← Magyarország

Pf.20155/2018/13 – Debreceni Ítélőtábla

Pf.IV.20.155/2018/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Retteghy és Társa Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME., ügyintéző: dr. Retteghy István János ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME.) felperesnek -, a dr. Sipos Zoltán ügyvéd (FÉL CÍME.) által képviselt I. RENDŰ ALPERES NEVE (I. RENDŰ ALPERES CÍME) I. rendű és az Újváry Zsolt és Társa Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME.) által képviselt II. RENDŰ ALPERES NEVE (II. RENDŰ ALPERES CÍME.) II. rendű alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a VÁROS-i Törvényszék
  2. november 17-én meghozott 12.P.20.273/2015/
  3. számú - kijavított - ítélete ellen a felperes részéről
  4. sorszámon előterjesztett fellebbezés és az I. rendű alperes részéről a másodfokú eljárásban
  5. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés alapján lefolytatott eljárásban - a
  6. május 9-én megtartott fellebbezési tárgyalás alapján - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit pedig részben megváltoztatja, - mellőzi az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét a felperes javára, míg a felperes részéről az I. rendű alperesnek értékkiegyenlítés címén fizetendő összeget 8 732 685 (Nyolcmillióhétszázharminckettőezer-hatszáznyolcvanöt) Ft-ra leszállítja, - kötelezi továbbá a felperest 30 000 (Harmincezer) Ft, míg az I. rendű alperest 391 800 (Háromszázkilencvenegyezer-nyolcszáz) Ft viszontkereseti illeték megfizetésére az állam javára az adózók lakóhelye szerinti adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára, - a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal VÁROS-i, Fehérgyarmati, Mátészalkai, Kisvárdai Járási Hivatalai Földhivatali Osztályainak, valamint a VÁROS2 Főváros Kormányhivatala XI. kerületi Hivatala Földhivatali Főosztályának megkeresését azzal egészíti ki, hogy a felperes vonatkozásában a tulajdonjog változást a 8 732 685 (Nyolcmillió-hétszázharminckettőezer-hatszáznyolcvanöt) Ft megváltási ár megfizetésének igazolása esetén vezessék át, - egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 101 600 (Egyszázegyezer-hatszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított és a fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes (a továbbiakban: felek) házastársak voltak. Házassági életközösségük
  7. július
  8. napjától
  9. július
  10. napjáig állt fenn. A felek a bontóperi tárgyalásukat megelőző napon,
  11. február
  12. napján peren kívül egyezséget kötöttek, amelyben a perben rendezni kívánt ingóságok körén és megosztási módján túl rendelkeztek a vagyonközösségükhöz tartozó 32 ingatlan tekintetében is a megosztásról. Az egyezségük azt tartalmazta, hogy mivel a felpereshez az életközösség megszűnése után a közös megtakarításból 5 000 000 Ft összeggel nagyobb került, ezért ő vállalta, hogy 15 napon belül ennek fele részét, 2 500 000 Ft-ot, az I. rendű alperesnek átutal. A lakáshasználat tekintetében pedig úgy rendelkeztek, hogy a R. utcai ingatlan (a továbbiakban: R. utcai ingatlan) kizárólagos használatára az I. rendű alperes jogosult, mivel a felperes azt már korábban a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, elhelyezéséről maga gondoskodott, továbbá, hogy a felperes az I. rendű alperessel szemben e lakás után többlethasználati díj iránti igényt nem támaszt és a lakáshasználati jog ellenértékére sem tart igényt. E megállapodásuk előszerződésnek minősült, mert abban arra vállaltak kötelezettséget, hogy a házasság felbontását kimondó jogerős bírósági ítélet kézhezvételét követő 30 napon belül fogják aláírni a szükséges szerződéseket és gondoskodnak azok ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről, ez azonban utóbb nem történt meg. A felek házasságát a VÁROS-i Városi Bíróság a
  13. február 22-én jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. A bontóper során a felek a házastársi közös vagyonba tartozó ingóságok, valamint a készpénz, illetőleg a BIZTOSÍTÓ NEVE biztosítónál lévő életbiztosítás visszavásárlási értéke tekintetében egyezséget kötöttek, amely alapján a vagyonleltár egyes elemei és a készpénz fele, összesen 10 720 000 Ft értékben a felperes, míg a vagyonleltár többi vagyontárgya és a többi készpénz fele 7 982 000 Ft értékben az I. rendű alperes tulajdonába kerültek. Az ingóértékek között a felperes javára jelentkező 1 369 000 Ft-ot az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetésekor vállalták rendezni. A VÁROS-i Városi Bíróság az egyezségüket akként hagyta jóvá, hogy a peren kívüli megállapodásban írtakkal egyezően, az abban felsoroltakon kívül más ingóságuk nincs, az teljeskörű, de az egyezségben csak az került rögzítésre, hogy a felperes nem tart igényt a lakáshasználati jog ellenértékére. A felek az együttélésük alatt megszerezték a 8 350 000 Ft értékű, SZ.I. utcai ingatlant (a továbbiakban: SZ.I. utcai ingatlan), a R. utcai ingatlant 27 600 000 Ft, az ahhoz tartozó K. utcai beépítetlen területet 5 868 000 Ft, a V. utcai lakást (a továbbiakban: V. utcai ingatlan) 19 900 000 Ft, a hozzá tartozó teremgarázst 2 000 000 Ft és tárolót 250 000 Ft értékben. Ezen kívül megszereztek TELEPÜLÉS1en, TELEPÜLÉS2on, TELEPÜLÉS3en, TELEPÜLÉS4-en, TELEPÜLÉS5-án és TELEPÜLÉS6ben összesen 26, részben szántó, részben erdőművelési ágú ingatlant. A II. rendű alperes, valamint a KORÁBBI III. RENDŰ ALPERES felé fennálló hiteltartozásokat a házassági életközösség megszűnését követően a felperes rendezte, így a II. rendű alperesnek 7 931 212 Ft-ot, a KORÁBBI III. RENDŰ ALPERES-nek pedig 2 737 362 Ft-ot fizetett meg. A II. rendű alperes felé fennálló hitel biztosítékául a R. utcai ingatlan terhére került elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésre. A SZ.I. utcai ingatlant pedig terheli az OTP Lakástakarék 737 312 Ft összegben, illetve a ki nem fizetett közös költség, amelyet az elsőfokú bíróság 803 204 Ft-ban számolt el. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy az I. rendű alperes megfizette a házastársi közös vagyonba tartozó SZ.I. utcai ingatlan 480 000 Ft építményadóját, 312 796 Ft közös költséget, az ingatlan biztosítására az BIZTOSÍTÓ ZRT..-nek 34 552 Ft-ot. Az életközösségük megszűnését követően
  14. és
  15. között a közös tulajdonban álló erdő ingatlanok művelésére az I. rendű alperes 9 471 567 Ft állami támogatást vett fel és azokat arra is fordította, és az ebből finanszírozott munkákat az erdészeti hatóságok elfogadták. A házastársi közös vagyonba tartozó, TELEPÜLÉS6ben található erdőterületet
  16. évben viharkár érte, ezért az erdészeti hatóság engedélyezte a területek véghasználatát, melyre 1 446 564 Ft támogatást állapítottak meg és fizettek ki. Az ún. tarvágást R.J. végezte el, a kitermelt fa értéke 6 000 000 Ft körüli összeg volt, amelyet a vállalkozó megkapott a tarvágás és az újratelepítés költségének ellenértékeként. Az elsőfokú bíróság megállapította, továbbá, hogy
  17. évben a felperes kizárólagos használatában lévő V. utcai ingatlan 1/2-ed részének havi használati díja 72 000 Ft, 2015-ben 85 730 Ft, 2016-ban 95 790 Ft, 2017-ben pedig 115 000 Ft, a teremgarázs 1/2-edének havi használati díja pedig 5000 Ft volt. Az I. rendű alperes kizárólagos használatában lévő R. utcai ingatlan 1/2-ének
  18. évi használati díja havi 74 164 Ft volt,
  19. évben 83 434 Ft. A K. utcai beépítetlen terület fele részének használati díja pedig 2016-ban havi 7880 Ft, 2017-ben pedig 8864 Ft volt. A SZ.I. utcai ingatlan kulcsai az életközösség megszűnésekor a felperes birtokában voltak, aki azonban azt nem használta.
  20. október
  21. napján az I. rendű alperes az ingatlant műszaki ok miatt felnyittatta, a zárat lecserélte, ezt követően több alkalommal kísérelte meg a lakáshoz tartozó kulcsok átadását a felperesnek, aki azonban azt nem fogadta el a köztük fennálló vitára tekintettel. A felperes a többször módosított keresetében úgy kérte a házastársi közös vagyon megosztását, hogy a R. utcai, valamint a K. utcai ingatlant az I. rendű alperes, a SZ.I., illetve a V. utcai ingatlant, a hozzátartozó garázzsal, tárolóval, valamint a TELEPÜLÉS1, TELEPÜLÉS2, TELEPÜLÉS3, TELEPÜLÉS4, TELEPÜLÉS5, TELEPÜLÉS6 községekben lévő összesen 26 db külterületi ingatlant az ő tulajdonába kérte adni. Kérte továbbá a P. utcai ingatlan (a továbbiakban: P. utcai ingatlan) 75,5%-án házastársi közös vagyon jogcímén fennálló közös tulajdon megszüntetését úgy, hogy ezen a címen az I. rendű alperest a bíróság 7 682 125 Ft megfizetésére kötelezze. Kérte, hogy a bíróság II. rendű alperesnél fennálló 5 564 595 Ft nagyságú tartozásra az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét állapítsa meg, míg a SZ.I. utcai OTP Lakástakarékra, illetve a közös költség tartozás megfizetésére pedig őt kötelezze. Kérte a R. utcai ingatlan tekintetében 15,63%, számszerűsítve 4 313 808 Ft különvagyon elszámolását, illetve a bíróság által jóváhagyott egyezségben az őt terhelő 1 369 000 Ft fizetési kötelezettség csökkentését 1 060 000 Ft-tal, mert a megosztott ingóságok közül az I. rendű alperes jogellenesen magához vett bizonyos dolgokat. Kért figyelembe venni az egyezségben foglaltakon túl további 6 086 289 Ft készpénzt, mely fele összegének megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, ugyanis az életközösség megszűnésekor a bankszámláikon az egyezségben szereplő 5 000 000 Ft-on túli összegről tévedésből nem rendelkeztek. Kérte elszámolni az I. rendű alpereshez került 10 379 132 Ft erdőtámogatást, valamint a TELEPÜLÉS6-i erdő kitermeléséből származó 7 446 564 Ft-ot, fele részben. Kérte ezen kívül az alperest 807 500 Ft és annak
  22. január
  23. napjától járó kamatai megtérítésére is kötelezni arra tekintettel, hogy az általa megelőlegezett, az erdőkkel kapcsolatos munkálatok díját számára az I. rendű alperes csak részben fizette meg. Kérte a felek részéről megfizetett és a még fennálló közös tartozásoknak az elszámolását is. A lakás többlethasználati díj jogcímén kérte az I. rendű alperest összesen 7 220 000 Ft, valamint annak késedelmi kamatai megfizetésére kötelezni az I. rendű alperes birtokában lévő SZ.I. utcai, P. utcai, illetve R. és K. utcai ingatlanok használata jogcímén. A házastársi közös vagyon megosztása, lakáshasználati díj megfizetése jogcímén - a természetbeni megosztásokon felül - 12 231 637 Ft és annak kamatai megtérítésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, és kérte beszámítani az elsőfokú bíróság korábbi ítéletével elutasított 1 780 000 Ft-ot, amelyet az életközösség megszűnését követően az I. rendű alperes számlájára átutalt, és 337 301 Ftot, a Patika Egészségpénztár számlájáról I. rendű alperes által felhasznált összeget. Kérte az I. rendű alperes perköltség megfizetésére kötelezését, mert - állítása szerint - az ő megegyezéstől elzárkózó, perelhúzó magatartása, miatt nem jött létre közöttük egyezség. Kérte figyelembe venni 145 200 Ft összegben az ingatlanokra történő perfeljegyzéssel összefüggésben felmerült költséget is. Az I. rendű alperes a módosított ellenkérelmében az ingatlanaik közös tulajdonának megszüntetését akként kérte, hogy a bíróság a R. és a K. utcai ingatlanok együttes árverés útján történő értékesítését rendelje el azzal, hogy a befolyt vételárat - a II. rendű alperes felé még fennálló tartozás levonását követően - ossza meg a felek között. Korábbi ellenkérelmének módosítását azzal indokolta, hogy a körülményeiben változás történt, a R. utcai ingatlant nem tudja fenntartani. A P. utcai ingatlan tekintetében a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az nem képezi a házastársi közös vagyon részét, az az édesapja, a per alatt elhunyt, I. RENDŰ ALPERES ÉDESAPJA tulajdonában állt. A SZ.I. utcai, illetve a V. utcai ingatlanok tekintetében a kereset teljesítését nem ellenezte, illetve a TELEPÜLÉS6 külterületi ingatlanok kivételével a többi erdő ingatlannak a felperes tulajdonába adását sem. Vitatta, hogy a R. utcai ingatlanban a felperesnek különvagyona lenne, viszont állította, hogy annak megvásárlásakor felhasználták a saját különvagyonát képező garázsingatlant, illetve az édesapjától ajándékba kapott személygépkocsi roncsának ellenértékét, amelyeket kért elszámolni. Kétségbe vonta azt a felperesi állítást, hogy az erdőtámogatásokból jövedelme származott volna. Állította egyrészt, hogy az erdők művelése esetén az abból megmaradó készpénz ítélt dolog, a közöttük létrejött egyezség időpontjáig elszámoltak, másrészt hivatkozott arra, hogy azt az erdőkre fordította. A R. utcai ingatlan tekintetében állította, hogy annak használatáról és a többlethasználattal kapcsolatos igényéről a felperes a bírói egyezségben lemondott. A viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest a SZ.I. utcai ingatlan többlethasználata jogcímén
  24. április 1-től
  25. október végéig havi 25 000 Ft, illetve annak
  26. január 1-től kezdődő késedelmi kamatai, a V. utcai ingatlan és a hozzátartozó garázs és tároló után
  27. augusztus 1-jétől
  28. december
  29. napjáig havi 35 000 Ft, annak középarányos időponttól számított késedelmi kamatai,
  30. évre havi 45 000 Ft, illetve
  31. január hónaptól pedig havi 50 000 Ft és azok középarányos késedelmi kamatai megfizetésére. A II. rendű alperes a felperes keresetének teljesítését az ingatlanra bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom, valamint a jelzálogjoga fennmaradása esetén nem ellenezte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság
  32. június
  33. napján meghozott .../
  34. számú ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezett rendelkezéseit - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, ugyanis az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel, a tájékoztatási kötelezettségét hiányosan teljesítette, a felek által felajánlott bizonyítást hiányosan foganatosította a beszerzett bizonyítékok egy részét tévesen értékelte és indokolási kötelezettségének sem tett eleget teljeskörűen. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a kijavított ítéletével a SZ.I. utcai ingatlan 1/1-ed részét, illetve a V. utcai ingatlan és a hozzátartozó helyiségek I. rendű alperes nevén álló 1/2-ed részét, továbbá a TELEPÜLÉS1-i, TELEPÜLÉS2-i, TELEPÜLÉS3-i, TELEPÜLÉS4-i, illetve TELEPÜLÉS5-i ingatlanokat a felperes, míg a R. és a K. utcai ingatlanok felperes nevén álló 1/2-ed illetőségeit az I. rendű alperes tulajdonába adta és megállapította, hogy a TELEPÜLÉS6-i ingatlanok az I. rendű alperes tulajdonában maradnak házastársi közös vagyon megosztása jogcímén. Megkereste az ingatlanügyi hatóságokat a változásoknak az ingatlan-nyilvántartási átvezetése iránt. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek értékkiegyenlítés címén 19 956 772 Ft-ot, míg az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 642 257 Ft-ot. Megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes egymás közötti viszonyában a SZ.I. utcai ingatlant terhelő közös költség és az OTP Lakástakarék tartozás a felperest, míg a R. utcai ingatlant terhelő II. rendű alperes javára bejegyzett hiteltartozás az I. rendű alperest terheli, ezt meghaladóan a felperes keresetét és viszontkeresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 300 000 Ft perköltséget, illetve rendelkezett a hatályon kívül helyezett ügyben felmerült fellebbezési illetékek megtérítéséről úgy, hogy a felperest annak 2/3-ára, az I. rendű alperest 1/3-ára kötelezte. Az elsőfokú bíróság sem a felperesnek, sem az I. rendű alperesnek a nyilatkozatát nem fogadta el a különvagyonuk elszámolhatóságára vonatkozóan, mert azt - álláspontja szerint - nem bizonyították. Rámutatott, önmagában az, hogy a felperes az ingatlan vásárlása körüli időben más, részben tulajdonában lévő ingatlant értékesített, még akkor sem alkalmas az ebből származó bevétel felhasználásának bizonyítására, ha az adóbevallásában úgy nyilatkozott, hogy azt arra kívánja felhasználni. Nem volt alkalmas - megállapítása szerint - a törvényi vélelem megdöntésére az I. rendű alperes részéről bejelentett és kihallgatott tanúk vallomása sem. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a felek a
  35. február
  36. napján keltezett egyezségükben úgy nyilatkoztak, hogy a felsorolt ingatlanok teljes egészében a házastársi közös vagyonukat képezik, abban külön vagyonuk nincs, illetve az általuk a perben csatolt adásvételi szerződésekből megállapítható, hogy 1995-ben nemcsak a perbeli, hanem más, időközben eladásra került ingatlant is vásároltak. Nem fogadta el a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a házastársi közös vagyonba tartozó 5 000 000 Ft készpénznél magasabb összeget is ossza meg a bíróság, mert a felperes pusztán azon a címen, hogy tévedésben volt a szerződés megkötésekor, a bírói ítélettel egyenértékű egyezséget nem támadhatta meg. Amiatt utasította el a felperesnek az I. rendű alperes Polgári Takarékszövetkezetnél vezetett számlája megkeresésére vonatkozó bizonyítási indítványát, mert a házastársi közös vagyonba tartozó készpénz tekintetében a felek egyezséget kötöttek. A felperesnek az életközösség megszűnése és a házasság felbontása közötti időszakban az erdők művelésére kifizetett 807 500 Ft, illetve az I. rendű alperes által felvett erdőtámogatások tekintetében is elutasította a keresetet, mivel - álláspontja szerint - azt részben rendezték a felek a
  37. február
  38. napján keltezett egyezségükben. Az I. rendű alperes által kapott állami támogatást a bíróság a Magyar Államkincstár közlése alapján állapította meg és elutasította a felperesnek a bizonyítási indítványát, hogy az I. rendű alperesnek a Polgári Takarékszövetkezetnél vezetett számlájára rendeljen el bizonyítást. Megállapította K.A. érdektelen tanú és SZAKÉRTŐ1 szakvéleménye alapján, hogy az I. rendű alperes az állami támogatást az erdőterületek művelésére fordította, emiatt a felperesnek az ezzel kapcsolatos követelését elutasította. A viharkár miatt kapott összeg tekintetében R.J. érdektelen tanú vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy azt az I. rendű alperes az újratelepítésre fordította. A P. utcai ingatlan tekintetében bizonyítási eljárást nem folytatott le a bíróság, a felperesnek erre vonatkozó indítványait elutasította, mert - ítéletének indokolása szerint - a felperes az I. RENDŰ ALPERES ÉDESAPJA (helyesen: M.) elleni keresetétől elállt és utóbb, az ezzel az ingatlannal kapcsolatosan a jogutódaival szemben igényt nem érvényesített. Összességében megállapította, hogy a házassági vagyonközösséghez tartozó vagyon 144 005 101 Ft, amelyet a megosztáskor 6 562 725 Ft tartozás terhelt, így a nettó vagyon 137 443 376 Ft, melyből a felek jutója 68 721 188 Ft. Nem látta indokoltnak az I. rendű alperes kérelmének teljesítését, mely szerint a R. és K. utcai ingatlant árverés útján értékesítse, mert az I. rendű alperes tulajdonában maradó ingatlanok és a felperes tulajdonába kerülő ingatlanok között jelentős értékeltérés van a felperes javára, amely a felperes fizetési kötelezettségét eredményezné, ha ezen ingatlan tekintetében nem érvényesülne a természetbeni megosztás, továbbá ez a megosztás nem jelent az I. rendű alperes részére olyan terhet, amely méltányolható érdekét sértené. Nem látott lehetőséget arra sem az elsőfokú bíróság, hogy valamennyi külterületi ingatlant a felperes tulajdonába adja, mivel a per kezdetén előterjesztett keresetében ő is a TELEPÜLÉS6-i ingatlanoknak az I. rendű alperes tulajdonba adását kérte, illetve, hogy ha a felperes kérelmének megfelelően döntene, úgy az I. rendű alperest a későbbiekben az erdő kivágásával jelentkező jövedelemtől fosztaná meg úgy, hogy az eredeti megállapodással történő eltérést semmi nem indokolja. Rámutatott, helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a házastársi közös vagyon megosztása esetén nem szükséges a földszerzési képességet igazolni, ugyanis a földszerzési maximum nem érvényesül, mert a felperes - bár ingatlan-nyilvántartáson kívül - de korábban tulajdonosa volt részben a mező- és erdőgazdálkodási földeknek. Megállapította, hogy a felpereshez - a SZ.I. utcai ingatlant terhelő tartozások levonását követően - nettó 88 677 960 Ft, míg az I. rendű alpereshez - a II. rendű alperesi tartozást figyelembe véve - 48 764 416 Ft került, így az I. rendű alpereshez kerülő nettó vagyonérték 19 956 772 Ft-tal kevesebb, mint az egyébként őt megillető rész, ezért ennek megtérítésére kötelezte a felperest az I. rendű alperes javára értékkiegyenlítés címen. A felek által teljesített tartozásokat is megosztotta és figyelembe vette. A többlethasználattal kapcsolatos igényeket részben találta alaposnak. Arra volt figyelemmel, hogy az életközösség megszakadását követően a házastársi közös vagyonba tartozó ingatlanok megosztásra nem kerültek és a felek az 1/2-ed tulajdoni illetőségüknél nagyobb részt használtak. A felek azonban egymással szemben a peren kívüli megállapodásukban nem érvényesítettek igényt, ezért mivel ezt az igényét - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint - a felperes csak
  39. május 10-én, az I. rendű alperes pedig
  40. május 26-án terjesztette elő, az állandó bírói gyakorlatot figyelembe véve visszamenőlegesen azokról nem határozott. Nem fogadta el az I. rendű alperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperes
  41. február 21-én lemondott a többlethasználati díjról a R. utcai ingatlan tekintetében, mivel a felperes a nyilatkozatot még akkor tette, amikor a közös tulajdon megszüntetése rövid időn belül várható volt. A SZ.I. utcai ingatlan többlethasználatával kapcsolatos igényt azonban elutasította, mert azt a lakást a felek egyike sem használta. A lakáshasználati díjaknak az összegét részben a beszerzett szakértői vélemények, részben a felperes által előterjesztett és az I. rendű alperes által nem vitatott számítási mód alapján állapította meg és mindezek eredményeként kötelezte az I. rendű alperest a felperes javára 3 642 257 Ft-nak a megtérítésére. Elutasította az elsőfokú bíróság a felperesnek a P. utcai ingatlannal kapcsolatos megtérítési és többlethasználattal kapcsolatos keresetét is, mert csak tulajdonossal szembeni perben lehetne ilyen igényt érvényesíteni. Megállapítása szerint a per anyagává tett telefonbeszélgetésből ugyan megállapítható, hogy a vételár az I. rendű alperes birtokába került, de annak felhasználásával utóbb, ugyancsak az - azóta elhunyt - édesapja nevére vásároltak másik ingatlant, így a felperesi igényt nem találta alaposnak, miként a többlethasználati igényt sem, főként, hogy a felperes kötelmi igényt érvényesített. Nem találta helytállónak a felperesnek a peres eljárással kapcsolatban felmerült biztosítási intézkedéssel kapcsolatos igényét, ugyanis azt a perköltségnél kell elszámolni. A felperesnek azt a kérelmét sem találta alaposnak, hogy az I. rendű alperest kötelezze valamennyi perköltségnek a megtérítésére, mert a felperes a perben nem álló I. RENDŰ ALPERES ÉDESAPJA tulajdonában lévő ingatlannal kapcsolatos igény, az erdőműveléshez nyújtott állami támogatással kapcsolatos igény, valamint a készpénzzel, ingóságokkal kapcsolatos igény tekintetében pervesztes lett, ezért állapította meg az ő pervesztességét nagyobb mértékben. Rögzítette, hogy 2 629 426 Ft költséget előlegezett a felperes az eljárás során, míg az alperes 1 663 035 Ft-ot. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő részben kijavítás iránti kérelmet a téves számítások tekintetében, részben fellebbezést. Az elsőfokú bíróság azonban az előbbit túlnyomó részt elutasította, azt csak a SZ.I. utcai ingatlan címe, illetve tulajdoni aránya tekintetében találta alaposnak. A felperes kérte, amennyiben az elsőfokú bíróság a kijavítás iránti kérelmének nem tesz eleget, úgy azt tekintsék fellebbezésnek és az ítéletet a másodfokú bíróság változtassa meg. Sérelmezte az ingatlanvagyon teljes értékének összegét, mivel az szerinte helyesen 111 873 101 Ft. Állította, hogy a II. rendű alperesnél még fennálló hiteltartozás összege helyesen 4 850 969 Ft, az elsőfokú bíróság által megállapított 5 022 209 Ft-tal szemben. Az általa megfizetett II. rendű alperes hitel összege helyesen 8 016 832 Ft és ahhoz hozzá számította a
  42. szeptemberi és októberi törlesztést is. Szerinte a CIB Bank felé megfizetett közös hiteltartozás sem az elsőfokú bíróság által megállapított 2 737 362 Ft, hanem 2 781 513 Ft. Kifogásolta a V. utcai ingatlan vonatkozásában a lakás havi használati díját, ugyanis annak összegét szerinte osztani kellett volna kettővel, amelyet az elsőfokú bíróság nem tett meg. A teremgarázs bérleti díját is kifogásolta, és az általa levezetett számítás alapján kérte megállapítani. Nem értett egyet a R. és K. utcai ingatlan tekintetében a számítással, és állította, hogy a SZ.I. utcai ingatlannál kétszeresen számolta el az elsőfokú bíróság a közös költségnél a 252 796 Ft-ot az I. rendű alperes javára. Azzal sem értett egyet, hogy az elsőfokú bíróság a perfeljegyzés kapcsán az általa kifizetett 145 200 Ft díjat nem vette figyelembe. A fellebbezése pedig arra irányult, hogy a
  43. októberi, novemberi befizetéssel aktualizálja a bíróság a II. rendű alperesnél fennállt, már megfizetett hiteltartozást, a SZ.I. utcai ingatlan fennálló csatolt közös költsége tartozásánál 860 318 Ft-ot kért figyelembe venni a közös képviselő igazolása alapján. A R. és a K. utcai ingatlanok használati díjával kapcsolatban rámutatott, hogy már a
  44. szeptember 8-i beadványában benyújtotta erre vonatkozó keresetét, így szemben az elsőfokú bíróság által megállapított
  45. májusi időponttal, 8 hónappal több időre kell azt számítani, illetve azt 5 évre visszamenőleg kérte 4 254 417 Ft-ban elszámolni. Sérelmezte, hogy a SZ.I. utcai ingatlannál az I. rendű alperest terhelő többlethasználati díjat 225 112 Ft-ban nem állapította meg az elsőfokú bíróság pedig azt az életközösség megszakadásától
  46. április 24-ig az I. rendű alperes ügyvédi irodaként használta. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a SZ.I. utcai ingatlan vonatkozásában a hiteltartozás, a közös költség, illetve a biztosítási díj tartozás részéről történt megfizetését, valamint a V. utcai ingatlan közös költségét sem mint közös tartozást, utóbbit 1 045 703 Ft-ban jelölte meg. A különvagyona megállapításának elutasítását is fellebbezte, azt 4 313 880 Ft-ban rögzítette. Szerinte tévesen utasította el az elsőfokú bíróság ezt az igényét az általa csatolt okiratok ellenére. Az erdőművelési költség tekintetében továbbra is kérte az általa korábban kifejtettek alapján a 807 500 Ft megtérítését az I. rendű alperestől, illetve álláspontja szerint a szakértő csak valószínűsítette azt, hogy az I. rendű alperes a megkapott összegeket az erdőre fordította, e körben további bizonyítás iránti kérelmet is előterjesztett. Sérelmezte a K. utcai ingatlan (a továbbiakban: K. utcai ingatlan) tekintetében is a közös vagyoni jelleg megállapítását, amelyből utóbb a P. utcai ingatlan került megvásárlásra. Nem értett egyet azzal sem, hogy a fellebbezési illeték viselését az elsőfokú bíróság az ő számára terhesebben állapította meg, kérte azt 1/2-1/2-ed arányban megosztani. Az I. rendű alperes a csatlakozó fellebbezésében, fellebbezési ellenkérelmében akként kérte az ítélet megváltoztatását, hogy a SZ.I. utcai ingatlant, valamint valamennyi külterületi ingatlannak a felperesi tulajdont képező 1/2-ed részét adja a bíróság az ő tulajdonába, illetve állapítsa meg, hogy a TELEPÜLÉS6-i ingatlanok a tulajdonában maradnak házastársi közös vagyon megosztása címén. Kérte, hogy az ítélőtábla a V. utcai ingatlannak a nevén álló 1/2-ed részét adja a felperes tulajdonába, csakúgy mint a R., illetve a K. utcai ingatlanok 1/2-1/2-ed tulajdoni hányadát. Kérte, állapítsa meg, hogy a SZ.I. utcai ingatlanhoz tartozó közös költség, illetve OTP Lakástakarék tartozás őt, míg a R. utcai ingatlanhoz tartozó hitel a felperest terheli, továbbá kérte, hogy kötelezze a felperest fizessen meg számára 3 981 541 Ft-ot értékkiegyenlítés és többlethasználati díj jogcímén. A felperes kijavítási kérelmével összefüggésben rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság valóban helytelenül jelölte meg az ingatlanvagyonuk értékét. A CIB Bank felé fennálló tartozás vonatkozásában rámutatott, hogy az nem csak a felperes által hivatkozott összegszerűség körében téves, de teljes egészében alaptalan is, mert a felek közötti elszámolás során irányadó az az egyezség, hogy ezt a tartozást a felperes köteles megfizetni, így az az ő terhét képezi. Egyetértett abban a felperessel, hogy a V. utcai lakás havi használati díjának számítását az elsőfokú bíróság nem indokolta meg kellő mértékben, hogy azok milyen számítási mód alapján került megállapításra, azonban szerinte nincsenek alátámasztva a felperes fellebbezésében helyesnek megjelölt díjak sem. Azt hangsúlyozta, hogy a felek között nem volt megegyezés a díjak összegére vonatkozóan a per során. Egyetértett az ítélettel abban, hogy 10 000 Ft volt a garázs havi használati díja, illetve azt is elismerte, hogy a 312 796 Ft összegű közös költségen felül további költség számára a SZ.I. úti ingatlannal összefüggésben nem jár. Állította, hogy a termőföldnek minősülő, a felek házassági vagyonközösségéhez tartozó ingatlanokon fennálló vagyonközösség megszüntetésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítélete törvénysértő. Kifejtette, hogy „A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról" szóló
  47. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény)
  48. §-a szerint termőföld tulajdonjogát csak földművesnek minősülő természetes személy szerezheti meg, márpedig a felperes nem igazolta a szerzőképességét. Idézte a Földforgalmi törvény
  49. §-ának
  50. és
  51. pontját, a 16.,
  52. és
  53. §-ait az álláspontja igazolására. Rámutatott, hogy a felperes és közötte közeli hozzátartozói viszony már nem áll fenn, így a felperes az ő tulajdonában álló 1/2-ed tulajdoni hányad vonatkozásában nem szerezhet tulajdont, anélkül, hogy igazolná a szerzőképességét, mivel az számára új szerzésnek minősülne. Kifogásolta, hogy a bíróság a II. rendű alperes felé fennálló tartozást 5 022 209 Ft összegben állította be a vagyonmérlegbe, ugyanis csak a tőketartozást kell figyelembe venni. Szerinte az helyesen a
  54. szeptember és október hónapokra történt befizetést is elszámolva 4 176 113 Ft. A SZ.I. utcai ingatlan közös költségével összefüggésben kiemelte, hogy
  55. május hónappal bezárólag annak teljes összege - ha továbbra sem fizették a közös költséget - 1 031 660 Ft lesz. Az OTP Lakástakarék fennálló fizetési kötelezettségét ő is 737 312 Ft-ban kérte megállapítani. A V. utcai lakás használati díja vonatkozásában előadta, hogy nem az elsőfokú bíróság által megállapított időpontban,
  56. május 26-án, hanem már
  57. szeptember 2-án érvényesítette az igényét, így az elszámolás alapja 49 hónap. Nem értette azt, hogy az elsőfokú bíróság milyen számítási módszerrel állapította meg a IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ nyilatkozatával szemben a havi használati díj mértékeket az abban rögzítettnél alacsonyabb összegben. Az összes bérleti díj fele részének, 2 308 225 Ft-nak a megtérítésére tartott igényt, a teremgarázs vonatkozásában pedig a havi 5000 Ft-ra. Kérte fellebbezésében a használati díj mint tőkeösszeg után középarányos időponttól a késedelmi kamat megállapítását is. Fenntartotta a SZ.I. utcai ingatlannal kapcsolatban előterjesztett többlethasználati díj iránti igényét is. Rámutatott, hogy a felperes
  58. február 21-én az ingatlant birtokba vette, nem kívánta annak használatát számára engedélyezni és ő csak - a felperes fizikai elérhetetlensége folytán szükségszerűségből nyittatta fel az ingatlant az indokolt munkák elvégzésének biztosítása érdekében. A használati díj összegét e tekintetben 1 313 350 Ft-ban kérte megállapítani az általa megjelölt másodfokú ítélet meghozataláig terjedő időre is számított időszakra. Sérelmezte a R. és K. utcai ingatlanok után érvényesített többlethasználati díj megállapítását is, utalva arra, hogy a felperes lemondott erről az igényéről a peren kívüli megállapodásukban. Egyetértett a felperesi különvagyon elutasításával, viszont a saját különvagyona tekintetében hangsúlyozta, hogy azt a felperes többször is elismerte, például 1 500 000 Ft-ban az általa előterjesztett
  59. sorszámú vagyonmérlegben is, hiszen a V.M. utcán lévő közös lakást és az ő tulajdonát képező garázst egyben adták el és azt fordították a R. utcai ingatlan megvásárlásához. Kérte az 1 369 000 Ft ingóérték különbözet elszámolását is, mert azt szerinte nem tette meg az elsőfokú bíróság, holott az egyezségük erre vonatkozott. A II. rendű alperes számára felperes által megfizetett összeget 5 878 148 Ft-ban ismerte el. A felperesnek a V. utcai közös költség elszámolásával kapcsolatos igényével összefüggésben rámutatott arra, hogy azt az elsőfokú bíróság nem hagyta figyelmen kívül, mert az ingatlan többlethasználati díja körében figyelembe vette, illetve a közös költség
  60. december 31-ét követő időpontra vonatkozóan nem is került igazolásra. Az erdőművelési költségek tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletével, illetve a K. utcai és a P. utcai ingatlannal összefüggő igényeknél is kérte az ítéletnek a helybenhagyását. A saját számításai szerint még a felperes az, aki köteles számára 3 981 541 Ft-ot fizetni, így kérte az ítélet megváltoztatását. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését és az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezését részben, az alábbiak szerint találta alaposnak. Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróságnak az alapeljárásban hozott .../
  61. számú ítélete a felperes jogalap nélküli gazdagodás és kártérítés megfizetése iránti kereseti kérelmének elutasítása - többek között a BIZTOSÍTÓ2 biztosítás visszavásárlási összege, a felperes részéről átutalt 1 780 000 Ft és a felhasznált 337 301 Ft - tekintetében jogerőre emelkedett, ezért azt ahogyan az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította, e vonatkozásban az igény ismételt elbírálására nem volt lehetőség, az ítélt dolgot eredményezett, emiatt beszámításként sem lehet figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban csak részben tett eleget az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglalt iránymutatásoknak, a perbeli jogvita elbírálásához szükséges mértékben azonban a tényállást feltárta, az általa lefolytatott bizonyítási eljárás anyaga ezért elégséges volt az ítélet felülbírálatához, olyan eljárásjogi szabálysértést az elsőfokú bíróság nem vétett, amely miatt a tárgyalás megismétlése vagy kiegészítése lett volna szükséges. A hatályon kívül helyező határozatában az ítélőtábla ugyan felhívta az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy a közös vagyon megosztása, a vagyoni igények teljeskörű rendezése feltételezi a peres felek részletes, személyes meghallgatását, a vagyonmérleg felállítását és az azon alapuló elszámolást, azonban ezen kötelezettségének az elsőfokú bíróság nem tett eleget. Bár a megismételt eljárásban a
  62. sorszámú végzésében felhívta a felperest vagyonmérleg előterjesztésére, a személyes meghallgatás során azonban az egyes vagyontárgyakra tételesen a feleket nem nyilatkoztatta, határozatában vagyonmérleget nem állított fel, amely egyrészt számítási hibákhoz vezetett, másrészt az elsőfokú döntés megértését, az ítélet számításainak ellenőrizhetőségét nehezítette. A megfelelő személyes meghallgatás hiánya eredményezte azt is, hogy a felek a perbe vitt igényeik újra és újra megfogalmazására kényszerültek, ezáltal az ügyben tárgyalások sokaságára került sor. Az elsőfokú bíróság nem tisztázta minden egyes vagyontárgy vonatkozásában a vagyontárgy közös tulajdona mikénti megszüntetésének módját, mitöbb teljeskörűen indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Az elsőfokú bíróság tévesen vonta értékelése körébe a házassági perben már megosztott ingó vagyontárgyakat is, azok ismételt megosztása ugyanis - ítélt dolog lévén - nem képezte/nem képezhette a per tárgyát, a teljeskörű rendezés csak a perbe vitt, a jelen per tárgyát képező vagyontárgyakra vonatkozott. Más kérdés, hogy a peres feleknek a házasság felbontásakor, illetve az azt megelőző napon keltezett szerződéseinek értelmezése szempontjából, a szerződési akarat vizsgálatakor ezen vagyontárgyak is jelentőséggel bírhatnak, ezek ismeretében állapítható meg például a szerződés esetleges érvénytelensége vagy ítélhető meg a „kimaradt vagyontárgyak" köre. Az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok és a felek másodfokú eljárásban tett nyilatkozatai, a II. rendű alperes felé fennálló aktualizált tartozás ismeretében a vagyonmérleget felállította, a számítási hibákat saját elszámolása útján korrigálta, az elsőfokú ítélet indokolását kiegészítette. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét „A polgári perrendtartásról" szóló
  63. évi III. törvény (a továbbiakban:
  64. évi Pp.)
  65. §-ának

(2)bekezdése szerint a rendelkező részben írt mértékben részben megváltoztatta, döntése indokolását pedig a felek fellebbezési és csatlakozó fellebbezési kérelmének sorrendjétől és az ítélet indokolásától eltérően, a felállítandó vagyonmérleghez igazította. I. Felperes különvagyoni igénye A felperes alaptalanul sérelmezte a fellebbezésében a CÍM1 alatti telek és lakóingatlan 3/8-ad tulajdoni hányadára alapított különvagyoni igénye elutasítását. A jelen eljárásban alkalmazandó „A házasságról, a családról és a gyámságról" szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. §ának
(1)bekezdése a közös vagyon mellett vélelmet állít fel, eszerint az életközösség fennállása alatt szerzett, illetőleg annak megszűnésekor meglévő vagyontárgyakat a házastársak közös tulajdonának kell tekinteni, hacsak azok különvagyoni jellegét nem bizonyítják. A perbeli esetben a felperes azt állította, hogy a megjelölt ingatlan eladásából származó örökrésze a R. utcai ingatlan vételárába került felhasználásra. Jóllehet a különvagyona (öröksége) meglétét bizonyította, az elsőfokú bíróság a törvényi vélelemmel szemben a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat mégsem találta elégségesnek arra, hogy állítását, miszerint azt a R. utcai ingatlanba felhasználta, elfogadja. A bizonyítékok értékelése körében az elsőfokú bíróság nyomatékkal tulajdonított jelentőséget annak a felek által
  1. február
  2. napján kötött szerződésben tett nyilatkozatnak, amelyben a felek kinyilvánították, hogy az ott felsorolt ingatlanok - így a R. utcai ingatlan is - teljes egészében a házastársi közös vagyon részét képezik, abban különvagyonuk nincs. Az elsőfokú bíróság indokát adta annak, hogy a vélelemmel és ezen nyilatkozattal szemben miért nem fogadta el a különvagyon felhasználását igazoltnak. Tény, hogy a felperes adóbevallásában a R. utcai ingatlan nevesítésére nem került sor, de az adóbevallásban rögzített összeg és az örökrész értéke sem voltak egyezőek, ezért megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése okszerű volt. Az egyébként megfelelt a méltányosság követelményének is, minthogy az elsőfokú bíróság hasonló okok miatt a hasonló nagyságrendű, bár nem azonos összegű I. rendű alperesi különvagyon felhasználását sem találta bizonyítottnak. II. I. rendű alperes különvagyoni igénye Az I. rendű alperes is alaptalanul sérelmezte a csatlakozó fellebbezésében a V.M. utcai garázs és a roncsautó eladási ára felhasználására alapított különvagyoni igénye elutasítását. Az elsőfokú bíróság ezen különvagyon meglétét is igazoltnak találta, azonban felhasználását a R. utcai ingatlan vételárához nem találta bizonyítottnak. Az I. rendű alperes különvagyoni igénye elutasításának indoka lényegében megegyezett a felperes különvagyoni igényének az elutasítási indokával, azokkal az ítélőtábla a fentiek szerint kifejtettek alapján egyetértett. III. Közös vagyon Aktív vagyon (ingatlanok)
  3. Erdők, szántók (vagyonmérleg 7-
  4. pontja) A peres felek különvagyoni igényeiken túlmenően egyezően jelölték meg a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingatlanok körét, azok forgalmi értéke részben egyező előadásukon, részben a beszerzett szakértői véleményeken alapult. A felperes az elsőfokú bíróság döntését e körben nem sérelmezte, azonban az I. rendű alperes egyrészt vitatta a termőföldnek minősülő, a vagyonközösséghez tartozó ingatlanok közös tulajdona megszüntetési módját, amely álláspontja szerint a felperes szerzőképességének hiányában törvénysértő volt, másrészt, részben ezzel is összefüggésben a VÁROSi ingatlanok közös tulajdonának eltérő módon történő megszüntetését kérte. Az ítélőtábla mindenekelőtt a felperes szerzőképességét vizsgálta, minthogy a termőföldek közös tulajdonának a mikénti megszüntetése befolyásolta az egyéb vagyontárgyak, különösen a perbeli ingatlanok megosztását. Az ítélőtábla az I. rendű alperes fellebbezését azonban a termőföldek szerzőképessége vonatkozásában nem találta alaposnak. A Földforgalmi törvény hatálya kiterjed az ország területén lévő valamennyi földre [
  5. §
(1)bek.], eltérő rendelkezés hiányában az erdőkre is, a föld tulajdonjogának bármilyen jogcímen, illetve módon történő megszerzésére. A Földforgalmi törvény 10. §-ának
(1)-
(2)bekezdései kimondják, hogy a föld tulajdonjogát belföldi természetes személy és tagállami állampolgár szerezheti meg akkor, ha a birtokában álló földterület nagysága a megszerezni kívánt földterület nagyságával együtt nem haladja meg az 1 hektárt, mely alól a törvény a tulajdonjogot átruházó személy közeli hozzátartozói státusza és a földszerzés rekreációs célja esetén enged kivételt. A Földforgalmi törvény alkalmazásában az 5. §-ának
(7)bekezdése szerint földműves a Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi személy, illetve tagállami állampolgár, aki e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik, vagy ennek hiányában igazoltan legalább 3 éve
  1. a)mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan árbevétele származott vagy az árbevétele azért maradt el, mert a megvalósult mező- vagy erdőgazdasági célú beruházás még nem hasznosulhatott, vagy
  2. b)legalább 25%-ban tulajdonában álló, Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági termelő szövetkezet olyan tagjának minősül, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve mező-, erdőgazdasági és az azokat kiegészítő tevékenységeket személyes közreműködésként végzi. A földműves pedig a föld tulajdonjogát a Földforgalmi törvény 16. §-ának
(1)bekezdése szerint - a már tulajdonában és a haszonélvezetében lévő földterület nagyságának a beszámításával - 300 hektár mértékig szerezheti meg (földszerzési maximum). A perbeli esetben a termőföldek az I. rendű alperes nevén nyilvántartottak, azonban azoknak a felek 1/2-1/2-ed arányban tulajdonosai, bár a felperes ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjoga bejegyzését sem korábban, sem jelen eljárásban nem igényelte. Az I. rendű alperes csatolta a földműves nyilvántartásba vételéről kiállított határozatot, a felperes azonban az elsőfokú bíróság felhívása ellenére igazolást nem csatolt, nyilvántartásba vétele tényét a másodfokú eljárásban sem állította, illetve igazolta. Az I. rendű alperes ennek hiánya miatt állította, hogy a felperes nem szerezheti meg a mező- és erdőgazdasági földek tulajdonjogát, emiatt az elsőfokú bíróság által választott vagyonmegosztás nem alkalmazható, az törvényi tilalomba ütközik. A Földforgalmi törvény 17. §-ának c) pontja a 2014. május 1-jén meglévő földön fennálló házastársi vagyonközösség megszüntetésével a volt házastársak tulajdonába kerülő földterület nagyságával összefüggésben előírja, hogy a 16. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott földszerzési maximum túlléphető. Csakhogy, ahogyan azt a Kúria megállapította, egy csereszerződéssel összefüggő földművesnek nem minősülő cserepartner csereszerződésének semmissége ügyében hozott határozatában, a Földforgalmi törvény 16. §-ának
(1)bekezdésére való utalásnak a földszerzési maximum szempontjából van jelentősége és nem a földszerző személyt illetően. Azaz, amikor a jogalkotó a földszerzési maximum szabálya alóli kivételt állapította meg, nem különböztetett a törvény szövege szerint a tulajdonosi kör személyei között (Kúria .../5.). Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állította meg, hogy a felperesnek nem szükséges a földszerzési képességét igazolni, esetében a hivatkozott jogszabályhely szerinti földszerzési maximum sem érvényesül. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen döntött a felek szerződésével és a korábbi perbeni nyilatkozataival egyezően az erdők és a szántók megosztásáról.
  1. VÁROS-i ingatlanok (vagyonmérleg 1-
  2. pontja) Az ítélőtábla nem találta alaposnak az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezését a VÁROSi ingatlanok közös tulajdonának az elsőfokú ítélettől eltérő módon történő megszüntetése vonatkozásában. Az ítélőtábla már a hatályon kívül helyező végzésében rámutatott - többek között - arra, hogy a közös tulajdon megszüntetése során a méltányosság követelményét is érvényre kell juttatni. Súlyosan sérti az I. rendű alperes érdekét, ha - hozzájárulása hiányában - az általa lakott ingatlan esetében a közös tulajdon megszüntetésére akként kerül sor, hogy azt a felek belső jogviszonyában a felperes fizetési kötelezettsége terheli. „A Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről" szóló
  4. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.)
  5. §-a alapján a jelen eljárásban a közös tulajdon megszüntetése körében alkalmazandó „A Polgári Törvénykönyvről" szóló
  6. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
  7. §-a tartalmazza a közös tulajdon megszüntetésének szabályát. Jóllehet előírja, hogy a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani, hangsúlyozni kell, hogy a közös tulajdonban lévő ingatlan természetbeni megosztása nem azonos a házastársi közös vagyon természetbeni megosztásával. Az utóbbi ugyanis a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyaknak (ingatlanoknak, vagyoni értékeknek) értékarányos elosztását jelenti a felek között, míg az ingatlan természetbeni megosztása egy adott ingatlannak a felosztását jelenti új, önálló ingatlanokra. Ennek hangsúlyozása azért szükséges, mert a közös tulajdont képező ingatlanok elosztása során is figyelemmel kell lenni a közös tulajdon megszüntetésének a szabályaira. A bíróságnak egyrészt a Ptk.-ban meghatározott sorrendben kell vizsgálni az egyes megszüntetési módok alkalmazásának lehetőségét, másrészt figyelemmel kell lenni az ott írt kötelező érvényű rendelkezésekre. Itt is hangsúlyozza az ítélőtábla, egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy a megfelelő megszüntetési mód kiválasztása csak akkor lehetséges, ha a bíróság a felek nyilatkozatát minden egyes megszüntetési mód tekintetében beszerzi. Tisztázni kell, hogy van-e olyan megszüntetési mód, amelynek az alkalmazása ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik, illetve van-e a közös tulajdon megszüntetésének olyan módja, amelynek alkalmazásában a felek egyetértenek. A felek egybehangzó nyilatkozatának hiányában ugyanis a törvényben meghatározott sorrend szerint kell a közös tulajdon megszüntetésének valamennyi módját vizsgálni. A Ptk.-ban meghatározott sorrendiség pedig a bírósággal szemben az ítélet indokolási kötelezettségét támasztja, hogy a bíróság miért az adott megszüntetési módot juttatja érvényre [1/
  8. (IX.11.) PK vélemény az ingatlan közös tulajdona megszüntetésének egyes kérdéseiről]. A perbeli esetben a felek a VÁROSi ingatlanok közös tulajdonának megszüntetési módját nem egyezően kérték, míg a felperes a R. utcai és a K. utcai ingatlanoknak az I. rendű alperes tulajdonba adását kérte, addig az I. rendű alperes azok árverését kérte arra hivatkozással, hogy az életközösség megszűnése óta az életkörülményeiben bekövetkező változások miatt azok fenntartási költsége, illetve felújítási költsége, valamint az ingatlant terhelő hitel olyan jelentős mértékű, amely viselésére nem képes, az ingatlanok tulajdonba adása méltányos érdekeit jelentősen sértené. Az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalakor csak a házastársi közös vagyon természetbeni megosztására, az értékegyenlőségre fókuszált és figyelmen kívül hagyta a Ptk. 5.
  9. §-a
(1)bekezdésének második fordulatát, amely a természetbeni megosztást követően előírja, hogy a közös tulajdon tárgyait, vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt, megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adja, ehhez azonban a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a benne lakó méltányos érdekeit. Mindez pedig azt jelenti, hogy az I. rendű alperes beleegyezése hiányában az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna az I. rendű alperes mint bentlakó méltányos érdekeit. Mivel az elsőfokú bíróság az I. rendű alperesnél számolta el az ingatlant terhelő, a II. rendű alperes felé fennálló hiteltartozást, így a korábbi határozata szerinti méltánytalanságot kiküszöbölte. Az a körülmény azonban, hogy az I. rendű alperes nem rendelkezik megfelelő összeggel a hiteltörlesztő részletek és a fenntartási költségek fedezésére, alapul szolgálhatott volna a méltánytalanság megállapítására - csakhogy a felperes által fizetendő értékkülönbözetre tekintettel, ez az érdeksérelem kiküszöbölhető, ezért az I. rendű alperes által hivatkozottak nem tekinthetőek olyan méltányolható körülménynek, amely az ingatlannak az I. rendű alperes tulajdonába adását akadályozná és indokolná annak árverési értékesítését. A felek korábbi megállapodása is az ingatlanok I. rendű alperesi tulajdonba adására irányult, mely szándéknyilatkozatot is az értékelés körébe kellett vonni. Tekintettel pedig arra, hogy a felperes teljesítőképességéről nyilatkozott és azt az I. rendű alperes sem vonta kétségbe, nem látta indokát az ítélőtábla annak sem, hogy a felek korábbi megállapodásától eltérően ossza meg az ingatlanokat, és akár a SZ.I. utcai ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséről az elsőfokú bíróság döntésétől eltérően rendelkezzen. Mivel a R. és a K. utcai ingatlanokat az ítélőtábla is az I. rendű alperes tulajdonába adta, a SZ.I. utcai lakás vonatkozásában a döntés megváltoztatását az I. rendű alperes lakhatásának biztosítása sem indokolta.
  1. VÁROS2i ingatlanok (vagyonmérleg 4-
  2. pontja) A peres felek a V. utcai ingatlan közös tulajdonát lényegében nem sérelmezték, ezért azt az ítélőtábla nem érintette. Mivel pedig a felek nem hivatkoztak az ingatlanok forgalmi értékének változására sem, a közös tulajdon megszüntetése az egyezően elfogadott értékén alapult. Passzív vagyon (közös vagyoni tartozások - vagyonmérleg 33-
  3. pontja)
  4. Az I. rendű alperes alappal sérelmezte a fellebbezésében a II. rendű alperes felé fennálló hiteltartozás (vagyonmérleg
  5. pont) összegének megállapítását. Az ítélőtábla az idő múlására is tekintettel az elszámolást a másodfokú ítélet meghozatalának napjára, mint értéknapra aktualizálta és a II. rendű alperes által igazolt összegű tartozást az I. rendű alperes oldalán az elsőfokú bíróság döntésének megfelelően a vagyonmérlegbe beállította. Tekintettel arra, hogy az ítélőtábla a R. utcai ingatlan közös tulajdonának megszüntetési módját és ezen tartozásnak a felek belső jogviszonyában történő elszámolását nem változtatta meg, így az azt terhelő adósság a felperes oldalán történő elszámolása sem vált szükségessé.
  6. A felek egyezően jelölték meg az OTP Lakástakarék felé fennálló tartozás (vagyonmérleg
  7. pont) összegét, azt az ítélőtábla a SZ.I. utcai ingatlan közös tulajdonának megszüntetése és a közös adósságnak a felek belső jogviszonyában történő rendezésére tekintettel a felperesnél számolta el.
  8. Az idő múlására tekintettel mindkét fél kérte a SZ.I. utcai társasház felé fennálló közös költség tartozás aktualizálását, amely a másodfokú ítélet meghozatalakor 1 031 660 Ft. Az ítélőtábla a peres felek belső jogviszonyában ezt a felperesnél számolta el, a SZ.I. utcai ingatlan közös tulajdonának megszüntetési módjára tekintettel. IV. Pénzügyi elszámolások
  9. A felperes alappal sérelmezte a fellebbezésében az életközösség megszűnése után az általa, a SZ.I. utcai ingatlan fenntartására megfizetett 433 607 Ft közös költség, OTP Lakástakarék törlesztés és 11 830 Ft biztosítási díj elszámolásának hiányát. A teljesítés tényét az I. rendű alperes sem vitatta, azt ezen összegben a saját maga által irányadónak tekintett vagyonmérlegbe is beállította.
  10. A felperes a fellebbezésében megalapozottan kérte az általa megfizetett II. rendű alperes felé fennálló tartozásoknak a másodfokú ítélet meghozataláig történő elszámolását, az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezése, amely azonban a
  11. február
  12. napjáig kifizetett törlesztő részletek elszámolásnak mellőzésére irányult, nem volt alapos. A felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát követően további 172 000 Ft törlesztést megfizetett, melyet maga az I. rendű alperes sem vitatott, így az e címen elszámolandó összeg 8 016 832 Ft-ra növekedett. Az I. rendű alperes ugyanakkor nem bizonyította, hogy
  13. február
  14. napjáig az elszámolás megtörtént, önmagában ugyanis abból, hogy a tartozást a későbbiekben a felperes lett volna köteles kiegyenlíteni, az elszámolás megtörténtére és egyenértékűségére nem vonható le következtetés. A felek megállapodása a közös vagyon megosztására irányult, ezért egyes aktív vagy passzív vagyontárgyak kiemelésére a megállapodásból nincs lehetőség, annál is inkább, mivel megállapodásuk teljesítése meghiúsult.
  15. CIB banki hitel visszafizetése Az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezése, amely a
  16. február
  17. napjáig törlesztett CIB banki befizetések mellőzésére irányult, ugyanezen okból nem volt alapos. Ugyanakkor az ítélőtábla a felperes fellebbezésének megfelelően a befizetés összegét - az elsőfokú bíróság számítási hibáját korrigálva - 2 781 513 Ft-ban állapította meg.
  18. V. utcai ingatlan közös költsége Mind a felperes, mind az I. rendű alperes részben alappal sérelmezte a fellebbezésében, illetve csatlakozó fellebbezésében a V. utcai ingatlan után megfizetett közös költség elszámolását. Az elsőfokú bíróság a V. utcai ingatlan után a viszontkereset előterjesztésétől kötelezte többlethasználati díj fizetésére a felperest, helyesen azonban az I. rendű alperes
  19. szeptember 2án terjesztette elő a viszontkeresetét, ezért az ítélőtábla ezen időszakra is kiterjesztette az elszámolást. A többlethasználati díj megállapítása során annak összegét az elsőfokú bíróság a fizetendő közös költséggel csökkentette, így annak kétszeres elszámolására nincs lehetőség. A felperes alaptalanul állította, hogy a többlethasználati díj kalkulációjánál levonásba helyezett összeg teljesítésként nem értékelhető, mivel a többlethasználati díj fizetése nem vitásan ennek beszámításával került megállapításra, az elsőfokú bíróság pedig a többi ingatlan esetében azt a számítási metodikát nem követte. A többlethasználati díj fizetési kötelezettség megállapítását megelőző időszakra azonban az elszámolás jogszerű. Az ítélőtábla csupán visszautal a
  20. július és
  21. február közötti időtartam vonatkozásában a korábbi, a IV.
  22. pontban kifejtett álláspontjára, miszerint az elszámolás tényét nem igazolták, lényegében mindegyik fél viselte az általa lakott ingatlan költségét, de megállapodásuk kiterjesztően, joglemondásként nem értelmezhető. Mindezekre tekintettel a kifizetett közös költség elszámolása
  23. július 1-je és
  24. augusztus 31-e között az alábbiak szerint alakult: 2008-ban 2009-ben 2010-ben 2011-ben 2012-ben 2013-ban Összesen 863 Ft 684 Ft 045 Ft 95 067 Ft 196 Ft 533 Ft 1 081 388 Ft. 5-
  25. A SZ.I. utcai ingatlant terhelő közös költség, hitel, biztosítási díj és ingatlanadó A felperes alappal sérelmezte a SZ.I. utcai ingatlan I. rendű alperes által megfizetett közös költségének és OTP Lakástakarék törlesztésének elszámolását. Az I. rendű alperes maga sem vitatta, hogy a társasház részére megfizetett, 312 796 Ft tartalmazza a lakáshitel törlesztését is, ezért további 252 796 Ft elszámolásának nem volt helye. Ugyanakkor egyező volt a felek előadása az ingatlanra befizetett építményadóra (480 000 Ft) és egyéb költségekre (22 722 Ft), amelynek összege így összesen 815 518 Ft volt.
  26. K. utcai lakás értékesítéséből származó bevétel Alaptalanul igényelte a felperes a fellebbezésében a K. utcai lakás értékesítéséből származó bevétel elszámolását. Az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a felperes erre vonatkozó keresetét. A felperes az őt terhelő bizonyítási teher ellenére ugyanis az ingatlan közös vagyonba tartozását nem bizonyította, a szerződés érvénytelenségére alapított igényét az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonossal, I. RENDŰ ALPERES ÉDESAPJA-val, illetve annak későbbi jogutódaival és szerződő partnereivel szemben nem érvényesítette. Az ingatlan közös vagyoni jellege hiányában pedig annak nincs jelentősége, hogy az ingatlan értékesítését követően a vételárat az I. rendű alperes édesapja az I. rendű alperes rendelkezésére bocsátotta vagy sem.
  27. Erdőművelési költség A felperes alaptalanul sérelmezte a fellebbezésében az elsőfokú bíróság döntésének az erdőművelési költség elszámolásának elutasítására vonatkozó rendelkezését. Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt elutasította a felperes által az életközösség megszűnése és a
  28. február 21-e között kifizetett művelési költség elszámolása iránti igényét. Bár a felperes azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a
  29. februári elszámolás az életközösség megszűnésének napjára történt-e avagy sem, ténylegesen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság nem nevesített álláspontja következetesen megjelent döntése során. A rendelkezésre bocsátott megállapodásból az következik, hogy a peres felek kifejezetten elszámoltak a banki megtakarításokkal, a folyószámlájuk egyenlegével, abból pedig, hogy meghatározták azt az értékkülönbözetet, amelyet a felperesnek az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetésekor kell megfizetnie, az következik, hogy nem volt olyan elszámolási igény, amellyel ezt a fizetési kötelezettséget csökkentették volna. Vagyis az elszámolás a szerződéskötés időpontjára történt, amelyből az következik, hogy a 807 500 Ft ismételt elszámolására nincs jogi lehetőség. Szükséges rámutatni, hogy az aktív vagyonnal történő elszámolás nem azonosítható a passzívákkal történő elszámolással, ezért a IV. 2-
  30. pontoknál kifejtett ellentétes álláspont csupán látszólagos. Az elsőfokú bíróság a Magyar Államkincstár közlése alapján helyesen állapította meg a teljes állami erdőtámogatás összegét, a Polgári Takarékszövetkezet megkeresése ezért nem vált szükségessé, jóllehet arra helytállóan hivatkozott a felperes, hogy a megkeresésre az általa írt tartalommal, célzottan is lehetőség lett volna. Az elsőfokú bíróság döntése alapjául helyesen fogadta el K.A. érdektelen tanú vallomását és SZAKÉRTŐ1 aggálytalan szakvéleményét, amelyekben helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy az I. rendű alperes az erdőtámogatást az erdőterületek művelésére fordította. SZAKÉRTŐ1 véleménye szerint ugyan a kifizetési bizonylatok hiánya a transzparens pénzügyi elszámolást megakadályozta (
  31. sorszámú szakvélemény
  32. oldal), de szakvéleményét nem feltételezésekre, hanem konkrétumokra alapozva adta, kikérve a szakmában dolgozó szakemberek véleményét, a szakirodalomra és személyes tisztességére, 53 éves gyakorlatára hivatkozva. Bár a szakvélemény szerint sem állapítható meg, hogy az egyes években mennyit költöttek az erdő művelésére, de az sem, hogy egyes műveleteket elhagytak volna, vagy rosszul végeztek volna el. Mivel pedig az erdő megfelelő állapotban volt, minden munkálat elvégzése feltételezhető (
  33. sorszámú szakértői vélemény
  34. oldal). A szakértő véleménye ezért szakmai érvekkel alátámasztott volt, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság mérlegelésével egyetértett, ahogyan pedig arra az I. rendű alperes is hivatkozott, a bírósági gyakorlat szerint a polgári perben a bizonyítottságnak nem a kétséget kizáróság szintjét kell elérnie. Mivel pedig a bizonyítékok okszerű mérlegelése a másodfokú bíróságot is köti, a fellebbezési eljárásban nem volt lehetőség, sem indok a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére (BH2006.403.).
  35. Pénzügyi elszámolások összegzése Az ítélőtábla a pénzügyi elszámolások összegzéseként megállapította, hogy a felperes által megfizetett közös tartozás összege 12 325 170 Ft, az I. rendű alperes által megfizetett közös tartozás összege 815 518 Ft, összesen 13 140 688 Ft volt, mely alapján az egy főre jutó tartozás összege 6 570 344 Ft-ban határozható meg. Az I. rendű alperest a felek által fizetett összegek figyelembevételével 5 754 826 Ft fizetési kötelezettség terheli. V. Többlethasználati díjak elszámolása Felperes által fizetendő I. rendű alperesnek
  36. A V. utcai lakás többlethasználati díja Az I. rendű alperes alappal sérelmezte a felperes többlethasználati díj fizetési kötelezettsége kezdő időpontjának a megállapítását. Az I. rendű alperes helyesen (.../
  37. számú beadványában),
  38. szeptember
  39. napjától kezdődően terjesztette elő kérelmét, ezért az ítélőtábla a felperes fizetési kötelezettségének kezdő időpontját korrigálta és azt a másodfokú ítélet meghozataláig terjedő időre kiterjesztette. Az ítélőtábla a többlethasználati díj összegét a közös költséggel csökkentett bérleti díjjal egyezően állapította meg, majd a felperest terhelő díj összegére felszámította az I. rendű alperes viszontkeresetének megfelelően, az évente középarányos időtől járó a régi Ptk.
  40. §-ának
(1)-
(2)bekezdései alapján számított késedelmi kamat összegét. Itt mutat rá az ítélőtábla, hogy a felperesnek kamat követelése ugyan volt, azonban annak elutasítása miatt fellebbezést nem terjesztett elő. Ezért az I. rendű alperest terhelő többlethasználati díjak esetében, az nem került felszámításra, figyelemmel a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdésében szabályozott döntési korlátra. Ennek megfelelően a felperest terhelő többlethasználati díj fizetési kötelezettség a következők szerint alakult: Időszakérleti díj/hónap (Ft)érleti díj/időszak (Ft)özös költség/idős zak (Ft) 2013.09.012013.12.
  5. 2018.01.012018.05.
  6. Összesen Többletha sználati díj (bdíj.köz. költ.)/idős zak (Ft) Többlethas ználati díj 1/2-ed tulajdoni hányadra (Ft) Többlethasznála ti díj + késedelmi kamat (Ft) 000 000 88 458 542 771 288 95 000 000 000 000 000 1 140 000 1 200 000 1 440 000 1 620 000 000 000 250 000 000 000 000 1 028 750 1 149 000 1 380 000 000 500 375 500 000 500 599 589 409 700 046 2 731 631
  7. V. utcai teremgarázs többlethasználati díja Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a V. utcai teremgarázs bérleti díját. A SZAKÉRTŐ2 szakértő véleménye szerint az ingatlan teremgarázs, így a nem önálló jellege miatt az havi 10 000 Ft volt, amely felperes tulajdoni hányadára vetítve 5000 Ft. Az I. rendű alperes helyesen, az igényét
  8. szeptember 2-ától a másodfokú ítélet meghozataláig érvényesítette, összesen 57 hónapra (57 x 5000 Ft) 285 000 Ft, amelyre az ítélőtábla a régi Ptk.
  9. §-ának
(1)-
(2)bekezdései alapján szintén felszámította az évente középarányos időtől számított késedelmi kamat összegét, így a felperes tartozását 293 522 Ft-ban számolta el. Az ítélőtábla a kamatot nem az I. rendű alperes által megjelölt időponttól állapította meg, hanem évente középarányos kezdő időponttól számolta ki. Kétségtelen, hogy időszakonként járó szolgáltatás esetében van lehetőség - az
  1. számú BK-PK állásfoglalás megfelelő alkalmazásával átlagos számítás alapján, egységes kamatfizetési kezdő időpont meghatározására. A kamatfizetés ilyen módon való megállapítása tulajdonképpen a számítás egyszerűsítése, de egységes kamatfizetési kezdő időpont, csak akkor határozható meg, ha az eredmény megközelítőleg olyan, mint ami akkor állna be, ha a bíróság minden részösszeg után külön számítaná ki a kamat mértékét. A bírói gyakorlat ezt különösen akkor tartja célszerűnek, ha az időszakosan járó részösszegek használati díj - közel azonosak (Legfelsőbb Bíróság .../7.).
  2. SZ.I. utcai ingatlan többlethasználati díja A felperes alaptalanul, az I. rendű alperes részben alappal sérelmezte a fellebbezésében, illetve csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak a SZ.I. utcai ingatlan többlethasználati díjára vonatkozó döntését. A peres felek által egyezően előadott tényállás szerint az ingatlant
  3. július
  4. napjától
  5. április
  6. napjáig az I. rendű alperes birtokolta, ügyvédi irodaként is használva azt.
  7. április
  8. napjától pedig az ingatlan
  9. október
  10. napjáig a felperes birtokában volt, majd
  11. október
  12. napján az I. rendű alperes az ingatlant hibaelhárítás miatt felnyitotta és a zárat lecserélte. A zárcseréről a felperest értesítette, azonban a lakás kulcsainak átadása a felek közötti vitás helyzet miatt meghiúsult, abba végül mindketten beletörődtek és az ingatlant nem használták. Az elsőfokú bíróság döntése ezért a
  13. október
  14. napját követő időszak vonatkozásában helytálló volt, többlethasználat ugyanis egyik fél részéről sem valósult meg. A felperes a keresetében visszamenőlegesen 5 évre,
  15. szeptember
  16. napjától kezdődően kérte a többlethasználati díj megállapítását az ingatlanra, csakhogy egységes a bírósági gyakorlat avonatkozásban, hogy az egyik tulajdonostárs használata mindaddig ingyenes, amíg azt a másik fél visszterhessé nem teszi (Legfelsőbb Bíróság .../6.). A többlethasználati díj iránti igényt 5 évre visszamenőlegesen nem lehet érvényesíteni, mert úgy kell tekinteni a kialakult helyzetet, hogy a felek ráutaló magatartással a többlethasználat ingyenességében állapodtak meg. Megállapodásuk módosítására pedig visszamenőlegesen nincs mód (.../12.). Ezért az igényérvényesítés kezdő időpontja az erre vonatkozó keresetmódosítás benyújtása. Mivel pedig a felperes a kérelmét csak
  17. szeptember 8-án terjesztette elő, igényérvényesítésére ezen időponttól lett volna lehetőség, onnantól azonban az ingatlan már nem volt az I. rendű alperes birtokában. Az I. rendű alperes ugyanakkor - helyesen -
  18. szeptember 2-ától tette visszterhessé a felperes használatát, ezért
  19. október 28-ig a felperesi többlethasználat visszterhessége folytán az ítélőtábla a felperes díjfizetését megállapította. Az ítélőtábla a többlethasználati díjra a régi Ptk.
  20. §-ának
(1)-
(2)bekezdései alapján évente középarányos időtől felszámította a késedelmi kamat mértékét is. Az elszámolás az alábbiak szerint alakult: Időszak Többlethasználati díj/hónap (Ft) Többlethasználati díj/időszak (Ft) 876 Többlethasználati díj 1/2-ed tulajdoni hányadra (Ft) 938 Többlethasználati díj + késedelmi kamat (Ft) 448 2013.09.022013.12.
  1. 2014.01.01- 62 969 56 972 720 860 811 2014.10.
  2. Összesen 259 4-
  3. R. és K. utcai ingatlanok többlethasználati díja A felperes és az I. rendű alperes részben alappal sérelmezték a R. és a K. utcai ingatlanok után megállapított többlethasználati díj elszámolását. Mindenekelőtt rögzíteni szükséges, hogy a felek nem a bontóperi egyezségükben, hanem a
  4. február
  5. napján kötött szerződésükben állapodtak meg akként, hogy a felperes kifejezett nyilatkozattal lemondott a R. utcai ingatlan többlethasználati díj iránti igényéről. A felperes azonban helyesen hivatkozott arra, hogy az érvényes megállapodásuk nem ment teljesedésbe, az ingatlan gyermekeknek történő ajándékozása nem történt meg és emiatt utóbb jogszerűen teheti megállapodásuk ellenére - visszterhessé az I. rendű alperes többlethasználatát. Ezt azonban csak attól az időponttól teheti meg, amikortól e vonatkozásban a keresetét kiterjesztette, amely - helyesen -
  6. szeptember
  7. napja volt. A K. utcai ingatlanra azonban a lemondás nem vonatkozott, de a megállapodás hiánya ténylegesen a fentiekben kifejtett okból az elszámolást nem befolyásolta, az igény visszamenőleges érvényesítésére ugyanis itt sem volt lehetőség. Mindezekre tekintettel az elszámolás az alábbiak szerint alakul: R. utcai ingatlan többlethasználati díja Időszak 2015.09.08-2015.12.
  10. 2018.01.01-2018.05.
  11. Összesen Többlethasználati díj/hónap 606 327 868 868 Többlethasználati díj/időszak 424 1 779 924 2 002 416 340 Többlethasználati díj 1/2ed tulajdoni hányadra 212 962 1 001 208 170 2 555 552 63 040 120 760 88 650 31 520 94 560 380 44 325 785 K. utcai ingatlan többlethasználati díja IdőszakTöbblethasználati díj/hónapTöbblethasználat i díj/időszakTöbblethasznál ati díj 1/2-ed tulajdoni hányadra 2015.09.08-2015.12.
  14. 2018.01.01-2018.05.
  15. Összesen 13 133 15 760 17 730 17 730 Mindezek alapján a peres felek között felállított vagyonmérleg és egységes elszámolás az alábbiak szerint alakult: I. Felperes különvagyona Felperesnél - Alperesnél - II. Az I. rendű alperes különvagyona - - III. Közös vagyon Aktív vagyon (Ingatlanok)
  16. SZ.I. utcai lakás
  17. R. utcai lakás
  18. K. u. beépítetlen terület
  19. V. u. alatti lakás
  20. V. u. alatti teremgarázs
  21. V. u. alatti tároló
  22. .../1 hrsz.-ú, 8 ha 5335 m2 területű „szántó" művelési ágú ingatlan
  23. .../10 hrsz.-ú, 1 ha 0412 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  24. .../11 hrsz.-ú, 1 ha 4500 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan:
  25. .../6 hrsz.-ú, 2 ha 1156 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  26. .../5 hrsz.-ú, 2 ha 0368 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  27. .../55 hrsz.-ú, 3954 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  28. .../56 hrsz.-ú, 2328 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  29. ...i 9304 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan 15..../8 hrsz.-ú, 1 ha 6530 m2 területű „szántó" művelési ágú ingatlan
  30. .../29 hrsz.-ú, 4 ha 6540 m2 területű „szántó" művelési ágú ingatlan
  31. .../9 hrsz.-ú, 1 ha 7874 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  32. .../10 hrsz.-ú, 2 ha 4043 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  33. .../11 hrsz.-ú, 5967 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  34. .../23 hrsz.-ú, 1 ha 1365 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  35. .../25 hrsz.-ú, 1 ha 1305 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  36. .../28 hrsz.-ú, 1 ha 7442 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  37. .../2 hrsz.-ú, 4 ha 9612 m2 területű „erdő, kivett árok" művelési ágú ingatlan
  38. .../3 hrsz.-ú, 3 ha 3533 m2 területű „erdő" művelési ágú ingatlan
  39. .../2 hrsz.-ú, „erdő" művelési ágú ingatlan
  40. .../8 hrsz.-ú, „erdő" művelési ágú ingatlan
  41. .../5 hrsz.-ú, 4 ha 6882 m2 területű „erdő és árok" művelési ágú ingatlan
  42. .../12 hrsz.-ú, 3 ha 3194 m2 területű „szántó" művelési ágú ingatlan
  43. .../13 hrsz.-ú, 3 ha 4400 m2 területű „szántó" művelési ágú ingatlan
  44. .../14 hrsz.-ú, 3 ha 9728 m2 területű „szántó" művelési ágú ingatlan
  45. .../15 hrsz.-ú, 1 ha 3848 m2 területű „szántó, mocsár" művelési ágú ingatlan
  46. .../21 hrsz.-ú, „erdő" művelési ágú ingatlan 8 350 000 Ft 600 000 Ft 5 868 000 Ft 900 000 Ft 2 000 000 Ft 000 Ft 5 760 113 Ft 780 Ft 500 Ft 1 375 140 Ft 920 Ft 010 Ft 320 Ft 760 Ft 1 074 450 Ft 3 025 100 Ft 1 161 810 Ft 1 562 795 Ft 855 Ft 725 Ft 825 Ft 1 133 730 Ft 2 604 630 Ft 1 760 483 Ft 7 851 610 Ft 565 Ft 3 633 355 Ft 2 489 550 Ft 2 580 000 Ft 2 979 600 Ft 1 038 600 Ft 2 218 875 Ft Passzív vagyon (közös vagyoni tartozások)
  47. FHB Bank II. rendű alperesnél fennálló hiteltartozás
  48. OTP Lakástakarék még fennálló tartozás
  49. SZ.I. utca közös költség tartozása Összesen Házastársi közös vagyon nettó összege Egy főre jutó összege Felperesnek jutó I. rendű alperesnek jutó Felperes által fizetendő értékkülönbözet IV. Pénzügyi elszámolások -4 224 094 Ft -737 312 Ft -1 031 660 Ft 329 504 Ft 550 531 Ft 105 880 035 Ft 940 017,5 Ft 329 504 Ft 550 531 Ft 12 389 486,5 Ft Felperes által megfizetett közös tartozások
  50. SZ.I. utcai közös költség OTP hitel és biztosítási díj
  51. FHB banki hitel
  52. CIB banki hitel
  53. V. utcai közös költség Összesen: 445 437 Ft 8 016 832 Ft 2 781 513 Ft 1 081 388 Ft 12 325 170 Ft I. rendű alperes által megfizetett közös tartozások
  54. SZ.I. utcai közös költség OTP hitel
  55. SZ.I. utcai közös költség hitel és biztosítási díj
  56. SZ.I. utcai ingatlanadó Összesen: 796 Ft 22 722 Ft 000 Ft 518 Ft Teljesítések elszámolása Felperes által megfizetett összeg összesen I. rendű alperes által megfizetett összeg összesen Összesen: 12 325 170 Ft 518 Ft 13 140 688 Ft Egy főre jutó tartozás I. rendű alperes által fizetendő felperesnek 6 570 344 Ft 5 754 826 Ft V. Többlethasználati díjak elszámolása A felperes által fizetendő I. rendű alperesnek
  57. V. utcai lakás többlethasználati díja + késedelmi kamat
  58. V. utcai garázs többlethasználati díja + késedelmi kamat
  59. SZ.I. utcai lakás többlethasználati díja + késedelmi kamat Összesen: Alperes által fizetendő felperesnek
  60. R. utcai ingatlan többlethasználati díja
  61. K. utcai ingatlan többlethasználati díja Összesen: Felperes által fizetendő többlethasználati díj I. rendű alperes által fizetendő többlethasználati díj Felperes által fizetendő többlethasználati díj különbözet I. rendű alperesnek 2 731 631 Ft 293 522 Ft 436 259 Ft 3 461 412 Ft 2 555 552 Ft 276 785 Ft 2 832 337 Ft 3 461 412 Ft 2 832 337 Ft 075 Ft VI. Egységes elszámolás · · Felperes által fizetendő értékkülönbözet I. rendű alperesnek 12 389 486 Ft I. rendű alperes által fizetendő közös tartozás elszámolása körében felperesnek -5 754 826 Ft · Többlethasználati díj elszámolásából eredő felperesi fizetési kötelezettség I. rendű alperesnek 629 075 Ft 1 369 000 Ft · Felperes által fizetendő ingóérték különbözet Felperes által fizetendő I. rendű alperesnek egységes 8 632 735 Ft Az ítélőtábla az egységes elszámolásra tekintettel az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét mellőzte, míg az elszámolás eredményeként mutatkozó különbözetre a felperes fizetési kötelezettségét leszállította. Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság úgy kereste meg a közös tulajdont képező ingatlanok fekvése szerinti járási hivatalok földhivatali osztályait, hogy a tulajdonváltozás ingatlannyilvántartásba történő átvezetését nem kötötte az elszámolás eredményeként mutatkozó megváltási ár megfizetésének igazolásához, amely súlyosan sértette az I. rendű alperes érdekeit, ezért az ítélőtábla rendelkezett a megkeresések kiegészítéséről. Az ítélőtábla nem találta alaposnak a felperes fellebbezését az elsőfokú perköltség viselése tekintetében sem. Először is rámutat az ítélőtábla arra, hogy az elsőfokú bíróság a perfeljegyzéssel felmerült és a felperes részéről megfizetett 145 200 Ft-ot figyelembe vette, mint a felperesnél felmerült költséget. A felperes 284 226 Ft szakértői költséget előlegezett, amelyhez az elsőfokú bíróság hozzászámította a 145 200 Ft-ot, és annak eredményeként állapította meg a felperes által előlegezett, az elsőfokú ítélet
  62. oldalán szereplő 429 426 Ft készkiadást. Kiemeli továbbá az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság részéről megállapítottakon (a K. utcai, illetve az annak helyébe lépett ingatlannal, az erdőműveléshez nyújtott állami támogatással, továbbá a készpénzzel, valamint ingóságokkal kapcsolatos igényeken) túlmenően a felperes keresete alaptalannak bizonyult a R. utcai ingatlannál elszámolni kívánt különvagyoni, a TELEPÜLÉS6-i erdőkitermelésből származó és részben a többlethasználati díjak összegszerűségével kapcsolatos igény tekintetében is. Emiatt az elsőfokú bíróság által megállapított 2/3-1/3-ad pervesztességipernyertességi arány helytálló. Az ítélőtábla emiatt nem látott okot sem az államnak járó fellebbezési illeték, sem pedig az elsőfokú bíróság által az I. rendű alperes javára megállapított perköltség tekintetében az ítéletet megváltoztathatására. Az ítélőtábla észlelte, az elsőfokú bíróság - annak ellenére, hogy az I. rendű alperesnek már korábban az elsőfokú eljárás során illetékfeljegyzési jogot engedélyezett -, nem rendelkezett a viszontkereseti illetékviseléséről. Annak összegét az ítélőtábla az I. rendű alperesnek a .../
  63. számú beadványában előterjesztettek alapján állapította meg 421 800 Ft-ban, ugyanis a lejárt összegek után az illeték 353 400 Ft lett volna, míg a jövőre nézve az
  64. évi Pp.
  65. §-a
(2)bekezdésének a) pontja értelmében a V. utcai ingatlannál 50 400 Ft, a garázsnál pedig 18 000 Ft. Ebben a tekintetben a lejárt összegek vonatkozásában az I. rendű alperes pervesztes lett, visszamenőleg ugyanis nem tehető a használat visszterhessé. A jövőre nézve járó díjak tekintetében pedig csak részben lett pernyertes. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az I. rendű alperest 391 800 Ft, míg a felperest a marasztalásának megfelelően 30 000 Ft viszontkereseti illeték megtérítésére kötelezte „A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban" című 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2), valamint 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdései alapján. Az ítélőtábla a másodfokú perköltségről az 1952. évi Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján határozott. A felperes fellebbezése 26%-ban vezetett eredményre (a fellebbezett 29 926 471 Ft-ból 8 368 047 Ft-ban lett pernyertes), emiatt igényt tarthat az általa lerótt 2 394 074 Ft fellebbezési illeték 26%-ára, amely 622 460 Ft. Az I. rendű alperes ugyanakkor a fellebbezés tekintetében tisztán pernyertes lett 48%-ban, amelyre „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §-ának
(1),
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdései szerint számított ügyvédi munkadíj ugyanannyi összegű, mint a felperes által előlegezett illeték. Az I. rendű alperes a csatlakozó fellebbezése vonatkozásában túlnyomórészt pervesztes lett, ugyanis az ítélőtábla nem látta teljesíthetőnek az általa kért közös tulajdon megszüntetési módot, ezért a csatlakozó fellebbezésben vitatott 3 371 596 Ft érték után számította ki a felperest megillető ügyvédi munkadíjat az Ükr. már idézett rendelkezései alapján. Az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezésével összefüggésben újabb illeték már nem merült fel, figyelemmel „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény 51. §-ának
(1)bekezdésében szabályozott illetékkedvezményre, ugyanis korábban az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül helyezte hatályon kívül. Debrecen,
  1. május
  2. Szilágyiné dr. Karsai Andrea s.k. a tanács elnöke, Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit s.k. előadó bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.