Bf.39/2018/4 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulata, illetve 1 rb rablás bűntettében a Btk. 365.§

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés g) pontja szerint. Ezért őt - mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül - 13 év szabadságvesztésre és 13 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozata meg. A bíróság a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte és megállapította, hogy I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelről. Kötelezte I. r. vádlottat 2.343.733,- Ft bűnügyi költség megfizetésére, és rendelkezett arról, hogy a fennmaradó 201.594,- Ft bűnügyi költség az állam terhén marad. II.r. vádlottal szemben a bűnsegédként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365.§

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés

1. g)pont) miatt folyamatban lévő eljárást - II.r. vádlott elhalálozása miatt - a Btk. 25.§
2. a)pontja, illetve a Be. 332.§

(1)bekezdés a) pont I. fordulata alapján - megszüntette. Ez a rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen I. r. vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.290/2017/3. számú átiratában a fellebbezést a mellékbüntetés mértékére alaposnak, a szabadságvesztés mértékének enyhítése vonatkozásában pedig alaptalanak tartotta. Indítványozta az elsőfokú eljárásban megállapított tényállás helyesbítését és kiegészítését. Kifejtette, hogy I.r. vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése a büntető anyagi jog szabályainak megfelelő. Álláspontja szerint a büntetéskiszabási tényezők korrekcióra szorulnak, a szabadságvesztés mértéke azonban arányos. Kifejtette, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértéke törvénysértő, miután annak leghosszabb tartama 10 év. Kiemelte, hogy I. r. vádlott a Btk. 38.§

(4)bekezdés d) pontja alapján sem bocsátható feltételes szabadságra. Mindezekre tekintettel indítványozta az ítélet Be. 372.§

(1)bekezdése alapján történő megváltoztatását akként, hogy a közügyektől eltiltásra ítélést a másodfokú bíróság 10 évre csökkentse, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Utalt arra, hogy az ítélet bevezető részéből a megismételt első tárgyalás napja mellőzendő, a személyi adatokban pedig feltüntetendő I.r. vádlott személyazonosító okmányának száma. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a védő a fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete - a büntetést illetően - eltúlzott, az enyhítő körülmények nem súlyuknak megfelelően lettek értékelve. Hivatkozott arra, hogy a védence beismerő vallomást tett, bocsánatot kért a sértettől, aki a bocsánatkérést elfogadta. Megítélése szerint az időmúlás jelentős, továbbá a védence személyiségzavarban szenved, a sértett sérülése szövődménymentesen gyógyult, illetőleg a cselekmény kísérleti szakban maradt. Mindezekre figyelemmel kérte, hogy a védence büntetését a másodfokú bíróság enyhítse. A nyilvános ülésen megjelent ügyész fenntartotta az átiratban foglaltakat. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően járt el, azonban az ítéleti tényállás helyesbítésre, illetve kiegészítésre szorul. Előadta, hogy vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelő, a büntetéskiszabási tényezőket viszont korrigálni kell. Álláspontja szerint az időmúlás nem jelentős, azonban súlyosító körülményként kell értékelni, hogy I. r. vádlott volt már büntetve személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt is, cselekményét ittas állapotban, a feltételes szabadságra bocsátás és felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, és ellene más büntetőeljárások is folyamatban voltak, a büntetés mértékét azonban arányosnak tartja. Indítványozta, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét a másodfokú bíróság csökkentse 10 évre, egyebekben pedig hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. I.r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott védőjéhez és kérte a büntetést enyhítését. Az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárással együtt teljes körűen felülvizsgálta a Be. 348.§

(1)bekezdés értelmében és a védelmi fellebbezést a mellékbüntetés enyhítése irányában találta megalapozottnak. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendtartási szabályoknak megfelelően folytatta le, bizonyítási tevékenysége során olyan abszolút hatályon kívül helyezést eredményező hibát nem vétett, mely a felülbírálatot akadályozta volna. A törvényszék a

1. április
2. napján megtartott első tárgyaláson kihallgatta I.r. és II.r. vádlottakat, a sértettet, meghallgatta az orvos-szakértőt. Elrendelte II.r. vádlott elmeorvos-szakértő vizsgálatát, illetve az ellentmondásosan nyilatkozó vádlottak szavahihetőségének ellenőrzése céljából tanúként idézte A.A.t, a vádlottak lakótársát. A tanú felkutatása nem vezetett eredményre, így új határnapul a
3. október
4. napját tűzte. A tárgyalást a bíróság a 6 hónapos tárgyalási időköz túllépésére tekintettel elölről kezdte, helyesen alkalmazva a Be. 287.§

(4)bekezdésében írt könnyítő szabályt, miszerint a tárgyalás anyagának ismertetésével is elvégezhető az ismétlés. A.A. tanú továbbra sem jelent meg a tárgyaláson, így a bíróság a tárgyalást elnapolta

1. november
2. napjára, melyre a tanú elővezetése sikertelen volt. Új határnapul
3. február
4. napját tűzte, mely tárgyalás megtartásának akadálya volt, ezért ismét elhalasztotta
5. február
6. napjára, amikor A.A. tanú elővezetése ismételten sikertelen volt. A tanú kihallgatására végül nem került sor, mely körülmény nem teszi felderítetlenné a tényállást. A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Az egymásnak is ellentmondó vádlottak után részletesen kihallgatta a sértettet is, aki az eljárás során végig következetesen nyilatkozott a történtekről. A sértett vallomását alátámasztotta a genetikai szakvélemény, miszerint I.r. vádlott a kabátja volt ráterítve, amikor segítséget kért. Az orvosszakértői véleményben rögzített szegycsont törés is igazolja a bántalmazás módjára vonatkozó sértetti előadást, mely szerint I.r. vádlott háromszor mellkasba rúgta. I.r. vádlott gyanúsítotti kihallgatása során először tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, később azonban annak tényeit elismerte. A bíróság előtt már úgy nyilatkozott, hogy önvédelemből támadt a sértettre, mert a sértett ráütött a botjával. Ezért háromszor mellbe rúgta, majd a botját eltörte és a vízbe dobta. Elmondása szerint nem észlelte azt, hogy a sértett gyengénlátó. A törvényszék a fent írtak szerint valamennyi releváns bizonyítékot összegyűjtötte és megvizsgálta, mely az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges volt. A beszerzett bizonyítékokat, egyenként és egymással összevetve is értékelte és részletes indokát adta, hogy a vádlottak vallomásának csak azon részeit tudta elfogadni, amelyeket egyéb bizonyítékok; a sértett vallomása és a szakértői vélemények alátámasztottak. Ezáltal az indokolási kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. Az eljárási hibáktól mentesen, mérlegeléssel megállapított tényállás azonos bizonyítékok mellett a fellebbezési eljárásban - a felülmérlegelési tilalom folytán - nem támadható és írható felül. A megalapozott tényállás csupán kisebb helyesbítésekre szorul, melyet a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontja értelmében az alábbi módon eszközölt. I.r. vádlott személyi körülményeiből (ítélet

