Gfv.30320/2017/4 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.320/2017/

1. A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke Dr. Csőke Andrea előadó bíró Dr. Osztovits András bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Lajer Ügyvédi Iroda Az I. rendű alperes: Az I. rendű alperes jogi képviselője: Dr. Palotás Csongor Ügyvédi Iroda A II. rendű alperes: A per tárgya: váltón alapuló tartozás megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős ítélet száma: Fővárosi Ítélőtábla, Gf.40.385/2016/7-II. Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma: Fővárosi Törvényszék, 6.G.41.548/2014/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. 1 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
3. április 14-én az I. rendű alperes mint letevő és a II. rendű alperes ügyvédi iroda mint letéteményes között letéti szerződés jött létre 1.130.000 EUR összegre vonatkozóan. A kiegészített 2 3 4 5 6 7 8 9 megállapodás szerint a letéti szerződés
4. augusztus 31-ével megszűnik.
5. május 18-án az I. rendű alperes nevében L. G. ügyvezető saját váltót állított ki 302.000.000 Ft összegre vonatkozóan, amely a Dr. II.rendű alperes neve Erste Bank Rt.-nél vezetett megjelölt számú számláján fizetendő.
6. június 30-án az I. rendű alperes ügyvezetőjeként L. G. tartozáselismerő nyilatkozatot tett. Eszerint a
7. január 5-én kelt kölcsönszerződés alapján az I. rendű alperes M.T.-tól kapott kölcsön 302.000.000 Ft-ot, majd ilyen összegre az I. rendű alperes
8. május 18-i keltezéssel váltót bocsátott ki, amit átadott M.T.-nak. M. T. a követelését engedményezte R. Zs.-nak és átadásra került neki a kedvezményezett tekintetében ki nem töltött váltó. Az I. rendű alperes ezzel a nyilatkozattal elismerte a tartozását és azt, hogy az összeget R. Zs.nak kell törlesztenie. Kijelentette, hogy a II. rendű alperesnél pénzügyi fedezetként letétbe helyezett összeg szerződése meghiúsult, a letét okafogyottá vált.
9. július 28-án az I. rendű alperes taggyűlése L. G.t az ügyvezetői tisztségéből visszahívta. R. Zs. a hiányos váltó lejárataként
10. április 5-ét tüntette fel.
11. április 8-án kedvezményezettként a saját nevét írta be. A váltót óvatoltatta, majd megpróbálta behajtani, sikertelenül.
12. augusztus 12-én R. Zs. a váltót a felperesre forgatta, és egyébként a 302.000.000 Ft kölcsönből eredő követelést is a felperesre engedményezte, melyről az I. rendű alperest értesítette. A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme, a megelőző eljárás A felperes keresetében kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni 302.000.000 Ft tőke, annak
13. április 5-től a kifizetésig járó évi 6%-os késedelmi kamata, 3 ezrelék váltódíj és a perköltség megfizetésére. Az alperesek kérték a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest kötelezte a tőke és járulékai megfizetésére a saját váltó alapján. A II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.818/2013/
14. számú részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezése tekintetében a II. rendű alperesre vonatkozó perköltséggel kapcsolatos rendelkezést megváltoztatta és kötelezte a felperest a meghatározott ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az I. rendű alperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint a forgatmányok láncolata már az elején megszakadt, mert azon sem M.T., sem dr. Cs. K. - akinek azt M. átadta R. Zs. tanúvallomása szerint, s akitől a váltót R. Zs. kapta - nem szerepel a váltón. Ezért hiába szerezte meg a felperes a váltót R. Zs.tól üres forgatmánnyal, a váltó alapján semmiféle jogot nem szerzett tőle. A felperes a perbeli váltót nem váltójogi hatállyal szerezte meg. Jóllehet forgatmány útján nem szerezte meg a váltót váltójogi hatállyal, de a váltókövetelés közönséges engedmény hatályával átszállhatott a felperesre. Nincs ezért akadálya annak, hogy a felperes mint engedményes keresete jelen perben kerüljön elbírálásra, azaz engedményesként jogosult a váltóból eredő követelés érvényesítésére. Az engedményezés tényét, az engedményezés körülményeit hivatalból kell vizsgálni, azonban az elsőfokú bíróság e körben nem folytatott le bizonyítási eljárást, ezért nem állt rendelkezésre minden adat, hogy a másodfokú bíróság ezen a jogcímen a perbeli követelést elbírálja. A hatályon kívül helyező határozatban meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy a felperesnek az I. rendű alperes elleni keresetét a Ptk. 328-
15. §-ai szerint bírálja el, a felperest a Pp.
16. §

(3)bekezdése alapján oktassa ki. A felperes által felajánlott bizonyítási eljárás lefolytatását követően tud az elsőfokú bíróság állást foglalni abban a kérdésben, hogy engedményezés jogcímén az I. rendű alperes marasztalására van-e lehetőség. 10 11 12 13 A megismételt eljárásban az első- és másodfokú bíróság határozata A megismételt eljárásban a felperes továbbra is a váltóra alapította a keresetét, erre tekintettel kérte az I. rendű alperes marasztalását, mögöttesen a kölcsön visszafizetésének jogcímét is megjelölte. Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. Kifejtette, hogy az idegen váltó nem minősíthető át saját váltóvá. Az I. rendű alperes álképviseletében L. G. olyan idegen váltót akart kibocsátani, ahol a II. rendű alperes lett volna köteles a váltót a felperesnek megfizetni. Miután a II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasították, a felperes nem érvényesíthet a perbeli váltó alapján igényt, s nem minősül a váltó az I. rendű alperes tartozáselismerésének sem. A kölcsönszerződés azért érvénytelen, mert a tartozáselismerés megtételének napján L. G. már nem volt az I. rendű alperes ügyvezetője. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg a felperesnek 302.000.000 Ft tőkét, annak

1. szeptember 21-től a kifizetésig számított 6%-os késedelmi kamatát, a váltó összege után számított 3 ezrelékes váltódíjat és 15 napon belül 4.040.000 Ft perköltséget, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 2.500.000 Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Az I. rendű alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A tényállást kiegészítette azzal, hogy az I. rendű alperes
2. május
3. óta kényszertörlési eljárás hatálya alatt áll. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a váltó kiállításának időpontjában és a tartozáselismerő nyilatkozat megtételekor is az I. rendű alperes törvényes képviselője L. G. volt, ennek ellenkezőjét az I. rendű alperes nem bizonyította. A közhiteles nyilvántartás adatai szerint a váltó kiállításakor, a tartozáselismerő nyilatkozat megtételekor L. G. törvényes képviselőként járt el, ügyvezetői tisztsége
4. július 28-án szűnt meg. Tény, hogy a perbeli váltó nem tartalmazta annak kiállításakor a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/
5. (I.24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.)
6. §
7. pontját, azaz annak a nevét, akinek a részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni. A perbeli váltó a kiállításakor kellékhiányos váltó volt, azonban a Vár.
8. §-ából következően a váltó hiányzó kellékeit utólag is lehet pótolni, azaz az érvényességi kellékeknek nem a kiállításkor, hanem a váltó érvényesítésekor kell teljes egészében meglenniük. A rendelvényes nevének feltüntetése olyan kellékhiány, amely utólag is pótolható, azaz a váltó érvényesítésekor. A perbeli esetben a váltójogosult neve a váltó kiállításakor a váltón nem szerepelt, ezért azt kell az első váltójogosultnak tekinteni, aki ezen a címen a nevét a váltón feltüntette, ez a személy pedig R. Zs.. A perbeli váltót R. Zs. üres forgatmánnyal ruházta át a felperesre. A forgatmány a váltóból eredő jogokat ruházza át [Vár.
9. §

(1)bekezdés]. Mivel a felperes R. Zs.-tól forgatmánnyal megszerezte, és a váltó a birtokában van, ezért a váltóra alapítva megalapozottan érvényesítette az igényét az I. rendű alperessel szemben. 14 Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását oly módon, hogy a felperes keresetét az I. rendű alperessel szemben is utasítsa el. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 252. §

(3)bekezdését és a Vár.

1. §-át. Elsőként arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes vonatkozásában hatályon kívül helyező részítélet az elsőfokú bíróságot a felperes és az I. rendű alperes közt létrejött váltójogviszony, illetve váltójogviszonyra alapítható jog hiányában a Ptk. 328-
2. §-ai szerinti elbírálásra utasította, és ennek során kellett a felperest felhívni annak bizonyítására, hogy a perbeli követelését engedményezés útján szerezte. Ezzel ellentétben az elsőfokú bíróság váltójogi alapon kötelezte az I. rendű alperest fizetésre. E magatartásával az ügy érdemére kiható lényeges és súlyos eljárási szabálytalanságot követett el. Mivel pedig a felperes a részítéletben előírt bizonyítási kötelezettségének nem tudott megfelelni, a felperes keresetét el 15 16 17 18 19 kell utasítani. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság jogszabálysértését. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy mivel a váltón a II. rendű alperes is fel van tüntetve, a II. rendű alperes nem lehet más, mint a Vár
3. §
4. pontjában írt idegen váltó címzettje. A létre nem jött, kellékhiányos, a címzett által el nem fogadott, vagy egyéb okból érvénytelen, illetve joghatás kiváltására alkalmatlan idegen váltó - az eltérő ügyleti akaratra figyelemmel - nem minősíthető át saját váltóvá, ezért a per tárgyát képező váltó nem tekinthető olyan okiratnak, amely alapján a felperes pénzfizetésre irányuló igényt érvényesíthetne. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az I. rendű alperes perköltségben való marasztalását. A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp.
5. §

(2)bekezdése szerint, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. Az I. rendű alperes elsőként eljárási okból állította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő. A Kúria a Pp. 252. §

(3)bekezdésének megsértését nem találta megállapíthatónak. A másodfokú bíróság részítéletében az I. rendű alperessel kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, s a Pp. 252. §

(4)bekezdése alapján rendelkezett az új eljárásra vonatkozó utasításokról. A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatában kifejtett álláspont azonban csak annyiban köti az elsőfokú bíróságot, hogy az ott leírt eljárási cselekményeket el kell végeznie, döntésében azonban független, azt az érvényesített kereset határozza meg [Pp. 213. §

(1)bekezdés]. Miután a hatályon kívül helyező határozat alapján a kereset tekintetében nincs jogerős döntés, az első fokon eljáró bíróság a kereset vonatkozásában a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el [Pp. 206. §

(1)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság nem követett el tehát jogszabálysértést azzal, hogy ugyan lefolytatta a másodfokú bíróság által előírt eljárási cselekményeket, de ezeket értékelve ismét váltójogi alapon kötelezte az I. rendű alperest a fizetésre. Nem követett el jogszabálysértést a másodfokú bíróság sem, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét szintén váltójogi alapon hagyta helyben. Az I. rendű alperes a Vár.

1. §-a megsértését állítva arra is hivatkozott, hogy idegen váltó kiállítására került sor. A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy ez az állítás téves. Az I. rendű alperes saját maga ígérte a fizetést a váltó kedvezményezettjének, és a II. rendű alperes váltón való megjelölése csak arra szolgált - ahogy az a lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapításra került -, hogy az I. rendű alperesnek a II. rendű alperes által letétként 20 21 22 23 24 őrzött pénzeszközéből kerüljön sor a kifizetésre. Erre lehetőséget biztosít a Vár.
2. §-a és a
3. §

(2)bekezdése, mely saját váltónál is lehetővé teszi, hogy a váltót harmadik személynél fizetendőként állítsák ki (telepített váltó). A kellékhiányos váltó vonatkozásában helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy az érvényesítésig lehet a váltó hiányait pótolni, figyelemmel a Vár.

1. §-ában írtakra. Végül a Kúria utal arra, a létre nem jött, vagy érvénytelen váltó sem idegen, sem saját váltóként nem alkalmas váltóként joghatás kiváltására. A címzett által el nem fogadott idegen váltó esetén azonban - jóllehet az idegen váltó nem alakul át saját váltóvá - a kibocsátó a saját váltó kiállítójára vonatkozó szabályok szerint felel. A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. A munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a)-c) pontja,

(5)-

(6)bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett munkára is. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §

(1)bekezdése és 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az I. rendű alperes köteles megfizetni az illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett, az Itv.
3. §

(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárási illetéket. A Kúria az ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. május
2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: