Gfv.30103/2016/5 – Kúria

(1)bekezdésében írt 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontja az az időpont, amikor a felszámoló a keresettel támadott szerződés tartalmát és egyéb releváns körülményeket megismerve, a szerződés megtámadhatóságát felismerte, a megtámadás törvényes okáról ténylegesen tudomást szerzett. 1991. XLIX. Tv. 40. §

(1)a),

1. XLIX. Tv.
2. §

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.103/2016/

1. A tanács tagjai:. Török Judit a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Farkas Attila bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Sallay & Társa Ügyvédi iroda Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: Az I.-II. rendű alperesek jogi képviselője: Miskolci
2. számú Ügyvédi Iroda A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I.-II. rendű alperesek Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma: Törvényszék, 25.P.21.063/
3. A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős ítélet száma: Ítélőtábla, Pf.II.20.611/2015/
4. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 705.000 (hétszázötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az alperesek illetékre kiterjedő költségmentessége folytán a 3.038.650 (hárommillió-harmincnyolcezer-hatszázötven) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes gazdasági társaság tagjai voltak az alperesek szülei: 2001-től D.Z. és 2004-től D.J.A.. 2004 augusztusától már csak ők voltak a felperes tagjai,
5. január 31-én D.J.A. tagsági jogviszonya megszűnt, kizárólag D.Z. maradt a felperes tagja. A felperes az E. B. Zrt.-vel (bank)
6. február 2-án beruházási hitelszerződést kötött, mely alapján 28.000.000 Ft hitelt vett fel a ... helyrajzi számú szerkezetkész társasházi lakás vételárának (28.900.000 Ft) megfizetése és befejezése érdekében a vállalkozási díj (11.100.000 Ft) finanszírozására. A szerződés szerint a beruházás pénzügyi forrására (40.000.000 Ft) a felperes 12.000.000 Ft saját eszközzel rendelkezett. A hitel biztosítékául szolgált a felperes teljes vagyonára alapított vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjog. A felperes a 28.900.000 Ft-ért megvásárolt, és az eladó, mint vállalkozó által külön szerződés alapján befejezett ingatlant
7. szeptember 1-től bérbe adta az alpereseknek, majd
8. február 24én kötött adásvételi szerződéssel 29.000.000 Ft vételárért az alperesek részére értékesítette. A szerződés szerint a tulajdonjogot 1/2 -1/2 arányban megszerző alperesek a vételárfizetési kötelezettségüknek ugyanilyen arányban készpénzben tettek eleget. A vételár forrása - a szerződés szerint - a
9. február 20-án édesapjuk által nyújtott 9.000.000 Ft és Zs.Á.- dédszülő által február 21-én nyújtott 20.000.000 Ft készpénz ajándék volt. A felperes
10. február 24-én az értékesítésről számlát, a vételár pénztári befizetéséről nyugtát állított ki. A tulajdonosváltozást a földhivatal átvezette. A felperessel szemben
11. október 3-tól adóvégrehajtás folyt,
12. január 2-től a bank részére az esedékes hiteltörlesztést nem fizette meg, a bank
13. április 3-án a hitelszerződést felmondta. D.Z. ügyvezető gépjárművének csomagtartójából ismeretlen személy
14. április 11-én a felperes 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó iratait, számláit, bizonylatait és szerződéseit eltulajdonította. A felperes
15. június 2-án a két tagjának - D.Z. ügyvezetőnek és feleségének - személyenként 13.200.000 Ft osztalékot fizetett ki. A bank 21.620.153 Ft ki nem egyenlített követelésre hivatkozással kezdeményezte a felperes felszámolását és ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését. A Miskolci Törvényszék
16. június 14-én hozott 2.Fpk.05-2013-000257/
17. számú végzésével vagyonfelügyelőként a S. Kft-t jelölte ki. A végzés indokolása szerint a felperes által a tagjai gyermekei részére értékesített vételárból a hitelező nem részesedett. A felperes ellen
18. június 3-án benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a
19. február 27-én a Cégközlönyben közzétett végzésével a bíróság a felszámolást megindította, ez a felszámolás kezdő időpontja. Felszámolóként a S. Kft. került kirendelésre. A 10 11 12 13 14 15 felszámolási eljárásban határidőben bejelentett hitelezői igény összege 71.183.119 Ft. A
20. április 24-én felvett nyitó tárgyalási jegyzőkönyv szerint az ügyvezető úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az ingatlan adásvételi szerződést
21. május 9-én átadja. A felszámolás miatt lefolytatott adóellenőrzés megállapította, hogy a felperes évek óta veszteséges, a
22. október 3-án indult adóvégrehajtás nem hozott megtérülést. A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
23. évi XLIX. törvény (Cstv.)
24. §

(1)bekezdés a), másodlagosan a b) pontja és

(3)bekezdése alapján kérte az alperesekkel

1. február 24-én kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását, az ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását és az alperesek birtokba adásra kötelezését. Állította, hogy a felperest képviselő felszámoló a szerződés tartalmát a földhivataltól
2. június 6-án kikért okiratból ismerte meg. A szerződéssel a felek elvonták a hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló vagyont. Az alperesek ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását. Állították a keresetindítási határidő elmulasztását, valamint a szerzés visszterhességét és jóhiszeműségüket. Az első- és másodfokú bíróság ítélete Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az adásvételi szerződés érvénytelen. Megkereste a földhivatalt az alperesek tulajdonjogának törlése és a felperes tulajdonjogának bejegyzése érdekében. Kötelezte az alpereseket az ingatlannak a felperes birtokába bocsátására. Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában egyebek mellett - kifejtette, hogy a felperes a Cstv.
3. §

(1)bekezdése szerinti egy éves jogvesztő határidőn belül a keresetét bármikor előterjeszthette. A 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontja az, amikor a felszámoló a keresettel támadott szerződés tartalmát és egyéb releváns körülményeket megismerve, a szerződés megtámadhatóságát felismerhette, a megtámadás törvényes okáról ténylegesen tudomást szerzett. Ehhez hitelt érdemlő ismerettel kellett bírnia az ügylet lényegi, a vagyon csökkenésére, a vagyonkimentés célzatára következetést engedő részleteiről, a hitelezői követelésekről. Mindez a keresetlevél kötelező tartalmi kellékeiből, a támadott szerződés csatolásának és a felperest a perben terhelő bizonyítási kötelezettségből is következik. Ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy a felszámoló az adós iratainak, köztük a megtámadásra okot adó szerződésnek a birtokában legyen, annak tartalmáról ugyanis csak az okiratból tudott hitelesen meggyőződni. Ezért nem releváns dr. K.Zs. tanú vallomása. Azt, hogy a felszámoló 16 17 18 19 korábban nem jutott hozzá a szerződéshez, biztonyítja a 2013. április 10-ét megelőzően keletkezett iratok átadásának a hiánya, a felperes ügyvezetőjének az iratok ellopása miatt tett feljelentése, a nyitótárgyaláson tett vállalása, hogy a szerződést 2014. május 9én adja át. Kiemelte, hogy D.Z. tanúvallomásában is úgy nyilatkozott, nem mutatta meg a vagyonfelügyelőnek az adásvételi szerződés nála levő példányát. A szubjektív határidő tehát nem kezdődhetett korábban, mint amikor a felszámoló az írásbeli szerződés birtokába került. A másodfokú bíróság a felperes vagyoncsökkenését eredményező szerződés ingyenessége vonatkozásában kifejtette, a Pp. 206. §

(1)bekezdése szerinti mérlegelésével vont le következtetést az elsőfokú bíróság arra nézve, hogy az alperesek a családi kapcsolatukra tekintettel fennálló törvényi vélelemmel (Cstv. 40. §

(3)bekezdés) szemben a támadott adásvételi szerződés visszterhességét kétséget kizáróan nem bizonyították. A szerződés ingyenessége pedig önmagában megállapíthatóvá teszi az adós vagyonának csökkenését, mint objektív eredményt. Nem következik be vagyoncsökkenés, ha csak összetételében változik a vagyon, amennyiben az adós a vagyontárgy tulajdonjogát vételár ellenében valós forgalmi értéken ruházza át, a vevő pedig a vételárat megfizeti. Az ingyenesség törvényi vélelmén túl azonban az adóssal szerződő másik fél ingyenes vagyoni előnyszerzése nemcsak akkor állapítható meg, ha a szerződés típusa szerint ingyenes, hanem akkor is, ha a felek valós megállapodása visszterhes szerződéssel leplezett ingyenes szerződés, és ezért a színlelt szerződésben kikötött ellenérték (a leplezett ingyenes szerződés tartalmának megfelelően) nem került kiegyenlítésre. Az alpereseknek kellett bizonyítaniuk azt, hogy a megállapodás valóban visszterhes volt, a kikötött vételárat megfizették. A családi kapcsolat miatt az ítélőtábla kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a család négy tagja által készített-ellenjegyzett okiraton kívül van-e olyan egyéb hitelt érdemlő adat, amely a szerződés visszterhességét, a vételár tényleges megfizetését kétséget kizáróan bizonyítja. Kiemelte, hogy a felperes vagyonát zálogjog terhelte,

1. október 3-tól adóvégrehajtás alatt állt, évek óta veszteséges volt,
2. december 31-én a vesztesége meghaladta a 12.000.000 Ft-ot, hiteltartozása a 20.000.000 Ft-ot. A bankszámláján pénzt nem tartott, esedékes hiteltörlesztési kötelezettségének
3. januártól nem tett eleget. A zálogjoggal nem terhelt ingatlanát nem a szabad piacon értékesítette, zálogjoggal nem terhelt gépjárműveit pedig az alperes szüleinek tulajdonában álló társaság részére adta el. A felek vételár megfizetésére tett nyilatkozata önmagában nem bizonyítja a vételár tényleges megfizetését (BH2005.113.). Azt nem igazolja a szerződést szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd, dr. F.D.I. perbeli vallomása sem, mely szerint amíg ő a papírokkal foglalkozott, a felek a vételárat lerendezték. Nem bizonyítottak és 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ellentmondásosak a családon belüli ajándékozási szerződéssel kapcsolatban tett tanúvallomások is. Nem nyert kétséget kizáró módon igazolást, hogy a vételárat a felpereshez befizették. Ez az adós számláján nem jelent meg, a bizonylatokat a felszámolónak nem adták át. Önmagában a bizonylat nem elégséges bizonyítéka a fizetésnek. 2013-ban az adós tárgyi eszközeinek értéke 81.443.000 Ft-ról 37.333.000 Ft-ra csökkent, mely bizonyítja, hogy az ingatlan helyébe nem lépett készpénz. Mindezek alapján az alperesek terhére esik, hogy az adós iratainak hiányában nem nyert igazolást a vételár tényleges megfizetése. Az adós vagyonából az ingatlan ellenérték nélkül került ki, a felek szerződése az adós vagyonának a csökkenését eredményezte. A kifejtett indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal azonosan arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés a Cstv.
4. §

(1)bekezdés a) pontja alapján érvénytelen. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és - tartalma szerint az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Állították a Cstv. 40. §

(1)bekezdésének, a Pp. 196. §

(1)bekezdésének, 206. §

(1)bekezdésének megsértését. Az eljárás során előadottakkal egyezően kifejtették, hogy a felperes számára a perindításra nyitva álló 90 napos határidő a felszámolás kezdő időpontjával - azaz

1. február 27-tel megkezdődött, melyhez képest a felperes elkésetten terjesztette elő a keresetlevelet. A felszámoló - ideiglenes vagyonfelügyelőként már tudomással bírt az adásvételi szerződésről, erről ugyanis valamennyi lényeges és minden feltételre kiterjedő tájékoztatást kapott. Utaltak a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.259/2008/
2. számú ítéletének indokolásában kifejtett azon álláspontra, mely szerint „nem a szerződésről való tudomásszerzés ténye bír jelentőséggel a keresetindítási határidő kezdő időpontjaként, hanem az a tény, olyan helyzetbe került a felszámoló, hogy felismerhette a szerződés megtámadhatóságát. Az, hogy a felszámoló nem élt e lehetőséggel, az ő felelőssége." Jóllehet a hivatkozott határozat szerint a határidő a szerződés rendelkezésre állása esetén is kitolódhat, ha azonban a felszámolónak a felszámolás előtt is minden szükséges információ a rendelkezésére áll, úgy a megtámadási határidő a felszámolás elrendelésekor kezdődik. Jogirodalmi álláspontra is hivatkoztak e körben, mely az álláspontjukat támasztja alá. A szerződésnek, mint okiratnak az ismerete akkor lett volna jelentős, ha tartalmazott volna olyan körülményeket, amelyekről a felszámoló korábban nem kapott tájékoztatást. Kiemelték D.Z. és dr. K.Zs. tanúvallomását, melyekből álláspontjuk szerint - megállapítható, a felszámoló minden lényeges feltételről tudott a felszámolás kezdő időpontjában. Utaltak arra 29 30 31 32 33 34 35 is, hogy ideiglenes vagyonfelügyelőként kifejezetten azért került a későbbi felszámoló szervezet kirendelésre, mert az adásvételi szerződésre sor került. Ez indokolja azt, hogy ideiglenes vagyonfelügyelőként részletes tájékoztatást kért a szerződésről, melyet meg is kapott. A jogerős ítéletben a megtámadhatóság feltételeiként felsoroltak vonatkozásában kifejtették, hogy a megtámadási határidő nem az okirat beszerzéséhez kötődik. A szerződésből nem lehetett következtetni a vagyon csökkenésére és a vagyonkimentési cél sem volt megállapítható az okiratból, ezt már az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelem is tartalmazta. A hitelezői követelésekről az okirat nem tartalmaz információkat, ezért az erre való hivatkozás nem lehet alapos. A felperes a keresetet az okirat csatolása nélkül is benyújthatta volna. Állították, hogy a vételár megfizetése igazolásra került, a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg, hogy nem igazolt annak kifizetése. Hivatkoztak e körben a Pp.
3. §

(1)bekezdés d) pontjára. Az alperesek csatolták azokat a teljes bizonyító erejű magánokiratokat, amelyek a forrás rendelkezésre állását és a vételár megfizetését igazolták. Utaltak dr. F.D. ügyvéd tanúvallomására is. Álláspontjuk szerint mindezekkel igazolták, hogy a vételár kifizetésre került. A családtól független ügyvéd ellenjegyzéssel látta el az adásvételi okiratot, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Miután az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy a vételár kiegyenlítésre került, ezért csak az ellenkező tény bizonyítása esetén lehetett volna megállapítani azt, hogy az okirat ellenére ingyenes jogügyletről volt szó. Okszerűtlenül következtetett a másodfokú bíróság az eszközérték csökkenéséből az ingyenességre, mert abban az évben - 2013-ban - a tagok részére osztalékfizetés is történt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a bíróság a perindítási határidő betartása és a szerződés érvénytelensége körében a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján hozta meg határozatát, ezért az a felülvizsgálati eljárásban már nem mérlegelhető felül. A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő. A Kúriának elsőként azt kellett megvizsgálnia, megalapozottan állították-e az alperesek, hogy a felperes elmulasztotta a perindításra számára rendelkezésre álló szubjektív határidő alatt a kereset benyújtását és ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő. A Kúria álláspontja szerint helytállóan értékelte a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amikor elfogadta, hogy a felszámoló az adásvételi szerződés földhivataltól történt beszerzésével szerzett tudomást a szerződés megtámadhatóságáról. 36 37 38 39 40 Egyetért a Kúria az ítélőtáblának azzal az álláspontjával, hogy a 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontja az a nap, amikor a felszámoló a keresettel támadott szerződés tartalmát és egyéb releváns körülményeket megismerve, a szerződés megtámadhatóságát felismerhette, a megtámadás törvényes okáról ténylegesen tudomást szerzett. Ehhez hitelt érdemlő ismerettel kellett bírnia az ügylet lényegi, a vagyon csökkenésére, a vagyonkimentés célzatára következetést engedő részleteiről, a hitelezői követelésekről. Az alperesek által sem vitatottan a felperes ügyvezetője, ... nem adta át az adásvételi szerződést a felszámolónak. A hitelezői igények bejelentése és feldolgozása, valamint az adásvételi szerződés megismerése hozta olyan helyzetbe a felszámolót, amely alapján fel tudta ismerni a szerződés megtámadhatóságát. A jogerős ítélet tehát nem sérti a Cstv. 40. §

(1)bekezdését, a felperes a keresetindításra előírt határidőt betartotta. A szerződés ingyenességének körében az alperesek valójában a jogerős ítélet mérlegelését támadták. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni. (BH2013.119.) Jelen perben nem állapítható meg, hogy a jogerős ítéletben a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte volna. A Pp. 196. §

(1)bekezdés d) pontjába sem ütközik a jogerős ítélet, mivel a magánokiratban foglaltakkal ellentétben a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy nem történt meg a vételár kifizetése. A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján. Záró rész Az alperesek kötelesek a felperes jogi képviseleti munkadíjból álló költségét megtéríteni a Pp. 270. §

(1)bekezdése, illetve a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján. Ennek mértékét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)a)-b) pontjai és

(5)-

(6)bekezdése, valamint 4/A. §

(1)bekezdése értelmében általános forgalmi adóval növelten határozta meg. Az alperesek illetékre kiterjedő költségmentességi joga folytán le nem rótt eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyú 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(7)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát. Budapest,
2. október
3. Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró