Pfv.20446/2017/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Elbirtoklás esetén a birtoklás sajátjakénti jellege csak akkor állapítható meg, ha azt a birtokos objektív módon mások felé is kifejezi. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.446/2017/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: képviseletében Dr. Méhes László ügyvéd I-II. rendű Az alperes Az alperes képviselője: Dr. Patócs Ilona ügyvéd A per tárgya: elbirtoklás megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Győri Törvényszék 2.Pf.20.442/2016/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Járásbíróság P.20.394/2014/26/II. Mosonmagyaróvári Rendelkező rész A Kúria a Győri Törvényszék 2.Pf.20.442/2016/
3. ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon fizessenek meg az alperesnek 20.000 felülvizsgálati eljárási költséget. számú jogerős belül személyenként (húszezer) forint Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az L. utca
4. szám alatti lakás megnevezésű ingatlan 2/4 tulajdoni hányadban az alperes, 1/4-1/4 tulajdoni hányadban az I-II. rendű felperesek közös tulajdona. A felperesek a tulajdoni hányadaikat [2] [3] öröklés jogcímén szerezték meg. A felperesek testvére, néhai F. K. J. és az alperes a perbeli ingatlan tulajdonjogát az
5. november 13-án kötött adásvételi szerződéssel szerezték meg. A felperesek jogelődje és az alperes
6. december 12-én kötött házasságot, házasságukat a városi bíróság az
7. június 22-én kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. A jogerős ítélet indokolása szerint a házassági életközösség
8. november hónapban szakadt meg véglegesen. Az életközösség megszakadásával egyidejűleg az alperes az addig közösen használt ingatlanból elköltözött. Ettől kezdve a felperesek testvére használta az ingatlan egészét a
9. augusztus 4-én bekövetkezett haláláig. Ő fizette az ingatlan fenntartásával együtt járó költségeket. A felperesek jogelődje halálát követően a felperesek viselték az ingatlan fenntartásával együtt járó költségeket, fizették a közüzemi díjakat, a közös költséget, illetve az állagmegóvással együtt járó egyéb költségeket. Ők egyenlítették ki az önkormányzat felé fennálló vételár-hátralékot is. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] [6] [7] A felperesek keresetükben annak a megállapítását kérték, hogy a perbeli ingatlan 2/4 tulajdoni hányadát fele-fele arányban
10. november 30-án elbirtoklás jogcímén megszerezték. Arra hivatkoztak, hogy az alperes a testvérükkel fennálló életközösség megszakadásakor az ingatlanból a véglegesség szándékával elköltözött, azóta róla információval nem rendelkeztek. Az ingatlan fenntartásával együtt járó költségekhez az alperes az elköltözését követően nem járult hozzá, ezeket a költségeket testvérük elhunytát követően ők fizették és ők gondoskodtak az ingatlan állagának a megóvásáról. Állításuk szerint az elbirtoklási idejüket a jogelődjük elbirtoklási idejéhez hozzászámítva, a perbeli ingatlanban elbirtoklás jogcímén személyenként 1/4-1/4 tulajdoni hányadot szereztek. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperesek jogelődjétől a válásukat követően elköltözött és a perbeli ingatlant megegyezésük szerint a volt a férj használta. Előadta, hogy 2003-ban a volt férje már nagyon beteg volt, ezért 2003 tavaszán felhívta őt és kérte, hogy mondjon le az őt megillető tulajdoni hányadról a javára, mert az ingatlant értékesíteni akarja, és a vételárból szociális otthonba akar költözni. Állítása szerint ő azonban a tulajdoni hányadáról nem kívánt lemondani, csupán azt akarta, hogy a volt férje az ingatlanban nyugodtan élhessen. Hivatkozott arra is, hogy testvére, P. L. és a szülei e körülményekről tudtak, továbbá, hogy ő levelet is írt a volt férjének, majd ezt követően személyesen is felkereste és elmondta neki, hogy nem kíván lemondani az ingatlanban fennálló tulajdoni hányadáról. Előadta továbbá, hogy ezt követően néhány alkalommal járt a volt férjénél tulajdonukban álló ingatlant. és megtekintette a közös Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű és a II. rendű felperes
11. november 30-án elbirtoklás jogcímén „1/4-1/4 arányban" megszerezte a perbeli ingatlan alperes tulajdonaként nyilvántartott 2/4 tulajdoni illetőségét. [9] Az elsőfokú bíróság szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen megállapítható volt, hogy a felperesek jogelődje, illetve halálát követően a felperesek birtoklásának ideje alatt az alperes ismeretlen helyen tartózkodott, magáról életjelet nem adott. A perbeli ingatlannal kizárólag az alperes volt házastársa, majd annak halálát követően a felperesek törődtek, azt karbantartották és a közterheket is ők viselték. Utalt rá, hogy az alperesnek tudomása volt arról, hogy a perbeli ingatlant a volt férjével részletfizetéssel vásárolták meg, együttélésük ideje alatt az ingatlan vételárát részletekben teljesítették az életközösség megszakadásáig. Ezt követően azonban az alperes az ingatlan vételárának részletekben történő fizetését nem teljesítette. [10] Megítélése szerint az alperes az érdemi ellenkérelmében előadottakat nem tudta bizonyítani. Azt is megállapította, hogy az alperes nem kívánt az ingatlanban fennálló tulajdoni hányadával rendelkezni, a közterheket és a rendszeres kiadásokat nem viselte, nem kívánt hozzájárulni a közös költség viseléséhez sem, amely nem a használattal függ össze, hanem a tulajdonosi jogálláshoz kapcsolódó kötelezettség. Álláspontja szerint mindezekre figyelemmel a felperesek jogelődje és a felperesek is véglegesnek tekinthették a birtoklásukat, az adott ügyben az elbirtoklás törvényi feltételei teljesültek, az elbirtoklási idő
12. november 30-ával eltelt. [11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. [12] Okfejtése szerint elbirtoklásra csak olyan használat vezethet, amelynek során az ingatlant birtokban tartó fél tudatában kialakult és alappal alakulhatott ki az a meggyőződés, hogy birtoklását véglegesnek tekintheti, mert abban senki nem fogja megzavarni. Ez a szubjektív elem független attól, hogy a használó egyébként tudja-e, vagy sem, hogy az ingatlan vagy annak valamely része vonatkozásában más az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett tulajdonos. Megítélése szerint a felperesek jogelődje tudatában az a körülmény, hogy a házassága az alperessel megromlott és e miatt az elköltözött a közös tulajdonában lévő ingatlanból nem adhatott kellő alapot arra, hogy úgy gondolja, hogy biztosan nem kell azzal számolnia, hogy az alperes az ingatlan vonatkozásában nem kíván tulajdonosi igényt érvényesíteni. [13] Érvelése szerint arra nézve, hogy a váláshoz kapcsolódóan egyáltalán volt-e a házas felek között kommunikáció, történt-e ténylegesen egyeztetés az ingatlan jogi sorsát illetően, a peradatok tükrében nem volt levonható egyértelmű következtetés. Ettől függetlenül a felperesek jogelődjének a kialakult élethelyzetben a házastársa elköltözése után sem lehetett kellő alapja abban bízni, hogy az alperes elköltözésével egyben le is mondott a tulajdonáról, és azzal kapcsolatban utóbb sem kívánt igényt érvényesíteni. Utalt arra is, hogy a felperesek jogelődje maga is tulajdonostárs volt, ezért az ingatlan terheinek a viselése neki is az érdekében állt. [14] Rámutatott: A felperesek maguk sem állították, hogy jogelődjük valaha is tett volna olyan kijelentést, amely az ingatlan általa történő használata kapcsán a tudata szerinti tartalmat kifejezésre juttatta volna, az általuk előadottakból kiderült, hogy a testvérükkel annak a házasságáról, illetve a házasság felbontása utáni vagyoni dolgokról érdemben nem lehetett beszélni, mert ő elzárkózott ezektől a témáktól. [15] Utalt arra is, hogy a II. rendű felperes nyilatkozata szerint ugyan nem volt szoros kapcsolatban a testvérével, de amikor rákérdezett annak a vagyoni dolgaira, akkor az azt mondta neki, hogy az alperessel semmiben nem állapodtak meg. [16] A másodfokú bíróság szerint mindezek alapján a felperesek jogelődjük vonatkozásában alappal nem állíthatják, hogy megvalósult volna a részéről az elbirtoklásra vezető sajátkénti használat és e miatt az sem állapítható meg, hogy a jogelődjük elbirtoklásra vezető ingatlanhasználatát folytathatták volna annak halálát követően. Szerinte ugyanakkor az elbirtoklás körében a felperesek részéről a sajátjakénti birtoklást kívülálló harmadik személyekkel szemben kifejező megnyilvánulásokat sem lehetett megállapítani, a felperesek perbeli nyilatkozataiból is az tűnt ki, hogy ténylegesen soha nem is vették birtokukban a perbeli ingatlant. A tanúvallomások alapján is azt állapította meg, hogy a felperesek jogelődje halálát követően maguk sem gondolták azt, hogy a perbeli ingatlanhányadot érintően az általuk is ismert tulajdonostárs nem fog majd fellépni, ők is számoltak azzal, hogy a testvérük halála után az alperes a tulajdoni hányada tekintetében igényt fog érvényesíteni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és a keresetüknek helyt adó határozat meghozatalára irányult. [18] Ismételten arra hivatkoztak, hogy az alperes a perbeli ingatlanból 1998 novemberében elköltözött, ingóságait magával vitte, az ingatlanban később nem jelent meg, annak költségeit nem fizette, ezért a jogelődjük alappal gondolhatta, hogy az alperes a visszatérés szándéka nélkül távozott, így az ingatlant a sajátjaként birtokolta. Hivatkoztak arra is, hogy az alperesről az eljárás során kiderült, hogy a lakóhelyét gyakran változtatta, a törvény olyan kötelezettséget nem ró a tulajdonostársa, hogy fel kell kutatnia és nyilatkoztatnia a másik tulajdonostársat, hogy mi a szándéka az ingatlannal. [19] Állították, hogy az alperes az eljárás során többször „hazudott", valótlan nyilatkozatot tett elköltözésének időpontjára vonatkozóan, alaptalanul állította, hogy a jogelődjük folyamatosan bántalmazta, továbbá, hogy ellentmondásos nyilatkozatot tett arra nézve is, hogy később járt-e a perbeli ingatlanban és beszélt-e a jogelődjükkel az ingatlan jogi sorsát illetően. [20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperesek a felülvizsgálati kérelemben nem jelölték meg a megszegett jogszabályi rendelkezéseket, hanem csupán a Pp. 206.§-ára hivatkoztak, amikor a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadták. [21] Érdemben kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [23] A Kúria elöljáróban rámutat, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme a Pp. 272.§