Gfv.30567/2017/3 – Kúria

(1)bekezdés b) pontja alapján az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet a saját teljesítése megfelelőségének megállapítására jogosítja fel. 1959. IV. Tv. 242. §, 1996. CXII. Tv. 206. §, 1994. LIII. Tv. 21. §, 1991. XLI. Tv. 111. §

(1), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)b), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.567/2017/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Tibold Ágnes előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Némethi Gábor ügyvéd Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Perédi Tamás ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla, Pf.I.20.104/2017/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Miskolci Törvényszék, 25.P.22.252/2015/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy - felhívásra - fizessen meg az államnak a 36.000 (harminchatezer) forint le nem rótt kereseti illetéket, továbbá az I. rendű alperesnek 15 napon belül 86.100 (nyolcvanhatezer-száz) Ft első- és másodfokú eljárási költséget, valamint 82.700 (nyolcvankétezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
4. december 13-án a felperes és a II. rendű alperes mint adósok és zálogkötelezettek, valamint az alperes mint hitelező és zálogjogosult jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelyet közjegyzői okiratba foglaltak. A szerződés III. pontjának második és harmadik bekezdései szerint: „A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az Adósoknak a Hitelezőnél vezetett számlái és a Hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelező felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa". A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] [3] A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés fenti kikötése tisztességtelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
5. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontjaira hivatkozással. A II. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte; a II. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a kölcsönszerződés III. pontja fenti rendelkezésének tisztességtelenségét. Megítélése szerint az a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjába ütközik, mivel aszerint az I. rendű alperes jogosult egyoldalúan a felperesi teljesítés szerződésszerűségének megítélésére kizárólag a saját nyilvántartásai, számlái, bizonylatai alapján. Egyúttal a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg, mert a záradék alapján indult végrehajtási eljárásban a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem az I. rendű alperes által kimutatottnak megfelelő. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - annak helytálló indokaira utalással helybenhagyta. Rámutatott, önmagában az nem tisztességtelen, ha a bank üzleti könyvei jelentik a kiindulópontot, azonban a perbeli kikötés a közokirati tanúsításra is kiterjedő egyoldalú és feltétlen alávetést tartalmaz a fogyasztó részéről. Mivel a közjegyző a záradékolás során csak az alaki kellékek meglétét vizsgálja, a közjegyzői okirat kiállításának garanciális szabályai sem változtatnak az adós szerződésszerű teljesítésének hitelező általi meghatározásán és a közokirattal szembeni ellenbizonyítási kötelezettségén. A felülvizsgálati kérelem [6] [7] [8] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a vitatott szerződéses rendelkezés tartalmát, az nem fordítja meg a bizonyítási terhet és nem jogosítja fel az alperest a teljesítés jogszerűsége kizárólagos megállapítására. Ezért a jogerős ítélet az rPtk. 209. §

(1)bekezdésébe és a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjaiba ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontja alátámasztására többek között hivatkozott a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 21. §-ában, a jelenleg hatályos tv. 23/C. §-ában, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv. (a továbbiakban: közjegyzői tv.) 111-112. §aiban, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 206. §

(2)bekezdésében és a

1. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
2. §

(2)bekezdésében írtakra. Állította, az adós ugyanolyan helyzetben van a kikötéssel is, mint a kikötés nélkül, ezért az nem tisztességtelen. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [10] A Kúria az EBH 2018.G.

1. számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel a tartalmát és a lényegét tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében a Kúria akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
2. §-ában, az rHpt.
3. §ában, a Vht.
4. §-ában, a közjegyzői tv.
5. §

(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [11] A perben eljárt bíróságok a per tárgyát képező szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét arra tekintettel is megállapították, hogy az a Korm. rendelet 1. §

(1)bek. b) pontját is sérti. A Kúria megítélése szerint ezen okból sem tisztességtelen a perbeli szerződéses rendelkezés. [12] A Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének b) pontja a fogyasztói szerződés azon rendelkezését minősíti tisztességtelennek, amely kizárólagosan jogosítja fel a fogyasztóval szerződő felet annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A jelen ügyben eljárt bíróságok a Korm. rendelet szabályának a jogszabályszöveggel ellentétes tartalmú alkalmazásával, tévesen állapították meg a perbeli kikötés tisztességtelenségét amiatt, hogy az I. rendű alperest a fogyasztó - nem pedig a Korm. rendelet szerint a saját teljesítése szerződésszerűsége körében jogosítja fel egyoldalú döntésre. A Korm. rendelet hivatkozott rendelkezésének a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 3. cikk

(3)bekezdése és Mellékletének 1.

1. m)pontja figyelembevételével történő értelmezéséből következően, az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel arra, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az I. rendű alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
2. el)az I. rendű alperessel szerződő fél - a felperes kötelmi jogát arra, hogy az I. rendű alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse (rPtk. 283. §), ezért nem minősül tisztességtelennek a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint. Az ügy tárgyát képező kikötés az előzőekben, a bizonyítás körében kifejtettek szerint nem volt kizárólagos jellegűnek tekinthető a felperesek tartozásának összegét, illetve a kölcsönügylet egyéb lényeges adatát illetően sem (Kúria Pfv.I.21.783/2016/5.). [13] Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok, az rPtk. 209. §-ának, illetve a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjainak téves alkalmazásával állapították meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés III. pontjának második és harmadik bekezdései tisztességtelen szerződéses rendelkezésnek minősülnek. [14] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Záró rész [15] A Kúria a döntése alapján mindhárom fokú eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I. rendű alperes - 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései alapján megállapított ügyvédi munkadíjából és az általa lerótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékből álló, együttes első-, másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére. [16] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest, 2018. május 8. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró