Bf.8/2018/21 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 2. fordulat

(3)bekezdés. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott kábítószerrel kapcsolatos cselekményei jogszabályi alapjának felhívása helyesen Btk. 178. §

(1)bekezdés 3. fordulat,

(2)bekezdés b) pont és Btk. 176. §

(1)bekezdés 2. fordulat,

(5)bekezdés a) pont. A szabadságvesztés tartamát I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott esetében 12 (tizenkettő) évre, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott esetében 5 (öt) évre súlyosítja. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben alkalmazott vagyonelkobzás összege helyesen 1.920.000,- (egymillió-kilencszázhúszezer) Ft. A Győri Járásbíróság Bk.726/2013/

1. számú határozata helyesen tárgyalás mellőzéses végzés. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottakra vonatkozó részében helybenhagyja. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által
2. szeptember
3. napjától,
4. április
5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószerkereskedelem bűntettében (Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés). Ezért a vádlottat 10 év szabadságvesztésre, 10 év közügyektől eltiltásra és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000.- forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott 400.000.- forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére. A vádlottal szemben 1.820.000.- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Elrendelte a Győri Törvényszék B.360/2010/

1. számú, illetve a Győri Ítélőtábla Bf.61/2012/
2. számú ítéleteivel kiszabott, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett 2 év börtönbüntetés, valamint a Győri Járásbíróság Bk.726/2013/
3. számú ítéletével kiszabott, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett 1 év börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtását. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklás bűntettében (Btk.
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont), kábítószer-kereskedelem vétségében (Btk. 176. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont) és bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségében (Btk. 237. §

(1)bekezdés). Ezért a vádlottat - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónap szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 1 év "B" kategóriájú közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, és a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról. A vádlottal szemben 100.000.- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Kötelezte I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség egy részének külön-külön, illetőleg egyetemlegesen történő megfizetésére. Az első fokú ítélet rendelkezéseket tartalmazott még III. rendű vádlottra is. Az ő vonatkozásában az ítélet fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság előtt jogerőre emelkedett. Az első fokú ítélettel szemben az ügyész I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott terhére, súlyosításért, I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott vonatkozásában hosszabb tartamú fegyházbüntetés, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vonatkozásában hosszabb tartamú fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabása végett, I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott és védője a kábítószer-kereskedelem vétsége és a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége vonatkozásában a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért és enyhítésért, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése végett jelentett be fellebbezést. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.421/2016/6-III. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva, a tényállás kiegészítése és helyesbítése mellett az első fokú ítélet megváltoztatását, I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott cselekményének a Btk. 176. §

(1)bekezdése 2. fordulat,

(3)bekezdése, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott kábítószer birtoklása bűntetteként értékelt cselekményének a Btk. 178. §

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés b) pontja, a kábítószerkereskedelem vétségeként értékelt cselekményének a Btk. 176. §

(1)bekezdés 2. fordulat,

(5)bekezdés a) pontja szerinti minősítését, a vádlottak szabadságvesztés büntetésének és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott közügyektől eltiltás büntetésének súlyosítását, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott tekintetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyházban való meghatározását, I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegének 2.020.000.- forintra való felemelését, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője a bejelentett fellebbezését írásban indokolta, és ebben a védői fellebbezés irányultságát módosította. Elsősorban az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását [Be. 376. §

(1)bekezdés], másodlagosan az első fokú ítélet megváltoztatását, és védence felmentését [Be. 372. §

(2)bekezdés], harmadsorban az első fokú ítélet megváltoztatását és a védencével szemben kiszabott büntetés enyhítését [Be. 372. §

(1)bekezdés] indítványozta. A védő álláspontja szerint az első fokú ítélet megalapozatlan [Be. 351. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], érdemi felülbírálatra alkalmatlan, az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget. Részleteiben támadta az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét. Amennyiben az ítélőtábla kiküszöbölhetőnek tartja a megalapozatlanságot, úgy abban az esetben a védence felmentése indokolt. Az enyhítést célzó fellebbezés kapcsán további enyhítő körülményként kérte figyelembe venni azt, hogy a tényállásban rögzített kábítószer a jelentős mennyiség alsó határát alig haladja meg. Rámutatott arra is, hogy a védence és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott büntetése között a belső aránytalanság is megállapítható. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője a fellebbezése indokolását a későbbiek során kiegészítette, és ebben indítványt tett bizonyítás felvételére és ennek érdekében tárgyalás kitűzésére a másodfokú eljárásban. Új bizonyítékként jelölte meg a Győri Törvényszék B.2287/2016/78. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvét, amely szerint a Győri Törvényszék előtt folyamatban lévő büntető ügyben I.rendű vádlott nevet és II.rendű vádlott nevet a jelen ügy vádlottait tanúként hallgatta ki a bíróság. A védő szerint II.rendű vádlott neve tanúként tett vallomása a jelen ügyben tett vádlotti vallomásának elfogadhatóságát aggályossá teszi. Hivatkozott továbbá a védő arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a genetikai szakvélemény azon megállapításával, miszerint a genetikai vizsgálat során találtak egy DNS profilt, amely egy ismeretlen személytől (NN1) származik, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált és nem értékelt, e vonatkozásban az eljárt genetikus szakértőt is meg kell hallgatni. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott szintén írásban indokolta a fellebbezését. Álláspontja szerint a bűncselekményt nem követte el, az első fokú ítélet megalapozatlan, annak indokaival nem ért egyet. Támadta a bírói mérlegelést. Mindezek alapján a felmentést célzó fellebbezését fenntartotta. A fellebbezési nyilvános ülésen I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője az írásban előterjesztett bizonyítási indítványát fenntartotta, amelyhez a védence is csatlakozott. A fellebbezési nyilvános ülésen II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője is előterjesztett bizonyítási indítványt, amely új igazságügyi orvosszakértő kirendelését célozta. Hivatkozott arra, hogy ezt a bizonyítási indítványát az elsőfokú bíróság előtt előterjesztette, azonban azt az elsőfokú bíróság elutasította. Aggályosnak tartotta szakértő neve igazságügyi orvosszakértő véleményét, ezért látta szükségesnek új szakértő bevonását. Ehhez az indítványához II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott is csatlakozott. A fellebbezési nyilvános ülésen az ügyész fenntartotta az írásbeli átiratában foglaltakat. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője a perbeszédében továbbra is fenntartotta a korábbi indítványát, részleteiben támadta az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét és az indokolás hiányosságait. A bűnösségi körülmények körében az enyhítést célzó fellebbezés kapcsán indítványozta, hogy ne értékelje az ítélőtábla súlyosító körülményként a kábítószer fogyasztást, ugyanis nincs adat arra, hogyan került védence szervezetébe a kábítószer. Álláspontja szerint a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést nem lehet súlyosító körülményként értékelni, tekintettel arra, hogy a bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, amelyet az elsőfokú bíróság helyesen értékelt is. A kétszeres értékelés tilalmába ütközne a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés további súlyosító körülményként való értékelése. Indítványozta enyhítő körülményként figyelembe venni a jelentős időmúlást és a hosszú ideje büntetőeljárás hatálya alatt állást, azt, hogy a védence 38 hónapja van előzetes fogvatartásban, és hogy a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma kevéssel esik a határérték fölé. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője a perbeszédében a bejelentett fellebbezését fenntartotta, és továbbra is indítványozta két bűncselekmény vonatkozásában a védence felmentését, és emellett a büntetés enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését. Álláspontja szerint helytelen volt az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége körében az az álláspont, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott tagadó vallomásával szemben III. rendű vádlott vallomását fogadta el a kábítószer-kereskedelemmel összefüggésben. Továbbra is támadta az igazságügyi orvosszakértői vélemény elfogadhatóságát. Azt kérte, hogy egy esetleges súlyosítás esetén se haladja meg sokkal a büntetés a törvényi minimumot. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott osztotta a védője által előadottakat. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott szintén csatlakozott a védője által előadottakhoz. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést ítélte részben alaposnak. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése és a 349. §

(1)bekezdése alapján, a fellebbezésekkel érintett vádlottak vonatkozásában felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható, és az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást. Az ítélőtábla is észlelte a fellebbviteli főügyészség átiratában jelzett azon körülményt, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyaláson meghallgatott szakértőket kizárólag arra nyilatkoztatta, hogy elfogultnak érzik-e magukat. A Be. 110. §

(1)bekezdése szerint a meghallgatása előtt tisztázni kell, hogy a szakértővel szemben nincs-e kizáró ok. A Be. 103. §

(1)bekezdése sorolja fel azokat az okokat, amelyek fennállása esetén nem járhat el a szakértő. Eszerint az elfogultságon kívül más kizáró okok is fennállhatnak a szakértővel szemben. Ezek közül az elsőfokú bíróság csak a Be. 103. §

(1)bekezdés h) pontja szerinti kizárási okot tisztázta, a többit nem. Tekintettel azonban arra, hogy az eljárás során az ügyben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a szakértők bármelyikével szemben bármely kizáró ok fennállna, ilyen okra senki sem hivatkozott az eljárás során, ezért a meghallgatásról készült jegyzőkönyv bizonyítékként történő értékelése lehetséges volt. Ugyancsak eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a jogorvoslati nyilatkozatok megtétele során nem tartotta be a Be. 323. §

(1)bekezdését, mely szerint abban a kérdésben, hogy kívánnak-e fellebbezni, a vádlott nyilatkozata meg kell, hogy előzze a védő nyilatkozatát. Ennek az eljárási szabálysértésnek sem volt azonban az ügy érdemére kihatása, ezért emiatt az ítélet hatályon kívül helyezésére sem kerülhetett sor. Ugyancsak helytállóan hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett akkor is, amikor orvosszakértői véleményként értékelte II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője által csatolt, szakértő neve által készített magánszakvéleményt, hiszen szakértő neve szakértőként az eljárásba nem vonta be, az erre irányuló bizonyítási indítványt az elsőfokú bíróság elutasította (

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 10-
2. oldal). A magánszakvélemény ismertetésére sem került sor a tárgyaláson, így arra okirati bizonyítékként sem lehetett volna hivatkozni. Ugyanakkor az elsőfokú bírósági iratok
3. sorszáma alatt található kiegészítő magánszakvélemény, amelyet szintén szakértő neve készített, okirati bizonyítékként figyelembe vehető volt, hiszen annak ismertetésére sor került. A kiegészített szakértői véleménynek is csak mint okirati bizonyítéknak az értékelésére kerülhetett azonban sor, hiszen amint a fentiekben említésre került, szakértő neve szakértőként való kirendelése az eljárás során nem történt meg. Ugyancsak eljárási hibaként értékelte az ítélőtábla azt, hogy II. rendű vádlott védője bv. intézet megkeresése iránt előterjesztett bizonyítási indítványát az elsőfokú bíróság elutasította (
4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
5. oldalán), azonban az ítéletében az elutasítás indokát nem adta. Az ítélőtábla álláspontja szerint egyébként a bizonyítási indítvány elutasítása helyes volt. A védő arra vonatkozóan kérte megkeresni a bv. intézetet, hogy igazolja azt, hogy a védence a bv. intézetben tartózkodása alatt életmentésért elismerést kapott. Ennek azonban nem lenne kihatása az ügy elbírálására. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomó részben megalapozott volt, csak kisebb részben szorult az eljárás egybehangzó adatai alapján kiegészítésre, illetve helyesbítésre, melynek az ítélőtábla a Be.
6. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva tett eleget. Az ítélőtábla osztotta I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védője álláspontját abban a tekintetben, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott nyomozati vallomása alapján legfeljebb az állapítható meg, hogy

1. év folyamán összesen legalább három alkalommal vásárolt II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottól 5-5 gramm, összesen 15 gramm nettó össztömegű kokaint, melynek kokainbázis tartalma minimálisan 0,6 gramm volt. Ennek megfelelően helyesbítette az ítélet
2. oldalának
3. és
4. bekezdését. Az ítélet
5. oldalának
6. bekezdését a következők szerint helyesbítette.
7. év november hónapjától
8. november
9. napjáig II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott által megvásárolt és I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott által értékesített, összesen 96 gramm nettó tömegű kokain kokainbázis tartalma minimálisan 54,55 gramm volt, amely meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak 1,36-szorosa, azaz 136 %-a, azonban nem éri el a különösen jelentős mennyiség alsó határát, annak 13,6 %-a. Az ítélőtábla az ítélet
10. oldal
11. bekezdését azzal egészítette ki, hogy III. rendű vádlott pontosabban meg nem határozható időpontban, de első alkalommal 2014 májusában vásárolt kokaint II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottól. Az ítélet
12. oldalának
13. bekezdését helyesbítette akként, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott vérmintájából helyesen 8,92 nanogramm/ml alprazolam volt kimutatható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállása hiánytalan volt, és megfelelt az iratok tartalmának. A fenti kiegészítésekkel, illetőleg helyesbítésekkel képezte a felülbírált alapját. Az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében vizsgálat tárgyává tette és azok mérlegelésének eredményéről is számot adott. Az ítélőtábla a tényállást felderítettnek tartotta, további bizonyítás felvételének nem volt helye. A Győri Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy ugyan a tárgyát tekintve érintette a jelen büntető ügy szereplőit, azonban az abban az ügyben a jelen ügy vádlottai által tett tanúvallomások, illetőleg a genetikus szakértő előadása a jelen ügy elbírálását nem befolyásolta, ezért sem a tárgyalási jegyzőkönyv bizonyítékként történő értékelése, sem pedig a genetikus szakértő ismételt meghallgatása nem volt indokolt. Az a körülmény, hogy a genetikai vizsgálatok során egy ismeretlen NN1-nek nevezett személy DNS-e is feltalálható volt, nem befolyásolta a bizonyítékok értékelését. Az NN1-ként nevezett személy személyazonosságának kiderítése a jelen ügyben vádlottként szerepelő I.rendű vádlott neve és II.rendű vádlott neve vádlottak felelősségének a megállapítását nem befolyásolhatta. Mind a genetikus szakértői vélemény, mind II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat érintő orvosszakértői vélemény aggálytalan volt, az orvosszakértői véleményt a kiegészítő magánszakvélemény, mint okirati bizonyíték is alátámasztotta, így további bizonyítás felvételére e vonatkozásban sem kerülhetett sor. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, felderített volt, ezért bizonyítás felvételére nem kerülhetett sor [Be.
14. §

(1)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla megalapozottnak tekintette, ezért a hatályon kívül helyezést célzó fellebbezések nem vezethettek eredményre. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is teljesítette olyan mértékben, hogy hatályon kívül helyezésre nem kerülhetett sor. Az ítélőtábla elfogadta azt a védői érvelést, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vallomásai alapján csak azt lehetett volna megállapítani, hogy

1. évben legalább három alkalommal értékesített 5-5 gramm kokaint I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottnak. Ennek megfelelően az ítélőtábla helyesbítette a tényállást. Ez a körülmény azonban II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottra terhelő vallomásának elfogadása tekintetében nem volt kétségessé tehető, mint ahogy az sem, hogy az elsőfokú bíróság II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vallomását csak részben fogadta el. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottól történő kábítószer vásárlásra vonatkozóan a beismerő vallomását elfogadta, míg III. rendű vádlott viszonylatában a kábítószer értékesítés tekintetében nem fogadta el II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védekezését. A bíróság a döntését megfelelően, logikusan megindokolta, ezért a bizonyítékok értékelése eredménnyel nem volt támadható. Amint arról korábban szó volt, nem foglalkozott az indokolásában az elsőfokú bíróság azzal, hogy a genetikus szakértői vélemény szerint fellelhető volt a vizsgálat során egy NN1-el jelölt ismeretlen személy DNS-e is. Ennek a személynek a felkutatása nem bírt jelentőséggel, hiszen legfeljebb annyi következménye lehetett volna, hogy vele szemben is vádemelésre kerülhetett volna sor. De mint korábban kifejtésre került, ez a jelen ügy vádlottainak a felelősségre vonását nem érintette, nem befolyásolta. Annak a kérdéskörnek sem volt jelentősége, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott DNS-e milyen módon, illetőleg más módon kerülhetett-e a neylonzacskókra, mint a kábítószer értékesítése által. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott és védője nagy hangsúlyt fektetett erre a körülményre, az ezzel összefüggő védekezésre. Ennek azonban azért nem volt a felülbírálat során jelentősége, mert az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat akként mérlegelte, hogy nem történt olyan esemény, amelynek a lényege az lett volna, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott által értékesített gépkocsiból az értékesítést követően több dolgot is visszaadott volna II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottnak. Ennek a ténynek az eldöntését követően indiferensé vált a kérdés, hogy hogyan kerülhetett ezekre a dolgokra I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott DNS mintája. Az elsőfokú bíróság az indokolásában megfelelő részletességgel foglalkozott I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védekezését alátámasztani látszó bizonyítékok elfogadhatóságával (ítélet 10-
2. oldalain), és a gépjármű kölcsönadására vonatkozó szerződést és az azt alátámasztó tanúvallomásokat és ehhez kapcsolódóan I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott védekezését elvetette. Az elsőfokú bíróság e körben ugyan nem foglalkozott néhány körülménnyel, így pl. azzal, hogy tanú neve tanú elmondása szerint alkoholista életmódot folytatott akkoriban és I.rendű vádlott neve barátja volt, illetőleg azzal sem, hogy a tanúk, tanúk nevei I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott között legalább ismerősi, illetőleg tanú neve és I.rendű vádlott neve viszonylatában hozzátartozói viszony állapítható meg. Mindez azonban a bizonyítékok értékeléséből vont következtetést inkább erősítette mint gyengítette. Védői érvelésként elhangzott az is, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott beismerő vallomásának megtételétől I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott őrizetbe vételéig több hónap is eltelt. Ez felvetette azt a kérdést, hogy miért nem intézkedett e beismerő vallomás alapján a nyomozó hatóság. Erre megfelelő magyarázat lehet az is, hogy nyomozás taktikai szempontból nem került sor I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben kényszerintézkedés alkalmazására. Ennek a bizonyítékok értékelésére nincs kihatása. Ugyanakkor arra lehetősége volt I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottnak, hogy időközben tudomást szerezzen a beismerő vallomásról, és intézkedést tegyen annak érdekében, hogy a házkutatás ne vezethessen eredményre. Összességében az elsőfokú bíróság megfelelő terjedelemben és részletességgel értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és megfelelő magyarázattal szolgált arra, hogy milyen mértékben fogadta el II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott beismerő vallomását, és miért vetette el I.rendű vádlott neve I. rendű, illetőleg II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védekezését a kábítószer-kereskedelem vétsége és a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége tekintetében. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. A bizonyítékok okszerű értékelése és megalapoztott tényállás esetén a bizonyítékok másodfokú eljárásban történő értékelésére nincs törvényes lehetőség. Ami a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségét illeti, az orvosszakértői vélemény alapján aggálymentesen meg lehetett állapítani, hogy a gépjármű vezetésekor II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott a gépjárművet bódult állapotban vezette. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott
3. november
4. napján du. 16 óra körüli időpontban ült be a a személygépjárműbe, ezt megelőzően fogyasztott kábítószert. A gépjárművel történt város neve ből elindulását követően város neve en, 20 óra körüli időpontban vonták közúti ellenőrzés alá. Az ellenőrzést követő orvosszakértői vizsgálat eredményeként az volt megállapítható, hogy a gépjárművét bódult állapotban vezette. Arra ugyan nem lehetett megállapítást tenni, hogy a vezetés alatt, a több száz km megtétele során végig bódult állapotban volt, de bizonyossággal ki lehetett mondani azt, hogy ezen időszak egy részében a gépjárművel úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy a gépjárművét bódult állapotban vezette. E tekintetben is helytálló volt a megállapított tényállás. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett az érintett vádlottak, nevezetesen I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott bűnösségére. A bűncselekmények minősítése azonban hiányos volt, az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy a vádlottak cselekménye a kábítószer birtoklása, illetőleg a kábítószer-kereskedelem melyik elkövetési fordulatát valósította meg, és ezzel az ítélet jogi indokolásában is csak részben foglalkozott. A tényállásból az volt megállapítható, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott kizárólag II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott részére értékesített kábítószert, és arról nem volt tudomása, hogy abból II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott bárkinek tovább értékesít, avagy ilyen célja lett volna. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját, miszerint az utolsó alkalommal értékesített, a korábbi alkalmakkor értékesített kábítószer mennyiséghez képest lényegesen nagyobb mennyiségű kábítószerből sem lehetett megalapozott következtetést vonni a forgalomba hozatalra, mint elkövetési fordulatra. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott kábítószer-kereskedelem vétségének minősített cselekménye vonatkozásában ugyancsak megállapítható, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott saját fogyasztásra adott át kábítószert III. rendű vádlottnak. Ez azt jelentette, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű és II. rendű vádlott kábítószer-kereskedelem bűntetteként, illetőleg vétségeként minősített cselekményét az ítélőtábla a Btk.
5. §

(1)bekezdés

1. fordulata szerinti átadással elkövetettnek minősítette. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott a bűncselekmény minősítését meghatározó jelentős mennyiségű kábítószert a megvásárlását követően tartósan, hosszabb ideig birtokolni nem tudta, hiszen azt még haza sem vitte, amikor a rendőrök ellenőrzés alá vonták. Az ítélőtábla álláspontja szerint ez olyan rövid idejű birtoklást jelentett, amely még nem minősült tartásnak, ezért II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott kábítószer birtoklása bűntetteként értékelt cselekményét a Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. fordulata szerinti megszerzéssel elkövetettnek minősítette. Mindezen túlmenően helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott terhére halmazatban a kábítószer birtoklása bűntettét és a kábítószer-kereskedelem vétségét, ugyanis a következetes bírói gyakorlat szerint természetes egységet csak azonos törvényi tényállásba ütköző magatartások képeznek. Ebből az is következik, hogy a kábítószer mennyiségek tiszta hatóanyagának számítására csak a különböző tényállások szerinti elkövetéseken belül van lehetőség (1/
2. BJE határozat). Így II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott által megvásárolt, majd III. rendű vádlott részére átadott, összesen 5 gramm kokainbázis tartalmát (0,2 gramm) nem lehet mindkét bűncselekmény kapcsán a kábítószer mennyiségének meghatározása során figyelembe venni (BH
3. 76). Ennek a bűncselekmények minősítése szempontjából nem volt jelentősége, hiszen II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott által saját fogyasztásra megszerzett kokain bázistartalma az említett 0,2 gramm levonását követően is meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, az minimálisan 54,35 gramm, a jelentős mennyiség /40 gramm/ 1,35-szöröse. Ugyancsak a cselekmények minősítésével összefüggésben elmulasztott hivatkozni az elsőfokú bíróság a Btk.
4. §

(1)bekezdés a), aj) pontjára, illetőleg a

(3)bekezdés a) pontjára, melyet az ítélőtábla pótolt. Ugyancsak a minősítést érintően kellett a jogi indokolást kiegészíteni a

1. oldal utolsó előtti bekezdésében a Btk.
2. § 18/a pontjára, és ezen belül az
3. évi
4. tvr-el kihirdetett, a New Yorkban
5. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény I. számú jegyzékére hivatkozással. Helyesbítésre szorult a jogi indokolás a
6. oldal utolsó bekezdésében. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy azáltal, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott bódult állapotban vezette a személygépkocsit, megszegte a KRESZ - helyesen -
7. §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt közlekedési szabályt. Tévedett azonban, hogy ezáltal valósította meg a vádlott a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségét. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségét a Btk. 237. §

(1)bekezdésében írt törvényi tényállás kimerítésével követte el, amely mellett megszegte a KRESZ 4. §

(1)bekezdés c) pontjában foglalt közlekedési szabályt is. A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte mindkét vádlott, így I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vonatkozásában azt, hogy hosszú ideje állnak büntetőeljárás hatálya alatt. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott esetében ezon túlmenően azt is, hogy ezalatt az idő alatt végig előzetes fogvatartásban is volt, ami az ő esetében több mint 3 évet jelent. Ugyancsak e két vádlottnál enyhítő körülményként vette figyelembe az ítélőtábla azt, hogy a kábítószer-kereskedelem bűntettét, illetőleg a kábítószer birtoklása bűntettét a minősítéshez szükséges kábítószer mennyiség alsó határát alig meghaladó mennyiségre követték el. Az ítélőtábla tehát a hosszú ideje büntetőeljárás hatálya alatt állást az időmúláson túlmenően értékelte enyhítő körülményként. A bódult állapotban történt járművezetés vétsége tekintetében II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott beismerő vallomását enyhítő körülményként értékelni nem lehetett, ezt mellőzte az ítélőtábla az első fokú ítéletből, hiszen II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat tetten érték az elkövetésen, és egyébként is vitatta a bűnösségét. Ugyanakkor további súlyosító körülményként értékelte az ítélőtábla azt, hogy a vádlottak a kábítószer fogyasztói is. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott esetében a kábítószer birtoklása helyi szintű elszaporodottságát ugyancsak súlyosító körülményként értékelte. A Szegedi Törvényszék 2/2017. (IX.21.) kollégiumi állásfoglalása szerint a Szegedi Törvényszék területén a kábítószer birtoklása bűncselekmények elszaporodottak. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott terhére súlyosító körülményként kellett értékelni továbbá azt, hogy a 2013 novemberi részcselekményt az ellene indult más büntetőeljárás (első fokú ítélet 4. oldal 2. pont alatti elítélés) hatálya alatt követte el, amely a két próbaidő hatálya alatti elkövetések mellett nem jelent kétszeres értékelést. Az ítélőtábla a büntetés kiszabásnál figyelemmel volt a Btk. 80. §

(1)bekezdésére is, mely szerint a büntetést a Btk.-ban meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott esetében a középmérték 12,5 év szabadságvesztés. Az ítélőtábla megítélése szerint arra a körülményre tekintettel, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott a bűncselekményt két próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt és büntetőeljárás hatálya alatt úgy követte el, hogy mindkét végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására kábítószeres bűncselekmény miatt került sor, eltúlzottan enyhe volt az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés. Ezért a kiszabott szabadságvesztést súlyosította. A fent említett körülmények miatt a középmértéket meghaladó mértékben kellett volna a szabadságvesztés tartamát meghatározni. Arra tekintettel azonban, hogy az elkövetés óta jelentős idő telt el, és hosszú ideig állt a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt és ezalatt végig fogva is volt, ez lehetővé tette a középmértéket el nem érő mértékű szabadságvesztés kiszabását. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vonatkozásában az irányadó középmérték helyesen 9 év 6 hónap szabadságvesztés volt. Az ő esetében az irányadó büntetési tétel alsó határa 5 év szabadságvesztés. Az ehhez képest alkalmazott 2 év 6 hónap szabadságvesztés eltúlzottan enyhe volt. A szabadságvesztést az irányadó középmérték környékén kellett volna vele szemben kiszabni a figyelembe vett jelentős súlyú enyhítő körülmények nélkül. Ez utóbbiak közül annak volt különös jelentősége, hogy a legsúlyosabb bűncselekmény vonatkozásában a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, amely nagymértékben befolyásolta I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott felelősségre vonhatóságát. Ezen túl az időmúlásra és a hosszú ideje büntető eljárás alatt állásra tekintettel II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 5 évre, az irányadó büntetési tétel alsó határának megfelelő tartamra súlyosította. Az elsőfokú bíróság ugyan tévedett, amikor azt állapította meg, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján börtön. A Btk. 37. §

(3)bekezdés ad) pontja értelmében, az ő esetében is fegyház lenne a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, azonban a már említett feltáró jellegű beismerő vallomásra és a büntetlen előéletére figyelemmel alkalmazható volt a Btk. 35. §

(2)bekezdése, a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat, azaz börtön volt meghatározható. Úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott esetében a közügyektől eltiltás tartamának lényeges megváltoztatására, súlyosítására nem volt szükség, ezért erre vonatkozóan az ügyészi fellebbezés nem vezethetett eredményre. A jogi indokolást kiegészítette még az ítélőtábla a közügyektől eltiltással összefüggésben a Btk. 62. §

(1)és

(2)bekezdésével, illetőleg I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat érintően a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére szóló rendelkezéssel összefüggésben a Btk. 51. §

(2)bekezdésére hivatkozással. Ami az egyéb rendelkezéseket illeti, az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a vádlottakkal szemben a vagyonelkobzást, azonban I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat érintően a tényállás helyesbítéséből is adódóan annak összege tévesen került meghatározásra. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott összesen 96 gramm kokaint értékesített, grammonként 20.000.- forintért, ebből következően nem 1.820.000.- forint, hanem 1.920.000.- forint bevételre tett szert. Erre az összegre kellett a vagyonelkobzást elrendelni. A vagyonelkobzás pénzösszegben való meghatározásának alapja helyesen a Btk. 75. §

(1)bekezdés a) pontja volt. Az elsőfokú bíróság a vádlottakat törvényesen kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére, azonban annak jogszabályi alapja helyesen a Be. 338. §

(1)és

(3)bekezdése volt. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a Győri Járásbíróság Bk.726/2013/

1. számú határozatával kiszabott 1 év börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtását elrendelte, azonban a határozat megnevezését helyesbíteni kellett, az ugyanis nem ítélet, hanem végzés volt. Az első fokú ítélet rendelkezéseit a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján eljárva változtatta meg az ítélőtábla. Az első fokú ítélet törvényes rendelkezéseinek a helybenhagyására a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján került sor. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott vonatkozásában az első fokú ítélet kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította. A fellebbezési jog kizárására a Be.

1. § alapján került sor. Szeged,
2. április
3. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke Dr. Benedek Tibor s. k. előadó bíró Dr. Kiss Gabriella s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.8/2018/
4. számú, illetve a Szegedi Törvényszék 1.B.1074/2016/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része I.rendű vádlott neve I. rendű és II. rendű vádlott vonatkozásában a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. április
7. Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: