Pfv.21963/2015/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nem jogszabálysértő, ha a másodfokú bíróság a bizonyítékok felülmérlegelése során okszerű indokok alapján az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetést von le. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.963/2015/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Kiss Gábor előadó bíró Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperes A felperes képviselője: 10 számú Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Kiss Attila ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű V. rendű VI. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Horváth Miklós ügyvéd I-III. rendű alperesek képviseletében A per tárgya: Szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-III rendű alperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat Törvényszék 1.Pf.20.594/2015/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Kaposvári Járásbíróság 12.P.20.253/2015/2-III. száma: Kaposvári Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Törvényszék 1.Pf.20.594/2015/
3. számú jogerős részítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az I-III. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] A perbeli „ipartelep" megnevezésű 2 ha 4861 m² területű ingatlan 5990/24861-9435/24861-9436/24861 arányban a felperes és az I-II. rendű alperesek osztatlan közös tulajdona volt. A felperes tulajdoni hányadának a megszerzésekor az ingatlan használata természetben - a rajta található épületre is kiterjedően - meg volt osztva az adásvételi szerződés mellékletét képező, T. B.-né földmérő által 13/
4. munkaszám alatt
5. március 27-én készített vázrajz szerint. A tulajdonostársak
6. június 26-án adásvételre vonatkozó előszerződést kötöttek, amelynek a célja az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése volt, adásvétellel vegyes műszaki megosztás útján. E szerint a felperes kizárólagos tulajdonába került volna a későbbi megosztással kialakítandó ingatlanrész, amelynek nyugati határvonala a perbeli
7. helyrajzi számú ingatlan nyugati végétől az
8. helyrajzi számú ingatlan északi határvonaláig terjed, és egyebekben a korábbi
9. helyrajzi számú ingatlan keleti és déli határvonala határolja, míg a perbeli ingatlannak a nagyobb keleti része pedig az épülettel együtt az III. rendű alperesek kizárólagos tulajdonát képezte volna. Ezen felül az I-II. rendű alperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megfizetnek a felperesnek 18.000.000 forint + ÁFA vételárkülönbözetet. Az adásvételi előszerződés kapcsán megtörtént az egyes ingatlanrészek kölcsönös birtokba adása, az I-II. rendű alperesek a vételárkülönbözetet a felperes részére megfizették. Nem került sor azonban a telekalakításhoz szükséges feltételek teljesítésére és a felperes részéről a tulajdonában álló út önkormányzati tulajdonba adására. A felperes és az I-II. rendű alperesek
10. január 31-én kötötték meg a végleges adásvételi szerződést, amely szerint a felperes a perbeli ingatlanban meglévő 5990/24861 eszmei tulajdoni hányadát ruházta át 2995/24861-2995/24861 arányban az I-II. rendű alperesekre.
11. április 9-én „Használati megosztási szerződés és közös tulajdon megszüntetési szerződés módosítása" elnevezésű megállapodás jött létre a felperes és az I-II. rendű alperesek között. A szerződés I. pontjában a felek megállapították, hogy közös tulajdonukat képezi a perbeli ingatlan akként, hogy a felperes tulajdonában áll 5990/24861 hányad, az I. rendű alperes tulajdonában áll 9435/24861 hányad, a II. rendű alperes tulajdonát képezi 9436/24861 tulajdoni hányad. A szerződő felek rögzítették, hogy az ingatlan a felperes tulajdonában álló
12. helyrajzi számú útingatlan igénybevételével közelíthető meg. A megállapodás II. pontjában rögzítették, hogy az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére
13. január 31-én [8] [9] szerződést kötöttek, amelynek alapján a tulajdonjog bejegyzése folyamatban van. Megállapították, hogy a közös tulajdon természetbeni megszüntetéséhez olyan műszaki előmunkálatokra van szükség, amelyek még nem fejeződtek be, ezért kötik meg a használati megosztási szerződést. A III. pontban utaltak rá, hogy a szerződésnek elválaszthatatlan részét képezi T. G. földmérőnek a használati megosztásról készített és a felek által aláírt megosztási vázrajza. Megállapodtak abban is, hogy a megosztási vázrajzon 547/I. számmal megjelölt ingatlanrészt kizárólagosan az I. és II. rendű alperes használja, míg az 547/II. számú ingatlanrészt pedig kizárólag a felperes. A szerződő felek ügyvédje, dr. F. K. az adásvételi szerződést és a szerződés módosítását tartalmazó okiratot a földhivatalhoz benyújtotta, azonban az a
14. augusztus 12-én kelt 33527/6/2008.01.
15. számú határozatával az I-II. rendű alperesek tulajdonjogát a felperes valamennyi tulajdoni hányadára bejegyezte, az egyéb kérelmeket - köztük a tulajdonjog bejegyzése iránti eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmet - elutasította. Ezt követően az I-II. rendű alperesek több ízben is jelezték azt a szándékukat, hogy a felperesnek a T. G. által készített vázrajzon 547/II. számmal jelölt 7510 m² területű részére, illetve annak megfelelő eszmei hányadára a felperes tulajdonjogát elismerik. Időközben azonban az I. és a III. rendű alperes között adásvételi szerződés jött létre, amellyel az I. rendű alperes a III. rendű alperesre ruházta át a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni hányadát. Az egyéni vállalkozó I. rendű alperes gazdasági okok miatt volt kénytelen a tulajdoni illetőségét a III. rendű alperesre átruházni, viszont a III. rendű alperes tulajdonszerzését követően a perbeli ingatlan meg lett terhelve.
16. november 26-tól az ingatlant terheli az V. rendű alperes javára összesen 60.000.000 forint erejéig bejegyzett keretbiztosítási jelzálogjog, valamint a VI. rendű alperes javára bejegyzett vezetékjog. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [10] A felperes módosított keresetében kérte annak a megállapítását, hogy a perrel érintett adásvételi szerződések érvénytelenek abban a részükben, amennyiben a perbeli ingatlan tulajdonát képező 1000/24861 hányadát érintik, és kérte erre a tulajdoni hányadra az eredeti állapot visszaállítását. Kérte az V. rendű alperest ennek tűrésére kötelezni és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett és egyébként a perbeli ingatlant terhelő jogait az alperesek tulajdonában maradó 23861/24861 tulajdoni hányadra korlátozni. Kérte annak a megállapítását is, hogy az 24008/24861 tulajdoni hányad a T. G. földmérő mérnök által 13/
17. munkaszám alatt készített vázrajzon az 547/II. számmal jelölt 7510 m² területű alrészletnek felel meg, továbbá azt, hogy az I. és a III. rendű alperes által kötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. [11] Arra hivatkozott, hogy a „végleges adásvételi szerződés" - egyebek mellett - színlelt, ezért semmis abban a részében, amennyiben a közös akarat ellenére az ő részéről a perbeli ingatlanban meglévő valamennyi tulajdoni hányada átruházására irányul. Állítása szerint a
18. április 9-ei szerződés a jogai elismerését célozta, és az is tanúsítja az általa előadottakat, vagyis azt, hogy az általa megkötött adásvételi szerződés színlelt. [12] Az I-III. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását. [13] Állították, hogy a szerződés nem színlelt, mert a felek akarata olyan adásvételi szerződés megkötésére irányult, amely szerint az I. és II. rendű alperes a felperes teljes tulajdoni hányadát megszerzi, a felperes pedig nem akarta fenntartani a perbeli ingatlanon fennálló „résztulajdonát". Hivatkoztak arra is, hogy a végleges adásvételi szerződés valóban eltért az előszerződéstől annak az aláírása időpontjában, ugyanis a felek valós közös akarata az volt, ami abban szerepelt, nevezetesen a közös tulajdon megszüntetése. Érvelésük szerint a felperes terhére esik az, hogy nem teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket az előszerződésben vállalt: nem végeztette el a telekalakítást, ami a közös tulajdon adásvétellel vegyes műszaki megosztás útján való megszüntetésének a feltétele. [14] Utaltak arra is, hogy törvényi feltétel hiányában a perbeli ingatlan nem megosztható, az eredetileg gyepterület már iparterületté lett átminősítve és az eltelt időben a körülmények olyan mértékben változtak meg, hogy az eredeti állapot nem állítható helyre, ehhez a helyi önkormányzat perbevonására is szükség lenne. [15] Az V. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a felperes valójában vele szemben törlési keresetet terjesztett elő, amelynek a jogszabályi feltételei nem állnak fenn, a felperes az általa kötött hitelszerződés vonatkozásában érvénytelenségre nem is hivatkozott. Utalt arra is, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy milyen színlelés történt a végleges adásvételi szerződés tekintetében, továbbá, hogy a felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. [16] A VI. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [17] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. [18] Rámutatott, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd, dr. F. K. tanú vallomásával egyértelművé tette, hogy a végleges adásvételi szerződés megkötésének időpontjában - eltérően az előszerződés megkötésének idején felmerült szempontoktól - a feleknek közös szándékuk volt, hogy a közös tulajdon végleg megszüntetésre kerüljön. Ez azért lehetett a felperes célja is, mert az előszerződésben feltételként előírt telekmegosztásra nem került sor. [19] Az elsőfokú bíróság szerint a felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a felek szándéka arra irányult, hogy neki a perbeli ingatlanon tulajdoni hányada maradjon fenn, és azt sem jelölte meg, hogy a felek az adásvételi szerződés megkötése során mit színleltek. A szerződés semmissége megállapításához ugyanis - mutatott rá a bíróság - mindkét fél színlelése szükséges, amely az I-II. rendű alperesek részéről nem állt fenn, az ő szándékuk az ingatlanon fennálló teljes tulajdonjog megszerzésére irányult; a műszaki megosztás hiányában a felperes szándéka sem irányulhatott másra. [20] Utalt rá, hogy az I. rendű alperes a nehéz gazdasági helyzetre figyelemmel volt kénytelen elidegeníteni a III. rendű alperes részére a tulajdoni hányadát, a III. rendű alperes ellenérték fejében szerezte meg azt, és tisztában volt a függő jogi helyzettel. Értékelte, hogy a III. rendű alperes tagja és ügyvezetője, a II. rendű alperes és G.-né M. R. A., továbbá szintén tagja M. B.-né és az I. rendű alperes is. Érvelése szerint figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a III. rendű alperes tulajdonszerzését követően az ingatlan meg lett terhelve, az V. rendű alperes nem járult hozzá egy esetleges későbbi, a felperes részére történő tulajdonátruházáshoz. Álláspontja szerint bármilyen, a felperes részére történő tulajdonátruházás feltétele az ingatlan tehermentesítése és a helyi rendezési terv módosítása. [21] Az elsőfokú bíróság szerint a felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a III. rendű alperes az I. rendű alperessel megkötött adásvételi szerződés során rosszhiszeműen járt el vagy rá nézve abból ingyenes előny származott volna, továbbá azt, hogy az ügylettel a felperes kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták volna. [22] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy a
19. január 31-én kelt adásvételi szerződés érvényes, továbbá azt is, hogy amennyiben a szerződés részlegesen érvénytelen lenne, akkor az eredeti állapot az időközben bekövetkezett változásokra figyelemmel már nem állítható helyre, csupán a helyi önkormányzat perbe vonása esetén. [23] Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a perben tanúként hallgatta ki G.-né M. R. A.-t, mivel azonban ő a III. rendű alperes ügyvezetője, törvényes képviselőként kellett volna kihallgatnia, erre figyelemmel az ő tanúvallomását az ügy elbírálásakor nem vette figyelembe. [24] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes, valamint az I. és II. rendű alperes által
20. január 31-én megkötött adásvételi szerződés a perbeli ingatlan 7510 m² területnek megfelelő felperesi tulajdoni hányad átruházására vonatkozó részében érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonására és a perköltségre kiterjedően az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. [25] Érvelése szerint a
21. január 31-én megkötött adásvételi szerződés színlelt voltát vizsgálva az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan állapította meg és a bizonyítékokat nem okszerűen értékelve, részben helytelen következtetésekre jutott. Mellőzte az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a szerződő felek szándéka arra irányult, hogy ne maradjon a felperes tulajdonában semmilyen tulajdoni hányad. [26] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a
22. április 9-én létrejött „Használati megosztási szerződés és közös tulajdon megszüntetési szerződés módosítás" 4-
23. pontjaiban írtakkal, amely szerint a felek kijelentették: A közös tulajdon megszüntetési szerződésnél a használati megosztást tekintik irányadónak. A telekalakítás műszaki munkálatai folyamatban vannak, és erre figyelemmel a közös tulajdon természetbeni megosztására csak akkor kerülhet sor, ha a vázrajzok és a határozatok rendelkezésre állnak. Azt nyilatkozták, hogy a közös tulajdon megszüntetésre vonatkozó rendelkezéseket fenntartják és a tulajdonjog bejegyzési eljárást közösen kérik felfüggeszteni. Rögzítették, hogy a II. számmal megjelölt ingatlanrész kizárólagos használója a felperes, ingatlanának rendeltetésszerű használatához szükséges mértékben átjárhat a I. számmal jelölt ingatlanrészen. [27] A másodfokú bíróság a III. rendű alperes ügyvezetője tanúvallomását, mint a fél előadását, alkalmasnak találta a felperes előadásával és az egyéb okirati bizonyítékokkal való egybevetésre. Ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy a
24. január 31én kelt adásvételi szerződés megkötésekor a felek valós ügyleti akaratát feltáró körülmény az volt, hogy a felek
25. április 9-én megkötötték a használati szerződést. Ennek a IV. és V. pontja egyértelműsíti, hogy a felperes és a III. rendű alperes ügyvezetője előadásának megfelelően a szerződő felek
26. január 31-én az III. rendű alperesek érdekében álló könyveléstechnikai célból kötötték meg az adásvételi szerződést. [28] Kifejtette: Kétségtelen, hogy a felek által elérni kívánt végső cél a közös tulajdon megszüntetése volt, de ez a szándékuk nem változott úgy, hogy ez oly módon valósuljon meg, miszerint az ún. „hátsó rész" se maradjon a felperes tulajdona. Kiemelte, hogy 2008 januárjában még a műszaki megoszthatóság kérdése nem dőlt el, a felek azt nem ismerhették fel, hogy ennek akadálya van, ez a körülmény tehát nem indokolhatta azt, hogy az eredeti, előszerződésben rögzített szándékuktól eltérjenek. Az alperesek szerződési akarata a
27. január 31-én megkötött szerződés esetében sem irányult másra, mint amit az előszerződés rögzített. Ezt támasztja alá, hogy a
28. április 9-én kelt szerződésben deklarálják a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont és használatot rendező megállapodást kötnek akkor, amikor a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzése már folyamatban van, és a megállapodásban a tulajdonjog bejegyzés felfüggesztésére is nyilatkozatot tesznek. [29] Utalt arra is, hogy az I-II. rendű alperesek vételi szándékának hiányát megerősíti az, hogy
29. január 31-én sem volt, és jelenleg sincs szükség a perbeli ingatlan 7510 m² területére, annak birtokába sem léptek. Szerinte kétségessé tette a felperes tulajdoni illetőségének az átruházására és a vételére irányuló szándékot az a körülmény is, hogy a felperes teljes tulajdoni hányadának vételára megegyezik a közös tulajdon részbeni megosztására kötött előszerződésben írt vételárral. [30] Az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomását értékelve megállapította, hogy a tanú a felek között létrejött három szerződés ellentmondásait nem tudta feloldani, e körben nem tényekről, hanem véleményről nyilatkozott. Mindezek együttes értékelése alapján megállapította, hogy a felperes, valamint az I-II. rendű alperes között
30. január 31-én létrejött adásvételi szerződés a perbeli ingatlan 7510 m² területnek megfelelő felperesi tulajdoni hányad átruházására vonatkozó részében színlelt és mint ilyen semmis. [31] A másodfokú bíróság a kereset egy része felől határozva az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtatta meg, míg azt meghaladó részében azt hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi rendelkezése alapját - érvelése szerint - az képezi, hogy az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjára figyelemmel a szerződés érvénytelenségének a jogkövetkezményeit nem vizsgálta és e körben a tényállást nem tárta fel, bizonyítást nem folytatott le. [32] Rámutatott, hogy a szerződéskötést követően a perbeli ingatlan tulajdoni viszonyaiban jelentős változás következett be, ami valószínűsíti, hogy az eredeti állapot visszaállítására nincs lehetőség. Ezért az elsőfokú bíróságnak adott iránymutatása szerint a megismételt eljárásban vizsgálni kell a szerződéses egyensúly megteremtésének egyéb lehetőségét, így a szerződés érvénytelen részében a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítást és az ennek megfelelően ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás, vagyis a felperes tulajdoni hányada ellenértékének pénzbeli megtérítéséről való rendelkezést. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeire a feleket köteles megnyilatkoztatni és az alperesek nyilatkozatainak függvényében köteles a felperest felhívni arra, hogy tegye meg tényállításait, jelölje meg bizonyítékait a perbeli ingatlan 7510 m²-nek megfelelő tulajdoni hányada ellenértékének összegére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [33] A jogerős részítélet ellen az I-III. rendű alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Másodlagos kérelmük a jogerős részítélet hatályon kívül helyezésére és az ügyben eljárt másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását célozta. [34] Arra hivatkoztak, hogy a jogerős részítéletben megállapított tényállás iratellenes és okszerűtlen, a megalapozatlanságon túl részben kizárt bizonyítékokon alapul. Előadták, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az I-II. rendű alperesek vételi szándékának hiányát erősíti meg, hogy
31. január 31-én sem volt, és jelenleg sincs szükségük az ingatlan 7510 m² területére és annak birtokába sem léptek. Ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy a felperes által becsatolt tulajdoni lap, valamint változási vázrajz szerint a felperest a perbeli ingatlan I. jelű 5990 m² nagyságú területére illette meg a használati jog, illetőleg ennek megfelelően 5990/24861 tulajdoni hányaddal rendelkezett. Ugyanakkor - mutattak rá - az I-II. rendű alperes a perbeli ingatlan 18.871 m² nagyságú és ennek megfelelő tulajdoni hányadán szereztek tulajdonjogot és kizárólagos használati jogot. Ezért iratellenesnek tartották azt a megállapítást, hogy az I. és II. rendű alperes 7510 m² területnek a birtokába sem lépett, hiszen annak már eredetileg is a birtokában volt. [35] Szerintük szintén iratellenes a jogerős részítéletnek az a megállapítása, hogy az előszerződéstől eltérő adásvételi szerződés megkötésekor a műszaki megosztás akadálya még nem volt ismert. Arra hivatkoztak, hogy ezzel szemben a felperes a
32. július 6-án megtartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy amíg a perbeli község építési, rendezési terve nem készül el, addig a perbeli terület nem megosztható, így a felperes tisztában volt a szerződés megkötésekor azzal, hogy a terület megosztására nincs lehetőség. [36] Kifogásolták, hogy a másodfokú bíróság a határozatát a III. rendű alperes ügyvezetőjének tanúvallomására alapította. Okfejtésük szerint tévedett az első fokon eljáró bíróság, amikor a III. rendű alperes ügyvezetőjét tanúként hallgatta ki. Hivatkoztak továbbá arra, hogy G.-né M. R. A. ügyvezető az I. rendű alperes gyermeke, a II. rendű alperes testvére, így mentességi joga volt. Az elsőfokú bíróság azonban - mutattak rá - őt a mentességi okra nem figyelmeztette, ezért tanúvallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe. Hivatkoztak arra: A felperes a
33. július 6-án megtartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy G.-né M. R. A. hívta fel, hogy sürgősen írják alá a szerződést, de ilyen formában a szerződés a földhivatalhoz nem fog bekerülni, mert harminc napon belül módosítani fogják az eredeti megállapodásnak megfelelően, és hogy azért volt szükség a szerződést aláírni, mert a III. rendű alperesnek az APEH felé kellett az amortizációs költségelszámolás miatt ezt a szerződést bemutatni. Ezzel szemben G.-né M. R. A. úgy nyilatkozott, hogy a könyvelője őt arról tájékoztatta, hogy hiába fizették ki a szerződés szerinti vételárat, hogyha nincs olyan szerződés, ami alapján az ingatlan-nyilvántartásba legalább széljegy ne kerüljön az ingatlanra, akkor az épület nem aktiválható. [37] Szerintük hiányos a másodfokú bíróság által megállapított tényállás, mert nem tartalmazza a
34. április 9-én létrejött szerződésmódosítás
35. pontjában foglaltakat, amely szerint az II. számú ingatlan telekalakítással az ugyancsak a felperes tulajdonában álló szomszédos ingatlanok egy részének bevonásával kerül végleges kialakításra. E körben a tényállás kiegészítését azért tartották jelentősnek, mert a felperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy az II. számú ingatlannal szomszédos ingatlana a perbeli időszakban nem volt. Hivatkoztak arra, hogy szemben a jogerős ítéletben foglaltakkal, a felperes soha nem volt tulajdonosa a perbeli ingatlanon található 7510 m² területnek. A felperes ugyanis - állításuk szerint - csak 5990 m² terület tulajdonosa volt, ezért 7510 m² területre nem köthetett volna érvényes szerződést. Szerintük nem vette figyelembe a másodfokú bíróság T. G. tanúvallomását, aki úgy nyilatkozott, hogy 2008-ban nem a tulajdoni viszonyok rendezése, hanem csak a használati megosztás volt a tárgya a felek megbízásának, a tulajdoni viszonyok változása 2010-ben volt. Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság szintén nem vette figyelembe azt sem, hogy a
36. április 9-én létrejött szerződésmódosítás
37. pontjában rögzítettek szerint a felek megállapítják, hogy a közös tulajdon természetbeni megszüntetéséhez olyan műszaki előmunkálatokra van szükség, amelyek még nem fejeződtek be. [38] Szerintük a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a felperes az előszerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a tulajdonában álló utat a perbeli ingatlan északi határáig a helyi önkormányzat tulajdonába adja, majd a
38. pont második bekezdése szerint a telekmegosztásig kialakítja a saját tulajdonába kerülő ingatlanrész megközelítésére alkalmas utat, vagyis a felperes az előszerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesítette. Kifogásolták, hogy a másodfokú bíróság azt sem vette figyelembe, hogy az út megosztását és önkormányzati tulajdonba adását azért kötötték ki a felek az előszerződésben, hogy a perbeli ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges kamion-körforgalmat az ingatlan déli bejáratával és az északi kijáratával biztosítani tudják, és erre tekintettel fizették meg a vételárat. [39] Kifejtették, hogy a
39. január 31-én kelt adásvételi szerződéssel a felperesnek azért kellett a teljes tulajdoni hányadát átruháznia, mert az előszerződéssel vállalt kötelezettségeiből semmit sem teljesített, de a vételárat átvette. Ők ebben az időpontban a felperes teljes tulajdoni hányadát meg akarták szerezni azzal, hogy amennyiben a felperes az előszerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti, úgy a peresített ingatlanrészt a felperes tulajdonába adják. [40] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta. A Kúria döntése és jogi indokai [41] A Pp. 270.§