1. oldal
2. bekezdés) a
3. mondatot mellőzi, ami az elhunyt II.r. vádlottal fennállt élettársi kapcsolatára vonatkozik, mivel erre bizonyítás nem folyt (mivel A.A. tanú nem volt kihallgatható). A személyi rész 1./ pontjában írt elítélés kiegészítendő annyival, hogy I.r. vádlott
4. szeptember
5. napján szabadult feltételes kedvezménnyel, a szabadságvesztés utolsó napja
6. március
7. napja, elkövetési idő:
8. március
9. A 2./ pontban írt elítélés kapcsán I.r. vádlottat, mint különös visszaesőt ítélték el. A bűncselekmények elkövetési ideje:
10. október 13 -
11. február
12. napja. A szabadságvesztés büntetésből
13. október
14. napján feltételesen szabadult, a büntetés kitöltésének várható napja - a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése folytán -
15. február
16. napja. A 3./ pontban írt elítélés vonatkozásában I.r. vádlottat, mint visszaesőt ítélték el (erkölcsi bizonyítvány), elkövetési idő:
17. január
18. A büntetés kitöltésének napja:
19. március
20. napja (értesítés foganatba vételről - nyomozati iratok
21. oldal). A 4./ pontban írt büntetést
22. július
23. napján vették foganatba. A bűncselekmények elkövetési ideje:
24. május
25. és
26. július
27. napja (értesítés foganatba vételről - nyomozati iratok
28. oldal). Az 5./ pontban említett elítélés során a vádlottat többszörös és különös visszaesőként ítélték el. A bűncselekmény elkövetési ideje:
29. október
30. napja (ítéletmásolat - Győri Járásbíróság B.251/2014/
31. számú irat). A jelen eljárás hatálya alatt: 6./ I.r. vádlottat a Győri Járásbíróság a
32. február
33. napján kihirdetett és ezen a napon jogerős B.991/2016/
34. számú ítéletével - mint különös és többszörös visszaesőt - lopás vétsége miatt 10 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélete. A bűncselekmény elkövetési ideje:
35. december
36. napja. 7./ A Pápai Járásbíróság a
37. június
38. napján kihirdetett és ezen a napon jogerős 12.B.325/2016/
39. számú ítéletével I.r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - 3 rb lopás vétsége miatt 2 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bűncselekmény elkövetési ideje:
40. december 10-
41. napja. I.r. vádlott jelenleg ezt a büntetését tölti. A másodfokú bíróság az ítélet
42. oldalán lévő, II.r. vádlottra vonatkozó személyi részt, illetve a
43. oldal
44. bekezdésében található szakértői megállapításokat mellőzi, tekintve, hogy az eljárás vele szemben meg lett szüntetve. Az ítélet
45. oldal
46. bekezdés
47. mondatából mellőzi az „élettársa" szót. Az ítélet
48. oldal
49. bekezdés
50. mondatát kiegészíti annyival, hogy: Az 1936-ban született sértett... Az ítélet
51. oldal
52. bekezdése kiegészítendő annyival, hogy: I. r. vádlott ittas állapotban volt, a sértett bántalmazása előtt alkoholt fogyasztott. Az ítélet
53. oldal
54. bekezdését a táblabíróság kiegészíti annyival, hogy a sértettől elvett „10.000,Ft értékű" kabátot a vádlottak eltüzelték… (nyomozati iratok
55. oldal) Az ítélet
56. oldal
57. bekezdés
58. mondatát a másodfokú bíróság kiegészíti annyival, hogy az erőbehatás mértéke: „közepesnél nagyobb erejű" volt. (nyomozati iratok
59. oldal) Az így helyesbített tényállás minden tekintetben megalapozott, az ítélőtábla is erre alapította a határozatát a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében. Okszerűen vont le az elsőfokú bíróság I.r. vádlott bűnösségére következtetést, a bűncselekmény különös részi minősítése helyes, azonban a táblabíróság megjegyzi, hogy a rendelkező részben a bűncselekményt a Btk. Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni és a minősítő körülményt kell a jogszabályhely megjelölésével feltüntetni (

1. BK vélemény). Az elsőfokú bíróság jogi indokolásához a következő kiegészítés tehető. A törvényszék ítélete indokolásában helyesen zárta ki a jogos védelem megállapíthatóságát. A bűncselekmény sértettje egy idős ember volt, aki fehér bottal közlekedett, melyet a vádlott észlelt, éppen ezért gondolta, hogy sértett könnyű alany lesz a bűncselekmény útján való pénzszerzésnek. A sértett állapotánál és koránál fogva sem volt képes arra, hogy megtámadja a 33 éves I.r. vádlottat, illetve oka sem lett volna rá. A sértett a fehér botját védekezésre használta, azonban a vádlotti erőszak elhárítására szolgáló magatartás volt, nem pedig támadó jellegű magatartás. I.r. vádlott jogos védelemre történő hivatkozása tehát nem foghatott helyt. A Kúria 3/
2. Büntető Jogegységi határozatának
3. pontja szerint életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövetőnek a szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik. A jelen ügyben a testi sértésre irányuló szándék kapcsán az alanyi oldal ismérveit figyelembe véve megállapítható, hogy I.r. vádlott személyiségzavarban szenved, az elkövetéskor ittas állapotban volt, továbbá a sértettet nem ismerte, véletlenül találkoztak a város elhagyatott részén, ahol a sértett sétált. I.r. vádlottnak az volt a célja, hogy pénzt szerezzen és meglátva a sértettet azt feltételezte, hogy van nála pénz, azt az idős embertől könnyű megszerezni, emiatt kérte el a kabátját. Amikor a sértett nem akarta odaadni, erőszakot alkalmazott vele szemben. A rablás törvényi tényállását ekként a vádlott elkövette, a sértett állapota miatt annak minősített esete valósult meg. A tárgyi oldal elemeit vizsgálva megállapítható, hogy a sértett a lökést, majd a mellkasi rúgásokat követően elmozdulás nélküli szegycsonttörést szenvedett el, életfontosságú szerve nem sérült, azonban az elhagyatott környék, a hideg idő miatt, illetve a gyengénlátó állapotánál és idős koránál fogva fennállt annak a veszélye, hogy komolyabb sérülést szenved el, illetőleg ha nem tud időben segítséget kérni, ott marad éjszakára, kihűl. I.r. vádlott ráterítette a saját kabátját a sértettre, ebből is lehet következtetni arra, hogy szándéka csupán testi sértés okozására terjedt ki acélból, hogy a sértettnél esetlegesen fellelhető pénzt elvegye. Tudata tehát átfogta azt, hogy a földre került, idős sértettnek súlyosabb sérülése is keletkezhet, ha nem jut segítséghez, nem találnak rá időben. Tekintettel tehát az előbbiekre I.r. vádlott testi sértésre irányuló szándéka egyenes szándék, azonban az életveszély okozására irányuló szándék csupán eventuális formában jelentkezett. A büntetés kiszabása során a törvényszék számba vette a terhelt javára és terhére értékelhető körülményeket, melyeket az ügyészi átiratban indítványozottak szerint helyesbíteni szükséges. A törvényszék enyhítő körülményként értékelte a jelentős időmúlást, azonban ennek - a büntetési tételhez igazodó elévülési időre tekintettel - enyhítő hatása csekély. További enyhítő körülményként vehető figyelembe az, hogy az életveszélyt okozó testi sértés kísérlete távoli kísérlet volt, azonban nem a vádlott magatartásán múlt, hogy nem lett komolyabb következménye a bántalmazásnak. Súlyosító körülményként kell figyelembe venni a feltételes szabadság, a felfüggesztett szabadságvesztés és a más folyamatban lévő büntetőeljárások alatti elkövetést. I.r. vádlott előéleti adatiból megállapítható, hogy jelen cselekmény elkövetése után még három bűncselekményt elkövetett, melyek miatt jogerősen elítélték. Ez is alátámasztja a gátlástalan magatartását és bűnözői életmódra berendezkedett életmódját. További súlyosító körülményként értékeli a táblabíróság azt, hogy I.r. vádlott a cselekményét ittas állapotban, útonálló jelleggel követte el. A terhelt rendkívül kedvezőtlen bűnügyi előélete, a további súlyosító körülmények, a személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyesség okán a szabadságvesztés büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezés nem foghatott helyt. I.r. vádlott előélete és a cselekménye erőszakos jellege folytán valóban méltatlanná vált a közügyekben való részvételre, a közügyektől eltiltás leghosszabb tartama a Btk. 62.§

(1)bekezdése szerint azonban 10 év, így a másodfokú bíróság a közügyektől eltiltást a rendelkező részben foglaltak szerint enyhítette. A másodfokú bíróság pontosította a szabadságvesztésbe beszámítandó, előzetes fogvatartásban töltött időtartamot, tekintettel arra, hogy I.r. vádlott előéleti adatai szerint a Komáromi Járásbíróság 5.B.282/2014/

1. számú jogerős ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetést a jogerő beálltakor, azaz
2. július
3. napján vették foganatba. I.r. vádlott előéleti adatai alapján megállapítja a másodfokú bíróság, hogy az I.r. vádlott a feltételes szabadság kedvezményéből a Btk. 38.§

(4)bekezdés d) pontja alapján is ki van zárva. Az ítélet egyéb rendelkezései helyesek, ezért azokat a másodfokú bíróság nem érintette. Az ítélet bevezető részéből mellőzendő az április 5. napja, tekintettel arra, hogy ezen a napon tartott tárgyalás megismétlésre került. Az ítélet rendelkező részét a másodfokú bíróság - a Be. 258.§

(2)bekezdés a/ pontja alapján - akként pontosítja, hogy I.r. vádlott személyazonosító okmányának száma: .... A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Győri Törvényszék 2018. február 21. napján kelt B.416/2016/67. számú ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költség viseléséről történt rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul, figyelemmel a Be. 338.§

(1)bekezdésében írtakra. Győr,

1. június
2. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Csák Csilla sk. bíró Záradék: A fenti ítélet, és az abban foglalt változtatással a Győri Törvényszék B.416/2016/
3. számú ítélete I.rendű vádlott neve I.r. vádlott vonatkozásában
4. június
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. június
7. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke