Pfv.21562/2017/7 – Kúria

(1)b), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1), j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.562/2017/

1. A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke . Kocsis Ottilia előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Bárdos Gergely Ügyvédi Iroda dr. Bárdos Gergely ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű Az I. rendű alperes képviselője: Lajer Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Lajer Zsolt ügyvéd A II-III. rendű alperes képviselője: dr. Werlich Márta ügyvéd A per tárgya: fogyasztói kölcsönszerződés részleges érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla 16.Gf.40.486/2016/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Törvényszék 8.G.42.132/2015/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság
4. sorszámú ítéletét helybenhagyja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A hitelező I. rendű alperes
5. január 29-én az adós felperessel és a készfizető kezes II. és III. rendű alperessel euró alapú, szabad felhasználású kölcsönszerződést kötött. A szerződés II.10.
6. pontjában „Az adós, a zálogkötelezett, a kezes kijelenti, hogy a Banknál vezetett számlák, a Bank bizonylatai, nyilvántartásai és üzleti könyvei alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt elfogadja a Szerződés szerinti jogügyletek alapján fennálló kölcsön-, járulékés egyéb tartozás mindenkori összegének közokirati tanúsításaként. Alávetik magukat annak, hogy az e jogügyletekből fennálló tartozás mértékét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezésének esetére is a Bank felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] A felperes a keresetében a szerződés részleges érvénytelenségének, a II.10.
7. pont tisztességtelenségének a megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
8. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209/A. §

(2)bekezdés és a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pont alapján. [3] Az I. rendű alperes az ellenkérelmében a kereset teljesítését nem ellenezte, bár a támadott kikötést nem tartotta tisztességtelennek. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a szerződés II.10.4. pontja a R. 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pont alapján nem tisztességtelen. Az I. rendű alperes érdemi nyilatkozatának azt tekintette, hogy a feltétel nem tisztességtelen. [5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a szerződés II.10.4. pontja tisztességtelen, érvénytelen. Indokolása szerint a szerződés a kölcsön folyósításának előfeltételeként írta elő az adós közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatát. E feltételt és a közjegyzői okirat tartalmát összefüggő szerződési feltételnek kell tekinteni. A feltétel mintegy bianco tartozáselismerés, az I. rendű alperest jogosítja arra, hogy meghatározza az adós teljesítésének a szerződésszerűségét, az aktuális tartozását. Az adós végrehajtás megszüntetési, korlátozási per indítására van kényszerítve, őt terheli annak bizonyítása, hogy a követelés érvényesen nem jött létre. A feltétel a R. 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pont alapján tisztességtelen. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az eseti bírósági döntésekkel alátámasztott érvei szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 209. §

(1)bekezdését, a R.

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjait. A polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §

(2)bekezdés és a

1. § megsértését arra hivatkozással állította, hogy a másodfokú bíróság által a támadott feltétellel együtt értékelt, a kölcsön folyósításával, a tartozáselismerő nyilatkozattal kapcsolatos szerződési kikötést a felperes nem támadta, ezért az a per tárgyát sem képezhette. A feltétel nem jogosítja a bankot annak megállapítására, hogy a saját teljesítése szerződésszerű-e, és a bizonyítási terhet sem változtatja meg a felperes hátrányára. Ezért a Ptk.
2. §

(1)bekezdés alapján nem tisztességtelen. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
2. § és a kölcsönszerződés részévé vált Általános Üzleti Feltételek I.9.
3. pontja felhívásával hangsúlyozta, hogy a nyilvántartás vezetése, az ügyfél részére a tartozás rendszeres, kérelemre rendkívüli kimutatása törvényi kötelezettsége, az adóst pedig megilleti a kifogásolás joga. A bank szerződéses felhatalmazás nélkül is kérheti a jogszabályok alapján vezetett nyilvántartásai alapján a felperes tartozásáról a közjegyzőkről szóló
4. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.)
5. § alapján a ténytanúsító okirat kiállítását. Annak tartalmát a bírósági végrehajtásról szóló
6. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
7. § és
8. §, illetve a Pp.
9. § szerint indított perben az adós vitathatja. A felperesnek a kölcsön folyósítását követően közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozata minősül záradékolás esetén végrehajtható okiratnak. Egy szerződéses kikötés az esetben tisztességtelen a Ptk.
10. §

(1)bekezdés alapján, ha mellőzése esetén a fél kedvezőbb jogi helyzetbe kerül. A per tárgyává tett kikötés nem ilyen. Erre figyelemmel hiányzik a felperes jogi érdeke, kereshetőségi joga is [Pp. 3. §

(1)bekezdés]. [7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Kúria döntése és jogi indokai [8] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alapos. [9] A Kúria először a felperes kereshetőségi jogáról foglalt állást, mert annak hiánya érdemi elbírálás nélkül eredményezi a kereset elutasítását. Ebben a kérdésben nem osztotta az I. rendű alperes jogi álláspontját. A Pp. 3. §

(1)bekezdésben a vitában érdekeltség a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik. A kereshetőségi jog, az igényérvényesítési jogosultság ezért anyagi jogi kérdés. A Ptk. 209. §

(1)bekezdésben szabályozott érvénytelenségi ok, a tisztességtelenség olyan szerződési feltétel esetén állapítható meg, amely a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A tisztességtelen szerződési kikötés anyagi jogi jogkövetkezménye a Ptk. 209/A. §

(2)bekezdés alapján fogyasztói szerződés esetén a relatív, csak a fogyasztó érdekében hivatkozható semmisség. A felperest megilleti a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben. E törvényi rendelkezések egyértelmű anyagi jogi felhatalmazást jelentenek a fogyasztói szerződést kötő fél számára, hogy jogvitát kezdeményezzen a szerződési feltétel támasztójával szemben annak érdekében, hogy a fogyasztói szerződésének tisztességtelen kikötései őt ne kössék. Az már a jogvita érdemére tartozó kérdés, hogy az általa keresettel támadott szerződési feltétel tisztességtelen jellege megállapítható-e, azaz az érvénytelenségi kereset alapos-e. [10] A Kúria is utal arra, hogy a tisztességtelenség megállapításának a Ptk. két módját ismeri: egyrészt a bíróság mérlegelésére bízza azt, másrészt - kizárva a bírói mérlegelést - a 209. §

(3)bekezdésben foglalt felhatalmazás alapján a R. nevesít (nem taxatív módon) tisztességtelennek minősülő feltételeket. Az első esetben valamely szerződéses rendelkezés tisztességtelensége, ennek folytán a szerződés (részleges) érvénytelensége megítélésének szempontjaira a jogalkalmazó bíróság számára a jogalkotó normatív utasításként fogalmazza meg a Ptk. 209. §

(2)bekezdésben felsorolt egyéb körülmények vizsgálatát. Ettől a bíróság kizárólag akkor tekinthet el, ha a vitás szerződési feltétel a Ptk. 209. §

(3)bekezdésben hivatkozott külön jogszabály, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről hozott 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) mellékletét átültető, a R. 1. §

(1)bekezdésében felsorolt ok miatt tisztességtelen, ún. fekete listába tartozó kikötés (A fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről nyilvánított 2/

1. PK vélemény
2. pontjához fűzött indokolás). [11] Az irányelv mellékletének
3. m) pont első fordulata alapján tisztességtelennek tekinthetők azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy megadják a jogot az eladó vagy szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek. Az e rendelkezést jogharmonizációs céllal implementáló R.
4. §

(1)bekezdés

1. b)pont értelmében tisztességtelen az a szerződési feltétel, amely kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A Kúria sem osztja a másodfokú bíróság jogértelmezését, a felperes által támadott kikötés nem feleltethető meg ezen ab ovo tisztességtelen szerződési feltételnek: az I. rendű alperest nem jogosítja saját szolgáltatása szerződésszerűségének a megítélésére. A Kúria már a Gfv.VII.30.478/2017/9. számú ítéletében is rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet szerinti értelmezés a jogszabályszöveggel ellentétes. [12] Az irányelv mellékletének 1.
2. q)pontja alapján tisztességtelennek tekinthetők azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen […] olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie. Az e rendelkezést implementáló R. 1. §

(1)bekezdés

1. j)pont értelmében tisztességtelen az a szerződési feltétel, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. E jog alkalmazása igényli az uniós szabályok, így a R. alapjául szolgáló irányelv Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EuB) a kizárólagos hatáskörébe tartozó értelmezésének a figyelembevételét is (az EuB által a C-14/83. ügyben kidolgozott, ún. von Colson elv, 6/2013. Polgári jogegységi határozat Indokolás 2.
2. f)pont). Ugyanis az EuB rendelkezik hatáskörrel az irányelv 3. cikkének

(1)bekezdésében és az irányelv mellékletében szereplő „tisztességtelen feltétel" fogalmának, valamint annak az értelmezésére, hogy a nemzeti bíróság milyen szempontokat alkalmazhat vagy köteles alkalmazni valamely szerződési feltételnek az irányelv rendelkezéseire tekintettel történő vizsgálatakor (C-537/

1. és C-116/
2. egyesített ügyek 63., C-226/
3. 20., C-415/
4. 66.). Az EuB következetes joggyakorlata értelmében a fogyasztó kárára előidézett „jelentős egyenlőtlenséget" a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok elemzése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. A „jelentős egyenlőtlenség" eredhet önmagában abból, hogy kellően súlyos mértékben sérül a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti jogi helyzete (C-415/11., C-226/12.). [13] A nemzeti jogunkban a bizonyítási teher eljárásjogi fogalom, valamely anyagi jogi igény polgári perben történő érvényesítése esetén a jogvita érdemi eldöntése szempontjából releváns tény bizonyítatlansága következményére, a bíróság érdemi döntésében kifejezésre jutó hátrányára utaló szabály [Pp.
5. §

(3)bekezdés]. Alkalmazásra akkor kerül, ha a bizonyításra kötelezett fél nem tesz eleget e kötelezettségének. A Pp. 164. §

(1)bekezdés alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el. Eszerint a főbizonyítás a kereset vagy a keresettel szembeni védekezés alapjául szolgáló tények fennállására, valóságára, míg az ellenbizonyítás - a főbizonyító fél perbeli ellenfelének a cselekményeként - ugyanezen tények fenn nem állására, valótlanságára vonatkozik. A bizonyítási teher átfordulása azt jelenti, hogy a fő- és az ellenbizonyítás iránya felcserélődik. Ez alapulhat törvényi vélelmen, eljárásjogi rendelkezésen (pl. sajtóhelyreigazítási per) vagy anyagi jogi szabályon (pl. a Ptk. 242. §

(1)-

(2)bekezdésben szabályozott tartozáselismerés). A perbeli szerződési feltétel kapcsán egyik sem jön szóba, a szerződési kikötés a bizonyítás kötelezettségét és terhét nem változtatja meg a felperes hátrányára, a főbizonyítás irányát nem cseréli fel. [14] A Kúria utal az elvi jelleggel EBH

1. G.
2. szám alatt közzétett eseti döntésére, amelynek értelmében az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Minderre tekintettel az ilyen szerződéses rendelkezés nem tisztességtelen. [15] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a Pp.
3. §

(4)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 274. §

(4)bekezdés szerint alkalmazott Pp. 253. §

(2)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Záró rész [16] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért a Kúria a Pp. 270. §

(1)bekezdés szerint alkalmazott Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a felperest az I. rendű alperes javára - a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját, és az általa megfizetett 70.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket magában foglaló - felülvizsgálati és fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az ügyvédi munkadíjat a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdés alapján, a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban állapította meg. [17] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [18] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. május
2. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző