← Magyarország

Bfv.270/2018/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. Az indokolási kötelezettség megsértése címén a bűnösség megállapításának vagy a büntetéskiszabásnak a helyessége. II. Az ügyész megvesztegetése egyoldalú - terheltre hivatkozó - védői állítás, így nincs kellő adat annak megállapítására, hogy a vádat képviselő elfogultsága miatt kizárt ügyészként a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. Kúria végzés Az ügy száma: Bfv.II.270/2018/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: . Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. június
  3. Az ügy tárgya: kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): ... és társai Elsőfok: Törvényszék 9.B.313/2013/691., ítélet,
  4. október
  5. tárgyalás Másodfok: Ítélőtábla Bf.II.172/2017/111., ítélet,
  6. október
  7. nyilvános ülés Harmadfok: Az indítvány előterjesztője: ... VIII. rendű terhelt védője Az indítvány iránya: hatályon kívül helyezés Rendelkező rész A Kúria a kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt ... és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a ... VIII. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Debreceni Törvényszék 9.B.313/2013/
  8. számú ítéletét és a Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.II.172/2017/
  9. számú ítéletét ... VIII. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] [2] [3] [4] [5] [6] A Debreceni Törvényszék a megelőző napokon tartott tárgyalás alapján meghozott és a
  10. október
  11. napján tartott tárgyaláson kihirdetett 9.B.313/2013/
  12. számú ítéletével ... VIII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként (kereskedéssel bűnszövetségben, jelentős mennyiségű kábítószerre - elsőfokú ítélet
  13. oldal
  14. bekezdés) elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [
  15. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 282/A. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés tényállás VI. pont]. Ezért őt - mint különös visszaesőt - 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, s vele szemben 58.075 forint vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a megelőző napokon tartott nyilvános ülés alapján meghozott és a
  1. október
  2. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett Bf.II.172/2017/
  3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a VIII. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet 88-
  4. oldal, 114-
  5. oldal) és a másodfokú bíróság által a VIII. rendű terheltet érintően nem korrigált (másodfokú ítélet 12-
  6. oldal) történeti tényállás lényege a következő: A tényállás bevezető részében felvázolásra kerül két kábítószer kereskedelemmel foglalkozó csoport, amelynek egyik és másik része (VIII-XIII. rendű terheltek) között a XI. rendű terhelt képezte a kapcsolódási pontot. A VIII. rendű terhelt és a IX-XIII. rendű terheltek egyrészt anyagi helyzetük jobbá tétele érdekében, másrészt saját maguk részére kezdtek kábítószer értékesítésébe. A teljes körű, az utazásokra és az átadás-átvétel részleteire kiterjedő megállapodásuk alapján város 1-ben a IX. rendű terhelt - először a mintát is biztosító VIII. rendű terhelttől átvett kábítószert (marihuánát és speed port) legalább 2011 őszétől
  7. február 15-ig haszonnal növelt áron város 2-ben a XI. rendű terheltnek rendszeresen értékesítette, és az ellenértéket a VIII. rendű terheltnek átadta. A kábítószert a XI. rendű terhelt értékesítette tovább. A VIII. rendű terheltnél elfogásakor 58.075 forintot, fecskendőt, fehér port tartalmazó négy nylontasakot, a lakásán házkutatás keretében digitális mérleget találtak. A fecskendőben amfetamint, a nylontasakokban és a digitális mérleg felületén DPIA-t és Pentedront mutattak ki csekély mennyiségben. A VIII. rendű terhelt által a IX. rendű terhelten keresztül értékesített - tőle lefoglalt és le nem foglalt - összesen 16,06 gramm bázis mennyiségű kábítószer (amfetamin) meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak 160,5%-a. II.
  8. [7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a VIII. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket. A bíróságok oly mértékben nem tettek eleget az indokolási kötelezettségüknek, hogy az alapítélet felülbírálatra alkalmatlan, illetőleg a megállapított tényállás nem teszi lehetővé a VIII. rendű terhelt cselekményének egyértelmű büntetőjogi megítélését. 1.
  9. [8] A VIII. rendű terhelt volt - a III. rendű terhelttel együtt - a felsőbb kapcsolata a IX. rendű és a XI. rendű terheltnek (elsőfokú ítélet
  10. oldal). Ellenben a VIII. rendű terhelt vallomása szerint magának vásárolt kábítószert egy „..." nevű személytől, akit összehozott a IX. rendű terhelttel. A titkos adatszerzés alapján megállapításra került, hogy a IX. rendű terhelt felsőbb kapcsolatai között szerepel egy személy 1 nevű személy (elsőfokú ítélet 232-
  11. oldal). Egyik bíróság sem vizsgálta, hogy a nevesített személy 1 milyen szerepet játszott az elkövetésben. 1.
  12. [9] A titkos adatszerzés számtalan irata nem vonatkozott a jelen ügyre, a bíróság mégis hivatkozott az azokban szereplő adatokra. A VIII. rendű és a IX. rendű terhelt közötti telefonbeszélgetések nem bizonyítják a kábítószer terjesztését. 1.
  13. [10] Az elsőfokú ítélet szerint a VIII. rendű terhelt rendszeres kábítószer-fogyasztó (elsőfokú ítélet
  14. oldal), ellenben máshol az áll, hogy a kábítószerhez való kötődése nem igazolható (elsőfokú ítélet
  15. oldal). 1.
  16. [11] A IX. rendű terhelt nyomozati vallomása szerint a kábítószert a VIII. rendű terhelttől szerezte be (elsőfokú ítélet nem jelölt hellyel), ellenben a IX. rendű terhelt erről később ellentétesen nyilatkozott. Eljárási szabálysértéssel tárták a IX. rendű terhelt elé felismerésre a VIII. rendű terhelt fényképét, és az erről készült jegyzőkönyvet az iratismertetéskor nem bocsátották a védelem rendelkezésére. A IX. rendű terhelt vallomása ellentmondásos. 1.
  17. [12] Iratellenes megállapítás, hogy a VIII. rendű és IX. rendű terhelt között megállapodás volt a kábítószer beszerzésére és értékesítésére. A védő szerint a megállapodásra bizonyíték nem volt, megállapítása csak a bűnszövetség megállapíthatóságát szolgálta. 1.
  18. [13] A védő „megjegyezte": a IX. rendű terhelt a
  19. június 23-i tárgyaláson közölte, hogy „közte és az ügyész úr között volt egy vesztegetés" (elsőfokú
  20. sorszámú jegyzőkönyv
  21. oldal). A másodfokú bíróság rögzítette, hogy ügyészségi tájékoztatás szerint az ügyésszel szemben a jelen ügy kapcsán nincs folyamatban büntetőeljárás, de a sajtóból tudottan mégis folyt büntetőeljárás. [14] A védő mindezek alapján a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indítványozta.
  22. [15] A Legfőbb Ügyészség a BF.286/2018/
  23. számú átiratában a VIII. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. [16] A Legfőbb Ügyészség a Be.
  24. §
(1)bekezdése alapján rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, s az nem támadható. A tényállás tilalmazott támadása körébe sorolta a tényállás megalapozottságának és a bizonyítékok értékelésének kifogásolását. [17] A Legfőbb Ügyészség szerint - utalva a BH 2013.
  1. számú döntésre a bíróságok maradéktalanul teljesítették az indokolási kötelezettségüket, ezért a védő hivatkozásai alaptalanok. Azokkal a védő valójában az irányadó tényállás megalapozottságát vitatja. [18] A Legfőbb Ügyészség ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést nem észlelt, ezért a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta a VIII. rendű terhelt tekintetében.
  2. [19] A VIII. rendű terhelt és védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára nem tett észrevételt. III. [20] A Kúria azt állapította meg, hogy a VIII. rendű terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványa nem alapos.
  3. [21] A védő felülvizsgálati indítványa szerint a bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket. [22] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be.
  4. §
(1)bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. §
(1)bekezdés III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. [23] A Kúria az BK 1. vélemény C. pontjában a Be. 373. §
(1)bekezdés III. pont
  1. a)és
  2. b)alpontjához fűzött értelmezésének 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha „nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését", a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha „nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés" és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat. [24] Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is. „Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlenül hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését" (EBH 2011.2387., EBH 2010.2210., BH 2013.10.). [25] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. §
(1)bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.). [26] Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.). [27] Más megfogalmazásban: az indokolás helyességének kifogásolása tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának meg nem engedett támadása (BH 2017.48.); az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással a jogerős ítéletben foglalt tényállás nem kérdőjelezhető meg (Bfv.II.933/2011/6.); indokolási kötelezettség elmulasztása címén a bizonyítékok értékelése nem támadható (Bfv.III.439/2014/8.). [28] Az alapügyben első fokon és másodfokon eljárt bíróságok - amint a Legfőbb Ügyészség is így látta - az alapítéletből kitűnően a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek: a vádhoz kötöttség keretein belül a lefolytatott bizonyítás alapján állapították meg a történeti tényállást, a bizonyítékokat számba vették, egyenként és összességében értékelték, az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseiket, azaz jogi álláspontjukat is felvázolták. Okfejtésük minden releváns tekintetben követhető, ezáltal ellenőrizhető volt. Így szemben az indítványban foglaltakkal, és egyetértve a Legfőbb Ügyészség indokaival - eleget tettek indokolási kötelezettségüknek. [29] Az elsőfokú bíróság ismertette a VIII. rendű, IX. rendű és XI. rendű terhelt vallomásait (elsőfokú ítélet 146-150., 152-
  1. oldal), majd beszámolt a tényállás VI. pontjában foglaltak indokairól (elsőfokú ítélet 219-
  2. pont). Álláspontját kellően megindokolta. [30] A VIII. rendű terhelt a nyomozás során tagadta, hogy kábítószert értékesített (elsőfokú ítélet
  3. oldal
  4. bekezdés). A bíróság előtt tett vallomása szerint összehozta a IX. rendű terheltet személy 1-el, de közöttük csak közvetítő volt, a közvetített kábítószer pontos mennyiségére és a találkozók számára nem nyilatkozott (elsőfokú ítélet
  5. oldal
  6. bekezdés). [31] A IX. rendű terhelt a nyomozati vallomásában állította, hogy kábítószert város 1-ben vásárolt személy 1-től (elsőfokú ítélet
  7. oldal utolsó bekezdés) és - mert személy 1 erre nem volt hajlandó - város 2-ben a XI. rendű terhelttel üzletelt (elsőfokú ítélet
  8. oldal
  9. bekezdés). A bíróságon tett vallomása szerint
  10. február 12-én a VIII. rendű terhelttel kábítószert vásároltak személy 1-től, amit együtt ütöttek fel és csomagoltak (elsőfokú ítélet
  11. oldal utolsó bekezdés). [32] A XI. rendű terhelt a nyomozati vallomásában előadta, hogy vásárolt kábítószertváros 1-ben a IX. rendű terhelttől (elsőfokú ítélet
  12. oldal
  13. bekezdés), bírósági vallomása szerint négy alkalommal (elsőfokú ítélet
  14. oldal
  15. bekezdés). [33] A IX. rendű terhelttől történt kábítószer vásárlásáról számolt be tanú 1, tanú 2, tanú 3 egy vagy több alkalmat, míg tanú 4 és tanú 5 rendszerességet megjelölve (elsőfokú ítélet 220-
  16. oldal). [34] A telefonlehallgatások anyaga bizonyította a VIII. rendű, IX. rendű és XI. rendű terhelt közötti kapcsolattartást, annak idejét és a kábítószer megnevezését kerülő virágnyelvezetét (elsőfokú ítélet 224-
  17. oldal). [35] A VIII. rendű, IX. rendű és XI. rendű terheltek és a megnevezett tanúk vallomásait és a telefonlehallgatás anyagát összevetve nem tehető kétségessé, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan indokolta meg a tényállás VI. pontjában foglaltakat. [36] Az elsőfokú bíróság indokolását a másodfokú bíróság is helytállónak találta. Kifejtette: „valamennyi lényeges bizonyítékot megvizsgált, és azokat okszerűen, nagy gondossággal, a logika szabályai szerint mérlegelte" és az indokolásból „kiderül, hogy a megállapított tényállásban rögzített tényeket mely bizonyítékokra alapította" (másodfokú ítélet
  18. oldal 1-
  19. bekezdés). [37] A másodfokú bíróság summázata szerint a IX. rendű terhelt VIII. rendű terheltet terhelő vallomását teljes mértékben alátámasztotta a telefon lehallgatás hanganyaga. Ellenben a VIII. rendű terhelt önmagának ellentmondó, változtatgatott tartalmú, a IX. rendű terhelt megváltoztatásához igazodó vallomásokat tett. A VIII. rendű terhelt maga is elismerte, hogy sofőrként és a személy 1 nevű személlyel együtt jelen volt a kábítószer átadásánál (másodfokú ítélet
  20. oldal 2-
  21. bekezdés). [38] Az elsőfokú bíróság - midőn elvetette a VIII. rendű terhelt és az addig másként valló, de azon ekként változtató IX. rendű terhelt közvetítői szerepre hivatkozását - helyesen jelezte, hogy „a rendszeres közvetítők mint kereskedelmi tevékenység közreműködői is felelősségre vonhatók, mégpedig tettesként" (elsőfokú ítélet
  22. oldal
  23. bekezdés). [39] Mindezzel a Kúria maradéktalanul egyetértett, hozzátéve, hogy a védő indítványa az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozáson keresztül valójában a bizonyítékok VIII. rendű tekintetében terhes értékelését, s annak eredményeként az irányadó tényállás megalapozottságát sérelmezte.
  24. [40] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a VIII. rendű terhelt rendszeres kábítószer fogyasztó (elsőfokú ítélet
  25. oldal utolsó bekezdés,
  26. oldal
  27. bekezdés), de a „kábítószerhez kötődése nem igazolható, kábítószerfüggőnek nem tekinthető" (elsőfokú ítélet
  28. oldal
  29. bekezdés). [41] Ez - eltérően a védő állításától (védő 1.3.) - nem ellentmondás. A védő a „kábítószerhez való kötődése nem igazolható" szövegrészt a „kábítószerfüggőnek nem tekinthető" szövegrész elhagyásával idézte. A kötődés hiánya viszont egyértelműen a kábítószerfüggőség hiányára vonatkozik.
  30. [42] A védő hivatkozott a VIII. rendű terhelt vallomására. Aszerint egy ... nevű személyt összehozott a IX. rendű terhelttel, akinek a titkos adatszerzés szerint a felsőbb kapcsolatai között szerepel egy személy 1 nevű személy (védő 1.1.). Az elsőfokú bíróság mégis azt rögzítette, hogy a VIII. rendű terhelt volt a felsőbb kapcsolata a IX. rendű és XI. rendű terheltnek (elsőfokú ítélet
  31. oldal
  32. bekezdés). [43] Az irányadó tényállás mint az indokolás szerves része (eredménye) értelmében a VIII. rendű terhelt a IX. rendű terheltnek adta át a kábítószert, aki azt a XI. rendű terheltnek továbbértékesítette. Kizárólag ekként értelmezendő a kapcsolati viszony e három terhelt között. [44] Az elsőfokú bíróság az indokolásában valóban utalt a titkos adatszerzés (telefonlehallgatás) azon megállapítására, hogy a IX. rendű terhelt felsőbb kapcsolatai között szerepel egy személy 1 nevű személy (elsőfokú ítélet
  33. oldal utolsó,
  34. oldal első bekezdés). [45] A „között" és „nevű" megfogalmazások eleve hordoznak bizonytalanságot. Tény viszont, hogy a IX. rendű terhelt a nyomozás során fényképről „...-t kétséget kizáróan és egyértelműen" a VIII. rendű terhelt személyében azonosította be (elsőfokú ítélet
  35. oldal
  36. bekezdés), ám ettől a bírósági vallomásában már visszakozott (elsőfokú ítélet
  37. oldal utolsó bekezdés). A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálat során irányadó tényállás alapján viszont a VIII. rendű terhelt adta át a IX. rendű terheltnek a kábítószert, aki azt a XI. rendű terheltnek értékesítette. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el, hogy a VIII. rendű és a IX. rendű terhelt egyszerű közvetítő lett volna (elsőfokú ítélet
  38. oldal 2-
  39. bekezdés). [46] A védőnek a további vizsgálódás elmaradása miatti kifogása azért is irreleváns, mert a személy 1 (...) be sem azonosított és így ki sem hallgatott „valaki", akinek a fizikai létezése sem bizonyítható. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen nem is tett ténymegállapítást személy 1 (...) létezésére és szerepére nézve. Ha pedig az állítólagos személy 1 (...) létezése és szerepe megállapíthatatlan miután ő vallott személy 1 (...) és a IX. rendű terhelt kábítószer értékesítésére irányuló kapcsolatáról -, akkor a IX. rendű terhelt által átvett és értékesített kábítószer szükségképpen a VIII. rendű terhelttől származott. [47] A teljesség igényével utal a Kúria arra, hogy az a fikció, mely szerint személy 1 (...) lett volna a VIII. rendű és IX. rendű terhelt közös felsőbb kapcsolata, vagyis a kábítószer birtokosaként az értékesítés forrása, mit sem változtatott volna e két terhelt büntetőjogi felelősségén.
  40. [48] A védő szerint iratellenes az irányadó tényállásnak az a megállapítása, hogy a VIII. rendű és IX. rendű terhelt között megállapodás volt a kábítószer értékesítésére, amire szerinte bizonyíték sem volt, és csak a bűnszövetség megállapíthatóságát szolgálta (védő 1.5.). [49] A Kúria előre bocsátja, hogy ez a védői érvelés tisztán a kötelezően irányadó tényállás felülvizsgálati eljárásban tilalmazott támadása [Be.
  41. §
(1)bekezdés], ami a törvényben kizárt. Ennek ellenére a Kúria megvizsgálta a bűnszövetség megállapításának a feltételeit. [50] Az elsőfokú bíróság helyes érvekkel indokolta meg a bűnszövetségben elkövetés megállapítását a korábbi Btk.
  1. §
  2. pontja és a IV. számú BED alapján (elsőfokú ítélet
  3. oldal 2-
  4. bekezdés). [51] Az legfeljebb azzal egészíthető ki, hogy a IV. számú BED
  5. pontja szerint „a megállapodás formáját illetően a törvény nem tartalmaz, de nem is tartalmazhat taxatív felsorolást. A konkrét eseteket tekintve a leggyakoribb a szóbeli (vagyis a kifejezett) megállapodás. De megállapodás a hallgatólagos, a félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is. Ilyen megállapodásra általában az olyan cselekményeknél lehet következtetni, ahol az elkövetők ismétlődően, az azonos vagy a hasonló alkalmat keresték, vagy használták fel a bűncselekmények megvalósításához. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás." [52] Ezeknek a feltételeknek az irányadó tényállásban foglaltak akkor is megfelelnének, amennyiben abban nem szerepelne a VIII. rendű és a IX. rendű terhelt közötti előzetes megállapodás (megegyezés) ténye. [53] A VIII. rendű, IX. rendű és XI. rendű terhelt a megállapodásuk megállapított tartalma szerint hosszabb időn keresztül (legalább 2011 őszétől
  6. február 15-ig) rendszeresen értékesített kábítószert. Ez önmagában is alátámasztaná a hallgatólagos megállapodás létrejöttét. A teljes körű, az utazásokra és az átadás-átvétel részleteire is kiterjedő direkt megállapodás (megegyezés) tényét tartalmazó irányadó tényállás és annak indokolása teljes körűen alátámasztja a bűnszövetség megállapítását.
  7. [54] A védő - az indokolási kötelezettség megszegésén túl - további eljárási szabálysértésként kifogásolta, hogy a titkos adatszerzés számtalan irata nem vonatkozott a jelen ügyre, a bíróság mégis hivatkozott az azokban szereplő adatokra. Álláspontja szerint a VIII. rendű és a IX. rendű terhelt közötti telefonbeszélgetések nem bizonyítják a kábítószer terjesztését (védő 1.2.); a IX. rendű terhelt nyomozati vallomása szerint a kábítószert a VIII. rendű terhelttől szerezte be, ellenben a IX. rendű terhelt erről később ellentétesen nyilatkozott; felismerésre eljárási szabálysértéssel tárták a IX. rendű terhelt elé a VIII. rendű terhelt fényképét, és az erről készült jegyzőkönyvet az iratismertetéskor nem bocsátották a védelem rendelkezésére; a IX. rendű terhelt vallomása ellentmondásos (védő 1.4.). [55] A felülvizsgálati eljárásban - amint erre fentebb már kitért a Kúria - a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be.
