A határozat elvi tartalma: Az egészségügyi intézmény kártérítési felelősséggel tartozik abban az esetben, ha a betegnél stroke után vérrögoldó kezelés alkalmazására kizárólag azért nem volt lehetőség, mert a rendszeres ellenőrzés elmulasztása miatt későn észlelt tünetek alapján nem lehetett megállapítani a kialakulásának időpontját. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság közbenső ítélete Az ügy száma: Pfv.III.22.100/2017/
- szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin elnöke Salamonné dr. Piltz Judit előadó bíró . Döme Attila bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: . Schalliné dr. Szabó Anikó ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: . Sándor Attila ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: árdi Törvényszék 10.Pf.20.627/2015/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: árdi Járásbíróság 33.P.20.644/2013/
- a tanács Rendelkező rész A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek együttesen 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A 2012-ben 67 éves H.L. (a továbbiakban: a felperesek hozzátartozója) inzulinnal kezelt cukorbetegségben, szívbetegségben, magasvérnyomás-betegségben és vérzsír-eltérésben szenvedett, évtizedekkel korábban gerincsérv-műtéten esett át.
- május 23-án a felperesek jogelődének jobb oldali végtagjai elzsibbadtak, elgyengültek, szája elferdült, panaszai 20 perc után [3] [4] megszűntek, átmeneti agyi keringészavar, az agyműködés vérellátási zavara miatt kialakuló átmeneti működészavar lépett fel nála. Másnap reggel a rosszullét megismétlődött, ismételt átmeneti agyi keringészavar jelentkezett. Panaszai az alperes intézménybe érkezése idejére csaknem teljesen megszűntek. Kivizsgálását követően az otthonában szedett gyógyszerei mellett agyi keringésjavító infúzió és véralvadás-gátló injekció kezelésben részesült, kórházi felvételére került sor. A felperesek jogelődje a kórházi fekvőbeteg-ellátás során,
- május 24-én 19-20 óra utáni, pontosabban meg nem határozható időpontban súlyos neurológiai tüneteket okozó agyi-érelzáródást szenvedett el, amelynek tüneteit 25-én a reggeli órákban észlelték. A május 27-én elvégzett CT vizsgálat a hátsó agyi verőér ellátási területében agyi infarktus utáni állapotot igazolt. A rehabilitációt követően is alsó és felső végtagi bénulás maradt fenn nála. A felperesek jogelődje a per alatt,
- május 7-én elhunyt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni kárainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy jogelődjük nem kapott megfelelő, szakszerű ellátást, mert az alperesnek számítania kellett volna arra, hogy a stroke kiteljesedik. Azzal, hogy a vérrögoldás és az ezt követő kezelések elmaradtak, elvesztette az esélyét, hogy a stroke okozta állapot visszarendeződjön. [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperesek jogelődje szakszerű ellátásban részesült, a vérrögoldásra azért nem kerülhetett sor, mert az éjszakai állapotrosszabbodását nem jelezte. Az első- és másodfokú közbenső ítélet [7] [8] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperesek jogelődje kórházi kezelésének tartama alatt bekövetkezett agyi érelzáródás
- május
- napján történt észlelését megelőzően a beteg állapota alapján indokolt szoros és rendszeres ellenőrzés elmulasztásából eredő kárért az alperest teljes kártérítési felelősség terheli. A rendelkezésre álló iratok és a perben kirendelt szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperesek jogelődjénél
- május 23-án napközben és 24-én reggel átmeneti agyi keringészavar lépett fel. Ebből idegrendszeri károsodás nem maradt vissza, azonban az alperesnek számolnia kellett az agyi infarktus bekövetkezésének megnövekedett valószínűségével. A szakvélemény alapján rögzítette, hogy indokolt lett volna a beteg stroke osztályra történő felvétele és sürgősségi kivizsgálása. Ilyen esetben a szoros megfigyelést is indokoltnak tartotta, mert amennyiben a tüneteket korábban észlelték volna, akkor lehetővé vált volna a vérrögoldó kezelés, így nagy mértékben csökkenthető lett volna a maradandó idegrendszeri károsodás. Kifejtette, hogy az orvosi és ápolási dokumentáció alapján nem volt igazolható, hogy a beteg állapotát rendszeresen, háromóránként ellenőrizték volna. Ez alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes a kezelést nem az elvárható gondossággal végezte. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a felperesek jogelődjénél a vérrögoldó kezelés ellenjavallata nem állt fenn, így amennyiben a stroke kialakulását időben észlelik, akkor egy ismételt CT vizsgálat eredményének birtokában a kezelés elvégezhető lett volna. Ennek elmaradása a beteg gyógyulási esélyét jelentős mértékben csökkentette, amelyre tekintettel az alperes kártérítési felelősségét megállapította. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. [10] A fellebbezési eljárásban lefolytatott szakértői részbizonyítás alapján rögzítette: teljes bizonyossággal kizárható, hogy az agyi infarktus május 24-én a reggeli órákban következett be, az május
- 19-20 óra és május
- reggel 7 óra közöttre tehető. Megállapította, hogy a felperesek jogelődjénél a vérrögoldó kezelés május 25-én reggel történő elkezdése kizárólag egyetlen okból volt kontraindikált: az agyi infarktus kialakulásának időpontja ismeretlen volt, ezért nem lehetett igazolni, hogy a kezelésre a négy és fél órás időablakon belül került volna sor. Álláspontja szerint a vérrögoldó kezelés mellett a beteg gyógyulási esélye nagyobb lett volna, járásképessége javulhatott volna, akár segédeszköz igénybevétele nélkül is képes lett volna járni, felső végtagjának használhatósága, valamint önellátási képessége is jobb lett volna. [11] Az alperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy a beteg korábbi porckorong-műtéte az anamnézisben nem került rögzítésre, azonban a szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy ez nem jelentette volna a vérrögoldó kezelés alkalmazásának kizárását. Az alperes hivatkozásával ellentétben azt állapította meg, hogy a vérrögoldó beavatkozás várható kimenetelét, ideértve a szövődmények jelentkezésének valószínűségét, nem befolyásolta az a tény, hogy évekkel korábban porckorong-műtétet hajtottak végre. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. [13] Kérelme indokaként előadta, hogy a jogerős közbenső ítélet sérti a Pp.
- §
(1),
(2)bekezdését, 182. §
(1)bekezdését. [14] Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok annak ellenére fogadták el a szakvélemény megállapításait, hogy ő azokat vitatta, és szakmai felvetéseire a szakértő nem válaszolt. [15] A fellebbezésében foglaltakkal egyezően előadta, hogy a gerincműtétnek döntő jelentősége volt a vérrögoldó kezelés elvégzése tekintetében. Állította, hogy ez az előzményi műtéti beavatkozás kizárta a vérrögoldás elvégzését a felperesek jogelődjénél. Hivatkozott arra, hogy a beavatkozás kockázata ebben az esetben a betegnél súlyos, akár halálos eredményt is okozó állapotrosszabbodást, hanyatlást jelenthetett volna. Kiemelte, hogy amennyiben a gerincműtét megtörténtét a felperesek jogelődje felvételekor közli, úgy fel sem vetődhetett volna a vérrögoldás elvégzésének lehetősége. Sérelmezte, hogy a szakértő szakvéleményében a nemzetközi gyakorlatra hivatkozott, azonban annak tartalmát nem jelölte meg pontosabban. Érvelése szerint a szakvélemény aggályossága miatt helye lett volna az általa indítványozott új szakértő kirendelésének. [16] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben hatályában történő fenntartását kérték. a jogerős ítélet A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [18] A Pp. 270. §
(2)bekezdésének és a Pp. 275. §
(3), illetve
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [19] Az alperes kizárólag eljárási szabálysértésekre hivatkozással kérte a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálatát. [20] Rögzíti a Kúria, hogy az alperes hivatkozásával ellentétben nem sérült a Pp. 177. §
(1)és
(2)bekezdése, hiszen a perben az alperes felelősségével kapcsolatban felmerült orvosi szakkérdések megválaszolására szakértő kirendelése a perben megtörtént. [21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében már kizárólag azzal védekezett, hogy a felelőssége azért nem állapítható meg, mert a felperesek jogelődjénél korábban elvégzett porckorong-műtét a vérrögoldó kezelés alkalmazását kizárta. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban állította, hogy az orvosszakértői bizonyítás aggályos. [22] Kiemeli a Kúria, hogy a fellebbezési eljárásban ezen szakkérdés megválaszolásával kapcsolatban került sor a szakvélemény kiegészítésére részbizonyítás keretében. A
- sorszámú szakvélemény-kiegészítésben a szakértő egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a vérrögoldó kezelés kizárólag egyetlen okból volt kontraindikált: a május 25-én reggel észlelt tüneteket okozó agyi infarktus kialakulásának ismeretlen időpontja miatt nem lehetett igazolni, hogy a kezelésre alkalmas időablakon belül voltak. A szakértő tehát a korábbi műtétet nem tartotta a kezelést kizáró tényezőnek. [23] A
- sorszámú szakvélemény-kiegészítésben a szakértő egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a betegnél korábban elvégzett porckorongműtét nem képezett ellenjavallatot a vérrögoldó kezelés alkalmazására. A szakértő ennek indokát adta, amikor rámutatott, hogy csak a központi idegrendszert (agy, gerincvelő) érintő, tehát a gerinccsatornán belüli műtét jelent kontraindikációt, a porckorong-műtét nem, mivel az a gerincvelőt nem érintette. Kitért arra is, hogy sem a stroke vérrögoldó kezelésére engedélyezett szer alkalmazási előírásában, sem az Egészségügyi Minisztérium vonatkozó protokolljában, sem a nemzetközi ajánlások szerint nem képez ellenjavallatot a megelőző porckorong műtét. A szakértő megválaszolta az alperes betegtájékoztatóra történő hivatkozását is akként, hogy az a betegnek szól, az ún. „alkalmazási előírás” az, amely a szer alkalmazásának részletes szabályait magában foglalja, ez az irányadó a kezelés során. [24] Rámutat a Kúria, hogy annak megítélése, hogy az alperes hivatkozása szerint a felperesek jogelődjénél korábban elvégzett porckorongműtét miatt kontraindikált volt-e a vérrögoldó kezelés, orvosszakmai kérdés, amelyben a szakértő állást foglalt; véleménye nem volt hiányos, homályos, ellentmondó, azt helyesen fogadták el az eljárt bíróságok ítélkezésük alapjául. Az idézett szakvéleménykiegészítés elkészülte után az alperes a felülvizsgálati kérelemben is kifogásolt kérdések megválaszolását kérte, egyben kifogásolta, hogy a szakvélemény kiegészítésébe nem vonták be a korábban eljárt neurológus szakkonzulenst. Erre tekintettel a másodfokú bíróság felhívta a szakértőt a szakkonzulens bevonásával a szakvéleménykiegészítésre. A szakközreműködő megerősítette, hogy a stroke-ot évekkel megelőzően végzett műtéti beavatkozások - ideértve a porckorongsérv-műtétet is - nem képezik a vérrögoldó kezelés ellenjavallatát. A szakértő a szakkonzulens véleménye alapján rögzítette, hogy a vérrögoldó kezelés abban az esetben is végrehajtható lett volna, ha a beteg a korábbi gerincműtét tényét jelzi a kezelőorvosnak. Az alperes hivatkozásával ellentétben a szakértő a szakvéleményét megfelelően indokolta: egyértelműen kifejtette, hogy a magyar szakmai szabályok alapját a nemzetközi ajánlások képezik, amelyeket konkrétan megjelölt, és azokat csatolta is. [25] Mindezekre tekintettel tehát az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a szakértő a szakvéleményét nem indokolta megfelelően, nem válaszolt az alperes szakmai felvetéseire, illetve hogy a nemzetközi gyakorlatra történő hivatkozását nem töltötte ki tartalommal. Erre figyelemmel helyesen ítélték úgy az eljárt bíróságok, hogy a perben nem indokolt új szakértő kirendelése, mert nem álltak fenn a Pp.
- §
(3)bekezdésében írt feltételek. [26] A Kúria álláspontja szerint az bizonyítékok Pp. 206. §
(1)mérlegelésével állapították meg felelősségét. ügyben eljárt bíróságok a bekezdésén alapuló helyes az alperes kártérítési [27] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az mindenben megfelelt az irányadó jogszabályoknak. Záró rész [28] A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesek javára a jogi képviseletükkel összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelyet a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával állapított meg. [29] Az alperes illetékmentességi joga folytán le nem rótt, az Itv. 50. §
(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati illetéket az alperes illetékmentességére tekintettel, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. [30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján az alperes kérelmére tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- június
- Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM