Pfv.21661/2017/4 – Kúria

(1)a),

1. CXII. Tv.
2. §

(1)e),

1. IV. Tv.
2. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.661/2017/

1. A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Cseh Attila előadó bíró Dr. Zumbók Péter bíró A felperes: ... A felperes képviselője: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd Az alperes: ... Az alperes képviselője: ... jogtanácsos A per tárgya: Tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.013/2017/4/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Veszprémi Törvényszék 7.P.21.113/2015/20/I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 250.000 (kétszázötvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes
2. május 8-án finanszírozási kérelmet nyújtott be az alperes jogelődjénél, az ... Zrt-nél. A formanyomtatvány „igényelt kölcsön összege" rovatában 2.500.000 forintot tüntetett fel azzal, hogy a kölcsön devizaneme CHF, futamideje 180 hónap. A felperes és az alperes jogelődje
3. július 24-én „..." lakáshitel megnevezésű kölcsönszerződést kötöttek. A szerződésben [3] [4] [5] rögzítették, hogy a felperesnek 2.500.000 forint összegű finanszírozási igénye van ingatlanvásárlás céljából, amelynek fedezésére a banktól 19.601 CHF összegű kölcsönt kíván felvenni 180 hónapos futamidőre. Kikötötték, hogy a bank a kölcsönt, illetve a kölcsönszerződésből eredő minden tartozást CHF devizanemben tart nyilván, de HUF devizanemben folyósítja és az adós a kölcsönt HUF devizanemben fizeti vissza. A szerződés II. pontja szerint a kölcsön összege 19.601 svájci frank (CHF). A kölcsön futamidejét 180 hónapban, a havi törlesztőrészletek számát 180-ban, a törlesztés kezdő időpontját
4. szeptember
5. napjában rögzítették. A havi törlesztőrészletek várható induló összegét 70 CHF-nek a törlesztés esedékessége napján, a bank által meghirdetett HUF/CHF devizaeladási árfolyam alapján számított HUF ellenértékben határozták meg. Kikötötték, hogy a bank a kölcsönt a folyósítási feltételek maradéktalan teljesítését követően forintban folyósítja, úgy, hogy az alperes jogelődje a CHF devizanemben meghatározott kölcsönösszegnek a kölcsön folyósítása napján a bank által meghirdetett HUF/CHF deviza vételi árfolyam alapján számított HUF ellenértékét, de legfeljebb a finanszírozási igény összegével megegyező HUF összegét folyósítja. Amennyiben a folyósításra kerülő HUF összeg nem éri el a kölcsön CHF összegének - a folyósítás napján a bank által meghirdetett HUF/CHF devizavételi árfolyam alapján számított - HUF ellenértékét, abban az esetben a bank a kölcsön II. pontban CHF devizanemben megjelölt összegét megfelelően korrigálja és az adós fennálló CHF tartozásának pontos összegéről, valamint a folyósítás egyéb részleteiről levélben (folyósítási értesítő) tájékoztatja a felperest. A szerződő felek a kölcsönszerződés biztosítására ugyancsak
6. július
7. napján jelzálogszerződést is kötöttek a felperes tulajdonát képező .... helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanra. A jelzálogszerződés
8. pontjában rögzítették, amennyiben a felek között jogvita merül fel a szerződéssel összefüggésben, a ... bíróság három választott bíróból álló tanácsának kizárólagos illetékességét köti ki. Az alperes jogelődje a
9. augusztus
10. napján kelt folyósítási értesítőben azt közölte a felperessel, hogy 17.629,22 CHF összegű kölcsönt folyósított a részére. Az alperes a felperessel a
11. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási tv., DH
12. tv.) alapján elszámolt, a kölcsönt a
13. évi LXXVII. törvény rendelkezései szerint forintosította, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes módosított keresetében elsődlegesen az alperes jogelődjével kötött kölcsönszerződés és az azt biztosító jelzálogszerződés érvénytelenségének, másodlagosan a jelzálogszerződés
14. pontjának a választott bírósági kikötésre kiterjedő érvénytelenségének megállapítását kérte. Elsődleges kereseti kérelme körében az érvényesíteni kívánt jogot a Hpt.
15. §

(1)bekezdés a), b), c), e) pontjában, a Hpt. 47. §-ában, a Ptk. 200. §

(2)bekezdésében, 239. §

(2)bekezdésében, 251. §

(1)bekezdésében és 200. §

(2)bekezdésében jelölte meg. Másodlagos kereseti kérelme körében a Ptk. 209/A. §

(2)bekezdésére és a 18/

1. (II.5.) Kormányrendelet
2. § a) pontjára hivatkozott. [7] Érvelése értelmében az alperes az árfolyamváltozás teljes kockázatát ráhárítva tisztességtelen piaci magatartásával olyan helyzetbe hozta, hogy a szerződésben foglaltak teljesítése a körülmények hatására fokozatosan ellehetetlenül. Eredeti álláspontja szerint a DH
3. és DH
4. törvények hatálya a keresettel támadott szerződésre nem terjedt ki, mert az árfolyamrést szabályozó II. és a kamatmódosítást szabályozó III.
5. feltétel nem vált a szerződés részévé. Szerinte a felülvizsgált elszámolás a bank egyoldalú nyilatkozata, így az nem része a szerződésnek. [8] A jelzálogszerződés semmisségét azzal indokolta, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségére figyelemmel abból kötelezettség nem keletkezik, így zálogjoggal biztosítható követelés sincs. E körben hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre [Ptk.
6. §

(2)bekezdés], mivel a felek a kölcsön összegében nem állapodtak meg, a keresettel támadott devizaalapú kölcsönszerződésben nem lett meghatározva, hogy az alperes mennyi svájci franknak megfelelő forintot szeretett volna kölcsönadni. A kölcsön összegében való megállapodás hiányát a kölcsönszerződés II. pontja és IV.

1. pontja akként rögzíti a felperes hivatkozása szerint, hogy a bank a kölcsön összegét tájékoztató jelleggel határozta meg, azáltal, hogy „legfeljebb az I. pontban megjelölt finanszírozási igény" forint összegét folyósítja. Állította, hogy a szerződéskötéskor - a szerződés lényeges tartalmi elemeként összegszerűen nem volt meghatározva svájci frankban a kölcsönösszeg, az számítással sem volt megállapítható, a szerződés a folyósítandó forint összeget sem tartalmazta, csak annak maximális mértékét, és nem tartalmaz konkrét adatot a folyósítás időpontjára. Hangsúlyozta, hogy szerződési akarata kizárólag 2.500.000 forint összegű kölcsönre irányult. Elismerte, hogy a kölcsön összege a folyósítási értesítő megküldésével meghatározható és a folyósítás napján érvényes CHF/HUF árfolyamot figyelembe véve pontosan számítható, de annak tulajdonított jelentőséget, hogy a kölcsön összege mindkét fél által aláírt szerződésből nem állapítható meg. [9] Hivatkozott továbbá arra, hogy a szerződés azért sem jött létre, mert a törlesztőrészletek jogszerűen nem lettek meghatározva, miután a szerződés azok összegét csak forintban tartalmazza. [10] Az alperes ellenkérelmében a jelzálogszerződés
2. pontjának választott bírósági kikötést tartalmazó feltétele vonatkozásában a keresetet elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes és az alperes jogelődje között
3. július
4. napján létrejött jelzálogszerződés
5. pontjának választott bírósági kikötése érvénytelen, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [12] Határozata indokolásában rámutatott: téves a felperes hivatkozása a vonatkozásban, hogy a perbeli kölcsönszerződésre a DH1tv. és a DH2tv. hatálya nem terjedt ki. Alaptalannak értékelte a felperesnek azt az álláspontját is, miszerint a felülvizsgált elszámolásnak nincs jelentősége, az csupán az alperes egyoldalú jognyilatkozatának minősülne. Rámutatott: az elszámolással szembeni jogorvoslati lehetőség elmulasztásával a felperes az elszámolást elfogadta, egyúttal elismerte, hogy az alperesi jogelőddel kötött kölcsönszerződésre mindkét említett törvény tárgyi hatálya kiterjed. Az érvénytelenségi jogkövetkezmény a DH1tv. (
6. § -
7. §ai) által meghatározott szerződési feltételek vonatkozásában az elszámolással levonásra került, erre tekintettel ezen érvénytelenségi ok jogkövetkezményét a perben hozott döntés nem érintheti (bírói úton nem érvényesíthető), ezért e körben a pert a
8. sorszámú jogerős végzésével megszüntette. Kifejtette, hogy a felek között az elszámolási törvény rendelkezéseinek megfelelő elszámolás megtörtént, az felülvizsgáltnak minősül, ezért az elszámolási törvény
9. §

(1)bekezdése alapján a kölcsönszerződés teljes, vagy részleges érvénytelenségének a megállapítását a felperes csak az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására is kiterjedően kérheti. Miután azonban az elsőfokú bíróság többszöri felhívása ellenére a felperes az elszámolási törvény 37. §

(1)bekezdése szerinti keresetet nem terjesztett elő, ugyanezen jogszabályhely

(2)bekezdése alapján úgy tekintette, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmét nem tartja fenn. Az elsőfokú eljárás során hozott

1. sorszámú - részleges permegszüntető - jogerős végzésére tekintettel rögzítette, hogy a felperes a kölcsönszerződés „létre nem jöttének" megállapítása iránti kereseti kérelmet nem terjesztett elő, a szerződés „létre nem jöttére" kizárólag a jelzálogszerződés érvénytelensége körében hivatkozott. Ezért érdemben a jelzálogszerződés teljes érvénytelenségének, másodlagosan pedig a jelzálogszerződés választott bírósági kikötésre vonatkozó pontja érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmeket bírálta el. [13] Utóbbi kapcsán - az alperes elismerésére is figyelemmel - a keresetnek megfelelő döntést hozott. [14] A jelzálogszerződés érvénytelenségével összefüggésben - utalva az
2. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
3. §

(1),

(2)bekezdésére, 523. §

(1)bekezdésére - abból indult ki, hogy zálogjoggal biztosított követelés hiányában - a kölcsönszerződés létre nem jötte esetén - a jelzálogszerződés érvénytelen. Ezért a 6/

1. PJE rendelkezései alapján vizsgálta a kölcsönszerződés létrejöttét. [15] Ebben a körben kifejtette: az 1/
2. PJE megállapításaira is figyelemmel a Hpt.
3. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti követelmény akkor teljesül, ha a szerződés legalább a kirovó pénznem megjelölését tartalmazza. Az átszámítási időpont a felek eltérő rendelkezésének hiányában ipso iure a folyósítás időpontjában rögzül a Ptk. 231. §

(2)bekezdésében írtakra tekintettel. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai, a felperes hitelkérelme, a szerződési akaratára vonatkozó előadása és a szerződés rendelkezései alapján egyértelműnek tekintette, hogy a felek szerződési akarata a felperes forintban meghatározott finanszírozási igényének megfelelő kölcsönre irányult. Az alperes jogelődje kötelezettséget vállalt arra, hogy a ténylegesen folyósított forintösszeg devizában kifejezett ellenértékéről folyósítási értesítőben tájékoztatja a felperest. A bank ezen egyoldalú jognyilatkozatához a felek azt a joghatást fűzték, hogy a kölcsön kirovó pénznemben a szerződéskötést követő időpontban, a folyósításkor rögzül, és annak a folyósítási értesítőben meghatározott összegét tekintik irányadónak. Az a körülmény, hogy a szerződés IV.

1. pontja a folyósítandó összeg vonatkozásában a „legfeljebb" kifejezést tartalmazza - a felek tényleges szerződési akaratát és az alperesi jogelőd által ténylegesen folyósított összeget figyelembe véve - nem változtat a kölcsön tételes meghatározottságán. Minderre figyelemmel a kölcsönszerződés egyértelműen meghatározott tárgyát 2.500.000 forintnak a folyósítás napján megfelelő svájci frank képezte. [16] A törlesztőrészletek tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy azok számát, az első törlesztőrészlet esedékességét és a havi törlesztőrészlet „várható" induló összegét a szerződés tartalmazza, a kezdő havi törlesztőrészlet azt feltételezve került meghatározásra, hogy a kölcsön
2. augusztus 15-én kerül folyósításra. A törlesztőrészlet számításának pontos módját a szerződés III. pontja határozza meg, a konkrét összeget - a folyósítás időpontjában irányadó árfolyam és a folyósított kölcsön devizában kifejezett összege ismeretében - a bank a folyósítási értesítőben rögzítette. [17] Összegző álláspontja szerint: miután a kölcsönszerződés tárgyát a felek ekként tételesen meghatározták, a kölcsönszerződés érvényesen létrejött, így a keresettel támadott jelzálogszerződés érvényesen létrejött követelést biztosít. Ezért a jelzálogszerződés a felperes által megjelölt okból nem érvénytelen. [18] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit annak helyes indokaira tekintettel a Pp.
3. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [19] Határozata indokolásában rögzítette: a másodfokú eljárásban a felperes már nem vitatta, hogy a DH1tv. és a DH2tv. hatálya kiterjed a keresettel támadott kölcsönszerződésre. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak - az elsőfokú eljárás során hozott 14. sorszámú jogerős végzésében, valamint az elsőfokú ítéletben - az érdemben elbírált kereseti kérelmek körét rögzítő álláspontjával. [20] A kölcsönszerződés tárgyát [Hpt. 213. §

(1)bekezdés a) pontja] tekintve kifejtette, hogy az 1/

1. PJE
2. pontja szerint a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt. által előírt követelményeknek, ha az írásba foglalt szerződés - ideértve annak a szerződés kötésekor részévé vált általános szerződési feltételeit is - a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznemben) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor az adott irányadó árfolyam figyelembevételével. [21] Kiemelte továbbá, hogy a jogegységi határozat
3. pontja szerint e szerződéstípus abban az esetben is megfelel a Hpt.
4. §

(1)bekezdés e) pontjában írtaknak, ha az írásba foglalt szerződés ideértve annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeit is - kiszámítható módon tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. [22] A másodfokú bíróság rámutatott: a felperes sem vitatta, hogy a kölcsönszerződés tárgyát 2.500.000 forintnak a folyósítás napján megfelelő svájci frank képezte, és a felek szerződési akarata a felperes forintban meghatározott finanszírozási igényének megfelelő kölcsönösszegre irányult. Az alperes jogelődje a kölcsönszerződésben azt vállalta, hogy a ténylegesen folyósított forint összeg devizában kifejezett ellenértékéről a folyósítási értesítőben tájékoztatja őt. A bank ezen egyoldalú jognyilatkozata azzal a joghatással járt, hogy a kölcsön kirovó pénznemben a szerződéskötést követő időpontban, ténylegesen a folyósításkor rögzült, és a felek annak a folyósítási értesítőben meghatározott összegét tekintették irányadónak. A szerződés IV.

1. pontjában írt „legfeljebb" kifejezés - amely a folyósítandó összegre vonatkozott - a felek tényleges szerződési akaratát és az alperesi jogelőd által folyósított kölcsön összegét is figyelembe véve nem változtatott a kölcsön tételes meghatározottságán. [23] A törlesztőrészletek meghatározottságát illetően a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy azok számát, az első törlesztőrészlet esedékességét és a havi törlesztőrészlet ún. „várható, induló" összegét a szerződés tartalmazta. A kezdő havi törlesztőrészlet összegét a kölcsönszerződésben rögzített, várhatóan
2. augusztus 15-i időpontot feltételezve határozták meg. A kölcsönszerződés III. pontja a törlesztőrészletek számításának pontos módját meghatározta, a konkrét összeget pedig a folyósítás időpontjában irányadó árfolyam és a folyósított kölcsön devizában kifejezett összegének ismeretében rögzítette a bank a folyósítási értesítőben. [24] Összességében a másodfokú bíróság szerint a kölcsönszerződés tárgyát az 1/
3. PJE határozatban, a Ptk.
4. §-ának és a Ptk.
5. §

(1)és

(2)bekezdésének megfelelően meghatározták a felek, ami által a jelzálogszerződés alapjául szolgáló kölcsönszerződés érvényesen létrejött közöttük. [25] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy a felperes által hivatkozott, a Kúria Pfv.I.20.728/2013/

1. számú ítéletében kifejtett álláspont a perbelitől eltérő tényállású ügyre vonatkozott, továbbá a határozat meghozatalakor a Kúria még nem alkotta meg a joggyakorlatot e tekintetben egységesítő 1/
2. PJE határozatát. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [26] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalmilag - elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte keresete szerint, másodlagosan eljárási jogszabálysértés miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Indítványozta az eljárás felfüggesztését az Európai Unió Bírósága előtt C-483/16., C-51/
3. és C-126/
4. ügyszámon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárások befejezéséig a Pp.
5. §-a alapján. [27] Eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp.
6. §

(1)bekezdésére hivatkozott állítva, hogy a bíróság döntése a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye, továbbá az ítélet indokolása e körben nem felel meg a Pp. 221. §

(1)bekezdése második mondatában foglaltaknak sem. [28] Egyebekben felülvizsgálati kérelmében a kölcsönszerződés kapcsán annak „létre nem jöttségére", illetve semmisségére hivatkozott, e körben megismételve az eljárásban tett előadásait. Ismételten kifejtette, hogy a kölcsönszerződés összegében mint lényeges szerződési elemben a felek nem állapodtak meg, így a Ptk. 205. §

(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a szerződés érvényesen nem jött létre. Kifejtette álláspontját a Hpt. 213. §

(1)bekezdése a), b), c), és e) pontjaiban foglaltak kapcsán is. Felülvizsgálati kérelmében az árfolyamkockázat körében utalt arra, hogy a tőke tekintetében a szerződés az árfolyamkockázattal kapcsolatban semmilyen tájékoztatást nem tartalmaz, ezért számára nem volt egyértelmű és világos, hogy reális a kockázata a törlesztő részletek jelentős mértékű megemelkedésének a forint svájci frankhoz viszonyított gyengülése esetén. Szerinte emiatt a főszolgáltatás körébe tartozó árfolyamkockázat rá történő telepítése a Ptk. 209. §

(5)bekezdése alapján tisztességtelen, és ezért a perbeli szerződés teljes egésze érvénytelen. [29] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [30] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [31] A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. [32] A felperes felülvizsgálati kérelmében az eljárás felfüggesztését kérte az Európia Unió Bírósága előtt C-483/16., C-51/

1. és C126/
2. ügyszámon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárások befejezéséig a Pp.
3. §-a alapján. A Kúria a felperes kérelmét alaptalannak ítélte, mert a felfüggesztést a megjelölt előzetes döntéshozatali eljárások egyike sem indokolja, figyelemmel a jelen felülvizsgálati eljárás alább rögzített kereteire is. [33] Elöljáróban a Kúria - a felperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára, hivatkozásaira figyelemmel - szükségesnek tartja, hogy rámutasson a következőkre. [34] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, nem a perbe vitt igények „harmadfokú" elbírálására hivatott fórum, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálati eljárás tárgya: a jogerős ítélet [Pp.
4. §

(2)bekezdés], a Kúria csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt konkrét jogszabályhely megsértését, az azzal kapcsolatos jogszabálysértést vizsgálhatja [Pp. 272. §

(2)bekezdés]. Lényeges továbbá, hogy - a Pp. 270. §

(2)bekezdésének és a Pp. 275. §

(3),

(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja anyagi jogi jogszabálysértés, vagy olyan eljárási szabálysértés lehet, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bír. [35] A fentebb rögzítetteknek az adott ügyben azért van jelentősége, mert a felperes felülvizsgálati kérelmének utolsó előtti és utolsó oldalán két - álláspontja szerint megsértett - eljárásjogi jogszabályhelyet (a Pp. 221. §

(1)bekezdését és a Pp. 206. §

(1)bekezdését) jelölte meg úgy, hogy idézte e jogszabályhelyek törvényi tartalmát és azt a sommás álláspontját rögzítette, miszerint: „... a fentiek alapján a bíróság döntése a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye ...". A felülvizsgálati kérelem ezt megelőző oldalain a perbeli jelzálogszerződés alapját képező kölcsönszerződés „létre nem jöttsége", valamint érvénytelensége körében tartalmilag megismételte a

1. december 10-én kelt (7.P.21.113/2015/
2. szám alatti) keresetmódosításában, valamint a
3. december 19-i,
4. sorszámú fellebbezésében írtakat, az ott megjelölt anyagi jogszabályhelyekre (Ptk., Hpt.), jogegységi határozatokra és kúriai döntésre történt hivatkozásaival együtt. [36] A két megjelölt eljárásjogi jogszabálysértéssel [Pp.
5. §

(1)bekezdése, Pp. 206. §

(1)bekezdése] kapcsolatban azonban a felperes nem fejtette ki a Pp. 272. §

(2)bekezdésében, valamint a Kúria 1/

1. (II.15.) PK véleménye
2. pontjában és annak indokolásában írtaknak megfelelően - azaz indokai részletes előadásával, a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírásával, jogi álláspontjának részletes kifejtésével -, hogy a jogerős ítéletet hozó másodfokú bíróság miért és mennyiben sértette meg e jogszabályhelyeket. [37] Erre tekintettel a Kúria elsődlegesen rögzíti: megfelelő felülvizsgálati hivatkozás hiányában e jogszabálysértéseket érdemben nem vizsgálhatta. [38] A felülvizsgálati kérelemben - a fentebb írtak szerint ismétlő jelleggel - megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések tekintetében a Kúria szükségesnek ítéli e körben a felülvizsgálati eljárás kereteinek rögzítését. Az első- és a másodfokú eljárás tárgyát ebből adódóan a bíróságok eljárási kereteit [Pp.
3. §

(1)bekezdés], és érdemi döntéseik korlátait (Pp.

1. §) - a felperes módosított kereseti kérelme, valamint az elsőfokú eljárásban
2. szeptember
3. napján jogerőre emelkedett
4. sorszámú (a pert részben megszüntető) végzés jelölte ki. Ezt a másodfokú bíróság is rögzítette jogerős ítéletének 4-
5. oldalain azzal, hogy a felperes másodlagos keresetét (a jelzálogszerződés választott bírósági kikötést tartalmazó
6. pontjának érvénytelenségét) az alperes elismerte, ezt az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, ezen ítéleti rendelkezést a felek nem fellebbezték meg, így az első fokon részjogerőre emelkedett (jogerős ítélet
7. oldal második bekezdés). A másodfokú bíróság rögzítette továbbá, hogy a felperes a másodfokú eljárásban már nem vitatta, hogy a perbeli kölcsönszerződésre a DH1tv. és a DH2tv. hatálya kiterjed. Mindezekre figyelemmel a másodfokú eljárásnak kizárólag a jelzálogszerződés érvénytelensége volt a tárgya arra a felperesi hivatkozásra tekintettel, hogy a kölcsönszerződés létre sem jött (illetve érvényesen nem jött létre). [39] Ebben a körben - az első- és a másodfokú bíróság egyezően - a Ptk.
8. §

(1)bekezdéséből, 205. §

(1)bekezdéséből és 523. §

(1)bekezdéséből kiindulva a kölcsönszerződésnek a Ptk. 200. §

(2)bekezdésébe ütközését vizsgálta, amire figyelemmel a Hpt. 213. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. e)pontjainak teljesülését kellett megítélnie. [40] Ehhez képest a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Hpt. 213. §

(1)bekezdéséből kizárólag az

1. a)és az
2. e)pontok képezhették a felülvizsgálati eljárás tárgyát, a
3. c)és a
4. b)pontok nem. Az ugyancsak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Ptk. 205. §, 523. §, 251. §

(1)bekezdés és 200. §

(2)bekezdés csak a Hpt. 213. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjainak megsértésétől függően lehetett a felülvizsgálati eljárás tárgya. Minderre tekintettel a felperes többször előadott hivatkozásaiból kizárólag a Hpt. 213. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjaival kapcsolatos érvelésének volt a felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentősége, mert e pontok tartalmi teljesülése esetén a kölcsönszerződés érvényes létrejötte volt megállapítható, amelyből következően érvényesen létrejött követelés jelzáloggal történő biztosítására is lehetőség nyílt. [41] A felülvizsgálati eljárás tárgyának ekkénti rögzítését követően a Kúria azt állapította meg, hogy a Hpt. 213. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjai tekintetében a másodfokú bíróság jogerős ítéletében mindenben helytállóan foglalt állást, érveivel a Kúria minden tekintetben egyetért, azokat megismételni nem kívánja, ezért a másodfokú bíróság részletesen kifejtett indokaira a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján csupán visszautal. [42] A felperesnek a kölcsönösszeg meghatározásával összefüggésben hivatkozott „tájékoztató jellegű" összeg kapcsán a Kúria hangsúlyozza: a perbeli - az alperes jogelődje, az ... Zrt. által kötött - kölcsönszerződésben (F/5.) nincs rendelkezés „tájékoztató jellegű" összegről, a perbeli kölcsönszerződés II. pontja 19.

1. CHF-ben konkrétan meghatározott kölcsönösszeget tartalmaz, a „legfeljebb" kifejezés pedig - amint azt az eljárt bíróságok helytállóan kifejtették a kölcsönösszeg meghatározottsága tekintetében nem bír jelentőséggel. [43] Miután mind a kölcsönösszeg - ezáltal a kölcsönszerződés tárgya [Hpt.
2. §

(1)bekezdés a) pont] -, mind a törlesztőrészlet meghatározottsága [Hpt. 213. §

(1)bekezdés e) pont] tekintetében a perbeli kölcsönszerződés érvényesen létrejött, a jelzálogszerződés érvényességével összefüggésben is helytállóan foglaltak állást az eljárt bíróságok. [44] Minderre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [45] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban ismert költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának határoznia nem kellett. [46] Az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 250.000 forint összegű felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése értelmében köteles megfizetni az államnak, külön felhívásra. [47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelmére a Pp. 274. §

(1)bekezdésének megfelelően tárgyaláson bírálta el. [48] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. június
2. . Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró