Győri Ítélőtábla Pf.III.20.162/2018/6.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Szikszai Edina ügyvéd által képviselt felperesnek az Erős Ügyvédi Társulás által képviselt alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék
- február
- napján kelt 15.P.20.591/2017/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes megfizetni az alperesnek 15 napon belül 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget, továbbá az illetékügyben eljáró hatóság felhívására az államnak 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Felperes, mint adós, valamint alperes, mint kölcsönadó között
- szeptember 24-én CHF alapú szabad felhasználású kölcsönszerződés jött létre. A kölcsönszerződés I.
- pontja szerint „Felek kijelentik, és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái, és a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetés esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön-, és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az Adós Banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. Felek/Adós felkéri(k) a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, vagy egyébként illetékességgel bíró közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, továbbá a fent hivatkozott tényeket, adatokat esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén, a Bank felkérésére az Adósok banknál vezetett számlái, a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettsége alól a felmentést megadják." A felperes a keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés I.
- pontja tisztességtelen, ezért semmis a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. tv. (rPtk) 209/A. §
(2)bekezdése, a 93/13 EGK rendelet
- cikkének
- bekezdése továbbá a 18/
- (II.5.) Kormányrendelet (Korm.r.)
- §
(1)bekezdésének a),
- b)és
- j)pontjai alapján. Véleménye szerint a kifogásolt rendelkezéssel alávetette magát az alperes könyveiben, nyilvántartásaiban foglalt számszaki adatoknak, azokat hitelesnek fogadta el, ezzel lemondott arról, hogy kétségbe vonja a tartozás összegét. Emiatt álláspontja szerint a kikötés megfordítja a bizonyítási terhet, ha ugyanis nem ért egyet a bank nyilvántartásával, akkor neki kell bizonyítania a tartozás összegét. Arra is hivatkozott, hogy a rendelkezés feljogosítja az alperest a szerződés rendelkezéseinek önkényes értelmezésére, és arra, hogy megítélje, az adós teljesítése szerződésszerű-e, hiszen kizárta annak a lehetőségét, hogy a felek a fennálló tartozás összegéről egyeztessenek. Sérelmezte, hogy az alperesnek a kikötés alapján lehetősége van saját nyilvántartása alapján végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló közokiratot kiállíttatni. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság 15.P.20.591/2017/7. szám ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 19.050,-Ft perköltséget és az államnak külön felhívásra 36.000,-Ft eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes által kifogásolt kikötésről már több bírósági határozat is megállapította, hogy nem jogosítja fel kizárólagosan a bankot annak megállapítására, hogy az adós teljesítése szerződésszerű-e, és nem változtatja meg a bizonyítási terhet az adós hátrányára. Nem biztosít több jogosultságot a pénzügyi intézménynek és nem ró többlet terhet a fogyasztóra annál, mint ami a polgári perrendtartás rendelkezéseiből következik. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a keresetének történő helytadást kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, jogszabályértelmezésen alapul és a következtetései okszerűtlenek. mert helytelen Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta és a tényállást helytállóan állapította meg. Az elsőfokú bíróság tényállásból levont jogi következtetéseivel az ítélőtábla maradéktalanul egyetért. A Korm.r. 1. §
(1)bekezdésének a),
- b)és
- j)pontjai szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül az a szerződési feltétel, amely a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja, továbbá kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e, illetve a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a felperes által támadott kikötés nem jogosítja fel az alperest a szerződés egyetlen feltételének egyoldalú értelmezésére sem, ezért nem ütközik a Korm. r. 1. §
(1)bekezdésének a) pontjába. A Korm. r. 1. §
(1)bekezdésének b) pontja az olyan tartalmú szerződési kikötést minősíti tisztességtelennek, amely a fogyasztóval szerződő fél (a perbeli esetben az alperes) részére a saját teljesítése szerződésszerűségének megítélésére, megállapítására biztosít kizárólagos jogosultságot. A rendelkezés tehát nem a felek azon jogát kívánja korlátozni, hogy a velük szerződő fél teljesítésének a szerződésszerűségét megítéljék. Nem állapítható meg az sem, hogy a kikötés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatná meg. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (rHpt.) 206. §
(1)és
(2)bekezdése szerint a folyamatos szerződések esetében a pénzügyi intézmény köteles az ügyfél részére legalább évente egy alkalommal, valamint a szerződés lejártakor egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást (kivonatot) küldeni. A számláról megküldött kimutatást - az üzletszabályzat vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában - elfogadottnak kell tekinteni, ha az ellen az ügyfél a kézbesítéstől számított 60 napon belül írásban nem emel kifogást, ez nem érinti követelés érvényesíthetőségét. A követelésnek tehát az alperes általi peres eljárás útján való érvényesítése esetén a pénzügyi intézményt terheli annak a bizonyítása, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre. A pénzintézet erre vonatkozó tényállításai nyilvánvalóan a saját és a fentiek szerint a legalább évenként a fogyasztó számára is közölt nyilvántartásán alapulnak. Amennyiben az adós ezek után azt állítja, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, illetőleg hibás a számítása, vagy azt állítja, hogy a banki nyilvántartásban szereplő adatokkal szemben a részéről nagyobb összegű teljesítésre került sor, úgy ezen állítását a bizonyítás általános szabályainak megfelelőem már neki kell bizonyítania. Ezen a bizonyítási szabályon a szerződés I.4. pontja nem változtat. Az ítélőtábla utal arra, hogy a Kúria több eseti döntésében is kiemelte, majd elvi éllel is rámutatott arra, hogy a támadott kikötés nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számár hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem (1/2018. Gazdasági Elvi Határozat). A fentiekre tekintettel az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes által támadott kikötés nem ütközik a Korm. r. felperes által megjelölt egyik pontjába sem, és nem sérti az rPtk. 209/A. §
(2)bekezdését sem, mivel a fentiek szerint nem tisztességtelen. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az rPp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Mivel a felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért köteles megfizetni az államnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. §
(3)bekezdésének c) pontja és 46. §
(1)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 48.000,-Ft összegű fellebbezési illetéket, továbbá az rPp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes másodfokú perköltségét, amelynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései alapján 10.000,-Ft + Áfa összegben állapította meg az ítélőtábla. Győr,
- július
- Dr. Világi Erzsébet sk. tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Dr. Molnár Andrea sk. előadó bíró kiadó Dr. Sarmon Hedvig sk. bíró