← Magyarország

Gf.30277/2016/3 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III.30.277/2017/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Koppány Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Koppány Tamás Mátyás ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a alperes neve (Cg. …, alperes címe,
  2. január
  3. napjától alperes új címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perben a Debreceni Törvényszék
  4. május
  5. napján kelt 4.G.20.277/2016/
  6. számú ítélete ellen a felperes
  7. sorszámú fellebbezése alapján, az alulírott napon - tanácsülésen meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 7156,45 (Hétezer-egyszázötvenhat egész negyvenöt) eurót, és ezen összeg után
  8. május
  9. napjától a kifizetés napjáig járó évi 5%-os késedelmi kamatát, valamint 512 296 (Ötszáztizenkettőezer-kettőszázkilencvenhat) Ft elsőfokú, és 209 696 (Kettőszázkilencezer-hatszázkilencvenhat) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes, mint fuvarszervezéssel foglalkozó vállalkozó 2015 februárjában meghirdetett két fuvarfeladatot a … rendszeren, amelyek a NP vevő által a N. Zrt. eladó között létrejött adásvételi szerződés szerinti 24,5-24,5 tonna K. A. N. árunak az eladótól a vevő részére történő szállítását célozták. A hirdetésre telefonon jelentkező, magát N. I.-nek nevező személlyel a felperes közölte a fuvarozás részleteit. Az egyik fuvarfeladatot a B. Bt. végezte. Az erről kiállított … sorszámú CMR fuvarlevél szerint a feladó a N. Zrt., az átvevő pedig a NP cég. A másik - a jelen per tárgyát képező - fuvarfeladatot a ..........számú CMR fuvarlevél szerint a N. Zrt. feladó részére az alperesi fuvarozó cég vállalta el. A P.-n
  10. február 9-én kiállított CMR fuvarlevél szerint az áru átvételének helye és ideje P.,
  11. február
  12. napja. Az áru kiszolgáltatási helye S., átvevő a NP. A 24500 kg nettó súlyú szállítmány PBB, K. A. Ni. 27% NBB 35 db, 35 PC. A fuvarozó jármű …, rendszáma: …, ... . A fuvarlevélen szerepel a feladó bélyegzője és aláírása, valamint az alperesi fuvarozó bélyegzője és aláírása is. A szállítmány az átvevő címére nem érkezett meg, ezért a felperes feljelentést tett a …-i Rendőrkapitányságon. A felperes a fuvarozott áru ellenértékéről a N. Zrt. által ... szám alatt kiállított számla ellenértékét 7156,45 eurót - megfizetette a NP. részére, ezért a … cég a perbeli fuvarozási szerződésből eredő igényét minden járulékos követeléssel együtt
  13. február 15-én a felperesre engedményezte. A felperes, mint jogosult kérelmére indult fizetési meghagyásos eljárás a kötelezett ellenmondása folytán perré alakult. A perben a felperes 7156,45 euró tőke és annak
  14. május
  15. napjától a kifizetés napjáig járó évi 5%-os késedelmi kamata, valamint 378 699 Ft perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az
  16. évi
  17. számú tvr.-rel kihirdetett, a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről (CMR) szóló Egyezmény
  18. cikke szerint a fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elvesztéséért, ha az elvesztés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes a L-C. Kft.-től vette át a fuvarozási megbízást, mivel a L-C. Kft. külföldre nem fuvarozhatott. A L.C. Kft. viszont a SL. Kft.-vel állt szerződéses kapcsolatban. A megbízás eredetileg P. - V. közötti szállításra szólt. Az alperes az árut elvitte V.-re, ahol azt nem vették át. Az alperes sofőrjét szóban arról tájékoztatta K-L.Z., a SL. Kft. megbízottja, hogy vigye a szállítmányt A.-ra, ahol azt le is rakta. A.-n viszont arra szólították fel, hogy pakolja vissza és vigye el onnan a szállítmányt Sz.-ra, a GD. Kft. S. utcai telephelyére. Ott azt közölték vele, hogy a cég már elköltözött innen, ezért egy utcával odébb rakodjon le. A módosított címen a GD. Kft.-hez tartozó P. Kft. megbízottja vette át a szállítmányt, aki közölte, hogy a cég gyakorlatilag a GD. Kft.-hez tartozik. A gépkocsivezető a lerakodásról és arról sem tájékoztatta az ügyvezetést, hogy nem a GD. Kft., hanem a P. Kft. megbízottja vette át a fuvarokmányokat. Az alperes érvelése szerint ő eleget tett a CMR Egyezmény
  19. cikk
  20. pontja alapján kapott utasításnak, a kár a téves utasítás eredményeként következett be. Hangsúlyozta, hogy sem a feladóval, sem a vevővel, sem Rekedt-Nagy Józseffel, sem a felperessel nem állt fuvarozási jogviszonyban. Arra hivatkozott, hogy a fuvarfeladat a teljesítése során módosításra került a CMR Egyezmény
  21. cikk
  22. pontja szerint, amelyről a nyomozati eljárás eredménye feltehetően azt fogja igazolni, hogy bűncselekmény leplezése céljából lett kiállítva a módosított fuvarfeladatot tartalmazó szállítmányozási megbízás nevű okirat. Előadta, hogy a V.-re érkezése után nem kiszolgáltatási akadály merült fel, hanem a felrakodás után a SP. Kft. megbízó más lerakodási helyre irányította őt. Azzal védekezett, hogy a felperes a fuvarfeladat elvégzésével olyan személyt bízott meg, akinek kétséges az eljárási jogosultsága, és aki bűncselekmény elkövetésével félrevezette a felperest és közvetve az alperest is. A CMR Egyezmény
  23. cikk
  24. pontja szerint az alperes mentesül, mert a kár a felperes gondatlan magatartása miatt következett be, ez pedig az alperes részéről elháríthatatlan külső oknak minősül. A per folyamatban léte alatt az alperesi jogi képviselő képviseleti jogosultsága megszűnt, az alperes az elsőfokú bíróság felhívása és tájékoztatása - miszerint a felhívás nem teljesítése esetén az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján fog dönteni a Pp.
  25. §

(6)bekezdése szerint - ellenére a képviseletéről nem gondoskodott. A felperes vitatta az alperesnek a CMR Egyezmény
  1. cikk
  2. és
  3. pontjára történt hivatkozása alaposságát, mivel az alperes nem értesítette a felperest a kiszolgáltatási akadályról, nem kért utasítást a feladótól. Az áru nem érkezett meg a szlovákai rendeltetési helyére, a kiszolgáltatási akadály nem a címzett/átvevő érdekkörében merült fel. A felperes szerint a SL. Kft. és a L-C. Kft. között létrejött „Szállítmányozási megbízás"-nak nevezett irat nem tekinthető a perbeli nemzetközi fuvarfeladat módosításának, mivel az abban megjelölt megbízó és megbízott, illetve a fuvarozó személye közötti kapcsolat nem azonosítható be, az nem hozható oksági kapcsolatba a nemzetközi fuvarfeladattal. Alaptalannak tartotta az alperesnek a felperes gondatlan magatartására történő hivatkozását is, hiszen erre utaló körülményt a nyomozóhatóság határozata nem tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy az alperes sem vitatta azt, hogy a CMR fuvarlevélen a fuvarozó aláírása helyén az ő bélyegzőlenyomata és gépkocsivezetőjének aláírása szerepel, az árut ténylegesen átvette és a fuvarozást megkezdte. Az alperesi fuvarozó felelősségére ezért a CMR Egyezmény rendelkezései az irányadóak. Mivel a fuvarlevél
