés született volna. [10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság, az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyta. [11] Az elsőfokú eljárás iratai, a III. rendű felperes által bírósági felhívásra utóbb becsatolt iratok alapján a tényállást kiegészítette az érintett egyes, megjelölt önkormányzatok és az alperes által közvilágítási rendszer üzemeltetésére vonatkozó szerződések megkötésének, a szolgáltatást vállaló cég személyében bekövetkező egyes változások bejelentésének, egyes áramvásárlásoknak, a közvilágítási rendszer üzemeltetésére létrejött egyik szerződés felmondásának, a III. rendű felperes igénye érvényesítésének időpontjára vonatkozó adatokkal. [12] A fellebbezés indokaira tekintettel azt hangsúlyozta: az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperesek által nyújtott szolgáltatások elfogadásával a rendszerhasználati-, illetve a villamosenergia-vásárlási szerződések létrejöttek a peres felek között - a felperesek üzletszabályzatában kikötött kötelező alakiság mellőzése ellenére - azok érvényesek. [13] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kereseti igények összegszerűségét - az elsőfokú ítéletben meghatározott marasztalási összeg erejéig az igazságügyi szakértői vélemény alátámasztotta. A szakértő számításai ugyanis hiteles mérőeszközök alkalmazásával leolvasott fogyasztáson - ahol ennek feltételei nem álltak fenn - kellően megindokolt korrigált becslésen, illetve jogszabály által meghatározott szolgáltatási díjtételeken alapultak. A másodfokú bíróság az igazságügyi szakvéleményben foglaltakra tekintettel nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperesek az elsőfokú eljárás során a becsatolt számlákat, kimutatásaikat többször helyesbítették. [14] A másodfokú bíróság utalt arra is, az elsőfokú eljárás során az alperes tételesen nem jelölte meg, hogy melyik fogyasztásmérő nem volt hiteles a perbeli időszakban. Kereseti ellenkérelme ezért e körben nem felelt meg a Pp. 139. §-ában írt követelményeknek. Így, az elsőfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az alperest ezzel kapcsolatban a szükséges bizonyításról, a bizonyítási teherről tájékoztassa. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 205. §
(1)és
(2)bekezdésébe, a 217. §
(2)bekezdésébe, a
- §-ába, a Pp.
- §
(1)bekezdésébe, a 164. §
(1)bekezdésébe, a 182. §
(3)bekezdésébe, a 206. §
(1)bekezdésébe, a villamos energiáról szóló
- évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET)
- §
(1)bekezdésébe, és a villamos energia rendszerhasználati díjakról szóló 119/2007.(XII.29.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKMr.) 2. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [16] Vitatta, hogy a felperesek szolgáltatásának alperes általi igénybevételével rendszerhasználati és villamosenergia-vásárlási szerződés jött létre. Előadta, a felek között nem volt akarategység a szolgáltatás mennyiségére, ellenértékére, az igénybevétel kezdetére, időtartamára vonatkozóan. Így, közöttük a perbeli szerződések nem jöhettek létre. [17] Az alperes állította, az eljárt bíróságok a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást nem derítették fel. A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével állapították meg a felperesek szolgáltatásának kezdő időpontját. Hiányos, önmagával is ellentétes, homályos szakértői vélemény alapján határozták meg a felperesek által nyújtott szolgáltatásokat, az alperest terhelő díjat, illetve vételárat. Az alperes sérelmezte, hogy a felperesek által kiállított, többször helyesbített számlák adatait vitatása ellenére- a szakértő ellenőrzés nélkül, a tényleges fogyasztás megállapításának mellőzésével elfogadta. Az alperes véleménye az volt, az eljárt bíróságok lényegében megfordították a bizonyítási terhet. A kereset összegszerűségének felpereseket terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére, az e körben felmerült bizonyítatlanságot nem értékelték az alperes javára. [18] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [20] A Kúria az alperes állításával szemben úgy ítélte, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 163. §
(1)és
(2)bekezdése szerint, a perbeli jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást felderítették. Az érintett önkormányzatok perben beszerzett nyilatkozatai, az alperes és az önkormányzatokat terhelő közvilágítási szolgáltatási kötelezettség teljesítését átvállaló, időközben végelszámolás alá került Kft.-re vonatkozó ügyfél változással kapcsolatos bejelentések, az utóbb felszámolás alatt álló Kft. felszámolójának nyilatkozta, a jogvitához kapcsolódó megelőző hatósági és peres eljárások iratai alapján okszerűen következtettek arra, hogy
- július 1-jétől a felperesek keresetét megalapozó egyes szolgáltatásokat az alperes igénybe vette. [21] A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban is: azáltal, hogy az alperes a fenti időponttól használta a felperesek villamosenergia elosztó rendszerét, a III. rendű felperestől villamosenergiát is beszerzett - e ráutaló magatartással - közte és a felperesek között, a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében szerződés jött létre. Tekintettel arra, hogy a létrejött szerződések megkötésére írásbeli alakot nem jogszabály, hanem kizárólag a felperesek üzletszabályzata ír elő, nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor e szerződések írásba foglalásának hiánya miatt azok semmisségét nem állapították meg, azokat érvényesnek minősítették. Helytállóan rögzítette a másodfokú bíróság azt is, hogy az általános szerződési feltételek részét képező írásbeli alakra vonatkozó kikötés - arra irányuló felek közötti megállapodás hiányában - csak a felpereseket kötötte. Ők azonban írásbeli szerződés nélkül is teljesítettek, és teljesítésüket az alperes elfogadta. Az így létrejött szerződéseket a Ptk. 217. §
(2)bekezdése értelmében még akkor is érvényesnek kell tekinteni, ha az írásbeli alakot a felek megállapodásukkal kötötték volna ki. [22] A Kúria álláspontja szerint alaptalanul hivatkozott az alperes a Ptk. 205. §
(1)és
(2)bekezdésének megsértésére is. A szolgáltatások nyújtásának kezdő időpontját, tartamát, mennyiségét is a felek ráutaló magatartása határozta meg. A felperesek adott szolgáltatását ugyanis az alperes elfogadta. Vonatkozik ez a díjfelszámításra is. Az alperes tudomással bírt arról, hogy a felperesek nem hajlandók az általa igényelt kedvezményes díj kikötésére. Közöttük az írásbeli szerződés alapvetően a szolgáltatás ellenértékében való megegyezés hiánya miatt nem jött létre. Az alperes e nélkül is a felperesi szolgáltatásokat tartósan igénybe vette. Ezzel vállalta a magasabb összegű - részben jogszabály, részben a felperesi üzletszabályzat szerint számítandó - díj fizetésének kötelezettséget is. A ráutaló magatartással ellentétes esetleges bármilyen titkos fenntartása - például, hogy utóbb hatósági vagy bírósági határozattal igazolja, hogy az önkormányzatokra irányadó árképzési szabályok vonatkoznak rá -, rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös a Ptk. 207. §
(5)bekezdése értelmében. [23] Az alperes állításával ellentétben a Kúria úgy ítélte, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási kötelezettséget a Pp. 164. §
(1)bekezdésének megfelelően - figyelemmel a Pp.
- §-ban írtakra is - helytállóan telepítették. Az alperesi ellenkérelem körébe tartozó, a felperesi állítások vitatását alátámasztó konkrét tényállítások megjelölése - mely számlák adatai és miért tévesek, mely mérőórák hitelessége kétséges - és az ezeket alátámasztó, a szakértő által előadottak szerint, a mérőórák hitelességének hiányára nézve utóbb már be sem szerezhető bizonyítékok nélkül, csak az volt vizsgálható, hogy a felperesek a keresetük jogalapját és összegszegszerűségét a rendelkezésre álló bizonyítékokkal kétséget kizáróan bizonyították-e. [24] A Kúria álláspontja szerint, e körben is az eljárt bíróságok helytálló következtetéseket vontak le. Helyesen ítélték úgy, hogy a felek észrevételeire tekintettel többször - írásban, illetve szóban is - kiegészített, pontosított, a peres felek jogviszonyának, körülményeinek sajátosságait is számbavevő igazságügyi szakértői vélemény a bíróság által megállapított tényállás alapjául szolgálhatott. Az - végleges formájában - nem minősült homályosnak, hiányosnak, önmagával, vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak. A szakértő kellő magyarázatát adta annak, hogy a kirendelését követően bejelentett, a szakvéleményének elkészítését akadályozó hiányosságoknak utóbb miért nem tulajdonított jelentőséget. Utalt az alperes által a számlákkal kapcsolatosan korábban kétségbe nem vont, mért vagy közvilágítási naptár szerint számított fogyasztási adatokra, a mérőeszközök ugyancsak alperes által korábban nem támadott hitelességére, azok meghibásodására utaló észlelések, bejelentések hiányára, hitelességi időn belül a mérők hitelességének vélelmezésére, az alperesi adatszolgáltatásokra, a stornózások miatt kétséges számlaadatok mellőzésére, a becsült adatokat tartalmazó számlák szükségesnek tartott, összehasonlító adatok felhasználásával történt korrigálására, a felperesek elszámolásának kereteit adó jogszabályi előírásokra. [25] Ugyancsak az alperesi állítással ellentétben, az eljárt bíróságok a fent említett szakértői vélemény, az érintett önkormányzatoktól beszerzett nyilatkozatok, a becsatolt okiratok tartalmát, a felek nyilatkozatait a Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti elveknek és a meggyőződésüknek megfelelően mérlegelték. Az a tény, hogy az általuk levont következtetések az alperes számára kedvezőtlenek, nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésre. A Kúria következetes joggyakorlata szerint ugyanis a felülmérlegelést még az sem alapozhatja meg, ha a bizonyítékokból esetleg más következtetések is levonhatók lettek volna. A felülmérlegelésre csak akkor van mód, ha a bizonyítékok értékelése kirívóan okszerűtlen, iratellenes volt, ha emiatt kizárólag csak egy fajta következtetésnek lett volna helye. (BH2012.179., BH2002.29., BH2013.126, BH2013.119.) A rendelkezésre álló bizonyítékokból azonban a jelen eljárás során, a megelőző pontokban kifejtettekre is tekintettel ilyet megállapítani nem lehetett. [26] A fentiek szerint a Pp. szabályainak megfelelően elkészített és figyelembe vett szakértői vélemény igazolta, hogy a felperesek javára megítélt díj és vételár kiszámítására, az alperes által történő megfizetésre kötelezésre a VET 140. §
(1)bekezdésére, illetve a felperesi üzletszabályzatokban foglaltakra, valamint a GKMr. 2. §
(1)bekezdésére figyelemmel került sor. A jogerős ítélet ezért ez okból sem jogszabálysértő. [27] Az alperes részletesen nem fejtette ki, nem indokolta, hogy a Ptk. 240. §-át a jogerős ítélet miért sérti. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelmének e részével érdemben nem foglalkozhatott a Pp. 272.§
(1)bekezdésében, illetve a 273. §
(1)bekezdésben írtakra tekintettel, figyelemmel a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016.(II.15.) PK vélemény
- és
- pontjára is. [28] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási és anyagi jogi jogszabályok megsértése nélkül hozott jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [29] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére. Annak mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 5. §
(2)és
(5)bekezdései szerint állapította meg. [30] Az alperes az általa le nem rótt illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyú 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése értelmében köteles megfizetni. [31] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
- szeptember
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró