Kfv.37690/2017/4 – Kúria

(2)bekezdése szerint. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.690/2017/

1. A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke . Rothermel Erika előadó bíró . Márton Gizella bíró A felperes: Felperes neve (címe) A felperes képviselője:. Pencz Kamilló ügyvéd (cím) Az alperes: Pest Megyei Kormányhivatal (1052 Budapest, Városház utca 7.) Az alperes képviselője:. ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: vadászati hatósági ügy A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat:ári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.427/2016/10/II. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.427/2016/10/II. számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Somogy Megyei Kormányhivatal, mint elsőfokú vadászati hatóság
2. március
3. napján hivatalból ajánlást tett közzé a kód.
4. és [2] [3] a kód.
5. kódszámú területek
6. március
7. napjától
8. február
9. napjáig terjedő üzemtervi ciklusra szóló határaira. A felperes
10. május 3-án a fenti kódszámú vadászterületek határaira szóló ajánlásra a kód.
11. kódszámú vadászterület 340,2581 hektár nagyságú területtel történő növelésére irányuló javaslatot nyújtott be az elsőfokú hatósághoz. A felperes részére összesen 169,7017 hektár terület vonatkozásában meghatalmazás került előterjesztésre az ügyben. A meghatalmazás

(1)bekezdése szerint a meghatalmazó a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatban a földtulajdonosi gyűlésen képviseletre adott meghatalmazást, közelebbről arra, hogy a tulajdonát képező földterületek hasznosításáról szóló szavazáson a tulajdon alapján a meghatalmazó az őt megillető szavazati jogot helyette és nevében gyakorolja, különösen a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló

1. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 12.§-ában meghatározott kérdésekben. Az elsőfokú vadászati hatóság a felperest hiánypótlásra hívta fel az igazgatási szolgáltatási díj befizetésének igazolására, illetőleg az érintett földterületek ingatlanügyi hatóság által papír alapon vagy elektronikus adathordozón kiadott adatainak eredetét igazoló dokumentumok csatolására, melynek a felperes eleget tett. Az elsőfokú hatóság a
2. május
3. napján kelt SOH/21168-8/
4. számú határozatával a felperesnek az ajánlásban foglalt kódszámú vadászterületek határaira vonatkozó és az ajánlást érintő módosító javaslatát elutasította. Határozatának indokolásában hivatkozott a Vtv. végrehajtására kiadott 79/
5. (V.4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 7/A.§

(1)bekezdés c) pontjában írtakra. Megállapította továbbá, hogy a felperes nevére szóló meghatalmazások egyike sem felel meg a Vhr. 15. számú mellékletét képező, a földtulajdonost megillető vadászati joggal kapcsolatos meghatalmazás kötelező adattartalmára vonatkozó előírásoknak. A tartalmi hiányosságok okán megállapította, hogy a Vtv. 14/A.§

(7)és

(8)bekezdéseiben, valamint a Vhr. 7/A.§

(1)bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn, ezért a felperes kérelmét a Vhr. 7/B.§

(1)bekezdés c) pontjára hivatkozva elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes)

1. július
2. napján kelt 04.3/39042/
3. számú határozatával az indokolás megváltoztatása mellett helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a vadászati joggal kapcsolatos meghatalmazás kötelező adattartalmát a Vhr.
4. számú melléklet
5. pontja határozza meg, amely alapján megállapítható, hogy az ajánlásban szereplő vadászterületek határainak módosítására irányuló hatósági eljárásban a felperes részére kiállított, a határozatban rögzített földtulajdonosi meghatalmazások nem használhatók fel, mivel azok a meghatalmazó földtulajdonosok nevében módosító javaslat benyújtására nem jogosítja fel a meghatalmazottat. A benyújtott módosító javaslat 340,2581 hektár vadászterületet érintett, amelyből a módosító javaslatot benyújtó földtulajdonosok tulajdonában és az általuk képviselt módosító javaslat területével érintett személyek tulajdonában lévő földterület kiterjedése a kérelmező nyilatkozata alapján 257,1697 hektár, amely a módosító javaslattal érintett vadászterületek kiterjedésének 77,58%-a. A benyújtott, de figyelembe nem vehető meghatalmazások összes területének kiterjedése pedig 169,16 hektár, ezzel a módosító javaslatot benyújtó földtulajdonosok tulajdonában és az általuk képviselt, a módosító javaslat területével érintett személyek tulajdonában lévő földterület kiterjedése 87,468 hektárra csökkent, amely az érintett vadászterület kiterjedésének 25,7%-a. A módosító javaslatot benyújtó földtulajdonosok tulajdonán kívül eső rész 74,35%-kal növekedett, túllépve a Vtv. 14/A.§

(8)bekezdésében meghatározott megengedett 33,33%-ot. A Vhr. 7/B.§

(1)bekezdés c) pontja alapján - figyelemmel a Vtv. 14/A.§

(7)és

(8)bekezdéseiben írtakra - a kérelem elutasítása jogszerűen történt. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [4] [5] A felperes keresetében - anyagi jogi jogszabályokra utalva - az alperes határozatának megváltoztatását és az általa benyújtott módosító javaslat elfogadását, a vadászterület határának a módosító javaslat szerinti megállapítását kérte. A felperes

1. február 1jén módosította keresetét és eljárásjogi okokból sérelmezte a hatósági döntést. Az alperes fenntartva határozatának indokolásában foglaltakat, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában elöljáróban rögzítette, hogy a felperes határidőben benyújtott keresetében anyagi jogszabálysértésre hivatkozott, míg a
2. február
3. napján előterjesztett módosításában eljárási jogszabálysértések megjelölésével is támadta az alperes határozatát. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a keresetmódosítást a Polgári perrendtartásról szóló
4. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330.§

(2)bekezdésében meghatározott 30 napos határidőn túl terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Pp. 335/A.§-ára, amely szerint a keresetet az első tárgyaláson lehet megváltoztatni, azonban az eredeti keresettől eltérő jogsértés megjelölésére csak a jogszabályban előírt 30 napos perindítási határidőn belül van lehetőség. Megállapította, hogy a felperes az utólag előterjesztett és eljárási jogszabálysértésre való hivatkozást tartalmazó beadványa a Pp. 335/A.§

(1)bekezdése szerint elkésett. Az elsőfokú bíróság utalt a Kúria Kfv.IV.35.395/2014/7., Kfv.I.35.451/2009/

1. és Kfv.I.35.113/2012/
2. számú ítéleteinek tartalmára. A bíróság hivatkozva a Vtv. 6.§

(2)bekezdésére kifejtette, hogy a vadászterület határát megállapító határozat szerint a vadászati joggal rendelkező közösség tulajdoni közösség. Vadászterület határának megállapítása a vadgazdálkodási üzemtervi időszakra vonatkozik, amennyiben lejár, a Vtv. 11/A.§ában foglaltak szerint újból meg kell állapítani, s az ajánlást közzé kell tenni. A közzétett ajánlásra nézve a Vtv. 11/A.§

(5)bekezdése értelmében a földterület tulajdonosa a vadászterület vonatkozásában módosító javaslatot terjeszthet elő, mely meg is történt a felperes részéről. Amennyiben a módosító javaslatot az érintett fő tulajdonos nem egyedül, hanem más földtulajdonossal együtt nyújtja be, akkor ehhez szükséges a Vtv. 11/A.§

(7)és

(8)bekezdéseiben meghatározott feltételek teljesítése, továbbá a Vhr. 7.§

(2)bekezdésének,

1. és
2. számú mellékleteiben foglaltaknak való megfelelés a képviseletre vonatkozó rendelkezések tekintetében. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi hatóság a lefolytatott vizsgálat eredményeképpen helytállóan állapította meg, hogy egyes ingatlanok tekintetében a meghatalmazás tárgya a földtulajdonosi gyűlésen való képviseletre és a földterületek hasznosításáról szóló szavazásra, valamint a Vtv. 12.§-ában meghatározott kérdésekre kiterjedő meghatalmazás volt, nem pedig a vadászterület határainak megváltoztatására való felhatalmazás. Helytállóan jutott tehát az alperes arra a következtetésre, hogy az előtte folyó hatósági eljárásban a felperes által benyújtott azon meghatalmazások, amelyek nem a módosító javaslat benyújtására jogosítják fel a felperest, nem vehetők figyelembe. A figyelmen kívül hagyott meghatalmazások alapján helyesen rögzítette az alperesi hatóság, hogy a módosító javaslatot benyújtó földtulajdonosok tulajdonán kívül eső rész 74,3%-a, amely meghaladja a Vtv. 11/A.§

(8)bekezdésében meghatározott földterületet érintő korlátot, mert a módosító javaslattal érintett földterület több, mint 1/3-a nem a módosító javaslatot benyújtó földtulajdonosok birtokában van. Helyes volt tehát az az alperesi megállapítás is, hogy a felperes által benyújtott módosító javaslat nem felel meg a Vhr. 7/A.§

(1)bekezdésében és a Vtv. 11/A.§

(7)-

(8)bekezdéseiben írt rendelkezéseknek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelmének megfelelően az első- és másodfokú hatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási hatóságok a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapelveinek és alapvető rendelkezéseinek súlyos megsértésével járt el, így sértette a Ket. 1.§

(1)bekezdését, 3.§

(1)bekezdését, 4.§

(1)bekezdését és 5.§át. A Ket. garanciális követelményei kapcsán előadta, hogy vele szemben a tisztességes eljárás nem valósult meg, különös tekintettel a hiánypótlási felhívás hiányosságára. Kifejtette, hogy a Ket. 37.§

(3)bekezdése részletezi, hogy mikor kell hiánypótlási felhívást kibocsátani, amely az elsőfokú hatóság részéről meg is történt, azonban nem teljes körűen, ezáltal elmulasztotta a hatóság irányában a tájékoztatási kötelességét. A felperes a bírósági eljárással kapcsolatban sérelmezte, hogy már az első tárgyaláson előterjesztette az eljárással kapcsolatos jogszabálysértésekre való hivatkozását, azonban a bíróság - miután az eredetitől más irányú kérelemnek tekintette - azokról nem döntött érdemben. Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság a Kúria K.

1. számú elvi határozatát, amely kimondja, hogy a közigazgatási eljárás garanciális szabályainak figyelmen kívül hagyása (megsértése) az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyanazon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság. A felperes hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2/
2. (V.9.) KK véleményére, amely úgy értelmezhető, hogy a keresetváltoztatásban megjelölt alapvető garanciális érvek érvényesülését a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, és a jelen perben a felperesi indokolás alapján levonható az a következtetés, hogy az elsőfokú bíróság nem mellőzhette a fenti alapelvek érvényesülésének vizsgálatát. Az a körülmény, hogy ezen keresetmódosítás az első tárgyaláson előterjesztésre került, azt jelenti, hogy a bíróságnak a jogszabályi hivatkozásokat az alperesi határozat jogszerűsége szempontjából figyelembe kellett volna vennie. A felperes utalt a Pp. 215.§-a kapcsán a Ket. 121.§-ára is. Álláspontja szerint ugyanis a Ket. 121.§

(2)bekezdése alapján alapvetően súlyos eljárási jogszabálysértést valósított meg az elsőfokú közigazgatási hatóság, amikor a törvény eljárási alapelveibe, alapvető rendelkezéseibe ütköző eljárás során hozta meg semmisnek minősíthető határozatát. Az elsőfokú bíróság ítéletében ezt a súlyos jogszabálysértést hivatalból kellett volna észlelnie, mint semmisségi okot. A felperes szerint miután az elsőfokú hatóság által hiányolt iratokat utólag csatolta, a másodfokú hatóságnak vizsgálnia kellett volna azt, hogy új tény merült fel, és a Ket. 105.§

(2)bekezdése szerint kellett volna eljárnia, azaz a bizonyítást magának kellett volna elvégeznie és a bizonyítékokat értékelnie. A hatóságnak észlelnie kellett volna, hogy több személy nevében jár el a felperes, aki már megfelelő meghatalmazással rendelkezik, ezért tisztáznia kellett volna a képviseleti jogosultságot és szükség esetén, ha további ügyfelek bevonása szükséges, akkor a Ket. 105.§

(3)bekezdése szerint kellett volna eljárnia. A felperes álláspontja szerint sem az első-, sem a másodfokú hatóság nem tartotta be a fent hivatkozott törvényi előírásokat, amely megsértésének következtében sem az első-, sem a másodfokú hatóság nem jutott abba a helyzetbe, hogy a felperesi kérelmet érdemben vizsgálja, és az ott felsorolt okszerű, logikus, és az adott vadászterületet legjobban ismerő személy vagy személyek erre irányuló kérelmét érdemben elbírálja. Az elsőfokú bíróság [8] pedig mellőzve a felperesi érveket, szintén nem vizsgálta a felperes által előterjesztett kereseti kérelmet. Mindezzel az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206.§

(1)bekezdését, mivel a felperes által megjelölt garanciális előírások érvényesülésének vizsgálatát nem végezte el, a perben rendelkezésre álló adatoknak csak a formális vizsgálatára szorítkozott. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [10] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. [11] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá. A felperes 2017. február 1. napján előterjesztett keresetmódosításában eljárási jogszabálysértések megjelölésével is támadta az alperes határozatát. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy 2017. február 1-jén benyújtott keresetmódosítás a Pp. 330.§

(2)bekezdésében meghatározott 30 napos határidőn túl került előterjesztésre. Megalapozottan hivatkozott a Pp. 335/A.§-ára, amely szerint a keresetet az első tárgyaláson lehet megváltoztatni, azonban az eredeti keresettől eltérő jogsértés megjelölésére csak a jogszabályban előírt 30 napos perindítási határidőn belül van lehetőség. A bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes az utólag előterjesztett és eljárási jogszabálysértésre való hivatkozást tartalmazó beadványa a Pp. 335/A.§

(1)bekezdése szerint elkésett. A Kúria Kfv.IV.35.395/2014/

1. számú ítéletében részletesen kifejtette a keresetváltoztatásra vonatkozó jogalkalmazói álláspontot, amely szerint az elsőfokú bíróság nem foglalkozhatott a felperesnek a hiánypótlási felhívás tartalmával, hiányosságaival, ennélfogva ítélete nem jogszabálysértő. A felperes, aki lényegében keresete kiegészítésében előadott eljárási szabálytalanságokra alapította felülvizsgálati kérelmét, ezen az alapon nem tudott olyan eljárási vagy anyagi jogsértésre hivatkozni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését megalapozhatta volna. Miután a felperes a jogerős ítélet indokait az eredeti érvekkel nem tudta megcáfolni, ezért a Kúria K.
2. számú elvi határozatára hivatkozott, amely kimondja, hogy a közigazgatási eljárás garanciális szabályainak figyelmen kívül hagyása (megsértése) az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyanazon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság. Emellett utalt a Ket. 121.§

(2)bekezdésére, amely kimondja, hogy „törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést is semmisségi okká minősíthet”. A felperes azonban tévedett, amikor a Ket. 121.§

(2)bekezdésére hivatkozott, úgy állítva be a hatóságnak a hiánypótlással összefüggő állítólagos mulasztását, mint súlyos eljárási szabálysértést, amely semmisséget eredményez és amelyet a bíróságnak hivatalból kell észlelnie. A hatóság felperes által felhozott mulasztása ugyanis csak akkor lehetne semmisségi ok, ha valamely törvény ezt kimondaná. Ilyen törvényi rendelkezés azonban nincsen, arra a felperes sem tudott hivatkozni, így - jogszabályi alap nélkül - semmisség okán sem vizsgálható a felperes által felvetett eljárási jogsértés, és ezen az alapon sem utasítható új eljárásra az elsőfokú bíróság. [12] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [13] A pervesztes felperes a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§

(3)és

(5)bekezdései alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel. [14] A pervesztes felperes a Pp. 78.§

(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§

(1)bekezdése alapján állapította meg a Kúria. Budapest,

1. június
2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró