Mfv.10241/2017/9 – Kúria

(2)bekezdésnek megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján bírálhatja felül a jogerős határozatot a Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.241/2017/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kaczmarski János ügyvéd Az alperesek: Az alperesek képviselői: Dr. Jungbert Zsófia jogtanácsos I. rendű Dr. Házi Dorottya ügyvéd II. rendű A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.604/2016/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi 14.M.96/2015/
3. Bíróság Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.604/2016/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek fejenként 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 3.125.000 (hárommillió-egyszázhuszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] A felperes
5. szeptember 29-én kezdte meg szabadságvesztés büntetését a Gy.BV.I.-ben, ahonnan
6. október 27-én átszállították az I. rendű alpereshez.
7. július 1-jétől foglalkoztatta a II. rendű alperes, amely a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság.
8. augusztus 29-én a felperes munkavégzés közben balesetet szenvedett, amelyet a II. rendű alperes
9. szeptember 7-én kelt határozatában munkabalesetnek minősített. A felperes édesanyja
10. február 2-án kelt, másnap postára adott „érdeklődés" tárgyú levelében tájékoztatást kért a II. rendű alperestől, hogy a fia balesete miként van nyilvántartva. A levelére a II. rendű alperestől választ nem kapott. A felperes édesanyja a
11. április 29-ei levelében felszólította a II. rendű alperest nem vagyoni kártérítés és baleseti járadék megfizetésére. A II. rendű alperes erre a levélre sem válaszolt. A felperes édesanyja
12. július 29-én kelt levelében az I. rendű alperest szólította fel a balesettel kapcsolatban felmerült károk megfizetésére, majd a BV O.P.-val vette fel a kapcsolatot sérelmezve, hogy a leveleire nem kap választ.
13. szeptemberében ismételten felszólította a II. rendű alperest a balesettel kapcsolatos vagyoni és nem vagyoni károk rendezésére, amelyet a II. rendű alperes
14. december 1-jén kelt határozatával elutasított. Ebben rögzítette, hogy a felperes a baleset napján munkavégzésre alkalmatlan állapotban volt, mert egész nap nem evett semmit. A Sz. Fegyház és Börtön megkeresésére az I. rendű alperes
15. október 4-én meghozott határozatában megállapította, hogy a
16. augusztus 29-én elszenvedett baleset nem munkabaleset. Emellett
17. október 3-án felvett egy „jegyzőkönyv nem munkabalesetről" megnevezésű okiratot, amelyben rögzítették, hogy a felperes az ágyról leesett, a hátát fájlalta, megütötte. A jegyzőkönyv hátoldalára a felperes rávezette, hogy az nem a valóságot tartalmazza, ezért nem írja alá. A felperes kereseti kérelme és az alperesek védekezése [8] A felperes többször módosított keresetében 30.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, és a baleset napjától kezdődően életfogytig tartó havi 300.000 forint egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Hivatkozása szerint a II. rendű alperes által beszerzett munkabiztonsági szakvélemény alapján megállapítható, hogy e munkáltató által nem megfelelően rögzített palló hibája miatt zuhant le az állványról és bénult meg. Az I. rendű alperes valótlan tartalmú
18. október 4-ei jegyzőkönyvében foglaltakkal ellentétesen a
19. augusztus 29-én bekövetkezett baleset tényét „a szolgálat alatt történt események megnevezésű" iratban rögzítették. [9] Nem vagyoni kárigényét a testi épséghez, az egészséghez, a munkához, munkavégzéshez és a társadalmi életben való részvételhez való joga megsértésére alapította azzal, hogy a baleset teljes mértékben megfosztotta őt a korábbi életvitelétől, a balesetkor 36 éves volt, ezt követően deréktól lefelé lebénult, az édesanyja segítségére szorul. [10] Vagyoni kárként ápolási, gondozási többletköltség, élelemfeljavítási többletköltség, ház körüli kisegítő költsége, gyógyszerköltség, rehabilitációval kapcsolatos költségek, megemelkedett rezsiköltségek és közlekedési többletköltség egyetemleges megfizetését kérte. [11] Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a felperessel nem állt munkajogviszonyban. A II. rendű alperes általi munkáltatás során annak felügyelete mellett történt eseményért felelősséggel nem tartozik. [12] A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a balesettel kapcsolatos igény érvényesítési ideje
20. augusztus 29-én eltelt, így a felperes követelése bírósági úton nem érvényesíthető. A keresetet jogalapjában és összegszerűségében is megalapozatlannak tartotta. Az első- és másodfokú ítélet [13] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.96/2015/
21. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperesek javára elsőfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. [14] Megállapította, hogy a baleset bekövetkezésének időpontjában a II. rendű alperes volt a felperes munkáltatója az akkor hatályban volt büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló
22. évi
23. tvr.
24. §

(1)-

(2)bekezdése, a keresetlevél benyújtásakor hatályos a büntetések, az intézkedések, és egyes kényszerintézkedések végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 143. §

(1)-

(3)bekezdése, továbbá a baleset bekövetkeztekor hatályban volt 6/1996. (VI.12.) IM rendelet 101. §

(2)bekezdése, a büntetésvégrehajtási szervezetről szóló 1995. évi XVII. törvény 9. §

(1)bekezdése és a 2. §

(5)bekezdése alapján. A felperes a balesettel kapcsolatos igényeit kizárólag a II. rendű alperessel szemben érvényesíthette, ezért az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította. [15] Megállapította, hogy a II. rendű alperes balesetért való felelőssége teljes mértékben fennáll, de a nem vagyoni kárigény elévült, az ugyanis

1. augusztus 29-én vált esedékessé. A felperes édesanyja
2. február 3-án postára adott ugyan a II. rendű alperesnek egy érdeklődés tárgyú levelet, de az nem volt az elévülés megszakítására alkalmas írásbeli felszólítás, mert a felperes nem tudta bizonyítani, hogy kártérítési igénybejelentő lapot és meghatalmazást is postára adott. A periratok között az iratok másolatai fellelhetőek voltak, de a II. rendű alperes állította, hogy ezek nem érkeztek meg hozzá. A II. rendű alperesnek
3. április 29-én postára adott írásbeli felszólítása
4. május 2-án, azaz az elévülési idő elteltét követően érkezett meg. [16] A felperes vagyoni kártérítés iránti keresetét annak bizonyítatlansága miatt találta alaptalannak, a felperes ugyanis felhívás ellenére nem terjesztett elő bizonyítási indítványt, igazságügyi orvosszakértő kirendelését nem kérte. A rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható, hogy a baleset előtt, illetve után hogyan alakultak a felperes költségei. [17] A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.604/2016/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperesek javára másodfokú perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. [18] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye elévült. Az ezzel kapcsolatos jogi álláspontjával és a bizonyítékok értékelésével egyetértett. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes minősült munkáltatónak, ezért nem volt helye egyetemleges marasztalásnak, az elsőfokú bíróság helyesen utasította el az I. rendű alperessel szemben a teljes keresetet. [19] A törvényszék megállapította, hogy a nem vagyoni kárigény elévülése a baleset bekövetkezésének időpontjától kezdődött, mert a felperesre a balesetből háruló valamennyi nem vagyoni hátrány ettől az időponttól kezdődően jelent meg. A baleset nem bűncselekmény következménye volt, ezért a Munka törvénykönyvéről szóló
6. évi XXII. törvény (régi Mt.)
7. §

(1)bekezdésben foglalt általános, három éves elévülési időn belül lehetett az azzal kapcsolatos kárigényeket érvényesíteni. [20] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §

(1)bekezdésnek megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat, köztük a felperes édesanyjának

1. február 3-ai levelét, mivel az kártérítési igény érvényesítésére irányuló felszólítást nem tartalmazott. A
2. október 3-ai jegyzőkönyvben felvezetett felperesi észrevétel sem volt ilyennek tekinthető. [21] A törvényszék kifejtette, hogy a felperes a vagyoni kárként érvényesített járadékigényét a baleset napjától kérte megállapítani
3. november 2-ai beadványában. Erre tekintettel a járadékigénnyel összefüggésben az elévülési idő is a baleset napjától kezdődött, annak előterjesztésekor pedig az a nem vagyoni kártérítési igényhez hasonlóan elévült. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperesek ellenkérelme [22] A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalmában - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a II. rendű alperes kereset szerinti marasztalására irányult. [23] A törvényszék megalapozatlanul hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, mert az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a II. rendű alperesnek felróható magatartás miatt nem tudott a törvényben előírt kötelezettségének eleget tenni. A II. rendű alperes ugyanis a régi Mt.
4. § rendelkezését megsértve tizenöt napon belül nem hívta fel a kárigénye bejelentésére. Erre tekintettel az elévülési időt „nincs mihez viszonyítani", ezért az
5. augusztus 29-én nem évülhetett el. [24] A II. rendű alperes a
6. szeptember 7-ére kiállított munkahelyi baleseti jegyzőkönyvet és a kárigény bejelentésére való felhívást nem küldte el, így azokat nem vehette volna jogszerűen figyelembe az alperes. Életszerűtlen, hogy amennyiben e jegyzőkönyv és a kárigényre való felhívás nem létezett, akkor miért hozott
7. december 1-jén a II. rendű alperes egy újabb határozatot. [25] A bíróságok nem vizsgálták, hogy a
8. december 1-jei és
9. szeptember 7-ei jegyzőkönyvek egymásnak ellentmondanak. [26] Nem értékelték azt sem, hogy az alperes által tanúként bevont L.GY. hamisan állította azt, miszerint látta a balesetet. A tárgyalás során a szembesítéskor ellentmondásba is keveredett Sz.ZS. bv. munkafelügyelővel, aki viszont következetes volt abban, hogy senki nem volt jelen, amikor a felperes lezuhant. Ezt az állítását jelentés is alátámasztotta, amelyet az I. rendű alperes parancsnoka és a II. rendű alperes ügyvezető igazgatója küldött meg a Bv. O.P.nak. Az I. rendű alperes szerint L.GY. által állítólag
10. augusztus 29-én aláírt jelentés is elveszett, mely bejelentést a bíróság elfogadott, míg a felperes részéről semmilyen bizonyítékot nem vett figyelembe, így a felperes édesanyja által
11. február 3-án postára adott levelet sem. [27] A bíróságok nem vizsgálták, hogy a II. rendű alperes miért nem válaszolt a balesettel kapcsolatban a felperes részéről küldött iratokra. Nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy az időt húzza, az elévülés bekövetkezzen. [28] Az a felróható magatartás, amit a II. rendű alperes a baleset bekövetkeztétől tanúsított, és az eljárása, hogy a felelősségét leplezze, törvénysértő volt, ezáltal megfosztotta a felperest a tisztességes eljáráshoz való jogától. [29] Az eljáró bíróságok jogsértően állapították meg igénye elévülését, mert a régi Mt.
12. §-át figyelmen kívül hagyva olyan, a II. rendű alperes által
13. szeptember 7-ére visszadátumozott okiratot fogadott el bizonyítékként, amelyre
14. nyaráig nem is hivatkozott, továbbá amelyet a kárigényre való felhívással együtt nem postázott a felperes részére. [30] Téves a bíróságok érvelése arról, hogy a vagyoni kárigényét nem bizonyította. Ezt az elsőfokú eljárásban becsatolt beadványaiban részletesen kifejtette. A korábbi három igazságügyi orvosszakértői véleményből pedig megállapítható a balesetkori,és az azóta fennálló egészségi állapota. [31] Az I. rendű és a II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [33] A Pp.
15. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §

(2)bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [34] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti [1/

1. (II.15.) PK vélemény 4-
2. pont]. [35] A jogerős ítélet a felperes
3. augusztus 29-én bekövetkezett balesetével kapcsolatos vagyoni és nem vagyoni kárigényeit elévülés miatt utasította el. A döntés a régi Mt.
4. § rendelkezésein alapul. Megsértett jogszabályhelyként azonban a felperes e rendelkezésre nem hivatkozott, ezért önmagában a régi Mt.
5. § rendelkezésére utalás nem eredményezheti a felülvizsgálattal elérni kíván cél megvalósulását, vagyis a keresetének helyt adó döntés meghozatalát. A régi Mt.
6. § rendelkezése ugyanis az elévülésről nem szól, hanem a munkáltató károkozásakor érvényesíthető kárigény bejelentésére irányadó eljárási szabályokat tartalmazza. [36] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
7. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [37] A Kúria kötelezte a pervesztes felperest az alperesek felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján. [38] A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. § alapján az állam terhén marad. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. § -ának

(1)bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. március
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró