Pfv.21751/2015/27 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Ha a felek által kötött szerződés színlelt, mert az mások között létrejött szerződést leplez, a leplezett szerződést kötő felek nem kötelezhetők annak a tűrésére, hogy a bíróság a színlelt szerződést kötő felet kötelezte az annak alapján kapott szolgáltatás visszatérítésére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.751/2015/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperes A felperes képviselője: Récsei Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Récsei Szilárd ügyvéd Az alperesek:I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Kathy Ügyvédi Iroda I. rendű alperes képviseletében ügyintéző: Dr. Kathy Szilvia ügyvéd Dr. Kreisz Gyula Máté ügyvéd II. rendű alperes képviseletében A per tárgya: Életjáradék visszafizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.187/2015/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Debreceni Törvényszék 6.G.40.180/2014/11.A Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.187/2015/
3. számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részben megváltoztatja akként, hogy a felperesnek a II. rendű alperessel szemben előterjesztett - a II. rendű alperesnek a felperes javára való marasztalás tűrésére irányuló - keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 100.000 (Százezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget és az államnak felhívásra 106.000 (Százhatezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A felperesnek alapításától kezdődően
4. augusztus 3-ig az I. rendű alperes volt a kizárólagos tulajdonosa. 2008-ban az üzletrészét értékesíteni kívánta. Ennek érdekében tárgyalásokat folytatott a II. rendű alperessel, aki abban az időszakban - a felperes főtevékenységével megegyező - közúti áruszállítással foglalkozó cégeket is működtetett.
5. augusztus 3-án az I. rendű alperes üzletrész adásvételi szerződést kötött a II-IV. rendű alperesekkel, amelyek szerint a vevők az I. rendű alperes felosztásra került üzletrészének 33%-át szerezték meg, míg a fennmaradó 1% az I. rendű alperes tulajdonában maradt. Az üzletrész adásvételi szerződésekben a felek a vételárat az üzletrészek névértékével azonos összegben, azaz személyenként 3.300.000 forintban határozták meg. Az üzletrész adásvételi szerződések megkötésével azonos napon,
6. augusztus 3-án a felperes és az I. rendű alperes életjáradéki szerződést kötött, amelyben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a
7. augusztus 3-án megkötött üzletrész adásvételi szerződések alapján bejelentett tagváltozás cégbírósági átvezetését követő hónaptól kezdődően 48 hónapon keresztül megfizet az I. rendű alperesnek mint jogosultnak minden hónap
8. napjáig 1.166.600 forint összegű életjáradékot. A felek a szerződés
9. pontjában rögzítették, hogy az életjáradék az I. rendű alperes még meglévő üzleti kapcsolatainak, a know-how átadásáért került megállapításra. Az életjáradéki szerződést a felek
10. december 7-én úgy módosították, hogy 48 havi fizetési kötelezettség helyett 47 havi teljesítésben állapodtak meg. Az életjáradéki szerződés alapján a felperes
11. április 30-ig összesen 22.165.400 forintot az I. rendű alperesnek megfizetett, ezt követően azonban további kifizetést felé nem teljesített. A Hajdú Megyei Bíróság az Fpk.09-10-
12. számon indult felszámolási eljárásban megállapította a felperes fizetésképtelenségét, és
13. október 25-ei kezdő időponttal elrendelte a felszámolását. A felszámolási eljárásban az I. rendű alperes 32.664.800 forint hitelezői igényt jelentett be a ki nem egyenlített összesen 28 havi életjáradék követelésre hivatkozással. A felszámoló az I. rendű alperes hitelezői igényét elutasította. Az I. rendű alperes
14. október 21-én pert indított az elsőfokú bíróságnál a felperessel szemben, amelyben a
15. május 1-je után esedékessé vált 6 havi életjáradékának, azaz 6.999.600 forintnak és járulékainak a megfizetésére kérte a felperest kötelezni. Abban a perben a felperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben az életjáradéki szerződés semmisségére hivatkozással a már teljesített 22.165.400 forint életjáradék visszafizetésére kérte az I. rendű alperest kötelezni. [7] Az elsőfokú bíróság a
16. április 4-én meghozott 6.G.40.193/2010/
17. számú ítéletével az I. rendű alperes keresetét elutasította, az alperesi pozícióban szereplő felperes viszontkeresetének helyt adott és a jelen per I. rendű alperesét arra kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 22.165.400 forintot és annak járulékait. [8] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból megállapíthatóan a felek szerződéskötési akarata nem irányult életjáradéki szerződés megkötésére, azt - elsősorban előnyösebb adózási szabályokra tekintettel - csupán színlelték. A felek által aláírt és életjáradéki szerződésnek nevezett megállapodás színlelt, amely üzletrész adásvételi szerződést leplezett. Megállapította továbbá, hogy az életjáradéki szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, mert az azzal elérni kívánt cél a társadalom általános értékítéletével ellentétes. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság az életjáradéki szerződés érvénytelenségét állapította meg, és annak jogkövetkezményeként - az eredeti állapot helyreállítása körében a viszontkeresetnek helyt adott, és a jelen per I. rendű alperesét a számára életjáradék címén megfizetett összegnek a felperes részére történő visszafizetésére kötelezte. [9] Az elsőfokú ítélet ellen a jelen per I. rendű alperese által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság a Gf.IV.30.417/2012/
18. számú végzésével a viszontkereset vonatkozásában a pert megszüntette, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben a felperesnek a viszontkeresettel összefüggő marasztalására vonatkozó részében - hatályon kívül helyezte. [10] Okfejtése szerint a viszontkereset alapján a perben hozott döntés a leplezett szerződést kötő felekre a perben való részvételük nélkül is kiterjedne, ezért a többi szerződő fél perben állása nélkül a viszontkereset vonatkozásában érdemi döntés nem lett volna hozható. [11] A per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló értékelésével állapította meg, hogy a felek szerződéses akarata nem életjáradéki szerződés megkötésére irányult, az színlelt volt, amely üzletrész adásvételi szerződést leplezett. Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy adott esetben nem volt olyan „know-how", azaz olyan műszaki megoldás, információ, amellyel a jelen per I. rendű alperese rendelkezett volna, és amely a felperes vonatkozásában használati értékkel bírt volna. Ugyancsak helyesnek tartotta az elsőfokú bíróság jogi következtetését a tekintetben is, hogy a színleléssel elérni kívánt cél az adóelkerülés, az általános társadalmi megítélés szerint elfogadhatatlan, a megállapodás nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [12] A felperes a jelen perben előterjesztett keresetében az I. rendű alperest a részére az életjáradéki szerződés alapján megfizetett 22.165.400 forint és járulékai visszafizetésére, a II-IV. rendű alpereseket pedig ennek tűrésére kérte kötelezni. A korábbi perben meghozott 6.G.40.193/2010/
19. számú elsőfokú, valamint a Gf.IV.30.417/2012/
20. számú másodfokú ítéletekben kifejtettekre hivatkozással állította, hogy a
21. augusztus 3-án megkötött életjáradéki szerződés színlelt volt, amellyel a felek a köztük létrejött üzletrész adásvételi szerződés valós tartalmát kívánták leplezni a számukra kedvezőtlen adófizetési kötelezettség elkerülése érdekében. Ezért egy olyan szerződéses megoldást alkalmaztak, hogy a felperes fogja megfizetni az I. rendű alperes részére életjáradék címén az üzletrészek névértéke és azok tényleges forgalmi értéke közötti különbözetet. [13] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a szerződés megkötése során jóhiszeműen járt el, az életjáradékot a saját és családja megélhetésére fordította, a szerződés színleltsége neki nem róható fel, mivel őt az alperesek beszélték rá a perbeli konstrukcióra. [14] A II-III. rendű alperesek elsődlegesen kérték a per megszüntetését, másodlagosan a tárgyalás felfüggesztését az elsőfokú bíróság előtt G.40.082/
22. számon folyamatban lévő per jogerős befejezéséig. Harmadlagosan kérték a kereset elutasítását, vitatták az előzményi perben az életjáradéki szerződés érvénytelenségére vonatkozó ítéleti tényállást. [15] A IV. rendű alperes érdemi ellenkérelmet az elsőfokú eljárás során nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [16] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 22.165.400 forintot és annak
23. május 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. A II-IV. rendű alpereseket a fentiek tűrésére kötelezte. [17] Alaptalannak találta a II-III. rendű alperesnek a tárgyalás felfüggesztésére, továbbá a per megszüntetésére irányuló kérelmét. Rámutatott, hogy a II-III. rendű alperesek által hivatkozott per tárgya az alperesek között létrejött üzletrész adásvételi szerződésekből eredő elszámolás, amelyben a jelen per I. rendű alperese az értékesített üzletrésze vételára iránti követését érvényesíti a többi alperessel szemben. Az I. rendű alperesnek ez az igénye pedig nincs összefüggésben a felperes jelen perben érvényesített, az érvénytelennek állított életjáradéki szerződés alapján teljesített összegek visszafizetésére irányuló követelésével, ezért az alperesek által hivatkozott másik perben hozandó döntést nem tartotta a jelen jogvita előkérdésének. A felperes követelése időelőttiségére való hivatkozás ténybeli indokait szerinte a II-III. rendű alperesek nem jelölték meg, az általuk hivatkozott másik per tárgyára tekintettel a per megszüntetésére irányuló kérelmüket „értelmezhetetlennek", ezáltal alaptalannak találta. [18] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az életjáradéki szerződés érvénytelensége a jelen perben ítélet dolognak tekintendő, mivel az előzményi perben eljárt bíróságok az általuk meghozott ítéleteikben már megállapították, hogy a felperes és az I. rendű alperes között létrejött életjáradéki szerződés egyrészről színlelt, másrészről nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Erre tekintettel az I. rendű alperesnek az életjáradéki szerződés érvényességével kapcsolatos bizonyítási indítványait elutasította. [19] Megállapította, hogy ugyanakkor az érvénytelenség jogkövetkezményeként a felperes alappal kérhette az I. rendű alperes kötelezését a részére megfizetett 22.165.400 forint életjáradék visszafizetésére, a többi alperest pedig ennek tűrésére kötelezni. [20] Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű, valamint a II-III. rendű alperesek által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyta. [21] A másodfokú bíróság szerint a II-III. rendű alperesek a fellebbezésükben arra helytállóan hivatkoztak, hogy mivel az előzményi perben ők félként nem vettek részt, az abban a perben eljárt bíróságoknak az életjáradéki szerződés érvénytelenségével kapcsolatos megállapításait az ő vonatkozásukban nem lehetett „ítélt dolognak" tekinteni. Az előzményi perben meghozott jogerős ítéletben tett, az életjáradéki szerződés érvénytelenségére vonatkozó megállapítások ugyanis csak a felperes és az I. rendű alperes jogviszonyában minősültek ítélt dolognak, és ezáltal zárták ki annak a lehetőségét, hogy azokat a felperes vagy az I. rendű alperes a jelen perben vitássá tegye. [22] Érvelése szerint a szó jogi értelmében a felperes és a II-IV. rendű alperesek viszonyában valóban nem áll fenn a felek azonossága, ezért az ítélt dolog sem. Ennek megfelelően a jelen perben annak nem látta volna eljárásjogi akadályát, hogy a felperes, valamint a II-IV. rendű alperesek jogviszonyát a bíróság érdemben vizsgálja, azonban álláspontja szerint ez nem jelenti azt, hogy a korábbi perben megállapított tényállást a jelen ügyben figyelmen kívül kell hagyni. [23] További érvelése szerint az érdemi vizsgálathoz azonban mindenekelőtt arra lett volna szükség, hogy a II-IV. rendű alperesek egyrészt előadják a keresetlevélben megjelölt tényállásoktól eltérő tényállás megállapításának alapjául szolgáló tényeket és körülményeket, másrészt azokat bizonyítsák. Ehhez képest rámutatott, hogy az elsőfokú eljárás során a IV. rendű alperes nyilatkozatot egyáltalán nem tett, a II-III. rendű alperesek pedig az ellenkérelmükben - a per megszüntetésére és a per tárgyalásának felfüggesztésére irányuló indítványaik előterjesztése mellett - csupán arra hivatkoztak, hogy az előzményi perben hozott ítélet rendelkezéseit magukra nézve nem tudják elfogadni. Olyan konkrét tényállítást azonban - emelte ki a másodfokú bíróság - az életjáradéki szerződés érvényességével kapcsolatban a II-III. rendű alperesek az elsőfokú eljárásban nem tettek, amellyel összefüggésben az elsőfokú bíróságot a Pp. 3.§