← Magyarország

Pfv.21529/2015/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. Az elbirtoklási helyzetben lévő által az ún. földhasználati bejelentésben tett szívességi használatra, illetve bérleti szerződés alapján történő birtoklásra vonatkozó bejegyzések a végleges jellegű - ezáltal a sajátjakénti - birtoklás ellen értékelhető bizonyítéknak minősülnek. II. Az elhunyt tulajdonos örököseinek felkutatására tett intézkedések célja nyilvánvalóan az ingatlan jogi helyzetének rendezése, ami arra utal, hogy az elbirtokló maga sem tekinti birtoklását véglegesnek. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.529/2015/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Cseh Attila előadó bíró Dr. Kiss Gábor bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Ihász Lajos ügyvéd Az alperes Az alperes képviselője: Kiss Ügyvédi Iroda ügyintéző: Vesztergombiné Dr. Kiss Edit ügyvéd Más perbeli személyek neve és perbeli állása: Alperesi beavatkozó Hajas Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Hajas András ügyvéd A per tárgya: Elbirtoklás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Szekszárdi Törvényszék 3.Pf.20.116/2015/
  2. szám Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Szekszárdi Járásbíróság 4.P.20.545/2014/
  3. szám Rendelkező rész A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 3.Pf.20.116/2015/
  4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak személyenként 75.000 (Hetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A szántó művelési ágú, összesen 4 ha 3.498 m² területű ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) korábban az ő-i K. Termelőszövetkezet tulajdonát képezte. Az ezt az ingatlant is magában foglaló, összesen 21 ha nagyságú területet a felperes 1994 óta folyamatosan mezőgazdasági művelés alatt tartja. A terület megosztása után a 11 helyrajzi szám alatti terület tulajdonjogát a felperes földkiadás jogcímén, a 12 és 14 helyrajzi szám alatti [2] [3] [4] területek tulajdonjogát pedig a későbbiek során adásvétel jogcímén szerezte meg. A perbeli ingatlan tulajdonjogát a földhivatal a határozatával földkiadás jogcímén jegyezte be P. I.-né született P. A. nevére, aki ezt megelőzően,
  5. június 9-én elhunyt. A felperes a körzeti földhivatalhoz
  6. március 31-én benyújtott „Földhasználati bejelentésben" a perbeli ingatlan használatának jogcímeként a szívességet jelölte meg, a bejelentés „Megjegyzés" rovatába bérleti szerződést írt be, a használatba adó adatainál P. I.-né P. A. adatait tüntette fel. A közjegyző a
  7. június 24-én kelt és
  8. július 23-án jogerőre emelkedett póthagyaték átadó végzésével néhai P. I.-né P. A. örökhagyó póthagyatékát a perbeli ingatlan tekintetében törvényes öröklés jogcímén az alperesnek adta át. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes a megismételt eljárásban pontosított kereseti kérelmében annak megállapítását és ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérte, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezte, figyelemmel arra, hogy azt P. I.-né tulajdonjogának bejegyzésétől kezdve sajátjaként, több mint tizenöt éven keresztül, szakadatlanul birtokolja. Az alperes és az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a sajátjakénti birtoklásnak sem az objektív, sem a szubjektív feltételei nem valósultak meg, mert a felperes saját nyilatkozata szerint a perbeli ingatlant érintő földhasználati bejelentésben szívességi használóként szerepel. Emellett a Polgári Törvénykönyvről szóló
  9. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 123.§-ára utalással kifejtették: az elbirtoklás nyugodott, mert az alperes nem tudott arról, hogy a perbeli ingatlan a tulajdonát képezi. Erről csak a tárgyalásra szóló idézésből, illetve a megküldött közjegyzői határozatból értesült. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletében annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes javára elbirtoklás jogcímén bejegyezzék. Megkereste az illetékes földhivatalt a tulajdonjog bejegyzése iránt. Határozata indokolásában - a Ptk. 121.§

(1)bekezdése, 123.§-a és 124.§
(1)
(2)bekezdései alapján - a perbeli tanúvallomások és a csatolt okirati bizonyítékok egybevetett értékelésével megállapította, hogy a felperes P. I.-né halálát követően a perbeli ingatlant
  1. december 19-től sajátjaként, tizenöt éven át, szakadatlanul birtokolta, birtoklásában senki nem zavarta, a dolog kiadását tőle senki nem kérte, a dologgal senki nem rendelkezett, ezért annak tulajdonjogát
  2. december „20"-án elbirtoklás jogcímén megszerezte. [8] A perbeli ingatlanra vonatkozóan bejegyzett szívességi használattal összefüggésben az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes
  3. december 19-én kezdődött birtoklása az okirati bejegyzéstől függetlenül nem alapulhatott néhai P. I.-né engedélyén, illetve tőle származó kötelmi jogcímen, figyelemmel arra, hogy ő
  4. június 9-én elhunyt. [9] Az elbirtoklás nyugvásával kapcsolatban a Kúria Pfv.I.21.312/2011/
  5. számú határozatában foglaltakra utalva - az volt az álláspontja, hogy az alperes javára nem értékelhető, így az elbirtoklást kizáró menthető okként nem vehető figyelembe az ingatlan létéről való tudomásszerzés hiánya. [10] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztettek elő fellebbezést. [11] Az alperes fellebbezésében kiemelte: a felperesnek a körzeti földhivatalhoz tett írásbeli bejelentése, amiben a perbeli ingatlan használatának jogcímeként a szívességet jelölte meg, alátámasztja annak tényét, hogy a földhasználatot a felperes maga sem tekintette véglegesnek, amely kizárja a sajátjakénti birtoklás megállapíthatóságát. Utalt arra: nem sajátjaként birtokol az, aki tudja, hogy a dolgot szívességi használat jogosultjaként tartja birtokában. Az alperes fellebbezése szerint téves volt továbbá az elsőfokú bíróságnak az elbirtoklás nyugvásával kapcsolatos álláspontja; az 1987-ben elhunyt P. I.-né hagyatékát - a perbeli ingatlant is - a közjegyző több mint 26 év után adta át, az örökhagyó a halála időpontjában a perbeli ingatlannak még nem volt a tulajdonosa, mert azt az
  6. évi bejegyző határozattal jegyezték be az ő tulajdonaként. Ebből következően az ingatlanról nem szerzett - nem is szerezhetett - tudomást, azaz külső körülmény akadályozta abban, hogy az ingatlannal törődjön. Ezáltal a póthagyatéki eljárás kezdetéig nem volt abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolja, azaz eddig az időpontig az elbirtoklás nyugodott. [12] Az alperesi beavatkozó fellebbezésében ugyancsak a sajátjakénti birtoklás hiányára hivatkozott a felperes földhasználati bejelentésében foglalt nyilatkozatának tartalmára figyelemmel. Utalt arra is, hogy a felperes személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy korábban már nyomozott a tulajdonos személye után, és próbálta felkutatni az örökösöket, ami szintén a sajátjakénti, végleges birtoklást kizáró körülmény. [13] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Egyetértett az alperessel és az alperesi beavatkozóval a sajátjakénti birtoklás - mint az elbirtoklás egyik konjunktív feltétele - hiányát illetően: a földhivatalhoz
  7. március 31-én benyújtott földhasználati bejelentésben a felperes által megjelölt szívességi jogcím, valamint a megjegyzés rovatban feltüntetett bérleti szerződés miatt álláspontja szerint arra vonható következtetés, hogy a felperes a földhasználatát nem tekintette véglegesnek. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a földalapú támogatás igénybevételéhez a közhiteles nyilvántartás számára tett nyilatkozatával a felperes lényegében maga cáfolta meg a sajátjakénti birtoklás tényét. [14] Egyetértett továbbá a másodfokú bíróság a fellebbezésben kifejtett azzal az állásponttal, hogy jelentősége van annak, miszerint a felperes P. I.-né tulajdonjoga megszerzéséről történt értesülését követően „nyomozni" kezdett, intézkedéseket tett az örökösök felkutatására. Ez a körülmény szintén arra utal, hogy a felperes saját birtoklását nem tekintette véglegesnek, mert tudta, hogy azt az örökösök megzavarhatják, megszakíthatják. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a Ptk. 121.§-ában foglalt sajátjakénti birtoklás vonatkozásában helytelen következtetést tartalmaz, amely a következetes bírói gyakorlatnak sem felel meg. Álláspontja az volt: a másodfokú bíróság megalapozatlanul tulajdonított a per eldöntése szempontjából jelentőséget annak, hogy a körzeti földhivatalhoz
  8. március 31én benyújtott földhasználati bejelentésében a perbeli ingatlan használatának jogcímeként szívességet, a bejelentés megjegyzés rovatában pedig bérleti szerződést tüntetett fel azzal, hogy tulajdonosként P. I.-nét jelölte meg. Utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban elmondta: a bejelentőlapon csak az ott megjelölt jogcímek valamelyikét lehetett megjelölni, ezért kényszerült a „szívesség", illetve a „bérleti szerződés" feltüntetésére. [16] Hivatkozott arra is, nem tekinthető a sajátjakénti birtoklással ellentétes magatartásnak az sem, hogy amikor tudomására jutott néhai P. I.-né tulajdonszerzése, elkezdett „nyomozni", illetve intézkedéseket tett az örökösök felkutatása iránt. Érvelése szerint alaptalan a jogerős ítéletben foglalt az a megállapítás, hogy mindez azért történt, mert „tudta", hogy birtoklását az „örökösök megzavarhatják, megszakíthatják". A periratokból szerinte egyértelműen kiderül: azért kereste az örökösöket, hogy megtudja, az elbirtoklási pert ki ellen kell megindítania. Az örökösök utáni „nyomozás" éppen azt bizonyítja, hogy jóhiszeműen járt el, így vele szemben a Ptk. 121.§
(2)bekezdésében foglalt kizáró okok fel sem merülhetnek. Utalt arra is, hogy az örökösök kutatására és a póthagyatéki eljárás lefolytatására azért kényszerült, mert az elsőfokú bíróság a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása terhével megkövetelte az öröklési bizonyítvány becsatolását, amelyet csak így tudott teljesíteni. [17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalmilag - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Korábbi érvelésével egyezően hangsúlyozta, hogy a felperes által a közhiteles nyilvántartás számára tett írásbeli bejelentésben megjelölt szívességi jogcím egyértelműen arra utal: a felperes a földhasználatot nem tekintette véglegesnek, amely kizárja az elbirtoklás törvényi feltételének, a sajátjakénti birtoklásnak a megállapíthatóságát, ezáltal a felperes részéről az elbirtoklást. Kiemelte, hogy a felperes saját nyilatkozatával a birtoklásának jogcímet igazolt, amely a megszűnéséig gátolta az elbirtoklás megkezdését, így az elbirtoklás tizenöt éves időtartama sem állapítható meg. További változatlan álláspontja szerint az elbirtoklás nyugodott, ezzel kapcsolatban megismételte a korábban kifejtett érveit. [18] A beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében szintén a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a felperes magatartásából (földhasználati bejelentés, örökösök utáni kutatás) helyes és okszerű következtetést vont le a sajátjakénti birtoklás mint az elbirtoklás törvényi feltétele hiányát illetően. Utalt arra is, a másodfokú bíróság helyesen értékelte a felperesnek az örökösök felkutatására irányult intézkedéseit is, mert számolnia kellett azzal, hogy a tulajdonos örökösei esetlegesen igényt formálnak tulajdonukra. Alaptalannak tartotta a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt azt az előadását, miszerint azért kereste az örökösöket, hogy tudomást szerezzen arról, ki ellen kell megindítania az elbirtoklási pert. A beavatkozó szerint ez a hivatkozás a felperes korábbi nyilatkozataival ellentétes, hiszen az örökös-kutatás a jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat szerint még 1996-ban, P. I.-né tulajdonjogának bejegyzését követően történt, amikor az elbirtoklási idő még nem telt el, éppen csak elkezdődött, tehát a felperes az elbirtoklási per indítását még nem fontolgathatta. Ugyancsak nem telt el még az elbirtoklási idő 2008-ban sem, amikor a közjegyzőtől a hagyatéki iratokat kikérte. Így - foglalta össze az álláspontját - a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a sajátjakénti birtoklás szubjektív eleme nem teljesült. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [20] A Pp. 270.§
(2)bekezdésének és a Pp. 275.§
(3)és
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés, vagy az ügy érdemi elbírálásra lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés. [21] A felülvizsgálati kérelem elbírálása során két kérdés vizsgálata volt szükséges: Egyrészt az elbirtoklás anyagi jogi feltételei közül az alperes és beavatkozója által vitatott sajátjakénti birtoklás [Ptk. 121.§
(1)bek.], másrészt az elbirtoklás nyugvása (Ptk. 123.§). [22] A sajátjakénti birtoklás ténye akkor állapítható meg, ha a birtokos a birtoklását véglegesnek tekinti, függetlenül attól, hogy abban a hiszemben birtokol-e, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja, hogy a másét birtokolja. A sajátjakénti birtoklás szempontjából lényeges tényező annak véglegessége; ezt egyrészt objektív, külső megnyilvánulások, másrészt a birtoklónak az a szubjektív tudata fejezi ki, hogy a birtoklását a dolog tulajdonosa vagy más arra jogosult személy nem szakíthatja, nem akadályozhatja meg. A végleges jellegű birtoklás megállapításához mindkét kifejezésmód együttes és egyidejű (konjunktív) fennállása szükséges. [23] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróságnak a jogerős ítéletben ezzel összefüggésben tett megállapításaival: a rendelkezésre álló bizonyítékok a felperes sajátjakénti birtoklását nem igazolták. A másodfokú bíróság helyesen értékelte a felperesnek a földhasználati bejelentésben tett nyilatkozatát, és abból helytálló következtetést vont le a végleges jellegű birtoklás hiányát illetően. Megállapítását a Kúria azzal egészíti ki, hogy ez a megnyilvánulás nem csak a felperes személyes szubjektumában megjelenő tudattartalmat tükrözte, hanem egy hatósági eljárás keretében tett jognyilatkozatában objektív megnyilvánulásként is értékelendő. Ez pedig önmagában is elegendő annak megállapításához, hogy a felperes birtoklása nem volt végleges jellegű, ezáltal sajátjakéntinek sem minősül. [24] Az örökösök felkutatására tett intézkedések („nyomozás") értékelése is helytálló volt a másodfokú bíróság részéről. Nyilvánvaló, hogy az elbirtoklási helyzetben lévő felperes részéről a P. I.-né tulajdonjoga bejegyzéséről történt értesülést követően tett, a bejegyzett tulajdonos felkutatását célzó intézkedések mögött az állt, hogy a felperes rendezni kívánta a perbeli ingatlan jogi helyzetét. A másodfokú bíróság ebből okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy maga sem tekintette a birtoklását véglegesnek és tartott annak az arra jogosult/jogosultak általi megzavarásától. [25] A sajátjakénti birtoklás kifejtettek szerinti hiánya miatt a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, a törvénynek megfelelően hozta meg határozatát. A Kúria ezért azt a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [26] A sajátjakénti birtoklás mint az elbirtoklás egyik törvényi feltételének hiányában az elbirtoklás nyugvásának kérdése okafogyottá vált, ezért annak vizsgálatát a Kúria mellőzte. Záró rész [27] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270.§
(1)bekezdésének utaló rendelkezése szerint alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes és beavatkozója részére az ún. felülvizsgálati pertárgyértékhez igazodó, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján megállapított mértékű felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [28] A pervesztes felperes a felülvizsgálati kérelmében lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket (240.000 forint) maga viseli [6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bek.]. [29] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271.§
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. május
  2. . Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Gábor s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.