Pfv.21573/2015/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A haszonbérlőt terheli annak a bizonyítása, hogy mekkora terület használatára jogosult a halászatra és horgászatra jogosító szerződéssel, valamint az őt a törvény alapján megillető halászati szolgalmi jog gyakorlásával összefüggésben. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.573/2015/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Kiss Gábor előadó bíró Dr. Cseh Attila bíró A felperes A felperes képviselője:Gadus Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Gadus Csaba ügyvéd Az alperes Az alperes képviselője: Z. Tóth Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Z. Tóth Katalin ügyvéd A per tárgya: birtokháborítás megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 1.Pf.21.956/2014/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Tiszaújvárosi Járásbíróság 5.P.20.172/2013/
3. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Pf.21.956/2014/
4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.
5. (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (Hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A perbeli „anyagbánya" megjelölésű 5 ha 3275 m² területű ingatlan korábban az Ú. É. Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Szövetkezet (Mgtsz.) tulajdonában állt, 2005-ben az FVM megyei földművelésügyi [2] [3] [4] hivatal vadászati és halászati főfelügyelősége az ingatlan halászati célú hasznosítására pályázatot írt ki, amelyen az alperes is részt vett. Feltételként határozta meg a hatóság azt, hogy a vízminőség védelme, a kulturált környezet megteremtése és megóvása érdekében az adott vízfelületet igénybe vevő horgászok számának függvényében cserélhető illemhelyeket és szemétgyűjtőket kell elhelyezni, ezek ürítéséről a halászati hasznosítást végzőnek kell gondoskodnia.
6. december 27-én a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az alperessel haszonbérleti szerződést kötött tíz éves időtartamra. A szerződésben rögzítették, hogy a haszonbérlő a haszonbérbeadó engedélye nélkül 100.000 forint értéket meghaladóan - a halgazdálkodással összefüggő - beruházást nem végezhet. A perbeli ingatlan középső részén két tó található, amelyeknek kisebb és nagyobb a vízfelülete, azokat egy földnyelv köti össze. A tavakhoz vezető 3 méter széles bejárati útszakasz mellett egy faház áll, amelynek a bontását a hatóság elrendelte, abban az alperes életvitelszerűen lakik. A ház mellett egy halászbeülő, közvetlenül a tóparton lakókocsi található utánfutóval. A nagyobb tótól 12 méterre egy konténert is felállítottak, amelyben az alperes szerszámokat tárol. Mellette egy ivókút, beülők, beállók, szalonnasütők vannak. A partszakasztól 4-5 méterre 11 darab szalonnasütőt létesített az alperes. Ezen túlmenően a területen 40 szemetest helyezett el, továbbá 3 mellékhelyiséget. A nagyobb tó melletti partszakasztól pár méterre egy játszóteret alakított ki, végig körben gumipartfal szakaszt épített ki. A nagyobb tó mellett a bejárathoz képest hátsó részen két vasrudat helyezett el, amelyek között egy lánc van, ezt lakattal lezárta. Az alperes a haszonbérleti szerződés alapján jelenleg birtokban tartja a perbeli ingatlant, és a vízfelületen horgászati tevékenységet végez. Ez magában foglalja a tevékenység előfeltételeként a haltelepítést, az ezzel kapcsolatos műveleteket, a horgászati tevékenységet folyamatosan biztosítja a horgászok részére a tó vízfelületének egészén oly módon, hogy a horgászok részére területi engedélyt ad ki. A területi engedély alapján a horgászok a vízfelületet családtagjaikkal együtt közelíthetik meg, ott horgászhatnak, ennek eredményeképpen eldönthetik, hogy a kifogott halat megvásárolják vagy visszadobják a tóba. A látogatók a horgászati tevékenységgel együtt rekreációs tevékenységet is folytathatnak, amely szabadidős tevékenység nem terjedhet ki a tóban való fürdésre. A felperes az ingatlan tulajdonjogát a
7. február 13-án kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg, tulajdonjogát a földhivatal
8. február 22-én bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba, az ingatlant nem vette birtokba. Az ingatlan szomszédságában további mezőgazdasági ingatlanokkal rendelkezik. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság a ny-i és a m-i útról az ingatlanon fekvő tó megközelítéséhez szükséges 3 méter széles szakaszon a magánút használatán túlmenően tiltsa el az alperest az ingatlan további részének a használatától, kötelezze a tulajdonában lévő területről két darab konténer, valamennyi ülőhelyként szolgáló összes szaletli, valamint szemetes elszállítására. Szintén kérte az alperest arra kötelezni, hogy a három darab pottyantós wc-t és a gumipartfal szakaszt bontsa le, és az eredeti állapotot állítsa helyre azon a partszakaszon, ahol a gumifalak voltak. További kereseti kérelme az alperes által létesített szalonnasütők elszállításának, az alperes által fúrt kutak megszüntetésének a kötelezésére irányult. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az ingatlant kizárólag a haszonbérleti szerződésben foglalt mértékben használja, a használat csak a tavak vízfelületére és annak közvetlen parti részére terjed ki. Hivatkozott arra is, hogy a szerződés megkötésekor hatályos, a halászatról és a horgászatról szóló
9. évi XLI. törvény alapján őt mint a halászati jog jogosultját az ingatlan tulajdonosával szemben halászati szolgalmi jog illeti meg a vízhez jutás érdekében. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint - bár ezt a felperes vitatta - őt terhelte annak a bizonyítási kötelezettsége, hogy az alperes birtokháborító magatartást tanúsít azáltal, hogy a halászati törvényben biztosított halászati szolgalmi jogát meghaladóan használja a perbeli területet és azon olyan dolgokat helyezett el, amelyre nem volt jogosítványa. Az elsőfokú bíróság szerint a terület használatának pontos kimérése szakkérdés, ezért a felperesnek kellett volna indítványoznia szakértő kirendelését, azonban ő ilyen bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért pontosan nem tudta meghatározni, hogy a haszonbérleti szerződésben meghatározott 2 ha a valóságban pontosan milyen területet érint. Álláspontja szerint azonban ennek a meghatározására nem volt szükség, mert az eljárás során megtartott helyszíni szemlét követően rendelkezésre álltak azok a tények, amelyek alapján a jogvita elbírálható volt. Szerinte a perben megállapítható volt, hogy a perbeli ingatlant az alperes haszonbérleti szerződés alapján tartja birtokában, a birtoklásra érvényes jogcímmel rendelkezik, ezért annak a felperes részére történő birtokba adására nem kötelezhető. A lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként megállapította, hogy az alperesnek a bányató egész területén biztosítania kell a horgászat lehetőségét, ezért életszerütlen a felperes azon kereseti kérelme, hogy a bíróság úgy engedélyezze azt a perbeli területen, hogy a horgászok a tóhoz vezető 3 méter szélességű bekötő út nagyságát figyelembe véve kizárólag a tó 3 méteres partszakaszát használják. [10] Megállapította, hogy egy konténer helyezkedik el az ingatlanon, ebben a konténerben az alperes nagyobbrészt olyan eszközöket tárol, amelyeket a horgászati tevékenységhez szükséges feltételek biztosítása során vesz igénybe. Álláspontja szerint az ülőhelyként szolgáló szaletlik létesítése is a horgászati tevékenység kiszolgálásához tartozik, hiszen az alperesnek a horgászati tevékenységet biztosítania kell, a kiülők és kiállók pedig a horgászok kényelmét szolgálják. [11] Utalt arra, hogy a helyszíni szemle alapján megállapítható volt, hogy a szemetesek elhelyezésére a tó melletti partszakaszon került sor, ez a pályázat elnyerésének a feltétele volt, másrészről a felperes által kért 3 méteres partszakaszon nem helyezhető el az a mennyiségű szemetes, amely szükséges a horgászati tevékenységhez. [12] Hasonló okokból alaptalannak találta a felperesnek a három darab pottyantós wc, valamint a gumipartfal szakasz lebontására és a rézsü fal helyreállítására, továbbá a szalonnasütők elszállítására irányuló és a fúrt kút megszüntetésével kapcsolatos keresetét is. [13] Okfejtése szerint a helyszíni szemle alapján megállapítható volt, hogy az ingatlan jelenleg is bányatóként funkcionál, a vízfelszín, illetőleg a területet körbe határoló és a határvonalon álló meddők között pár méter az a terület, amely ténylegesen használható, és az a használat, amelyet az alperes megvalósít az ingatlanon, az a horgászati tevékenységhez kapcsolódik. Így az alperes a halászati szolgalmi joga által biztosított mértéken nem terjeszkedett túl, nem akadályozta a joga gyakorlása során a felperes ingatlanának rendeltetésszerű használatát és nem tanúsított birtokháborító magatartást sem. Utalt rá, hogy a helyszíni szemle alapján megállapítható volt az is, hogy a hátsó kijárat közvetlenül útszakaszhoz nem vezet, egyébként az ingatlan közvetlenül megközelíthető a 3 méteres útszakaszon keresztül. [14] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú tárgyaláson a keresetét a következőképpen tartotta fenn, illetve pontosította: Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként, hogy a
10. október 10-én csatolt vázrajz alapján, az azon 3 méteres szélességgel megjelölt piros sávozott bekötő utat használhassa az alperes, de ne kizárólagosan, ennek használatát tegye számára is lehetővé. Ezen felül a halászati jog gyakorlásával kapcsolatban a két tavat körülvevő 3 méteres sávon belül gyakorolhassa kizárólagosan a használati jogát. Kérte az ezen kívüli terület részére történő birtokba adását oly módon, hogy az ott elhelyezett valamennyi tárgyat és felépítményt az alperes távolítsa el. Kérte, hogy ezen felül a vázrajzon megjelölt perbeli
11. és perbeli
12. ingatlanok között bejelölt úton elhelyezett láncot az alperes távolítsa el és a bejutást így tegye lehetővé. Kérte továbbá a tavakat körülvevő 3 méteres sávon belül az ott elhelyezett használt gumiból készített gumipartfal eltávolítását. [15] Arra hivatkozott, hogy az alperes a halászati jog gyakorlását a 3 méteren belül elhelyezkedő területen gyakorolhatja. Hangsúlyozta, hogy az alperest jogerős határozat kötelezte korábban az ingatlanon található építmény elbontására is, azonban e kötelezettségének nem tett eleget. Kiemelte továbbá, hogy a tóhoz vezető bejárati útszakasz mellett található faház tekintetében rendelte el a bontást a közigazgatási szerv, amelyben az alperes jelenleg életvitelszerűen él. Az alperes által az ingatlanon elhelyezett konténerben az alperes részben tárol csak a halgazdálkodási tevékenysége elvégzéséhez szükséges eszközöket. Hangsúlyozta azt is, hogy a halászati joghoz kapcsolódó szolgalom kereteit a
13. évi CII. törvény határozza meg, így ő mint a tulajdonos nem köteles tűrni, hogy az ingatlanán életvitelszerűen éljen a halászati jog jogosultja, ott engedély nélküli épületet állítson és partfalat építsen. [16] A másodfokú bíróság a
14. február 19-én megtartott tárgyaláson tájékoztatta az alperest, hogy a perben őt terheli annak a bizonyítása, hogy a perbeli ingatlan jelenlegi terjedelemben fennálló birtoklására őt a haszonbérleti szerződés és a törvényen alapuló szolgalmi jog mennyiben jogosítja fel. Felhívta, hogy ezzel összefüggésben a birtoklásához való jogosultságát alátámasztó tényelőadását és bizonyítási indítványait tizenöt napon belül terjessze elő. Megkívánta, hogy a tényelőadása terjedjen ki arra, hogy milyen halgazdálkodási tervet nyújtott be a szakhatósághoz és a terv milyen tevékenységre, az ingatlan milyen terjedelmű használatára jogosítja fel. [17] Az alperes a másodfokú bírósághoz
15. március 26-án érkezett beadványában kérte a pályázati kiírás beszerzését. Hivatkozott arra, hogy a halgazdálkodási tervet az elsőfokú eljárás során
16. sorszám alatt csatolta az iratokhoz. Álláspontja szerint szakkérdés annak a meghatározása, hogy a szerződés és az őt a törvény alapján megillető szolgalmi jog alapján mekkora az általa jogszerűen használható és hasznosítható terület, de változatlanul állította, hogy a szükséges mértéket egyébként nem lépte túl, a perbeli ingatlant a korábban már kialakult használati rend szerint használta és birtokolta. [18] Kérte továbbá a Miniszterelnökséget vezető miniszter megkeresését arra nézve, hogy a perbeli ingatlanon a halgazdálkodással érintett részek tekintetében mióta szerepel a nyilvántartásban. [19] A másodfokú bíróság felhívására úgy nyilatkozott, hogy földmérő szakértő kirendelésére nem kíván bizonyítási indítványt előterjeszteni. [20] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét ítéletében részben és a következőképpen változtatta meg: Kötelezte az alperest, hogy 60 napon belül az 5.P.20.172/2013/7/I. alatti vázrajzon feltüntetett, perbeli ingatlanból a pirossal jelölt 3 méter széles úton, és a pirossal jelölt tavak mindenkori vízpartjától számított 3 méteres sávon kívüli területet adja a felperes birtokába oly módon, hogy a birtokba adandó területen lévő valamennyi építményt és tereptárgyat, illetve egyéb ingóságot távolítsa el, továbbá távolítsa el a 3 méteres sávon belül eső részen elhelyezett használt autógumikat. Kötelezte továbbá az alperest, hogy biztosítsa a felperes számára a fenti vázrajzon ábrázolt perbeli
17. és perbeli
18. ingatlanok közötti úton a perbeli ingatlanokra való bejutást, és a fenti vázrajzon pirossal jelölt 3 méter széles úton az áthaladást. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. [21] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes által kötött adásvételi szerződés
19. pontja, valamint R. J. tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a felperes és az állam tulajdonában álló ingatlan eladójaként fellépő Ú. É. Mgtsz. oly módon állapodott meg, hogy a perbeli ingatlanon a vevő az eladó helyett és nevében érvényesítheti az ingatlanon engedély nélkül épített épülettel az azt felépítő személlyel szembeni jogokat és esetleges kártérítési igényt is, továbbá a használat vonatkozásában az eladót megillető használati díj iránti igényt engedményezte a vevőre. Az adásvételi szerződés megkötését megelőzően a korábbi tulajdonos és a felperes között a túlhasználat kapcsán már vita volt. [22] A tényállást azzal is pontosította, hogy a perbeli ingatlanhoz vezető bekötő út a felperes tulajdonát képező ingatlan része, továbbá, hogy a mellékhelyiségeknek nem az adott módon megvalósuló elhelyezése, hanem általában mellékhelyiségek és szemétgyűjtők elhelyezése volt pályázati feltétel. [23] A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes attól kezdve, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, nem tudott birtokba lépni. Ezért az adott ügyben elsődlegesen azt vizsgálta, hogy kit terhel a bizonyítás kötelezettsége. Szerinte a halászati szolgalmi jog gyakorlóját nem illeti meg, csak a tevékenysége gyakorlásához szükséges mértékben a birtoklás joga, a szükséges terjedelmet meghaladó használatra pedig változatlanul a tulajdonos jogosult. Rámutatott: A vízfelület használatára és ott a halgazdálkodásra, az ezzel összefüggő őrzésre, a zsákmány kifogására az alperesnek joga van, ebben a körben a felperest használati jog nem illeti meg, de erre irányuló igénye a perben nem is volt. Ugyanakkor a halászati szolgalmi jog alapján az alperest megilleti az a jog, hogy a vízfelülethez eljusson, hogy fogási eszközt elhelyezzen, a vízen halászati tevékenységet folytasson, és a zsákmányt elszállítsa. Az alperesnek a haszonbérleti szerződés alapján illemhelyek és szemétgyűjtők elhelyezése a kötelezettsége volt, de hogy hol, a terület mely részén, azt a halászati szolgalmi jog gyakorlásához szükséges használat terjedelme határolja körül. [24] A perben az alperes azt állította, hogy a felperes által megjelölthöz képest nagyobb terület szükséges a halászati szolgalmi jog gyakorlásához, a vízfelület szélétől mért 5-7 méteres sáv az, amely legalább szükségszerű. Ebből a területigényből a felperes 3 métert elismert, ezért a másodfokú bíróság szerint a többlethelyigényt az alperesnek kellett volna bizonyítania. [25] Kiemelte: A másodfokú eljárás során az alperes részére a megfelelő tájékoztatást megadta, az alperes részéről ezt követően előterjesztett indítvány a pályázati iratok beszerzésére irányult, amelyet azonban a másodfokú bíróság szükségtelennek ítélt meg, mivel az alperes által előterjesztett pályázat a perben rendelkezésre állt. Szerinte az a körülmény, hogy mióta van halgazdálkodásra alkalmas vízterületként nyilvántartva a terület, a jogvita elbírálása szempontjából nem bír jelentőséggel. Az, hogy szükséges egy megfelelő terület használata a halászati jog gyakorlásához, nem vitatott. Álláspontja szerint a halászati szolgalmi jog körébe csak annak a területnek a használata tartozik, amely a halászati jog gyakorlásához minimálisan szükséges, és hogy ez milyen terjedelmű, azt a felek nyilatkozatainak tükrében az alperesnek kellett volna bizonyítania. Szakértői bizonyítási iránti indítványt azonban az alperes nem terjesztett elő. [26] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a játszótér, a kulturált beülőhelyek elhelyezése vonzóbbá teszi az alperes által folytatott tevékenységet, azonban ahhoz, hogy ez által nagyobb terjedelemben a területet használhassa, a föld tulajdonosával, azaz a felperessel kellett volna az ellentételezésről megállapodnia, a többlethasználatra ugyanis a haszonbérleti szerződés és a törvényen alapuló halászati szolgalmi jog nem jogosítja fel. [27] Rámutatott, hogy bár a felperes megtekintett állapotban vásárolta meg az ingatlant, azonban magából a szerződésből kiderül, hogy a terület használatával kapcsolatban már korábban is volt vita. Ezen túlmenően az a körülmény, hogy a felperes az ingatlant milyen állapotban vehette volna birtokba nem zárja ki, hogy az őt megillető jog alapján kérje a szükségtelen túlhasználat megszüntetését. [28] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes által elismert körben biztosította az alperes számára a szolgalmi jog gyakorlását és tette lehetővé a halászati jog gyakorlását, tekintettel arra, hogy ezt meghaladó bizonyításra az alperes részéről nem került sor. A kifejtettekből következően kötelezte az alperest az érintett területen kívül eső tereptárgyak, építmények, ingóságok eltávolítására is. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [29] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalára irányult. [30] Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, mert túlterjeszkedett a kereseti kérelem és a fellebbezés korlátain. Sérelmezte azt is, hogy jogszabálysértő módon folytatott le bizonyítási eljárást. [31] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását célozta. A Kúria döntése és jogi indokai [32] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [33] A felperes - mint a perbeli ingatlan tulajdonosa - jogosult a tulajdonában álló ingatlan oly mértékben való birtoklására, amilyen mértékben másoknak a birtoklásra nincs érvényes jogcíme, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló
20. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 115.§