Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.412/2007/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Biczi és Tuzson Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Biczi Tamás ügyvéd (...) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Horváth Ádám Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Horváth Ádám ügyvéd (...) által képviselt Magyar Energia Hivatal (1081 Budapest, Köztársaság tér 7., Hiv.szám: ...) alperes ellen energiaügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- évi június hó
- napján kelt 4.K.35.513/2006/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes
- évi április hó
- napján kiserőművi összevont engedély iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél. Az alperes a
- évi szeptember hó
- napján kelt ... számú határozatával a felperesnek a ... külterület, 4 MW szélerőmű park kiserőmű elsődleges energiaforrásának megválasztására, a létesítésre és a villamosenergia-termelésére vonatkozó összevont engedély iránti kérelmét elutasította. Határozatában utalt az engedélykérelmek elbírálásával kapcsolatos és a honlapon közzétett elveire, továbbá az Európai Uniónak a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányát meghatározó energiapolitikai célkitűzésére (a 2001/77/EK irányelvre), valamint arra, hogy hazánk a 2010-re vállalt részarányt 2005-re már teljesítette. Állította, hogy műszakilag és a villamosenergia-piac működése miatt korlátos a megújuló energiaforrásból és hulladékból nyert energiából előállított villamos energia átvételi lehetősége, és az ártámogatásra fordítható összeg kerete is, és létezik egy, a rendszer egészére jellemző globális korlát is, mely 330 MW. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes nem rendelkezett
- évi november hó
- napja előtt érvényes hálózati csatlakozási engedéllyel, így a rendszerirányító nyilatkozatának beszerzése vált szükségessé, aki az erőmű üzembe helyezésével nem értett egyet. Megállapította, hogy a felperes kérelme a villamos energiáról szóló
- évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) 50.§-ának
(3)bekezdés b) pontjába (a legkisebb költség elvébe) ütközik, illetőleg a felperes tevékenysége sértené a Vet. 50.§-ának
(3)bekezdés c) pontját (energiahatékonysági követelményeket). A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és a létesítési engedély kiadását kérte. Állította, hogy a kérelmét csak a Vet. 50.§-ának
(3)bekezdése alapján lehetett volna elutasítani. Az egyenlő elbánást, továbbá az energiapolitikai célkitűzések és az irányelv helyes értelmezését hiányolta. Véleménye az volt, hogy az alperes által meghatározott mennyiségi korlát ütközik a Vet. végrehajtásáról szóló 180/2002.(VIII.23.) Korm.r. (a továbbiakban: Vhr.) 41/A.§ának
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjába. Elismerte, hogy a rendszerirányító az erőmű üzembe helyezését nem támogatta, de állította, hogy ez alapján a kérelem teljesítését megtagadni nem lehetett. Vitatta, hogy a legkisebb költség elvét és az energiahatékonysági követelményeket sértené tevékenysége. Nem értett egyet azzal, hogy a rendszer mindösszesen 330 MW energia átvételére képes. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Fenntartva a határozatában foglaltakat rámutatott arra, hogy az engedélyezési eljárás során figyelembe kell vennie a rendszerirányító véleményét, mert a villamos energia kötelező átvétele miatt az engedélyezés hatást gyakorolhat a rendszer biztonságára, a rendszer együttműködő képességének megőrzésére, szabályozhatóságára. Kiemelte, hogy a rendszerirányító mindösszesen 330 MW beépítését tartja lehetségesnek, ami egyértelmű műszaki korlátot jelent. Vitatta, hogy az eljárása sértette volna az egyenlő elbánás elvét, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a kérelem elutasítását a villamos energia rendszer egészét érintő műszaki korlát fennállta indokolta. A megállapított műszaki korlát tényszerűségének bizonyítására csatolta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium véleményét és a MAVIR Zrt. tanulmányát. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának
(1)bekezdése alapján. A Vet. 50.§-a, és a Vhr. 33.§-ának
(2)bekezdése, a Vhr. 35.§-a, a Vhr. 41/A.§-ának
(1)és
(2)bekezdése, továbbá a Vhr. 41/B.§-ának
(1)és
(2)bekezdése alapján azt a következtetést vonta le, hogy a felperes kérelme a jogszabályi követelményeknek nem felelt meg, a kötelező átvételre vonatkozó előírásokat nem teljesítette, így annak megtagadása jogszerű volt. Utalt arra is, hogy a rendszerirányító részletes indokát adta annak, hogy miért nem találja a villamos energia rendszerbe integrálhatónak a felperesi szélerőmű parkot, amely okfejtést sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban nem cáfolt, ellenérveivel nem támadott a felperes. Az alperes által csatolt bizonyítékok alapján a műszaki korlát fennálltát igazoltnak találta. Úgy ítélte meg, hogy az alperes eljárása az egyenlő elbánás követelményének megfelelt. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, az alperesnek az engedély kiadására való kötelezése mellett. Fenntartva a kereseti kérelmében foglaltakat állította, hogy kérelme a jogszabályi követelményeknek megfelelt, megtagadásának a Vhr. 41/A.§ának
(1)és
(2)bekezdésére alapítottan nem volt helye. Változatlanul állította, hogy az egyenlő elbánás elvének megsértésével járt el az alperes, továbbá neki rótta fel a műszaki lehetőségeket meghaladó igények kezelésének hibáit, valamint a jelentkező versenyhátrányt. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak helytálló ténybeli megállapításaira és jogi indokolására figyelemmel. Változatlanul fenntartotta a határozatában és ellenkérelmében foglaltakat. A felperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján helytálló következtetésre jutott a kereset elutasítása körében. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a Vet. 50.§-ának
(2)bekezdése alapján az alperes az engedélyezési eljárás során köteles az egyenlő bánásmód követelményét megtartani. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes épp e követelmény biztosítása érdekében tette egyértelművé a honlapján megjelentetett tájékoztatójával, hogy az egyes kérelmezők esetében milyen elvek szerint jár el. A közzétett szempontoknak a felperesi kérelem elbírálása megfelelt. A felperes az eljárás során nem tudott megjelölni egyetlen egy olyan esetet sem, amikor az alperes a felpereséhez hasonló kérelmet előterjesztő ügyfél kérelmét eltérő szempontok alapján bírálta volna el, és kiadta volna a kért engedélyt. A Pp. 164.§ának
(1)bekezdése alapján a bizonyítási teher e tekintetben a felperesen volt, a bizonyítottság hiányát a felperes terhére kellett értékelni. Az alperes a felperes kérelmét a Vet. 50.§-ának
(3)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján utasította el, mely megfelelt a felperes által is követendőnek tartott eljárásnak. Az alperes a kérelem elutasítása tekintetében több szempontra is utalt. Egyrészt hivatkozott arra, hogy bár van Magyarországnak egy európai uniós kötelezettsége a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányának növelésére, de ezt a vállalást már teljesítettük, további nemzetközi kötelezettség így nem terheli hazánkat, az uniós irányelv követése megtörtént. Ezt az állítást a felperes nem cáfolta. Az alperes műszaki és költségvetési korlátok fennálltára is utalt, és e körben a 330 MW mennyiségnél nagyobb mértékű szélerőművi betáplálásra nem látott lehetőséget. Az alperes a bíróság felhívására bizonyítási kötelezettségének eleget tett és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium véleményének és a MAVIR Zrt. tanulmányának becsatolásával alátámasztotta a 330 MW-os korlát meglétének indokoltságát. A felperes ezzel szemben ellenbizonyítást nem kezdeményezett, azaz ellentétes állításainak bizonyítására a Pp. 164.§-ának
(1)bekezdése alapján nem törekedett, amelyet szintén terhére kellett értékelni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a csatolt dokumentumok nemcsak a műszaki korlát igazolására szolgáltak, de rávilágítottak arra is, hogy a villamos energia piacon a szélerőművi betáplálás esetén miként érvényesülnek az energiapolitikai célkitűzések és a legkisebb költség elve. Az egyértelműen megállapítható volt, hogy a villamos energia piac egyensúlyának, ellátásbiztonságának biztosítása érdekében került megállapításra a műszaki korlát, mert bár a szélenergia környezetbarát és kedvező költséggel előállítható energetika, a szélerőművi teljesítmény változékonysága ideiglenes, gyors piaci ellensúlyozást igényel és jelentős többletköltség felmerülésével jár, amely a rendszer egészének jól szervezett működtetését kívánja, mely a felállított műszaki korláton belül képes érvényesülni. Ennek megfelelően ezen elutasítási okok is igazolást nyertek, amit a felperes szintén nem cáfolt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kiragadottan értelmezi a jogszabályi rendelkezéseket, amikor azt állítja, hogy a Vhr. 41/A.§ és 41/B.§ rendelkezései nem voltak figyelembe vehetők a kérelem elbírálásakor. A Vhr. 41/A.§-ának
(1)bekezdése egyértelművé teszi, hogy a kiserőművi engedély kiadásakor az alperesnek - az átvételi kötelezettség miatt - kötelezően meg kell határoznia a megújuló energiaforrásból előállított és átveendő energia mennyiségét. Tehát a kérelem elbírálása során tudnia kell az alperesnek, hogy az előállítani tervezett energia mennyiségére van-e kereslet a villamos energia piacon. Ha van, és az egyéb jogszabályi feltételek fennállnak, a kérelem teljesíthető, ha nincs, a kérelmet el kell utasítani. A villamos energia piacon fennálló helyzetről a rendszerirányító rendelkezik kellő ismeretekkel, így az sem véletlen, hogy a Vhr. 41/B.§-ának
(1)bekezdése kötelezően előírja a rendszerirányító véleményének kikérését, mely véleményt az alperes a kérelem elbírálásakor figyelembe vesz a Vhr. 41/A.§-ának
(2)bekezdés e) pontja alapján. Az engedély kiadása ugyanis azzal jár együtt, hogy az engedéllyel rendelkező villamos energia termelőtől át kell venni a meghatározott mennyiséget. Így az engedélykérelem elbírálása és a villamos energia piac felvételi képességének vizsgálata összefüggő kérdések, azaz a kérelemről való döntéskor nem hagyható figyelmen kívül sem a Vhr. 41/A.§-a, sem a 41/B.§-ának
(1)bekezdése. A rendszerirányító nem támogató véleménye pedig a jogszabályi feltételek hiányát jelenti a Vet. 50.§-ának
(3)bekezdés a) pontja alapján. A fentiek alapján a másodfokú bíróság egyet értett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes jogszerűen bírálta és utasította el a felperes engedély iránti kérelmét és az alperesi határozat jogszerűtlenségét állító kereset alaptalan volt. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybehagyta. A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, míg a fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján. Budapest,
- évi március hó
- napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet s.k. a tanács elnöke, dr. Fehérné dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró, dr. Bacsa Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok