SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.430/2017/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Kis István ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek – (jogtanácsos neve) által képviselt alperes neve(címe) szám alatti levelezési című alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- április
- napján kelt 7.P.20.102/2017/
- sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperest elsőfokú eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezést. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 90.000,- (Kilencvenezer) forint elsőfokú és 45.000,- (Negyvenötezer) forint másodfokú eljárási költséget. A le nem rótt 15.000,- (Tizenötezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban csatolt okiratokat is figyelembe véve az alábbi kiegészített tényállást állapította meg: A (város neve)-i Törvényszék BV Csoportja
- május 27-én kelt BV.558/2013/
- számú végzésével elrendelte a felperes ... Megyei Bíróság 12.B.280/2008/
- számú ítéletével, illetve a (város neve)-i Ítélőtábla Bf.II.38/2010/
- számú ítéletével kiszabott 2 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetése hátralévő részének fogház fokozatban történő végrehajtását. A felperes
- október
- -
- június
- között töltötte szabadságvesztés büntetését az alperesi bv intézetben. Először – orvosi vizsgálatát követően, idős kora, betegségei és gyógyszerszedése miatt – ún. felkészítő zárkában, majd
- október 25-től november 5-ig az intézet „B” objektum szálláskörlet földszintjének
- számú egészségügyi zárkájában volt elhelyezve, ahol börtön végrehajtási fokozatú elítéltek is voltak. November 5-én helyezték át a fogház fokozatú
- számú zárkába. A büntetés-végrehajtási intézetben a végrehajtási fokozatoktól függetlenül vesznek részt a fogvatartottak a munkáltatásban, az oktatásban, a szakköri, szabadidős és sporttevékenységben. A (település neve)-i objektum „B” szálláskörletének hosszú oldalán lévő folyosón ébresztőtől takarodóig a zárka ajtók nyitva vannak, függetlenül attól, hogy börtön vagy fogház végrehajtási fokozatúak. A felperes módosított keresetében személyhez fűződő joga megsértésének megállapítása mellett 2.000.000 forint nemvagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a
- számú zárkában börtön fokozatú elítéltek között volt, ami lényegesen hátrányosabb volt számára, mint utóbb a
- számú fogházas zárka. Hangsúlyozta, kevesebb mozgási és telefonálási lehetősége volt, ezen túl a börtön fokozatú zárkatársak részéről súlyos atrocitások érték. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, utólag már nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a jelzett zárkákban a hivatkozott időszakban milyen büntetésvégrehajtási fokozatú fogvatartottak voltak elhelyezve. Azt nem vitatta, hogy ekkor nem került sor végrehajtási fokozatuk szerinti elkülönítésükre, megismerésük és büntetés-végrehajtási szempontok szerinti besorolásuk volt az elsődleges. Ezt követően kapott jelentőséget a végrehajtási fokozat. A telefonálás ideje az akkori szabályok szerint börtön fokozatban heti 50 perc, fogház esetében heti 75 perc volt. Érvelése szerint nem annak van jelentősége, hogy a fogvatartottat milyen zárkában helyezik el, hanem a tényleges végrehajtási fokozatnak. A (település neve)-i objektum „B” szálláskörzetének hosszú oldalán lévő folyosón ébresztőtől takarodóig nyitva vannak a zárka ajtók, így az elítéltek mozgásukban nincsenek korlátozva függetlenül attól, hogy börtön vagy fogház fokozatúak. Fontosnak tartotta kiemelni, a felperes nem bizonyította, hogy ténylegesen börtön fokozatú elítéltekkel került egy zárkába. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 100.000,- forint nemvagyoni kártérítés és 10.000,- forint perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, valamint 349. §
(1)bekezdésére utalva kifejtette, a nemvagyoni kártérítésre alapot adó személyiségi jogi jogsértés, ha a szabadság jogellenes korlátozása nem a megállapított, hanem annál súlyosabb végrehajtási fokozatban történik. Úgy ítélte meg, az alperes alappal hivatkozott az objektív körülményekre, a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságára, és hogy nem rendelkezik olyan nyilvántartással, mely igazolná a felperes börtön fokozatú elítéltekkel való elhelyezését. Tényként állapította meg ugyanakkor, hogy az alperes nem biztosította a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek elkülönítésére vonatkozó szabályok betartását, eljárása jogszabálysértő volt, ezért a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. Hozzátette, az, hogy a felperest a börtön fokozatú zárkában sérelmek érték, nem nyert bizonyítást. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak részbeni megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Továbbra is hangsúlyozta, a felperes nem bizonyította, hogy az érintett időszakban valóban börtön fokozatú szabadságvesztést töltő elítéltek számára kijelölt zárkában volt elhelyezve. Érvelése szerint
- október
- és november
- között jelentős volt a fogvatartottak mozgása az intézetben, emiatt gyakran változtak a zárkák büntetés-végrehajtási fokozatai, éppen azért, hogy megfeleljenek az elkülönítésre vonatkozó szabályoknak. A felperes
- október 16-án érkezett fogház fokozatú büntetésének letöltése érdekében, így a 33/
- intézet parancsnoki intézkedés értelmében a „B” szálláskörlet felkészítő részlegében lévő zárkában is lehetett a kérdéses időszakban. Az, hogy börtön fokozatú zárkába került volna nem állítható, de ezt az eljárás során nem is bizonyította. Kiemelte, a személyhez fűződő jog megsértése önmagában csak a jogellenes magatartás megállapítására adhat alapot, a felperes nemvagyoni kártérítést csak akkor igényelhet, ha bizonyítja olyan hátrány bekövetkeztét, amely nemvagyoni kárpótlást indokol, a felperes viszont az alperes jogellenes magatartását, és az azzal okozati összefüggésben őt ért hátrányt az eljárás során nem bizonyította. Az általa felsorolt kifogások, a mozgási, telefonálási lehetőség nem attól függ, hogy a fogvatartott melyik zárkában van elhelyezve, hanem attól, milyen büntetés-végrehajtási fokozatban tölti szabadságvesztés büntetését. Hangsúlyozta, a felperes által elszenvedett sérelmek nincsenek összefüggésben elhelyezésével. Végül vitatta a megállapított perköltséget. A felperes tartalmában az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezésének helybenhagyását kérte. Nem vitatta, hogy október
- előtt felkészítő zárkában volt, de az azt követő időszakra továbbra is állította, börtön fokozatban helyezték el. Erre nézve fenntartotta korábbi tanúbizonyítási indítványát. A fellebbezés alapos. A felperes kárigényének alapjaként a fogvatartásával összefüggésben őt ért személyiségi jog sérelemre hivatkozott. Az
- évi IV. törvény (rPtk.)
- §
(1)bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A
- § szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen – egyebek mellett – az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a testi épség, az egészség és az emberi méltóság megsértése. Főszabály szerint a személyiségi jog körébe tartozó bármely jog sérelmét eredményező magatartás jogellenes, amit azonban jogszabályi felhatalmazás kizárhat. A személyiségi jogában sértett fél a rPtk.
- §
(1)bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített felróhatóságtól független, és a 84. §
(1)bekezdés e) pontja szerinti felróhatósági alapú szubjektív, kártérítési szankció alkalmazását igényelheti. Ez utóbbihoz bizonyítania kell az alperes felróható, jogellenes károkozását a rPtk. 339. §
(1)bekezdésének megfelelően a 84. §
(1)bekezdés e) pontjának utaló szabálya folytán. Mivel pedig a szabadságvesztés végrehajtása, vagy a szabadság elvonásával járó egyéb fogvatartás a büntetésvégrehajtási szerveknek a közhatalom gyakorlása során kifejtett intézkedő tevékenysége, arra az államigazgatási jogkörben okozott károkozás szabályait kell alkalmazni (BH 2001.319.), irányadó a rPtk. 349. §
(1)bekezdése is. Ugyanakkor mivel az állam az ilyen kárigény alapját képező szervezőintézkedő tevékenységet önálló jogi személyiségű, önálló felelősségű szervein keresztül fejti ki, kárigényét a károsult az adott szervvel szemben érvényesítheti. A felperes keresetében állította, hogy számára az alperes nem biztosította a jogszabály által előírt elhelyezési körülményeket. Egyik hivatkozása szerint őt olyan zárkában helyezte el, ahol börtön fokozatú elítéltek is voltak. A Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el, aki jelen perben a felperes. Lényeges azonban, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek elleni perek sajátossága folytán az igényt érvényesítő fél nincs abban a helyzetben, hogy okiratokkal igazolni tudja állítását, csak az alperesi büntetés-végrehajtási intézetnek áll rendelkezésére olyan nyilvántartás, amely ekörben releváns bizonyítékul szolgálhat. Ez azt jelenti, az alperes képes bizonyítani, hogy a fogvatartottak elhelyezése során a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat hogyan helyezte el, egymástól elkülönítette, illetve azt is, hogy az elkülönítés szabályait a felkészítő zárkára nem kell alkalmazni. Téves tehát az az alperesi érvelés, hogy a felperes ekörben bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ebben az esetben ugyanis a bizonyítási szükséghelyzet miatt a bizonyítási teher az alperesre hárult, erre utal a Pp. 190. §
(2)bekezdése. Az alperes magatartásának megítélése kapcsán a következők kaptak lényeges szerepet: A felperes által állított jogsértés időpontjában hatályos 6/
- (VII. 12.) IM rendelet
- §-a mondta ki, hogy a nyilvántartásba vett elítéltet az elhelyezési körletre kell kísérni és részére a megfelelő körletrészt (zárkát) vagy lakóhelyiséget, továbbá fekvőhelyet kell kijelölni. A
- §
(1)bekezdés értelmében az őrzés az elítélt meghatározott helyen való tartására, életének és testi épségének a megóvására, az intézet védelmére irányuló tevékenység. Az őrzési, felügyeleti és ellenőrzési feladatok ellátásának rendjét, az elítélt végrehajtási fokozatának, biztonságra veszélyességének és az intézet sajátosságainak a figyelembevételével a parancsnok határozza meg (37. §
(4)bekezdés). Zárkában kell elhelyezni a fegyház fokozatú, illetve általában a börtön fokozatú elítéltet, a biztonsági okból elkülönített, valamint az ideiglenesen befogadott elítéltet. Lakóhelyiségben lehet elhelyezni a fogház, kivételesen a börtön fokozatú elítéltet, illetve azt, aki a szabadságvesztést enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának az elrendelése alapján tölti. Az elhelyezés során a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól el kell különíteni (39. §
(1)bekezdés a) pont). Az elkülönítést külön körleten, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában, vagy lakóhelyiségben kell végrehajtani (38-39. §). A 40. §
(1)bekezdése szerint ugyanakkor a gyógykezelés érdekében a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőző elkülönítőben, illetőleg az e célra kijelölt zárkában közösen helyezhetők el.A börtön, illetve a fogház fokozatú elítéltnél a zárka, illetve a lakóhelyiség ajtaját a reggeli létszámellenőrzéstől az estig nyitva kell tartani (41. §
(5)bekezdés). Az ítélőtábla az ügyben bizonyítást foganatosított (1/
- (VI. 30.) PK vélemény), melynek során az alperes igazolta, hogy a felperesnek magas vérnyomása és cukorbetegsége volt, ezért egészségügyi zárkában helyezte el (13/A/
- számú „Vélemény részletek” okirat vélemény/feljegyzés rovata), egyben tájékoztatta a körlet sajátosságairól is. Az alperes tehát a fenti jogszabályok által engedett keretek között korlátozta a felperes személyiségi jogainak gyakorlását, az október 25 - november
- közti időszakban jogszabálysértést sem követett el, ezért a személyiségi jogsértés – mint a felperesi kárigény alapja – eleve kizárt. Ez egyben azt is jelenti, hogy annak objektív és szubjektív szankciói sem alkalmazhatók. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az alperest perköltség viselésére kötelező ítéleti rendelkezést – pernyertessége folytán – mellőzte (Pp. 78. §
(1)bekezdés). A pernyertes felperest kötelezte a felmerült első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére, melynek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései alapján, a kifejtett alperesi jogi képviselői munkával arányosan, mérlegeléssel állapította meg. A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. Szeged,
- február
- Dr. Kiss Gabriella s.k. a tanács elnöke Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. előadó bíró Dr. Dobler László s.k. táblabíró