← Magyarország

Gf.20076/2018/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.076/2018/5/I.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Czakó Károly ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tatár Eszter ügyvéd által képviselt alperes ellen üzletrész ellenértékének megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék

  1. november
  2. napján kelt 16.G.40.013/2016/
  3. számú ítélete ellen a felperes által
  4. sorszám alatt és az alperes által
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a viszontkeresetet, mint meg nem engedettet elutasítja, az elsőfokú ítéletnek a viszontkeresetet elbíráló rendelkezéseit hatályon kívül helyezi. Mellőzi az elsőfokú ítéletnek a felperest az alperes javára 537.624,- (Ötszázharminchétezerhatszázhuszonnégy) Ft megfizetésére kötelező rendelkezését. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft feljegyzett mérsékelt viszontkereseti illetéket. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezését részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.823.257,- (Hétmilliónyolcszázhuszonháromezer-kettőszázötvenhét) Ft-ot és ezen összegnek
  6. december 14-től
  7. június
  8. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat <https://....hu/> hét százalékkal növelt,
  9. július
  10. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat <https://....hu/> nyolc százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatát. Mellőzi az elsőfokú ítéletnek az elsőfokú illeték és perköltség viselésére irányuló rendelkezéseit. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 826.000,(Nyolcszázhuszonhatezer) Ft elsőfokú és 1.065.250,- (Egymillió-hatvanötezer-kettőszázötven) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezési eljárásban felmerült költségeit. Az ítélőtábla megállapítja, hogy az alperes fellebbezése folytán illetékfizetési kötelezettség nem merült fel. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperesnek a felperes korábban a tagja volt. Az alperes társasági szerződésében meghatározottak szerint a tagok termelői csoportot hoztak létre, egyénileg vagy csoportosan előállított tej átvételére, közös ipari feldolgozásra történő értékesítésére és a tejtermelés, valamint az ezzel kapcsolatos tevékenységek segítésére. Az alperes létrehozását követően a felperes 2009 februárjáig az általa megtermelt tejet az alperesi társaságon keresztül értékesítette. Az alperes és az ... Kft. között a termékértékesítési szerződés
  11. december 31-én megszűnt. Az alperes
  12. március 01-től több felvásárlóval állt kapcsolatban. Ezen helyzetet, felvásároló váltást a tejpiacon tapasztalható kritikus gazdasági helyzet, a túlkínálat miatt az ebből eredő árváltozások mint a feleken kívül álló gazdasági körülmények eredményezték. Az alperes igyekezett a vele kapcsolatban álló termelői, tagjai részére az ... Kft. helyett egyéb feldolgozókat, illetőleg export lehetőséget biztosítani. Erre vonatkozóan több ajánlatot is tett a tagok, így a felperes részére is. Felperes ezeket nem fogadta el. Erre az időszakra
  13. március 01-től kezdődően az alperes a tagjai számára a nehéz tejpiaci helyzet miatt engedélyezte az egyéni szerződéskötést a tejtermék értékesítés körében. Hozzájárult ahhoz, hogy amennyiben a tagjai részére nem szerez vevőt, a társasági szerződés 4.
  14. alpontja által adott lehetőség alapján a tag saját maga keressen vevőt az általa termelt tejtermékre, a taggyűlés által meghatározott feltételekkel. Az alperes 21/
  15. (IV.28.) taggyűlési határozatában foglaltak szerint az a tejtermelő, aki önhibáján kívül, illetve a tejpiaci helyzet problematikája miatt nem a termelői csoporton keresztül értékesíti a tejet, ezt a csoportnak hivatalosan bejelenti és az alapszabályban meghatározott működési költséget megfizeti, továbbá az adatszolgáltatást teljesíti, a termelői csoport tagságát fenntarthatja azzal, hogy a társaságon kívüli értékesítést amint lehetőség nyílik rá visszaállítja. A felperesnek az alperessel
  16. december 31-ig érvényes tejfelvásárlási szerződése volt. Az alperes a tagjai által termelt tejre felvásárlási ajánlatot tett. A felperes felé
  17. február 24-én elküldött szerződésre a felperes visszajelzést nem adott. A felperes maga több felvásárlóval tárgyalt, igyekezett a megtermelt tejterméket értékesíteni, majd 2009 áprilisában a ... Zrt-vel felvásárlási, értékesítési szerződést kötött az általa megtermelt tejtermékre. Értékesítésre a felperes részéről a ... Zrt. részére közvetlenül került sor, a termelői csoport mellőzésével. Ezen túlmenően a termelési, értékesítési adatait a felperes ezt követően az alperes részére nem szolgáltatta, a működési költségekhez való hozzájárulást (ennek mértéke 0,2,Forint / kilogramm volt) nem teljesítette. Az alperes
  18. március 18-tól
  19. március 17-ig bezárólag több postai úton, illetve e-mailben megküldött levelet intézett a felpereshez, ebben tájékoztatást kért arról, hogy kinek szállít tejet, miért nem tesz eleget adatszolgáltatási, illetve működési költség megtérítési kötelezettségének. Kezdeményezte, hogy a termelési csoportbeli kötelezettségeinek tegyen eleget.
  20. március 30-án kelt levelében tájékoztatta az alperest a felperes, hogy a 10/2010 számú taggyűlési határozat alapján rendezze kötelezettségeit. Kilátásba helyezte a tagkizárást. Felszólította továbbá a felperest arra, hogy rendezzék azon problémát is, hogy a ... Zrt-nek az ... Zrt.-be való beolvadása folytán a felperes 19%-os tulajdonrészre tett szert a termelői csoportban, holott a társasági szerződés szerint a tagoknak 15%-nál nagyobb tulajdoni része nem lehet. A
  21. május 26-án kelt 15/2010 taggyűlési határozatában a taggyűlés egyhangúlag elfogadta, hogy a felperes kizárása érdekében az alperes keresetet nyújtson be a bíróságnál. A Budapest Környéki Törvényszék 3.G.40.181/2011/17 számú ítéletével a felperes keresetének helyt adva a ... Kft. tagjai sorából az ... Zrt.-t kizárta. E mellett az alperes alaki és tartalmi kifogásait elutasította. Az ítélet
  22. november 14-én jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Ezen ítélet folytán az illetékes cégbíróság az ... Zrt. tagsági jogviszonyát
  23. november 19-én a cégjegyzékből
  24. október 24-i hatállyal törölte. Az alperes részéről felpereshez - a 10/2008 (VI.10.) számú taggyűlési határozat alapján -
  25. november 14-én kihelyezésre került egy vemhességvizsgáló készülék, mely azóta is a felperes használatában áll. A berendezés amortizációjaként az alperes a felperes részére folyamatosan, a taggyűlési határozatban foglaltak szerint 2008-tól 2013-ig terjedően összesen 2.329.743,- Forintot számlázott ki, melyet a felperes nem fizetett meg.
  26. március 01-től
  27. november 14-ig terjedő időszakra milliós nagyságrendre kerekítve 1.071.000.000,- és 1.250.000.000,- Forint nagyságrendű összeget tesz ki a felperes által termelt, de nem az alperesen keresztül értékesített tej mindenkori piaci értéke. A felperes kereseti kérelmében az üzletrésze ellenértéként kérte az alperes kötelezését 10.153.000,Forint, valamint annak
  28. december 14-től a kifizetésig járó késedelmi kamatai megfizetésére. Igényét a Gt.
  29. §

(5)bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Megítélése szerint az elszámolásra az üzletrész névértékén van lehetőség. Az elszámolás körében az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő a felperes által használt vemhességvizsgáló készülék amortizációs költségei vonatkozásában 2.329.743,- Forint összeg erejéig. Ezen túlmenően kötbér címén előbb a kereseti kérelem erejéig beszámítási kifogással élt, később viszontkereseti kérelmet terjesztett elő - a 2009. március 01. és 2010. május 26-a közötti időszakban felperes által termelt tej értékének (334.435.239,- Forint) és a 20%-os mértékű kötbérnek figyelembevételével - 66.887.048,- Forint erejéig. A kötbérkövetelés jogalapját a társasági szerződés VI.6. pontjában foglaltakban, valamint a Ptk. 246. §
(1)bekezdésében jelölte meg. A felperes viszontkereseti ellenkérelmében az alperesi viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kötbér igénye teljesítésére az alperes jogalappal nem rendelkezik. Megítélése szerint a társasági szerződés kötbért kikötő rendelkezése érvénytelen, továbbá a felperest nem terheli felróhatóság a tej más részére való értékesítés során, illetve az adatszolgáltatás, illetőleg működési költségek megtérítési kötelezettsége elmaradása körében. A kikötött kötbér mértéke eltúlzott, az igény ráadásul elévült. A felperes elévülési kifogását az alperes elutasítani kérte. Álláspontja szerint figyelemmel a tagkizárásról szóló határozat, illetőleg az ebből eredő elszámolási kötelezettség, valamint a felek ezzel kapcsolatos tárgyalásai időszakára, az alaptalan. A törvényszék ítéletében kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 537.624, Forintot, továbbá külön felhívásra az állam javára 750.000,- Forint feljegyzett eljárási illetéket. Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 750.000,- Forint feljegyzett eljárási illetéket. Kimondta, hogy a felek a felmerült perköltségeiket saját maguk kötelesek viselni. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek a Gt. 102. §
(1),
(2)és
(3)bekezdése alapján 10.153.000,- Forint erejéig alapos az üzletrész ellenérték megfizetése iránti igénye. Megállapította, hogy a vemhességvizsgáló készülék kiszámlázott amortizációs költségével kapcsolatos beszámítási kifogás 2.329.743,- Forint összegben megalapozott, a beszámítási igény ezen részét a kereseti kérelemben foglalt követelésbe számolta el (10.153.000,- 2.329.743,- Forint = 7.823.257,- Forint). A nem az alperesen keresztül értékesített tej körében - kötbér címén - előterjesztett viszontkeresetet 8.360.881,- Ft erejéig ítélte alaposnak, így a felek egymással szemben támasztott követeléseinek összevetése alapján (7.823.257,-Ft szemben 8.360.881,-Ft-tal) a felperest kötelezte az alperes javára 537.624,- Ft megfizetésére. A viszontkereset elbírálása során értékelte, hogy az alperes társasági szerződésének VI.
  1. pontja szerint, amennyiben a társaság tagja értékesítési kötelezettségének felróható módon nem tesz eleget, úgy a le nem adott tej mindenkori piaci értékét kötbérként köteles megfizetni. Ugyanezen fejezet
  2. pont első mondata szerint a tag köteles az általa előállított tej teljes mennyiségét a társaságnak eladni, a társaság pedig köteles megvásárolni. A
  3. pont szerint minden tag köteles évente forgalomarányosan hozzájárulni a társaság működési költségeihez. A forgalomarányos működési költéséghozzájárulás mértékét évente a taggyűlés határozza meg. Induló évben a hozzájárulás összege az értékesítésre eladott tej után literenként 0,2,- Ft, melyet havonta készített számla alapján kell teljesíteni. A tagok kötelesek havonta termelési adataikról kimutatást szolgáltatni a társaság részére. Az
  4. pont szerint az előállított tej legfeljebb 25%-kal értékesíthető közvetlenül a fogyasztónak, amennyiben a taggyűlés erre a felhatalmazást megadja. További kivétel adható a taggyűlés által meghatározott módon abban az esetben, ha a társaság a felvásárolt tej egészét vagy egy részét nem tudja értékesíteni. A 21/
  5. számú taggyűlési határozat a
  6. év elején kialakult rendkívüli tejpiaci helyzetre vonatkozóan speciális rendelkezéseket alkalmaz kötelező erővel az alperesi társaság tagjai, így ekkor még a felperes részére is a működési költség megfizetése, az adatszolgáltatás teljesítése, illetőleg a nem a termelői csoporton keresztül történő értékesítés bejelentési kötelezettsége körében, melyek nyilvánvalóan az értékesítés körébe tartoznak, így a kötbérfizetési kötelezettség jogalapját képezik. Az értékesítés körébe tanúsított felperesi felróható magatartást támasztják alá egyrészt a feleknek a periratokhoz csatolt, pert megelőző levelezései, a felperes részére küldött alperesi felszólítások az adatszolgáltatás, másrészt a működési költség megfizetése körében (
  7. számú irat), valamint ezt támasztja alá a Budapest Környéki Törvényszék 3.G.40.181/2011/
  8. szám alatti ítéletének indokolásában foglalt tényállás megállapításai, illetve ezen per adatai is. Minderre tekintettel az alperes kötbérfizetési igényének jogalapja a felperessel szemben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megállapítható, a felróható magatartása megvalósult. Kiemelte, hogy a Ptk.
  9. §
(1)bekezdése szerint a túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. Úgy ítélte meg, hogy a kötbérigény a társasági szerződésben foglalt kötbérfizetési kötelezettségnek a tej piaci forgalmi értékéhez történő viszonyítása folytán igen aránytalan, igen eltúlzott mértékű kötbérfizetési kötelezettséget keletkeztetne. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában a társasági szerződésben foglalt számítási mód (VI/
  1. pont) is aggályos. Nyilvánvalóan termelési, illetőleg értékesítési költségek merülnek fel a tejértékesítéssel kapcsolatosan. Ezeknél egyrészt lényegesen magasabb a kötbérfizetési kötelezettség körében előírt tejpiaci ár, másrészt pedig aggályosnak tekinthető az, hogy a teljes termelt mennyiségre vonatkozik a kötbér összegének meghatározása. Figyelembe vette emellett az elsőfokú bíróság, hogy az értékesítés körében meghatározott adatszolgáltatási bejelentési kötelezettség végső soron az emellett felmerült egyéb kötelezettség, így a működési költségfizetési kötelezettség érdekében történik. Ennek összegszerűsége megállapítása fenti előírások célja. Ennek mértékét pedig a felek a társasági szerződésben 20 fillér/liter értékben állapították meg, mely a megtermelt tej, mind értékesítési, mind pedig piaci forgalmi értékéhez képest elenyésző, az adott forgalmi viszonyok között becsülhetően jelentősen 1%-ot el nem érő, legfeljebb néhány ezrelékes díjfizetési kötelezettséget tesz ki. A törvényszék a kötbérnek a társasági szerződési rendelkezésben meghatározott mértékét az eset körülményeire tekintettel súlyosan magasnak, a felperesre nézve méltánytalannak ítélte. Értékelte a szerződésszegéssel okozott kár nagyságát, a kötbérnek a szerződésszegő félre gyakorolt ösztönző hatását is. A felperesi felróhatóságot csekély fokúnak ítélte. Kifejtette, hogy a szerződésszegés nem volt vitatható, azonban egy, a peres felek érdekkörén kívülálló gazdasági válsághelyzet is közrehatott a megtermelt tej értékesítési struktúrájának, módjának megváltoztatásában, amelyre vonatkozóan az alperesnek is rendkívüli intézkedéseket (pl.: 21/2009-es taggyűlési határozat) kellett meghoznia. Erre tekintettel az érvényesített kötbérigényt annak 1/8-os mértékére mérsékelte (66.887.048,- Ft x 0,125=8.360.881,- Ft). Az elévülési kifogást az elsőfokú bíróság alaptalannak találta. Figyelemmel volt arra, hogy a per tárgyát képező jogvita körében
  2. november 14-én került sor a kizárás tárgyában jogerős határozat meghozatalára. A határozat jogerősítésére
  3. március 17-én került sor, így a tagkizárásból eredő igények - így az alperesi kötbérkövetelés - elévülése annak kezdőidőpontjára tekintettel nem következett be. A felek peren kívüli egyeztetései, illetőleg az elszámolás megkísérlése az elévülési határidőt, mint írásbeli felszólítások ezen túlmenően is megszakították, ezeket azonban a bíróság érdemben nem vizsgálta, figyelemmel arra, hogy a kezdőidőpont folytán sem következett be az alperesi követelés elévülése. A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a keresetének való teljes helyt adást, az alperesi beszámítási kifogás és viszontkereset elutasítását kérte. Fenntartotta azon hivatkozását, hogy a társasági szerződés kötbérre irányuló kikötése semmis. Nem állapítható meg, hogy mennyi a kikötött kötbér alapja, és mennyi annak mértéke. A rendelkezés ütközik a Ptk.
  4. §
(1)bekezdésébe, továbbá az is megállapítható, hogy a Ptk. 227. §
(2)és a 228. §
(3)bekezdése értelmében, mint lehetetlen szolgáltatásra irányuló rendelkezés, illetve érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis. Hivatkozott arra, hogy a felperessel szemben felróhatóság hiányában a kötbérkikötés nem érvényesíthető, a szerződés nemteljesítése ugyanis az alperes felróható magatartására vezethető vissza, mert nem tett eleget együttműködési kötelezettségének. Az alperes azért adott kifejezetten felmentést a felperesnek az értékesítési kötelezettség alól, mert az alperes volt az, aki nem vett át a felperes által szerződésszerűen felajánlott tej mennyiségét. A
  1. február 24-én megküldött ajánlat is azt igazolja, hogy a felperes hozzájárult a tagok általi önálló értékesítéshez. Fenntartotta az elévülésre irányuló álláspontját, hangsúlyozva, hogy az elévülés kezdő időpontja a szerződésszegés kezdő időpontja, az az időpont, amikor a felperes nem teljesítette a szerződéses kötelezettségét. Utalt arra, hogy éppen az elévülésre tekintettel érvényesítette a per első szakaszában a követelését az alperes beszámítási kifogásként. Az alperes a kötbérkövetelés kezdő időpontjaként
  2. március
  3. napját, a záró időpontjaként
  4. november
  5. napját jelöli meg. Hangsúlyozta, hogy az értékesítési kötelezettségbe nem tartozik bele az adatszolgáltatási kötelezettség, a bejelentési kötelezettség és a működési költségekhez való hozzájárulási kötelezettség. A kötbérfizetési kötelezettség csak az értékesítési kötelezettség elmulasztásának szankciója. Megítélése szerint téves az ítéletnek a perköltség viselése körében hozott rendelkezése, hiszen a felperes saját kereseti kérelme tekintetében pernyertes lett, ennek folytán a a viszontkereset körében 56.196.424 forint tekintetében lett pernyertes, ezért a felperesnek jár perköltség. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a viszontkeresetnek való teljes helyt adást kérte. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Utóbbi körében utalt arra, hogy több ponton tett észrevételt a szakértői megállapításokkal kapcsolatban, e tekintetben a szakértőt nyilatkoztatni kellett volna, ehhez képest a szakértői megállapítások és az alperesi észrevételek közötti ellentmondások nem kerültek feloldásra. Az aggályos szakértői vélemény alapján a törvényszék nem hozhatott volna ítéletet. Kifejtette, hogy a tagok kötelezettségeit szabályozó társasági szerződéses rendelkezések kialakításában a felperesi képviselő tevékenyen részt vett. A termelői csoportos tagsághoz előnyök kapcsolódnak, ezeket a felperes is igénybe vette, mégpedig a tagsága utolsó napjáig terjedően. A felperes nemcsak a tej más részére való értékesítésével, hanem az adatszolgáltatási és működési hozzájárulási kötelezettség megsértésével is megszegte a szerződést, továbbá az üzletrészének mértéke is meghaladta a 15%-os jogszabályi maximumot. Utóbbival a társaság létét, továbbá a többi tag jogait is veszélyeztette, tehát a felróhatóságának súlyos foka állapítható meg. Hangsúlyozta, hogy a 21/
  6. számú taggyűlési határozat nem azt rögzítette, hogy egy egyszerű bejelentéssel mindenki annak értékesíti a tejet, akinek akarja, hanem előírt egy bejelentési kötelezettséget, továbbá azt a feltételt, hogy önhibáján kívül kerüljön ebbe a helyzetbe. A felperes
  7. február végétől semmilyen megkeresésre nem reagált, az ajánlatokra nem válaszolt, meg sem kísérelte a szerződés előírásait betartani. Megítélése szerint a kötbér összegszerűsége tekintetében az ítélet indokolása nem következetes, azt sem vezeti le, hogy mi alapján került meghatározásra a kötbér alapja és összege. A jogszabálynak megfelelően a szerződést nem teljesítő taggal szemben szankció került kikötésre, a kötbér mértékét a taggyűlés 100 %-ban határozta meg, ehhez képest később az alperes a felperesre kedvezőbben csupán 20%-os mértékű kötbért érvényesített, a kötbér alapját a
  8. március
  9. és
  10. május
  11. közti időszakban jelölve meg. Az elsőfokú ítéletből nem derül ki a kötbér mérséklésének szempontrendszere, nem világos és átlátható, hogy az ítélet mire alapozva csökkentette 1/8-ra a kötbért. Az ítélet nem felel meg a kötbér mérséklésére irányadó. 17.GK. állásfoglalás szabályainak, és tekintettel arra, hogy a felperes magatartása súlyosan felróható volt, a kötbérnek a perbeli esetben nem érvényesül a prevenciós jellege. Nem vette figyelembe a törvényszék, hogy a kötbér kárátalány, amely nem feltételez kár bekövetkeztét, és amelynek összegszerűségében sem kell a bekövetkezett kár nagyságához igazodnia. Álláspontja szerint a kötbérigény viszontkeresetként való benyújtását követően a törvényszéknek a feleket a Pp.
  12. §
(3)bekezdése szerint a bizonyítási teherről
  1. GK-ra figyelemmel kellett volna tájékoztatni. Ezen tájékoztatás hiányában az utóbbi által előírt szempontok vizsgálata tárgyában nem került sor bizonyításra. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az alperes által fellebbezett rendelkezések helybenhagyását kérte. Újólag hangsúlyozta a felperesi felróhatóság hiányát, mert az alperes nem volt képes a megtermelt tej átvételére és a szerződéses ár megfizetésére. Kiemelte, hogy a kötbér mérséklésének lehetősége a törvényből fakad (Ptk.
  2. §
(1)bekezdése), a hivatkozott
  1. GK állásfoglalás pedig nincs hatályban, azt a Kúria az 1/
  2. számú jogegységi határozatában azzal helyezte hatályon kívül, hogy az életviszonyok alakulása miatt a régi Ptk. alkalmazásának talaján is meghaladottá vált. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtette, hogy a kötbér kikötése alappal nem vitatható, arra érvényesen került sor. Az első fokú eljárásban lefolytatott bizonyítás, továbbá a Budapest Környéki Törvényszék jogerős ítéletének indokolása önmagában megalapozza a kötbérigényét, igazolja a felperesi felróhatóságot. Az alperes a 21/2009 taggyűlési határozatával fenntartotta az adatszolgáltatásra vonatkozó tagi kötelezettséget, továbbá a működési költség fizetésének terhét is, továbbá a határozat szerint alperes hozzájárulása volt szükséges ahhoz, hogy a felperes a tejet máshova adhassa le következmények nélkül. A törvényszék a kötbér mértéke tekintetében szakértőt rendelt ki, a szakértői véleményt a felperes elfogadta. Valótlan az a felperesi állítás, hogy az alperes szerződésellenesen megtagadta a tej átvételét, csökkentette az átvételi árat. A felek között létrejött korábbi szerződés már lejárt, de az alperes
  3. március 1-jét követően is átvette volna a tejet, csak lényegesen alacsonyabb áron, mint korábban. A tejpiaci helyzet miatt adta meg a lehetőséget arra, hogy a tagok önállóan is kereshessenek értékesítési lehetőségek, amelyet a társaságtól beszerzett engedély alapján megtehettek. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos, míg az alperesi fellebbezés nem megalapozott. A fellebbezési eljárás során a felperes úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú ítéletnek a kötbérkövetelésnek részben helyt adó ítéleti rendelkezése ellen, míg az alperes a nyilatkozata szerint a kötbér követelését - annak mérséklésére alapítva - részben elutasító rendelkezéssel szemben nyújtott be fellebbezést (Gf.
  4. számú jegyzőkönyv). Fentiek alapján megállapítható, hogy a felek nem fellebbezték, hogy vemhességvizsgáló készülék amortizációs költségének (2.329.243 Ft) beszámítása után az alperes a felperesnek a Gt.
  5. § rendelkezésére alapított elszámolás során - az üzletrésze forgalmi értékeként - 7.823.257 Ft és ennek
  6. december 14-től járó késedelmi kamata megfizetésére köteles. A felperes keresete a Gt.
  7. §-ára alapított követelés érvényesítésére irányul, ekként a per az alperes és tagja (volt tagja) közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló pernek minősül, így a Pp.
  8. §
(1),
  1. e)pontjának
  2. ed)alpontja alapján tartozik a törvényszék elsőfokú hatáskörébe. Ennélfogva a Pp. 73/A §
(1)bekezdés b) pontja értelmében a per minden szakaszában kötelező a jogi képviselet. A Pp. 147/A §
(1)bekezdése szerint kötelező jogi képviselet esetében az általános szabályoktól eltérően az alperes viszontkeresetét és beszámítási kifogását - a
(2)és
(3)bekezdésben foglalt kivétellel - az első tárgyalást követő 30 napon belül terjesztheti elő. A perbeli esetben a
(2)és
(3)bekezdésben foglalt kivételek nem álltak fenn, ugyanakkor a
  1. március 21-én megtartott első tárgyaláshoz képest a jogszabályi határidőn túl, csupán
  2. augusztus 17-én terjesztett elő az alperes a viszontkeresetét. A Pp. 147/A §
(4)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresetet a fentiekre figyelemmel - külön nem fellebbezhető - végzéssel kellett volna elutasítania. Az elsőfokú bíróság ezen - az ügy érdemi eldöntésére kiható, súlyos - eljárásjogi szabálysértése jogkövetkezményének levonására az ítélőtábla hivatalból - a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - köteles. Ennek megfelelően az ítélőtábla a meg nem engedett viszontkereset elutasításáról és viszontkeresetet elbíráló (a felperest az alperes javára 537.624 Ft megfizetésére, továbbá a feleket az állam javára személyenként 750.000 Ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére kötelező) ítéleti rendelkezésnek - a Pp. 251. §
(1)bekezdésének perbelivel rokonítható eljárásjogi helyzetet szabályozó rendelkezései alapján való - hatályon kívül helyezéséről rendelkezett. Az illetéktörvény 58. § /1/ bekezdés f./ pontja értelmében, a meg nem engedett viszontkereset elutasítására figyelemmel az elsőfokú eljárás során ekörben az illeték 10 %-ának viseléséről kellett határozni, az alperes tehát 150.000 forint összegű feljegyzett eljárási illetéket köteles megfizetni az állam javára. A Pp. 147/A §
(4)bekezdése az elutasító rendelkezéssel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint sem enged fellebbezési lehetőséget, így a másodfokú eljárásban e körben meghozott rendelkezéssel szemben a Pp. 233 /A. §-a sem biztosít fellebbezési jogot. A kifejtettek miatt az alperesnek a viszontkeresetet részben elutasító ítéleti rendelkezéssel szembeni fellebbezése eljárásjogi okból nem lehetett alapos, annak érdemi vizsgálatára a másodfokú eljárásban nem kerülhetett sor. Az alperes ugyanakkor az elsőfokú eljárásban a kötbérigényét beszámítási kifogásként is előterjesztette, mégpedig a Pp. 147/A. §
(1)bekezdése szerinti megfelelő határidőben, az első tárgyaláson. Az elsőfokú bíróság ennek az ítéletében - annak tartalma szerint, a viszontkeresetet elbírálva - helyt adott, ezen rendelkezést a felperesi fellebbezés folytán érdemben kellett a másodfokú eljárásban felülbírálni. A felperes a kötbér igénnyel szemben a kötbér kikötés érvénytelenségére, szerződésszegés hiányára, a felperesi felróhatóság hiányára, továbbá a kötbérigénynek a beszámítási kifogást meghaladó része tekintetében az elévülésre hivatkozott. Utóbbi a viszontkereset eljárásjogi alapon való elutasítására figyelemmel érdemben már nem volt vizsgálandó, a kötbérigény beszámítási kifogás útján való érvényesítését a Ptk. 297. §
(2)bekezdés második fordulata a perbeli esetben kétséget kizáróan lehetővé teszi. A társasági szerződésnek kötbérfizetési kötelezettséget megállapító (VI.
  1. pontjában foglalt) rendelkezése tévedésre alapított érvénytelenségének alapjául megjelölt körülményt a felperes nem tudta bizonyítani, az alperes által
  2. sorszám alatt becsatolt okiratok alapján megállapítható, hogy a vitatott kikötést már a 2004-es társasági szerződés is tartalmazta, melyet a felperes képviselője aláírt. Nem alapos a felperesnek a kikötés jogszabályba ütközésére, a lehetetlen szolgáltatásra irányuló rendelkezésre, az ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltételre irányuló hivatkozása sem. A kikötés megfelel a Ptk.
  3. § rendelkezéseinek: meghatározza a szerződésszegő magatartást és felróható szerződésszegés esetére meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezi a kötelezettet. A kötbér mértéke is meghatározottnak minősül, hiszen a kötbér alapjául megjelölt piaci ár (érték) a Ptk.
  4. §
(1)bekezdése szerint a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárnak felel meg. Az a hivatkozás, hogy a kötbér mértéke a főkötelezettség mértékével egyezik, nem az érvénytelenség, legfeljebb a kötbér mérséklése körében bírhat jelentőséggel. A továbbiakban az alperes által beszámítási kifogásként érvényesített kötbérigény körében abban kellett állást foglalni, hogy a felperes részéről megállapítható-e felróható szerződésszegés. Az alperes a felperes felróható szerződésszegését a 21/2009 (IV. 28) taggyűlési határozatban és a társasági szerződés VI. fejezetében foglalt kötelezettségek megszegésében jelölte meg. Az a perben nem volt vitás, hogy a felperes az alperes által 2009 februárjában közölt szerződéses ajánlatait nem fogadta el,
  1. március
  2. napjától kezdődően pedig nem az alperesen keresztül értékesítette a megtermelt tejet, az értékesítési adatokról az alperesnek adatszolgáltatást sem teljesített, valamint a máson keresztül értékesített termék után a társasági szerződés VI.
  3. pontja szerinti működési hozzájárulást sem fizette meg. A társasági szerződés VI.
  4. pontja a kötbérfizetési kötelezettséget a tag értékesítési kötelezettségének megszegése esetére rendeli alkalmazni. Az ítélőtábla álláspontja szerint - szemben az elsőfokú ítéleti állásponttal - az értékesítési kötelezettség fogalma nem öleli fel, nem foglalja magába az adatszolgáltatási, illetve a működési költség fizetési kötelezettséget, utóbbiak önálló kötelezettségnek minősülnek. A kötelezettségek elkülönülését támasztja alá a társasági szerződés VI.
  5. és
  6. pontjának összevetése és együttes értelmezése is, melynek útján az állapítható meg, hogy a társasági szerződésnek az értékesítési kötelezettségen túli megszegéséhez (pl. a működési hozzájárulás teljesítésének elmulasztásához) a társasági szerződés egyéb következményt (kizárást) fűz. A perben nem vitatott tény, hogy a felperes jogerős bírósági ítélet folytán kizárása is került az alperes tagjainak sorából. Az alperes a
  7. február 24-én kelt (
  8. sorszám alatt csatolt) levelében azzal a felhívással küldte meg a szerződési ajánlatát a felperesnek, hogy amennyiben arra választ nem kap, úgy tekinti, hogy a felperes nem kívánja igénybe venni az értékesítési lehetőséget, hanem egyedileg szervezi meg az értékesítését. A 21/2009 (IV. 28) taggyűlési határozat - akceptálva a tejpiaci válsághelyzet miatt az önálló értékesítés iránt keletkezett tagi igényt - azt határozza meg, hogy a tejet nem az alperesen keresztül értékesítő tag milyen feltételek (bejelentési, működési költség-fizetési, adatszolgáltatási kötelezettség) teljesítése esetén tarthatja fenn alperesi tagságát. A fenti - kétséget kizáróan nem egyértelmű, értelmezésre szoruló - társasági szerződési rendelkezések, illetve taggyűlési határozat, valamint az alperes
  9. február 24-i levele alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az alperes hozzájárulást adott a felperes részére a tej máson keresztül való értékesítésére, ezen tagsági kötelezettség felróható megsértése tehát a felperes részéről nem volt megállapítható. Az egyéb (adatszolgáltatási, hozzájárulás-fizetési, bejelentési) kötelezettségek megsértéséhez pedig kötbérfizetési kötelezettség sem a társasági szerződés rendelkezése, sem a hivatkozott taggyűlési határozat alapján nem kapcsolódik. A fenti értelmezést igazolja az alperes ügyvezetőjének, Istvánfalvi Miklósnak a Pest Megyei Bíróság előtt a kizárási perben
  10. június 23-án megtartott tárgyaláson (
  11. G. 40103/2010/
  12. sorszámú jegyzőkönyv) rögzített nyilatkozata is. E szerint az alperes engedélyezte a tagságnak, hogy a tejpiaci helyzetre tekintettel ott értékesítsék a tejet, ahol tudják, a 2009-es határozatban általánosan engedték a tagok részére a máson keresztül való értékesítést, tudomásul is vették, hogy a felperes a ...nek értékesít, a felperes azonban az egyéb termelői csoportbeli kötelezettségeinek nem tett eleget. A kifejtettek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a társasági szerződés által a kötbérkikötés alapjául megjelölt körben felróható szerződésszegés a felperes terhére nem állapítható meg, az alperes kötbér címén érvényesített beszámítási kifogása tehát alaptalan. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek a hatályon kívül helyezéssel nem érintett, ekként érdemben felülbírált - tehát a keresetet elutasító - rendelkezését a Pp.
  13. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, a kötbér címen érvényesített beszámítási kifogást elutasította, az alperest a fellebbezéssel nem érintett ítéleti rendelkezésnek megfelelően marasztalta a felperes javára 7.823.257 Ft tőke és ennek 2012. december 14-től a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A §
(2)bekezdése által a gazdálkodó szervezetek közötti jogviszonyokra meghatározott mértékű késedelmi kamatának megfizetésére. A perköltségről való határozathozatal során az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróságnak a viszontkereset megengedhetősége körében elfoglalt téves álláspontjának hátrányos következményeit a költségviselés terén nem lehet a felekre hárítani. Erre tekintettel a viszontkereset részbeni elutasításával kapcsolatos fellebbezés körében - mivel annak érdemi elbírálására nem került sor - úgy foglalt állást, hogy a másodfokú eljárással kapcsolatosan illetékviselési kötelezettség nem merült fel, és ugyanezen oknál fogva a pertárgyértéknek, az első- és másodfokú eljárásban való pernyertesség arányának, ekként a felek jogi képviseletének ellátásával kapcsolatosan felmerült első- és másodfokú költségnek a meghatározása során a viszontkereseti pertárgy értéket figyelmen kívül hagyta. Erre figyelemmel megállapította, hogy a felperes a kereseti követeléséhez képest 75 %-ban minősül pernyertesnek, így ennek arányában a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján az alperest a felperes javára az összesen 609.200 Ft illetékből 456.900 Ft, az előlegezett 158.734 Ft szakértői díjból 119.100 Ft készkiadás, továbbá a 32/2003. (VIII. 22) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja szerint - a felperesi képviselő nyilatkozatára figyelemmel ÁFA nélkül - megállapított 250.000 Ft ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Az eredményesen fellebbező felperes javára az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes által lerótt 855.250 Ft fellebbezési illetékből, továbbá a 32/2003. (VIII. 22) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint - ÁFA nélkül - megállapított 210.000 Ft ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltséget. Győr,
  1. május
  2. Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke . Maurer Ádám sk. előadó bíró . Szalay Róbert sk. bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.