  8. §
(1)bekezdés]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. §
(1)bekezdés, 388. §
(2)bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [56] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. [57] A védő - ezzel szemben, implicite, de egyértelműen - az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta. Erre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. [58] A nyomozás során esetleg megvalósult eljárási szabálysértések vizsgálata pedig felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezheti [Be. 416. §
(1)bekezdés]. [59] Mindezekre tekintettel a védő utóbb megjelölt eljárásjogi indokait a Kúria nem vizsgálhatta. E részében ugyancsak törvényben kizárt az indítvány.
  1. [60] A védő „megjegyzése" értelmében az elsőfokú tárgyaláson megvesztegetett ügyész képviselte a vádat (védő 1.6.). Ennek alátámasztásaként a IX. rendű terhelt
  2. június 23-i tárgyaláson tett állítására hivatkozott: „közte és az ügyész úr között volt egy vesztegetés" (elsőfokú
  3. sorszámú jegyzőkönyv
  4. oldal). [61] A büntetőeljárási törvény formálisan nem ismer olyan felülvizsgálati okot, hogy a vádat emelő és/vagy a tárgyaló ügyész kizárt volt [Be.
  5. §
(1)bekezdés c) pont, illetőleg Be. 373. §
(1)bekezdés I.
  1. b)vagy
  2. c)pont, II-IV. pont]. [62] Ugyanakkor a vádemelő ügyész elfogultsága esetén a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. §
(1)bekezdés I.c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye arra hivatkozással, hogy a bíróság törvényes vád hiányában járt el. A kizárt ügyész eljárása esetében ugyanis a vádlói legitimáció hiányzik [Be. 2. §
(2)bekezdés]. [63] A tárgyaló ügyész elfogultsága esetén pedig a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. §
(1)bekezdés II.
  1. d)pontja alapján ugyancsak felülvizsgálatnak van helye, mert ilyen esetben a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. [64] A büntetőügyben ügyészként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése - az a)-
  2. c)pontban foglaltokon túl - egyéb okból nem várható [Be. 31. §
(1)bekezdés d) pont]. A vád pedig akkor törvényes, amennyiben a vádat emelő jogosult a vád emelésére [Be. 2. §
(2)bekezdés]. A tárgyaláson kötelezően részt vevő [Be. 241. §
(1)bekezdés] ügyész értelemszerűen akkor járhat el, ha nem esik kizárási ok alá. [65] Az ügyész kizárásáról a felettes ügyész határoz [Be. 32. §
(5)bekezdés]. A rendelkezésre álló iratok között viszont nincs olyan ügyészi határozat, amelyben a felettes ügyész a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészséget, s ekként annak ügyészeit az eljárásból kizárta volna. [66] Ezt meghaladóan: „Nem lehetett a kizárt ügyész eljárására történő hivatkozást megállapítani, hiszen az alapügyben eljárt dr. ... ügyésszel szemben, a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség írásbeli tájékoztatása szerint jelen ügy kapcsán nincs folyamatban büntetőeljárás" (másodfokú ítélet
  1. oldal
  2. bekezdés). [67] Ezért a védő azon hivatkozása, hogy az ügyész ellen a sajtóból tudottan mégis folyt büntetőeljárás, a jelen ügyben közömbös, mert azt nem érinti. A IX. rendű terhelt állítása ekként egyoldalú közlés. Következésképpen nincs kellő adat annak megállapítására, hogy a vádat képviselő ügyész elfogultság miatti kizártsága folytán a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. [68] A védő felülvizsgálati indítványa e részében nem bizonyult alaposnak. Az indítvány elvi tartalma [69] Az alapügyben eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüket megsértették. Megvesztegetett, így elfogultsága miatt kizárt ügyész képviselte a vádat. A döntés elvi tartalma [70] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A bíróságok eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek. Az ügyész megvesztegetése egyoldalú - terheltre hivatkozó - védői állítás, így nincs kellő adat annak megállapítására, hogy a vádat képviselő ügyész elfogultság miatti kizártsága folytán a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. Egyebekben a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt. Záró rész [71] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be.
  3. §
(1)bekezdés
  1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
  2. §
(1)bekezdés
  1. mondat
  2. fordulata szerinti összetételben eljárva, és miután más hivatalból vizsgálandó feltétlen eljárási szabálysértést sem észlelt [Be.
  3. §
(5)bekezdés] - a VIII. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a VIII. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta. [72] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.