  4. rovata egyértelműen tartalmazta a feladó adatait, ezért a fuvarozónak tudnia kellett, hogy bármely fuvarozási akadály, nehézség esetén kitől kell utasítást kapnia. Az alperes volt az, aki megszegte a CMR Egyezmény
  5. cikkében foglaltakat, olyan súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, amely kizárja a kártérítési felelősség alóli mentesülését. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. A CMR Egyezmény 1., 4., 5., 9., 12., 15.,
  6. és
  7. cikkei, valamint a perben becsatolt … számú, részben hiányosan kiállított fuvarlevél alapján megállapította, hogy a nemzetközi árufuvarozási szerződés a perben nem álló N. Zrt., mint feladó és az alperes között jött létre. Nemzetközi közúti árufuvarozási jogviszonyban az áru elvesztése esetén az Egyezmény
  8. cikke alapján a rendelkezésre jogosult tekintendő károsultnak, a perbeli fuvarlevél szerint pedig ez nem a felperes jogelődje, a NP. cég, hanem a feladó cég (CMR Egyezmény
  9. cikk
  10. pontja). Kifejtette, hogy a feladó rendelkezési joga ugyanis az Egyezmény
  11. cikk
  12. pontja szerint nem szűnt meg a fuvarlevél második példányának a címzett (NP.) részére történt átadással, sem akként, hogy a rendelkezési jog címzettre történő átszállását a fuvarlevélbe bejegyezték volna. A felperesi jogelőd tehát nem minősül az áru felett rendelkezni jogosult személynek, így a CMR Egyezmény szerinti károsultnak, függetlenül attól, hogy ő megfizette a N. Zrt. eladónak az elveszett áru árát. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesi jogelőd vevő akkor követelhetne a CMR Egyezmény alapján kártérítést, ha a fuvarozási szerződést ő kötötte volna meg, feladóként ő lenne jogosult az áru felett rendelkezni, vagy a fuvarlevél kiállításával egyidejűleg azt igényelte volna a feladótól, hogy tüntesse fel a fuvarlevélen azt, hogy a fuvarlevél kiállításának időpontjától kezdve őt illeti meg a rendelkezési jog (CMR Egyezmény
  13. cikk
  14. pont). Kifejtette, hogy miután a CMR Egyezmény
  15. cikk
  16. pontja szerint a fuvarlevélbe be lehet jegyezni minden egyéb, célszerűnek tartott adatot is, ezért a fuvarlevélben rögzíteni lehetett volna a kárveszély, károsulti minőség felperesi jogelődre történő átszállítását is abban az esetben, ha az eladó, mint fuvaroztató egy, a vevő által már kifizetett áru fuvaroztatására köti meg a fuvarszerződést. A felperes keresete jogalapjaként nem tulajdonjogát, vagy szerződésen kívüli kártérítést jelölt meg, hanem kizárólag a CMR Egyezményre, és ahhoz kapcsolódóan az rPtk. rendelkezéseire hivatkozott, a CMR Egyezmény, mint lex specialis pedig a fentebb kifejtettek szerint meghatározza, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozási jogviszonyban ki tekinthető károsultnak, ez pedig a jelen esetben a perben nem álló N. Zrt. A bizonyítási eljárás adataiból nem lehetett megállapítani azt - és erre egyik peres fél sem hivatkozott -, hogy a szállítást ténylegesen végző gépkocsivezető értesítette volna a …-i címzettet a küldemény megérkezéséről, ezért a felperesi jogelőd sem a CMR Egyezmény, sem az rPtk.
  17. §
(4)bekezdése alapján nem érvényesíthet kártérítési igényt az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperesi kereset elutasítása nem érinti a felperesnek azt a jogát, hogy az áru elvesztése miatt kártérítési igényét a nemzetközi magánjog szabályai és az az alapján alkalmazandó anyagi jogi rendelkezések szerint a tényleges károkozóval szemben külön eljárásban érvényesítse. A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes keresete szerinti marasztalását kérte az első- és másodfokú perköltség viselésére kötelezése mellett. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 252. §
(3)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak, a CMR Egyezmény rendelkezéseinek téves értelmezésén alapulónak, jogszabálysértőnek tartotta. A fellebbezési hivatkozása szerint a CMR Egyezmény a feladó és a fuvarozó jogai és kötelezettségei mellett a címzett jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan is tartalmaz szabályokat, amelyek az áru elvesztése esetén feljogosítják a címzettet arra, hogy a saját nevében érvényesítse kárigényét a fuvarozóval szemben. Az alperes maga sem vitatta a perben azt, hogy a szállítmány nem érkezett meg a fuvarlevélen megjelölt átvevő címére, azt harmadik személynek szolgáltatta ki. Hivatkozott a CMR Egyezmény
  1. cikk
  2. pontjára, amely szerint kiszolgáltatási késedelem esetén (
  3. cikk) a címzett jogosult saját nevében érvényesíteni a fuvarozóval szemben a fuvarozási szerződésből eredő jogait. A CMR Egyezmény
  4. cikk
  5. pontja szerint pedig ekkor a feladó rendelkezési joga megszűnik. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a címzett
  6. május 18-i kárfelszólamlása és a CMR Egyezmény
  7. cikk
  8. pontja, valamint a
  9. cikk
  10. pontja ellenére miért tekintette továbbra is a feladót a rendelkezésre jogosultnak. Hivatkozott arra, hogy az alperes saját előadása szerint ő az árut elvitte V.-re, de a SL. Kft.-től kapott utasítás szerint nem szolgáltatta azt ki a címzettnek, hanem visszahozta, és Sz.-on rakta le. A fuvarfeladat teljesítése tehát nem a rendelkezésre jogosult utasítása folytán maradt el, ezért az alperes, mint fuvarozó a CMR Egyezmény
  11. cikk
  12. pontja alkalmazásával nem mentesülhet a felelősség alól. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a CMR Egyezményt, amikor azt a következtetést vonta le, hogy az áru elvesztése esetén a címzett nem tekinthető olyan károsultnak, aki saját személyében követelhet a fuvarozótól kártérítést. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az rPtk.
  13. §
(1)bekezdésére figyelemmel tévesen hivatkozott az rPtk. 497. §
(4)bekezdésére is. Kifejtette, hogy a felperes a perben becsatolt, a N. Zrt. által kiállított, a felperes jogelődje által kifizetett számlákkal és egyéb okiratokkal megfelelően igazolta a felperesi jogelőd követelésének jogalapját és összegszerűségét is. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem nyújtott be. A fellebbezés alapos. A felperes alappal sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság a döntése alapját képező tényállás megállapításánál nem vette figyelembe azt, a felperes keresetében hivatkozott, a keresethez 1/F/3 szám alatt mellékelt okirattal igazolt tényt, miszerint a címzett
  1. május
  2. napján kárfelszólamlással élt az alperes felé, és nem vonta le ennek a ténynek a jogkövetkezményeit. Az ítélőtábla az ezzel a ténnyel kiegészített tényállást fogadta el a döntése alapjaként. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a
  3. február 9-én kiállított CMR fuvarlevél szerinti tartalommal nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés jött létre a perben nem álló N. Zrt., mint feladó és az alperes, mint fuvarozó között. A fuvarszerződés tárgyát képező szállítmány címzettje pedig a felperes jogelődje volt. A felperes a fellebbezésében alaptalanul sérelmezte az elsőfokú ítélet indokolásában az rPtk.
  4. §
(4)bekezdésének a perbeli esetre való alkalmazásával kapcsolatban kifejtetteket. Az elsőfokú bíróság a döntését a nemzetközi közúti árufuvarozásra elsődlegesen alkalmazandó CMR Egyezmény rendelkezéseire alapította, arra, hogy a felperes keresete az rPtk. 497. §
(4)bekezdése alapján sem lenne alapos, csupán azért tért ki, mert maga a felperes is megjelölte a
  1. sorszámú beadványában a CMR Egyezmény egyes cikkein túl az rPtk.-nak a fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályait is. Az elsőfokú bíróság döntését a CMR Egyezmény
  2. cikk
  3. pontjára alapította, miszerint a rendelkezésre jogosult elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a megállapodásnak megfelelő határidő lejártát követő 30 napon belül, vagy - ilyen megállapodás hiányában - a fuvarozásra átvételtől számított 60 napon belül nem szolgáltatták ki. A rendelkezésre jogosultnak pedig a CMR Egyezmény
  4. cikk
  5. pontja alapján a feladót tekintette, mert nem találta megállapíthatónak a feladó rendelkezési joga megszűnését sem a
  6. cikk
  7. pont első mondata, sem annak
  8. pontja alapján. A felperes azonban megalapozottan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által figyelmen kívül hagyott,
  9. május 18-i kárfelszólamlásával a CMR Egyezmény
  10. cikk
  11. pont második mondatában biztosított jogát gyakorolta, miszerint, ha megállapították az áru elveszését, vagy azt, hogy az áru a
  12. cikkben szabályozott határidőn belül nem érkezett meg, a címzett jogosult a fuvarozási szerződésből eredő jogait a fuvarozóval szemben a saját nevében érvényesíteni. Ez a joggyakorlása pedig a CMR Egyezmény
  13. cikk
  14. pontjának második tagmondata szerint megszüntette a feladó rendelkezési jogát, ami az elsőfokú döntés alapvető jogi indokát képezte. Az elsőfokú bíróság ezért tévedett, amikor a CMR Egyezmény
  15. cikkének
  16. pontjára hivatkozva a címzett kárfelszólamlása ellenére továbbra is a feladót tekintette rendelkezésre jogosultnak, és azt a következtetést vonta le, hogy a felperes jogelődje, a címzett nem volt jogosult a fuvarszerződésből eredő igényeit az alperessel, mint fuvarozóval szemben érvényesíteni. A felperes kereseti követelésének összegszerűségét a felperes az általa hivatkozott okiratokkal bizonyította, a követelése összegszerűségét az alperes sem vitatta a perben. Az alperes a felelőssége kimentése érdekében a CMR Egyezmény
  17. cikk
  18. pontjára hivatkozva a felperes gondatlanságát állította, amely állítását K-L.Z. tanúvallomásával kívánta bizonyítani. A tanút azonban - vállalása és az elsőfokú bíróság
  19. sorszámú végzésében adott tájékoztatása ellenére - nem állította elő a tárgyalásra, ezért a felelősség alóli mentesülésére történt hivatkozását a perben nem bizonyította, a Pp.
  20. §
(1)bekezdése és a 3. §
(3)bekezdése szerint pedig a bizonyítás sikertelensége jogkövetkezményeit e körben az alperes tartozik viselni. Az ítélőtábla mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a Pp. 217. §
(1)bekezdése szerinti általános teljesítési határidőn, 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a CMR Egyezmény
  1. cikk
  2. pontja szerint 7156,45 eurót, és ezen összeg után
  3. május
  4. napjától a kifizetés napjáig járó, a CMR Egyezmény
  5. cikk
  6. pontja szerinti évi 5%-os késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy a pernyertesnek minősülő felperes javára a Pp.
  7. §
(1)bekezdése szerint fizessen meg a felperes által a
  1. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltan igényelt, a 33/F/1-
  2. számú okiratokkal igazolt költségigény alapján 378 699 Ft ügyvédi munkadíjból, valamint a fizetési meghagyásos eljárásban, illetve a keresetén lerótt, összesen 133 597 Ft kereseti illeték összegéből álló, mindösszesen 512 296 Ft elsőfokú, valamint a 32/
  3. (VIII.22.) IM rendelet
  4. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján a háromoldalas fellebbezés elkészítésére fordított munkaidő és az elsőfokú eljárásban 33/F/1 szám alatt becsatolt ügyvédi megbízási szerződés
  3. f)pontjában kikötött ügyvédi munkadíj alapján (1 óra x 80 euró, 310 forint/euró) 24 800 Ft + áfa = 31 496 Ft összegű ügyvédi munkadíjból és a felperes által megfizetett 178 200 Ft fellebbezési illetékből álló, összesen 209 696 Ft másodfokú perköltséget. Debrecen, 2018. január 16. Dr. Görög Attila sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.