A határozat elvi tartalma: A szerződő felek között létrejött adásvételi szerződést mindaddig érvényesnek kell tekinteni, ameddig jogerős ítélet meg nem állapítja annak érvénytelenségét. Az érvényes adásvételi szerződésben kikötött vételár az ingatlan forgalmi értéke nem vitatható. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.582/2014/13.szám A Kúria a Győri Attila Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Győri Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Illés-Csikai Boglárka ügyvéd mint párfogó ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és egyéb igények iránt a Debreceni Járásbíróságon 56.P.21.532/
- szám alatt folyamatban volt perében a Debreceni Törvényszék 1.Pf.20.102/2014/
- számú jogerős részítélete ellen az alperesek által
- és
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi r é s z í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Törvényszék 1.Pf.20.102/2014/
- számú jogerős részítéletét hatályában fenntartja. A le nem rótt 250.000 (Kétszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. A teljes egészében pervesztes alperesek képviseletében pártfogó ügyvéd díja az alperesek terhére esik. eljárt A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a 02428/
- helyrajzi számú 2254 m² területű „kivett tanya" megjelölésű külterületi ingatlan személyenként 1/4 részben az I-II. rendű alperesek, valamint 2/4 részben a felperes tulajdonában állt. A felperes mint eladó és az alperesek mint vevők között
- december 4-én adásvételi szerződés jött létre, amelynek alapján a felperes a perbeli ingatlanban fennálló 2/4 tulajdoni illetőségét 2.500.000 forint vételár ellenében eladta az alpereseknek, részletvétellel. A törlesztő részlet havi összegét 52.000 forintban határozták meg, amelyet az alperesek
- január
- napjától kezdődően minden hónap
- napjáig esedékesen vállaltak megfizetni az eladó részére. A szerződő felek rendelkeztek a tulajdonjog fenntartás tényének feljegyzéséről is. A felperes kikötötte az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevők a részletet esedékességkor nem fizetik meg, feltéve, hogy az eladó a vevőket előzőleg értesítette, és a teljesítésre megfelelő időt engedett. Elállás esetére a vevők havi 52.000 forint használati díj megfizetésére vállaltak kötelezettséget.
- október 17-én a szerződő felek az adásvételi szerződést annyiban módosították, hogy rögzítették: a vevők mindösszesen 1.706.000 forintot fizettek meg, a felperes részére fennálló tartozásuk 2.038.000 forint, és
- november
- napjától kezdődően 51 hónapon keresztül -
- január 31-ig - havi 40.000 forint törlesztőrészletben vállalták a vételárhátralék megfizetését. Az alperesek részéről ennek ellenére nem történt teljesítés. A felperes ezért az okiratszerkesztő ügyvéd által
- január 18-án postára adott levélben felszólította az alpereseket a hátralék megfizetésére, kilátásba helyezve a szerződéstől való elállást. A felhívás eredménytelensége miatt a felperes
- április 18-án postára adott levélben újabb felszólítást küldött azzal, hogy a teljesítés elmaradása esetén a szerződéstől eláll. Az újabb felszólítás eredménytelensége miatt a felperes a
- április 28-án kelt és postára adott levelében a Ptk. 300.§
(1)bekezdésére és a Ptk. 320.§
(1)bekezdésére hivatkozással a szerződéstől elállt. A felperes
- június 14-én előterjesztett, majd módosított keresetében az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a tulajdonjog fenntartással történt eladás tényét a bíróság az ingatlan-nyilvántartásból töröltesse, kérte továbbá kötelezni egyetemlegesen az alpereseket a per tárgyát képező ingatlanilletőség részére történő birtokba adására, a
- október 31-éig felmerült hátralékos 375.000 forint használati díj és ennek törvényes mértékű kamata megfizetésére a Ptk. 376.§
(2)bekezdésében foglaltakra, valamint a Ptk. 193.§
(1)bekezdésére hivatkozással. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetet terjesztettek elő, amelyben kérték megállapítani, hogy az adásvételi szerződés érvénytelen: a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között fennálló feltűnő értékaránytalanság címén a szerződést megtámadták, kérték, hogy a bíróság az ingatlan valós vételárát 800.000 forintban határozza meg. Kérték továbbá a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a 02428/
- helyrajzi számú ingatlan 2/4 arányú tulajdoni illetőségének megfelelő, az utcafronti bejárótól jobbra eső ingatlanrészt 15 napon belül ingóságaiktól kiürített állapotban adják a felperes birtokába, annak tűrésére kötelezésével, hogy a felperes 2/4 tulajdoni illetőségére vonatkozóan a tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye törlésre kerüljön az ingatlannyilvántartásból. Az alperesek viszontkeresetét elutasította. Megkereste a földhivatalt a tulajdonjog fenntartással történt eladás tényének ingatlan-nyilvántartásból való törlése iránt a 02428/
- helyrajzi számú „kivett tanya" megjelölésű 2250 m² területű ingatlan 2/4 arányú tulajdoni illetősége vonatkozásában. Az alperesek viszontkereste kapcsán idézte a Ptk. 236.§
(1)és
(4)bekezdéseiben foglaltakat, miszerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni a megtámadási határidő megnyíltától számítottan, amely a sérelmet szenvedő fél első teljesítésének időpontja; a megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. Miután az alperesek - nem vitásan -
- januártól kezdődően
- október 17-éig részletekben mindösszesen 1.706.000 forintot teljesítettek, majd a vételár részletek megfizetésével felhagytak, úgy foglalt állást, hogy az alperesek a megtámadási határidő megnyíltát követően a sérelmesnek tartott adásvételi szerződést írásban
- október 17-én megerősítették, így a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási joguk a Ptk. 236.§
(4)bekezdésében foglaltak szerint megszűnt. Rámutatott, hogy ezt követően a megtámadási jogukat viszontkeresettel nem érvényesíthetik, illetőleg a Ptk. 236.§
(3)bekezdés második mondatában írtak alapján - mivel megtámadási joguk megszűnt megtámadási kifogást sem terjeszthetnek elő. A továbbiakban kifejtettek szerint a felperes, aki a teljesítésre az alperesek részére megfelelő időt engedett, a Ptk. 376.§
(2)bekezdésében foglaltak alapján jogszerűen állt el a szerződéstől. A Ptk. 319.§
(3)bekezdése és 320.§
(1)bekezdése szerint az elállás a szerződést felbontotta, így a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnt meg. Ezért úgy foglalt állást, hogy az alperesek a szerződéskötés napjára visszamenőlegesen jogalap nélküli birtokossá váltak, így kötelesek a per tárgyát képező és a természetben is körülhatárolt ingatlan-illetőséget a felperes birtokába adni [Ptk. 193.§
(1)bekezdés]. További jogi érvelése szerint a felperes elállása következtében a tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye is megszűnt, ezért a felperes az Inytv. 62.§
(1)bekezdés b) pontja, továbbá a 91.§
(8)bekezdésében foglaltakra figyelemmel alappal követelhette a feljegyzett tény törlését. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és az arra alapított érdemi döntéssel is mindenben egyetértett [Pp. 253.§
(2)bekezdés, 254.§
(3)bekezdés]. A jogerős részítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az első- és másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az eljáró bíróságok az ügy elbíráláshoz szükséges körben a bizonyítási eljárást nem folytatták le, az általuk bejelentett tanúkat nem hallgatták ki, a szakértőt az ingatlan használati díjára és forgalmi értékére vonatkozóan nem rendelték ki. Ez megítélésük szerint olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az eljárás megismétlését teszi szükségessé. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270.§
(2)bekezdésének és a 275.§
(3)bekezdésének együttes értelmezéséből következően az anyagi jogszabálysértés, vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés alapozza meg. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben kizárólag eljárási jogszabálysértésre hivatkoztak, lényegében a bizonyítékok mérlegelését támadták [Pp. 206.§
(1)bekezdés], a bizonyítékok felülmérlegelését és a tényállításuknak megfelelő ítéleti döntés hozatalát kérték. További eljárási szabálysértésként a Pp. 221.§
(1)bekezdésének - az indokolási kötelezettség - és a Pp. 3.§
(2)bekezdésének a - felek által előterjesztett kérelmekhez való kötöttségre vonatkozó szabály - megsértését állították. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275.§
(2)bekezdés]. Az alperesek anyagi jogszabálysértésre nem hivatkoztak. Ennek hiányában a felülvizsgálati eljárásnak nem képezték tárgyát a jogerős részítéletnek a megtámadási jog megszűnésére és az elállás jogszerűségére vonatkozó megállapításai. A jogerős határozatban foglalt tényállás megállapítása akkor lehet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, ha a Pp. 163.§
(1)bekezdésében foglaltak megszegésével a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tények felderítésére azért nem került sor, mert a bíróság a bizonyításra kötelezett fél számára bizonyítási indítványa előterjesztését nem tette lehetővé; a bizonyítatlanság következményeit a Pp. 3.§
(3)bekezdését megsértve a bizonyításra kötelezett fél ellenfelének terhére értékelte, vagy a felvett bizonyítás eredményére alapítottan a Pp. 206.§
(1)bekezdésében foglaltakat megszegve és a logika szabályait megsértve állapított meg tényeket. A Kúriának a Pp. 275.§
(1)bekezdésében foglaltak értelmében nincs jogi lehetősége a bizonyítékok felülmérlegelésére. Az adott esetben a tényállás nem tekinthető feltáratlannak, ezért az eljárás megismétlésére ok és szükség sincs. A Kúria mindenben egyetért az első- és másodfokú bíróság által a Pp. 221.§
(1)bekezdésének megfelelően kifejtett jogi érveléssel, azt megismételni nem kívánja, ezért az általuk meghozott részítéletek helyes indokaira a Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 254.§
(3)bekezdése alapján csupán visszautal. A felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján rámutat: figyelemmel arra, hogy a megtámadási jog az előzőek szerint a Ptk. - 1959. évi IV. törvény - 236.§
(4)bekezdésében foglaltak szerinti megszűnt, a szerződő felek között létrejött adásvételi szerződést érvényesnek kell tekinteni mindaddig, amíg jogerős ítélet meg nem állapítja annak érvénytelenségét. Az érvényes adásvételi szerződésben kikötött vételárat, az ingatlan forgalmi értékét a peres felek nem vitathatják. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 213.§
(2)bekezdésében foglaltak alapján részítéletet hozott, a használati díj megfizetésére irányuló kereseti kérelem tárgyában még nem határozott, ezért nem sérült a Pp. 3.§
(2)bekezdése. E tárgyban a szükséges bizonyítás lefolytatására a jövőben kerül sor, ezért a használati díj összegszerűségére vonatkozó szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt az eljáró bíróságok mint a részítélet tárgyát képező jogvita elbírálása szempontjából szükségtelent jogszerűen mellőzték [Pp. 3.§
(4)bekezdés]. A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős részítéletet - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban ismert, az alperesekre áthárítható költsége nem merült fel, ezért a Kúriának arról nem kellett rendelkeznie. Az alpereseket pártfogó ügyvéd képviselte; a jogi segítségnyújtás keretében kirendelt párfogó ügyvéd díja a Pp. 87.§
(2)bekezdése értelmében a teljes egészében pervesztes alperesek terhén marad. A pártfogó ügyvéd díjának megállapításáról és kiutalásáról a
- évi CLI. törvénnyel módosított
- évi LXXX. törvény 62.§-a szerint a jogi segítségnyújtó szolgálat határoz az elsőfokú bíróság értesítését követően. Az alperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam viseli. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alapján tárgyaláson kívül bírálta el. a Pp. 274.§
(1)bekezdése Budapest,
- július
- Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró