← Magyarország

Kfv.35015/2018/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A személygépkocsi vásárlás és eladás ügyletben a továbbértékesítési cél megvalósultságát az adózónak igazolnia kell. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.V.35.015/2018/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró Dr. Kárpáti Magdolna bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Juhász Gábor István ügyvéd Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága Az alperes képviselője: dr. Kovács Orsolya jogtanácsos A per tárgya: adóügyben általi felülvizsgálata hozott közigazgatási határozat bíróság A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  2. október
  3. napján kelt 8.K.27.497/2017/
  4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.497/2017/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 75.000 (azaz hetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 2.574.200 (azaz kettőmillióötszázhetvennégyezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  6. IV. negyedévben Ausztriában kettő darab Bentley Continental GT Speed típusú személygépkocsit vásárolt, a termékértékesítésekhez kapcsolódó általános forgalmi adót (áfa) adóbevallásában levonásba helyezte [2] [3] [4] [5] [6] [7] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Megyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél
  7. október-december időszakra általános forgalmi adó adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként az határozatával a felperest 25.742.000 Ft adókülönbözet, 12.871.000 Ft adóbírság és 930.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú hatóság az határozatával a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatással kiegészítette határozatát. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
  8. március
  9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló
  10. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 6.§

(4)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjai, 124.§
(1)bekezdés b)-g) pontjai, 125.§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjai, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§, 16.§
(3)bekezdés, 18.§, 23.§
(4)bekezdés, 24.§
(2)bekezdés, 26.§
(1)bekezdés, 28.§
(1)bekezdés rendelkezései alapján hozta meg. Indokolása szerint felperes Bentley Continental típusú gépjárművet
  1. november 27-én vette meg 170.000 EUR (50.806.200 Ft) vételárért, 0 km óraállással, Ausztriából a székhelyére a gépkocsival közlekedett. E járművet
  2. december
  3. napján értékesítette a cseh O. M. s.r.o. táraság részére 175.000 EUR-ért. A revízió feltárta, hogy a gépjármű
  4. május
  5. és június
  6. között,
  7. szeptember
  8. és
  9. szeptember
  10. között ideiglenes rendszámmal rendelkezett, amelyek a felperes nevére kerültek kiállításra. A cseh cég a gépjárművet
  11. december 5-én a C. L. P. Kft. részére értékesítette tovább, ez a Kft.
  12. december 11-én egy az adatait zártan kezelni kérő magánszemélynek adta el. A gépjárművet
  13. december 13-án műszaki forgalomba helyezték, a
  14. december 11-i a műszaki vizsgáján 4.087 km óraállást rögzítettek. A felperes
  15. december 18-án megvásárolta a Bentley Continental típusú gépjárművet 150.000 EUR vételárért (44.808.000 Ft), az adásvételi szerződés szerint 3.500 km óraállással, majd
  16. december 8-án 154.000 EUR vételárért értékesítette a K. GmbH osztrák cég részére, a szerződésben 6.800 km óraállás feltüntetésével. A vevő a gépjárművet
  17. december 23-án továbbértékesítette a cseh székhelyű M. R. s.r.o. részére. Az O. M. s.r.o. és a M. R. s.r.o. társaság képviselője ugyanaz a személy: N. Z. magyar állampolgár. A revízió során felperes képviselője: Sz. Gy. úgy nyilatkozott, hogy a gépjárművek beszerzése céghasználatra történt, egyiket a cég képviselője, másikat a vállalkozás alkalmazottja használta, és tárgyi eszközként a szerződésekben megjelölt értékeken nyilvántartásba is vették. E nyilatkozatát [8] később megváltoztatta akként, hogy a gépjárműveket eladásra vásárolták, azokat áruként és nem tárgyi eszközként tartották nyilván. Az alperes megállapította, hogy adózót a két gépkocsi beszerzésével kapcsolatosan nem illeti meg az adólevonás joga. A beszámolója és a 1329-es társasági adó (tao) bevallásában
  18. szeptember
  19. napján történt önrevíziója alapján is megállapítható, hogy a gépjárművek a tao bevallás benyújtásakor, valamint az azt megalapozó beszámoló készítésekor a cég nyilvántartásaiban a tárgyi eszközök között szerepeltek, és a felperes képviselőjének
  20. szeptember 1jén történ meghallgatását követően benyújtott önrevízió alapján kerültek áruként felvételre. Az elsőfokú adóhatóság azon objektív tényekkel igazolt körülményre alapozva utasította el jogszerűen a felperes adólevonási jogának gyakorolhatóságát, hogy a továbbértékesítést megelőzően több ezer km futásteljesítménnyel használta a járműveket. A kereseti kérelem [9] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását és fizetési kötelezettségei törlését kérte. [10] Állította, hogy a gépjárműveket továbbértékesítés céljából vásárolta, majd haszonnal tovább értékesítette, használatuk a hazaszállítás, illetve a potenciális vevők részére próbabemutató utak során történt. Az adóhatóság a tényállást nem tisztázta, a rendelkezésére álló bizonyítékokból téves következtetést vont le. Az elsőfokú határozat [11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [12] Indokolásában rögzítette, hogy az Áfa tv. feltételekkel engedélyezi személygépkocsi vásárlása esetén az előzetesen felszámított adó levonását. Abban az esetben van lehetőség adólevonásra, ha a gépjármű beszerzése továbbértékesítési célt szolgál. A saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás ezért kizárja a továbbértékesítési cél megvalósulását. [13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a két gépjárműnek az értékesítése és a vétele közötti km állások egyértelműen bizonyítják, hogy azokat a felperes használta, a haszonnal történt értékesítésük a továbbértékesítési cél megvalósulását önmagában nem igazolja. A felperes a továbbértékesítési cél megvalósultságát megfelelő okiratokkal, dokumentumokkal nem támasztotta alá. A gépjárművek futásteljesítményeiből a saját használatuk ténye állapítható meg, ezért felperest a beszerzés körében az adólevonás joga nem illeti meg. A felülvizsgálati kérelem [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. [15] Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áfa tv. 124.§
(1)bekezdés d) pont, az Art. 1.§
(6)bekezdés, 97.§
(4)és
(6)bekezdések, 171.§
(1)bekezdés, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206.§
(1)bekezdés rendelkezéseit. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, részletesen elemezve a bizonyítékokat hangsúlyozta, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg részéről a gépjárművek saját használatát. [16] Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályába fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [18] A Kúria a közigazgatási határozatok, a peranyag, a kereset, a jogerős ítélet illetve a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes körűen elbírálta (Pp. 213.§
(1)bekezdés), rendelkezését részletesen megindokolta (Pp. 221.§
(1)bekezdés, a bizonyítékok helyes értékelésével (Pp. 206.§
(1)bekezdés), megfelelő jogértelmezéssel és jogalkalmazással meghozott döntése jogszerű. [19] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette ítéletében, hogy abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez - ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti - kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított (Áfa tv. 120.§ b) pont). E törvényhelyben foglaltak ellenére nem vonható le a személygépkocsit (ide nem értve a halottszállító személygépkocsit) terhelő előzetesen felszámított adó (Áfa tv. 124.§
(1)bekezdés d) pont). [20] A jogalkotó azonban személygépkocsi beszerzése esetén is megengedi az előzetesen felszámított áfa levonását, ha a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgált. Az Áfa tv. tartalmazza a 259.§ 22 pontban, hogy e törvény alkalmazásában mi minősül továbbértékesítési célnak: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől. [21] E jogszabályok helyes értelmezésével rögzítette az elsőfokú bíróság (ítélet 6. oldal), az adózónak kell igazolnia, hogy a terméke továbbértékesítési célt szolgált, azaz továbbértékesítése saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélkül, és a kereskedelemben szokásos használati értékváltozással történt. [22] A bíróság a Pp. XX. fejezetének speciális szabályai alapján közigazgatási perben a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségéről dönt a Pp. 3.§
(1)bekezdése, 121.§
(1)bekezdés c.) pontja, 330.§
(2)bekezdése alapján. A felperesnek az általa indított perben a Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján keresetét bizonyítania kellett, az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben azt, hogy az adóhatóság bizonyított tényállása téves, hiányos, az irányadó jogszabályok értelmezése és alkalmazása téves. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét bizonyítatlansága okán elutasította. [23] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A közigazgatási per elsőfokú szakaszában a bíróság a határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213.§, 339.§), a rendkívüli jogorvoslati részben: a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270.§). [24] A felperes sérelmezte felülvizsgálati kérelmében a gépkocsik saját használata körében a bizonyítékoknak az adóhatóság illetve az elsőfokú bíróság részéről történt értékelését. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275.§-ának
(1)bekezdése]. Az elsőfokú bíróságnak tények bizonyítottsága kérdésében kellett döntenie (a két gépkocsi vétele és eladása során az adózó-felperes továbbértékesítési célja megvalósult-e avagy sem, amelyekre vonatkozó hatósági megállapítások bizonyítottak-e). A Kúria ezért arról a jogkérdésről határozott, hogy a bizonyítás, a bizonyítékok értékelése körében jogszerű volt-e a jogerős ítélet. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg. [25] Az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§
(1)bekezdése alapján vizsgálta a hatóság részéről folytatott bizonyítási eljárást, bizonyítékértékelést, a továbbértékesítési cél hiányát okszerűen bizonyító tényeket. A felperesnek a perben bizonyítania kellett, hogy a gépjárműveket saját használat nélkül értékesítette, e kötelezettségét azonban nem teljesítette. [26] A Kúria Kfv.V.35.785/2014/5.számú ítéletében is kifejtette, hogy: „A továbbértékesítési célú értékesítés törvényi definiálása a beszerzéstől az értékesítésig tartó időszakra határozza meg a termék állapotát (hogy mit nem lehet vele tenni), és az értékét, amelyből következően nem elégséges a vevő részéről azt állítani egy árura, hogy azért vásárolta meg, mert tovább akarta adni azt, a terméknek a továbbértékesítésekor meg kell felelnie a törvényi előírásoknak (saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli állapotban lehet eladni, a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatti értéken). (…) a „saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítés" törvényi meghatározás nem engedi meg, azaz tiltja továbbértékesítési céllal történő beszerzés esetén a használatot, hasznosítást." [27] A felperes felülvizsgálati kérelme „Előzmények" részében részletesen ismertette az első- és másodfokú közigazgatási eljárásban folytatott bizonyítási eljárást, a bizonyítékok hatóság általi értékelését, a határozatokban foglalt megállapításokat (1. - 6. oldalak), majd az elsőfokú ítéletet (7. - 9. oldalak). Annak ismertetése, hogy a két gépkocsi milyen kategóriájú jármű, és hány darab van belőlük az országban, nem adózási kérdés. Az adóhatóság az Art.-ben foglalt bizonyítási kötelezettségét teljesítve folytatta a bizonyítási eljárást, az elsőfokú bíróság pedig a 8.K.27.239/2017/3-I. számú, illetve a 8.K.27.497/2017/2. számú végzéseiben a Pp. 3.§
(3)bekezdésében foglaltak szerint részletesen tájékoztatta a felperest a bizonyítási teherről, a bizonyítékok előterjesztésének határidejéről. A felperes azt az adóhatóság által megállapított bizonyított tényt, hogy a gépjárműveket több ezer kilométer futásteljesítmény mellett használta, a perben nem cáfolta meg, ahogyan jogsértést az adóbírság, a késedelmi pótlék megállapítása körében (Art. 170.§. 171.§, 175.§) sem igazolt. [28] A Pp. 121.§
(1)bekezdése alapján a pert keresetlevéllel kell megindítani. Közigazgatási perben a Pp. 330.§
(2)bekezdése értelmében a keresetlevelet jogszabálysértésre hivatkozással kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141.§
(1)bekezdés] változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni (Pp. 335/A.§
(1)bekezdés). A felperes keresetlevelében és a per első tárgyalásán az Áfa tv. 136.§-ának sérelmére nem hivatkozott, továbbá a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a legfelsőbb bírói fórum a jogerős ítélet felülvizsgálatát végzi, így a Kúria törvényi felhatalmazás hiányában olyan jogszabály alapján, amely nem képezte az elsőfokú per tárgyát, az adóhatározatokat nem vizsgálhatja felül. [29] Az alperes rögzítette határozatában, hogy az Sztv. 28.§-ában foglaltak alapján a megvásárolt termékek árukénti nyilvántartása a továbbértékesítési szándékot, a tárgyi eszközkénti nyilvántartása a saját célú használatot támasztja alá. A gépkocsikat tárgyi eszközként tartotta nyilván a felperes
  1. szeptember 4-ig, amely napon - a képviselőjének
  2. szeptember 1-jén, az ellenőrzés keretében történt meghallgatását követően - azokat önrevízióval áruként vette fel. Nem vitatva a tao bevallás módosíthatóságát, az áfa levonási jog gyakorolhatóságának jogszerűségét az adózónak igazolnia kell. Akármelyik besorolást választotta is a felperes, azáltal, hogy az általa vásárolt személygépkocsikat használta, kizárt a továbbértékesítési szándék Áfa tv.-beli fogalmának való megfelelés. A Kúria - egyezően az alperessel és az elsőfokú bírósággal - azt állapította meg, hogy az önrevízió alapján és miatt az adóhatóság megfizetni rendelt adókülönbözetet nem állapított meg a felperes terhére, a határozatok rendelkezései nem az utólag korrigált nyilvántartásokon, hanem a gépjárműveknek az adózó általi használatán alapultak. A Pp. 206.§
(1)bekezdése alapján a bíróságnak, a Ket. 2.§
(3)bekezdése alapján a közigazgatási hatóságnak a bizonyítékokat a maguk összességében kell értékelni, amely törvényi rendelkezések alkalmazásával az elsőfokú bíróság és az alperes is helytállóan vonta a tényállás körébe azt a tényt, hogy felperes az eredetileg tárgyi eszközök között szerepeltetett gépjárműveket csak az ellenőrzést követően nyilvánította árunak. [30] Az ítélet tartalmazza - így a felperes ellentétes állítása iratellenes -, hogy az elsőfokú bíróság értékelte (7., 8. oldalakon) a felperes ügyvezetőjének a gépjárművekre vonatkozó nyilatkozatát, annak módosítását, a továbbértékesítések hasznait, és a Kúria megállapította azt is, hogy a bizonyítékok mérlegelése a Pp. 206.§
(1)bekezdésében foglaltaknak teljes körűen megfelelt. [31] A felperes sérelmezte bizonyítási indítványainak indokolatlan mellőzését. A Pp. 166.§-ának
(1)bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas (Pp. 3.§
(4)-/
(5)bekezdés). Az elsőfokú bíróság a gépkocsik használatával kapcsolatosan okszerűen mellőzte a kért tanúk meghallgatását, mert a gépjárművek futásteljesítményéből a felperesi saját használat ténye bizonyított, továbbá felperes a vevő cég törvényes és jogi képviselőinek a meghallgatását indítványozta, és a Pp. 167.§
(1)bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem tárta elő, hogy e személyek milyen ismerettel bírtak azokról a tényekről és körülményekről, amikor a gépkocsik még más tulajdonában voltak. [32] A továbbértékesítési cél a felperes álláspontjával ellentétben - nem csak a beszerzés időpontjában vizsgálandó. A beszerzést követően ugyanis az értékesítés nem minden esetben történik azonnal, a beszerzéssel egyidejűleg, így az Áfa tv. 259.§ 22. pontjában meghatározott törvényi feltétel megvalósultságát: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítését a jogalkotó korlátozó rendelkezésének hiányában a mindenkori értékesítésig kell vizsgálni. [33] A felperes állításával ellentétben a beszámoló, a tao- és az áfa bevallások benyújtásának eltérő időpontjai a gépjárművek általa megvalósított saját használatát nem befolyásolták, ugyanis az előbbiek a jogalkotó részéről meghatározott, törvényben rögzített időtartamok, az utóbbi pedig az adózó akaratlagos magatartása. Az elsőfokú bíróság és az adóhatóság ténykérdésben döntött (a felperes saját maga használta a gépjárműveit), a felülvizsgálati kérelemben az adólevonási jog rendszerének ismertetése nem e ténykérdéshez kapcsolható bizonyíték, illetve nem a bizonyítékoknak a hatóság és az elsőfokú bíróság részéről történt értékelésének minősítése. A felperes az adóbírság és a késedelmi pótlék határozatrészek elsőfokú bíróság részéről történt értékelése körében a Pp. 339/B.§-ának megsértését csak állította, azt konkrét, bizonyított tényekkel nem igazolta. [34] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [35] Személygépkocsi vásárlás és eladás továbbértékesítési cél megvalósultságát az igazolnia. ügyletben a adózónak kell Záró rész [36] A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. [37] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának
(1)bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján rendelkezett. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,
  1. április
  2. . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.