Bfv.207/2018/9 – Kúria

(2)bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt, a felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértések között a törvényes vád hiányában történő eljárás nem szerepel, így az erre hivatkozó részében a felülvizsgálat törvényben kizárt. II. A kölcsönös kihívás elfogadása következtében kölcsönös verekedésbe bocsátkozó elkövetők egyaránt a jogtalanság talaján állnak, a jogos védelem - mint büntethetőséget kizáró ok - megállapítása bármelyikük javára kizárt. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.207/2018/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente, előadó bíró Dr. Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: Az ülés napja: tanácsülés
2. július
3. Az ügy tárgya: Terhelt(ek): garázdaság bűntette és más bűncselekmények III. rendű Első fok: Budapest Környéki Törvényszék, 12.Fk.4/2016/36., ítélet, tárgyalás,
4. október
5. Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla, 5.Fkf.62/2017/9., ítélet, nyilvános ülés,
6. június
7. Az indítvány előterjesztője: a III. rendű terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a garázdaság bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a III. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapest Környéki Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága 12.Fk.4/2016/
8. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Fkf.62/2017/
9. számú ítéletét a III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] [2] A III. rendű terheltet a Budapest Környéki Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága a
10. október
11. napján kihirdetett 12.Fk.4/2016/
12. számú ítéletével 2 rendbeli testi sértés bűntette, melyből 1 rendbeli kísérlet [Btk.
13. §

(1),

(8)bekezdés I. fordulat] miatt halmazati büntetésül 4 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte továbbá a Dabasi Járásbíróság 5.B.510/2012/

1. számú, illetve a Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.178/2013/
2. számú határozatával kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
3. június
4. napján meghozott 5.Fkf.62/2017/
5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a III. rendű terhelt befejezett testi épség elleni cselekményét emberölés bűntette kísérletének [Btk.
6. §

(1)bekezdés] minősítette, és a szabadságvesztés, valamint a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 6 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. II. [3] [4] [5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozva, de tartalma szerint a korábbi Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára is alapítottan. Indokai szerint a vád kiterjesztése törvénysértő volt figyelemmel arra, hogy a III. rendű terhelttel szemben a Pest Megyei Főügyészség az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatti nyomozást jogos védelem címén már megszüntette, és az eljárást áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező járási ügyészséghez. Ezzel összefüggésben törvénysértőnek tartotta a bíróság határozatát a súlyosabb minősülés lehetőségének megállapítására vonatkozóan, és az ügy áttételét magasabb hatáskörű bírósághoz. Kifejtette továbbá, hogy a vád módosítására az eljárás olyan késői szakaszában került sor, amely a terhelt védekezéshez való jogának csorbulását eredményezte. Sérelmezte, hogy a törvénysértő vádkiterjesztés folytán az eredeti vádban írt tényállás alapvetően megváltozott a III. rendű terhelt cselekvősége tekintetében. A III. rendű terhelt bűnösségének megállapítása törvénysértő, mivel büntethetőséget kizáró ok állt fenn, amit a bíróság téves értelmezés folytán nem állapított meg. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a tanúvallomások, illetve a terhelti vallomás a tényállásban megállapítottaktól eltérően azt igazolják, hogy nem a III. rendű terhelt kezdeményezte a vitát, az eseménysor alatt mindvégig védekezett, a megtámadásához az I. rendű terhelt váratlanul csatlakozott. Ekként a kölcsönös tettlegesség mellett is megállapítható a jogos védelem a III. rendű terhelt javára, mivel a II. rendű terhelthez - előzetesen fel nem ismerhetően - további támadó személy, az I. rendű terhelt csatlakozott, emiatt került hátrányba, az erőviszonyok megváltoztak. [6] Ezen túlmenően a védő arra is hivatkozott, hogy tévedett a másodfokú bíróság az emberölés bűntette kísérletének megállapításakor, és ebből fakadóan törvénysértő büntetést szabott ki. Álláspontja szerint az alanyi és tárgyi tényezőket vizsgálva a III. rendű terhelt ölési szándékára nem lehet következtetni. [7] Továbbá a III. rendű terhelt okkal tarthatott a vele szembeni támadás folytatásától, így a félelemtől, illetve felindulástól olyan tudatszűkült állapotba került, mely következtében, ha időbelileg esetleg túl is lépte volna a jogos védelem körét, felmerül a bűncselekmény másként minősítése. [8] Kifogásolta az indokolási kötelezettség megsértését is. [9] Mindezek alapján elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a büntetés enyhítését kérte, másodlagosan hatályon kívül helyezésre tett indítványt, új eljárás lefolytatása érdekében. [10] A Legfőbb Ügyészség Fk.BF.208/2018. számú, illetve Fk.BF.208/2018/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a vád törvényességét a vádemelést megelőző szakasz esetleges hiányosságai nem érintik, a törvényes vád követelménye nem a vádelőkészítés, hanem a benyújtott vád alapján vizsgálandó. Ehhez képest a benyújtott vád a törvényességéhez megkövetelt valamennyi törvényi feltételnek megfelelt. [11] Az ügyész a váddal az eljárás befejezéséig szabadon rendelkezik, így azt a tárgyalás eredményéhez képest az ügydöntő határozathozatalt megelőző tanácsülésig módosíthatja. A vád módosításának feltételeit a korábbi Be. 310. §

(1)bekezdése tartalmazza, a módosításnak a eredeti vád keretei között kell maradnia, a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények vonatkozásában kerülhet rá sor. A vádmódosítással a tettazonosság követelménye nem sérült. [12] Eljárásjogi tévedésnek tartotta az indítványnak a vád tárgyává tett cselekmény vádirati minősítéstől eltérő súlyosabb minősülésének megállapításával kapcsolatos törvénysértésre hivatkozást. Ez ugyanis a korábbi Be. 270. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezésen alapult, így nincs szó arról, hogy a bíróság vádlói funkciót gyakorolt volna. [13] Kifejtette, hogy az indítvány a jogos védelmi helyzet meglétének alátámasztására érdemben értékelhető jogi érveket nem hozott fel, hanem a törvényi tilalom ellenére kizárólag az irányadó tényállást támadta az egyes tanúvallomásokat, a terhelt védekezését előtérbe helyezve. A bizonyítékok eltérő értékelésére alapítottan vitatta a jogkövetkeztetéseket. Az irányadó tényállás azonban nem rögzít olyan tényeket, amelyek alapot adhatnának a jogos védelmi helyzet fennállására vonatkozó jogkövetkeztetés levonására. [14] Ezen túlmenően a törvénysértő minősítésre hivatkozás sem megalapozott, az irányadó tényállás alapján ugyanis a III. rendű terhelt II. rendű terhelt sérelmére elkövetett cselekménye az emberölés bűntette kísérletének megállapítására volt alkalmas. [15] Kifejtette, hogy az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletére történő utalás sem megalapozott. Ez következik abból, hogy a III. rendű terhelt nem volt jogos védelmi helyzetben sem, de az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének tényállási elemei sem valósultak meg. [16] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a III. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. III. [17] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (Be.) 660. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el. [18] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be.

1. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be.
2. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [20] A törvényi feltételeknek megfelelő [a Be.
3. §

(1)bekezdésében felsorolt] törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont], vagy ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont] szabott ki törvénysértő büntetést. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket a törvény kimerítően sorolja fel [Be. 649. §

(2)bekezdés a)-d) pont]. [21] A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért a kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések közömbösek. [22] A Be. 659. §

(1)bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. [23] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [24] A védő hivatkozott a törvényes vád hiányára, azonban a Be. 649. §

(2)bekezdés a)-d) pontjai, azaz a felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértések között a törvényes vád hiányában történő eljárás nem szerepel, ekként e részében a felülvizsgálat törvényben kizárt. [25] Megjegyzi a Kúria, hogy a korábbi Be. 2. §-ában foglalt törvényes vádnak az ügyben benyújtott, majd módosított vád mindenben megfelelt, az ügyész a korábbi Be. 310. §

(1)bekezdése alapján a vád tárgyává tett, és azokkal összefüggő tények tekintetében, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a terhelt más bűncselekményben (is) bűnös, mint amely miatt vádat emelt ellene, a 321. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat megváltoztathatta. Az ügyészi vádmódosítás a tettazonosság keretei között történt, azon túl nem lépett. [26] Ezen túlmenően a bíróság a korábbi Be. 270. §

(1)bekezdése szerint járt el, amikor megállapította, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet, és ennek következtében határozott az ügy áttételéről. A büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelő eljárás felülvizsgálati okot nem alapoz meg. [27] A nyomozás, továbbá a vádelőkészítés során elkövetett esetleges eljárási szabálysértések felülvizsgálati okot ugyancsak nem képeznek, a hivatkozott ügyészi megszüntető határozat alaki jogerővel bír, ahhoz anyagi jogerő hatás (res iudicata) nem fűződik. Az pedig fel sem merült, hogy a vádat nem az arra jogosult emelte. [28] Nem képez felülvizsgálati okot az indokolási kötelezettség megsértésére történő hivatkozás sem. [29] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. [30] A védő büntethetőséget kizáró okra, jogos védelemre hivatkozott az indítványában. [31] A Btk. 22. §

(1)bekezdése szerint „nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges". [32] Ellenben a védő a III. rendű terhelt törvénysértő elítélése kapcsán a jogos védelemre vonatkozó eltérő anyagi jogi álláspontját az indítványban részletezettek szerint alapvetően az ítéleti tényállástól eltérve a terhelti védekezésben foglaltakra, illetve ehhez képest a tanúvallomások eltérő értékelésére alapította. [33] E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét támadta. [34] A bizonyítékok vitatott értékelése alapján felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a bűnösség támadására. A védő felülvizsgálati indítványa ezért ezen részében törvényben kizárt. [35] Ehhez képest a jogerős ítéleti tényállás szerint a III. rendű terhelt, valamint az I. rendű és II. rendű terhelt között meglévő haragos viszony talaján, a III. rendű és II. rendű terhelt kölcsönös szóváltását követően - amelyhez csatlakozott az I. rendű terhelt is -, a III. rendű terhelt provokatív magatartása váltotta ki az ezt követő konfliktust, amikor is a III. rendű terhelt azt a fenyegető kijelentést tette az I. rendű és II. rendű terheltnek, hogy „innen ma nem mentek el". [36] A II. rendű terhelt erre maga is reagált, majd a kölcsönös kihívás után verekedésbe bocsátkoztak egymással, mindketten bántalmazva egymást. E verekedésbe kapcsolódott be rövid idő elteltével az I. rendű terhelt a testvére, a II. rendű terhelt oldalán, amely miatt az I. rendű és II. rendű terhelt fölénybe került a III. rendű terhelttel szemben. [37] Ezt követően döntött a III. rendű terhelt a kése elővétele mellett, miközben már kívülálló személy megkísérelte szétválasztani őket, és a II. rendű terheltet el is rántotta. [38] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kölcsönös kihívás elfogadása következtében a verekedésbe bocsátkozó elkövetők egyaránt a jogtalanság talaján állnak, következésképpen a jogos védelem megállapítása bármelyikük javára kizárt. [39] Valóban alaposan vizsgálni kell harmadik személy beavatkozása esetén, hogy a kölcsönös tettlegesség során az addigi erőviszonyok miként változnak meg, ugyanis, ha az egyik félhez utóbb előzetesen fel nem ismerhetően további támadó személy csatlakozik, az emiatt hátrányba kerülő fél javára a jogos védelem megállapítása nem zárható ki. [40] A Kúria e tekintetben is egyetértett az ítélőtábla alapos indokolásával, ugyanis a III. rendű terhelt számára már a cselekmény, a szóváltás kezdetétől (sőt a nem közvetlen előzmények alapján is) egyértelműen előzetesen felismerhető volt, hogy a II. rendű terhelt oldalán a jelenlévő testvére, az I. rendű terhelt is be fog avatkozni, nem csupán a verbális, hanem a fizikai konfliktusba is. [41] Az irányadó tényállás mindezt tényszerűen és részletesen tartalmazza, azaz a III. rendű terhelt számára az I. rendű terhelt közbeavatkozása nem teremtett olyan új, az erőviszonyok megváltozása miatti hátrányos helyzetet, ami ne lett volna előre felismerhető. [42] Ekként jogos védelmi helyzet nem állt fenn, a felülvizsgálati indítvány e körben nem alapos. [43] Következésképpen nem lehetett alapos a védőnek a jogos védelemből, illetve annak túllépéséből kiinduló azon álláspontja sem, mely a menthető felindulásra, tudatszűkült állapotra, azaz az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapíthatóságára utalt. [44] Mindemellett az alábbiakra mutat rá a Kúria. [45] Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét az követi el, aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl. [46] Az ölési cselekmények általában indulati cselekmények, így az indulat hatása alatti elkövetés még nem alapozza meg a privilegizált bűncselekmény megállapítását. [47] Az erős felindulásban elkövetés megállapításához az indulat éplélektani alapon kialakult olyan magas foka szükséges, amely következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, elveszíti az önkontrollt, tudatszűkült állapotba kerül. [48] A III. rendű terhelt irányadó tényállás szerinti magatartása azonban mindezt nélkülözte. A cselekménye ugyan indulati volt, de a körülményeknek megfelelő, azokhoz igazodó, adekvát magatartás volt, amely kifejezetten tudatosságot tükrözött. A III. rendű terhelt ugyanis az I. rendű terhelttel szemben már használt kést, a jobb kezében, alkarján feltolva, rejtve tartva közeledett a II. rendű terhelthez, ekként lényegében orvul, és akkor szúrta meg többször az eszköztelen II. rendű terheltet, amikor az már felhagyott a cselekményével. Ezt követően pedig úgy tett, mintha a kést eldobná. [49] Ezen túlmenően az erős felindulást kiváltó oknak az elkövetőn kívüli külső oknak kell lennie és egyben erkölcsileg méltányolhatónak is. [50] Amennyiben viszont az elkövető maga hozza létre az indulatot (felindulást) kiváltó okot, az általa véghezvitt vagy megkísérelt ölési cselekmény kapcsán nincs alap a privilegizált élet elleni cselekmény megállapítására, erkölcsileg pedig nyilvánvalóan nem méltányolható az elkövető saját bűnös magatartása. [51] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetőleg a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. [52] Az indítvány szerint a III. rendű terhelt II. rendű terhelt sérelmére megvalósított cselekménye nem emberölés bűntette kísérletének, hanem életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül. [53] Ezzel szemben azonban a másodfokú bíróság az irányadó tényállás alapján törvényesen minősítette a III. rendű terhelt ezen cselekményét emberölés bűntette kísérletének. [54] A III. rendű terhelt cselekményének egységes értékelésére vonatkozó védői érvekkel szemben amelyek jelentős részt eltérő ténybeliségen alapulnak - a másodfokú bíróság helytálló jogi indokolással választotta külön az I. rendű terhelt, majd a II. rendű terhelt sérelmére elkövetett cselekményeket. A valóban folyamatos cselekmény egyes részcselekményei ugyanis a büntetőjogi értékelésüket tekintve két jól elkülöníthető részre tagolódtak. Ekként annak ellenére, hogy rövid idő alatt lejátszódott eseménysorról van szó, mégis térben és időben elkülönült a két cselekmény, amit nyilvánvalóvá éppen a használt eszköz azonossága melletti eltérő eszközhasználat módja tett. [55] Eszerint a III. rendű terhelt a II. rendű terhelttel szemben az élet kioltására alkalmas eszközt, kést használt, életfontosságú szerveket többször (háromszor) támadva, mindhárom esetben kifejezett szúró mozdulattal, legalább közepes erővel, aminek következtében az eszköz mélyen behatolt a II. rendű terhelt testébe, úgy, hogy szemből egyszer szívtájékon és kétszer hason szúrta a II. rendű terheltet, ráadásul tette mindezt orvul támadva. E ténybeliség mellett nem kétséges, hogy a III. rendű terhelt cselekménye legalább eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntette kísérleteként minősítendő. Ráadásul a III. rendű terhelt cselekménye következtében a II. rendű terhelten életmentő műtétet kellett végrehajtani, melynek során klinikai halál állapotába is került. [56] Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy az emberölés bűntette kísérletének megállapításához nem szükséges a bántalmazást megelőző ölési szándék megléte, azaz a sértett megölésének előzetes elhatározása. A cselekmény végrehajtása során kialakuló rögtönös szándék ugyanúgy megalapozza az élet elleni bűncselekmény megállapítását, mint az előzetesen meglévő ölési szándék. [57] A cselekmény végrehajtása során kialakult rögtönös ölési szándék megállapítására az irányadó tényállásban írt elkövetési magatartás, körülmények kétségkívül alapot adtak. [58] Ekként a III. rendű terheltnek a II. rendű terhelt sérelmére elkövetett cselekményének élet elleni bűncselekményként minősítése törvényes, a helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés pedig nem törvénysértő. A kiszabott büntetés megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, így ezen felülvizsgálati okból sincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására. [59] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat a III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. IV. [60] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §

(1)bekezdése értelmében, figyelemmel a Be. 617. §-ára, a Be. 614. §

(2)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [61] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. Budapest,

1. július
2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