A határozat elvi tartalma: A törvényes örökösök a javukra szóló végrendelet érvénytelenségének megállapítását és a törvényes öröklés szabályainak alkalmazását kérhetik, ha az örökhagyót az a várakozás indította a végrendelet tételére, hogy a házastársa - aki után a törvény szerint nem örökölnek - őket is végrendeleti örökösévé teszi, feltéve, hogy ez a várakozás meghiúsult és különben a rendelkezést nem tette volna meg. 1959. IV. Tv. 649. §
(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.719/2014/4.szám A Kúria a dr. Bereczki István ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III rendű felperesek által - az ifjabb dr. Horváth Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt a Hajdúszoboszlói Járásbíróságon 3.P.20.315/
- szám alatt megindított és a Debreceni Törvényszék 1.Pf.20.373/2014/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Törvényszék 1.Pf.20.373/2014/
- számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 120.000 (Százhúszezer) eljárási illetéket az állam viseli. forint felülvizsgálati Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az ügynek a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró - az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság részéről is irányadónak tartott - tényei a következők. A felperesek édesanyja és az alperes édesapja házastársak voltak. Közös tulajdonuk volt a perbeli házas ingatlan. Emellett számottevő vagyonnal nem rendelkeztek. Nem kellett számolniuk azzal, hogy ebben a vagyonban a halálukig változás következik be. Az volt a szándékuk, hogy az ingatlanukat a gyermekeik - a felperesek és az alperes - egyenlő arányban örököljék. Ennek érdekében
- december 15-én mindketten az értelemszerű különbségektől (személyi adatok, családi jogállás stb.) eltekintve - azonos tartalmú végrendeletet készítettek. Ezekben úgy rendelkeztek, hogy a „[h]alálomkor még meglévő ingó és ingatlan vagyonom örökösei egymás közt egyenlő arányban gyermekeim: (…) legyenek." A felperesek édesanyja
- június 14-én elhunyt. Hagyatékát az illetékes közjegyző végrendeleti öröklés jogcímén fejenként egyenlő arányban az I-III. rendű felperesek és az alperes mint végrendeleti örökös részére a túlélő házastárs holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten adta át. Ennek alapján az örökösök tulajdonjoga a fent megjelölt ingatlannak az örökhagyó tulajdonában állott 1/2 részére egymás között egyenlő arányban - azaz az egészhez viszonyítottan személyenként 1/8 tulajdoni hányadra - az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre került. Az alperes édesapja - a felperesek nevelőapja -
- október 10-én az alperessel ajándékozási szerződést kötött, amely szerint az említett ingatlan 4/8 tulajdoni hányadát az alperesnek ajándékozta, a holtig tartó haszonélvezeti jogának fenntartása mellett. Az alperes tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte az ingatlannyilvántartásba. A felperesek ez utóbbi körülményre tekintettel keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg az édesanyjuk által
- december 15én készített írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségét, és az alperessel közös tulajdonukban lévő ingatlanra törvényes öröklés jogcímén 1/6-1/6-1/6 tulajdoni hányadra a tulajdonjoguk bejegyzését, egyidejűleg az alperes 1/8 tulajdoni hányadának törlését kérték. Keresetüket a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 649.§
(1)bekezdés b) pontjára alapították. Ezt azzal indokolták, hogy édesanyjukat a végrendelet megtételének időpontjában az, az utóbb meghiúsult várakozás indította, hogy nevelőapjuk - az alperes édesapja hasonló tartalmú végrendeletet tett, amelynek értelmében az említett házas ingatlant a négy (édes és nevelt) gyermekük egymás közt egyenlő arányban örököljék. Álláspontjuk szerint az édesanyjuknak mint örökhagyónak ez a feltételezése a végrendelkezést követő időben bekövetkező változások a nevelőapjuk ajándékozása - miatt utóbb véglegesen meghiúsult. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult arra hivatkozással, hogy a végrendelkezők szándéka nem sérült, mert az örökhagyók a halálukkor még meglévő vagyonukról rendelkeztek. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének helyt adott, és ítéletében megállapította a támadott végrendelet érvénytelenségét. Kötelezte az alperest annak tűrésére, hogy a keresetben megjelölt ingatlan javára bejegyzett 1/8 tulajdoni hányadára a felperesek egymást közt egyenlő arányú tulajdonjogát bejegyezzék. A tulajdonjogban bekövetkezett változás átvezetés iránt megkereste az illetékes földhivatalt. A kihallgatott tanúknak az ítélet indokolásában idézett vallomásait értékelve arra a következtetésre jutott: a tanúvallomások kétséget kizáróan nem igazolták azt, hogy a felperesek édesanyja a meghiúsult várakozás nélkül a rendelkezést nem tette volna meg. Azt viszont a végrendelet készítésének körülményei alapján egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy az örökhagyók szándéka egyöntetűen az volt: a vagyonukat a felperesek és az alperes egyenlő arányban örököljék. A végrendelet értelmezésére irányuló akarati elvre utalással úgy foglalt állást, hogy a végrendelkező valódi akaratát a végrendeletek egybevetéséből lehet legbiztonságosabban megállapítani. Erre tekintettel - miután ezt a tanúvallomások is megerősítették -, arra a következtetésre jutott, hogy az örökhagyó egyébként a végrendeleti rendelkezést nem tette volna meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A két végrendelet egybevetéséből - az elsőfokú bírósággal megegyezően - aggálytalanul megállapíthatónak látta az örökhagyó szándékát, amely arra irányult, hogy a keresetben megjelölt házat a négy gyermek egyenlő arányban örökölje. A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt a alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint a jogerős ítélet megalapozatlan és sérti a Ptk. 649.§
(1)bekezdés b) pontjában és a Pp. 206.§-ában foglaltakat. Változatlanul fenntartotta azt az állítását, hogy a keresettel támadott végrendelet és az örökhagyó házastársa által készített végrendelet tartalmából az állapítható meg: az örökhagyónak és a jelenleg is élő házastársának a tényleges végrendeleti akarata az volt, hogy a halálukkor még meglévő minden ingó és ingatlan vagyonukat örököljék meg egymás közt egyenlő arányban a nevelt és édes gyermekek. A kapcsolódó ítélkezési gyakorlatra hivatkozással hangsúlyozta, a felperesek nem bizonyították, hogy az örökhagyónak a végrendelete megírásakor, annak tartalmát illetően bármilyen feltevése, később meghiúsult várakozása lett volna, és az sem nyert bizonyítást, hogy e nélkül az örökhagyó a végrendeleti rendelkezését nem tette volna meg. Ehhez képest hivatkozott az elsőfokú ítélet indokolásának arra a részére, amely szerint a tanúvallomások kétséget kizáróan nem igazolták, hogy az örökhagyó a meghiúsult várakozás nélkül a rendelkezést nem tette volna meg. Az érveit úgy összegezte, hogy a végrendelkezők egyike sem tett egyetlen vagyontárgy vonatkozásában sem olyan kikötést, illetve nem támasztott egymás irányába olyan feltételt, bármilyen jövőbeni elvárást, amelynek a meghiúsulásáról lehetne beszélni, s amelynek a meghiúsulása megalapozná a végrendelet érvénytelenségét. A felperesek felülvizsgálati hatályban tartására irányult. ellenkérelme a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az örökhagyó számára a Ptk. 623.§
(1)bekezdése biztosítja, hogy halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel rendelkezhet. Az örökös az örökhagyónak a halálakor meglévő vagyonát (hagyaték) szerzi meg (öröklés). Értelemszerűen az örökös által megszerzett vagyonba (örökség) az tartozik, ami az örökhagyó halálakor megvan. Az örökhagyó végrendelkezési szándékának és ebből adódóan a végrendelet tartalmának megítélése során azonban jelentősége van annak is, hogy a végrendelet megtételekor az örökhagyónak milyen vagyona van, s milyen vagyonmozgásra lehet számítani. Az adott esetben kétségtelenül bizonyított, hogy az örökhagyónak és a vele együtt - az akkor hatályos szabályok szerint külön okiratba foglaltan - végrendelkező házastársának egyetlen számottevő vagyona a keresetben megjelölt házas ingatlan volt. Az érintettek életviszonyainak ismeretében semmilyen peradat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy ebben a későbbiekben bármilyen változásra lehetett volna számítani. Mindazonáltal a perben feltárt bizonyítékok - így különösen a tanúvallomások - Pp. 206.§
(1)bekezdésében foglalt elvek szerinti értékelésével az elsőfokú bíróság megalapozottan és okszerűen jutott arra a következtetésre, nem lehet döntő jelentősége annak, hogy a végrendelet szövegében a „halálomkor még meglévő vagyon" szerepel. Azt pedig az alperes sem vonta kétségbe - sőt, a felülvizsgálati kérelemében kifejezetten megerősítette -, hogy az örökhagyó és a jelenleg is élő házastársa valóságos végrendeleti akarata az volt, hogy a vagyonukat a nevelt és édes gyermekeik - azaz a felperesek és az alperes - örököljék meg egymás közt egyenlő arányban. A végrendeletben megjelölt vagyonnak az előzőek szerinti meghatározása értelmében ebből az a további következtetés adódik, hogy a felperesek alappal hivatkoztak az örökhagyónak arra a megalapozott várakozására: az alperes édesapja ugyanilyen tartalmú végrendeletet tegyen, miként ez a feltevés viszonosan az örökhagyó irányába is fennállt. Annak a per adatai szerint semmilyen indoka nem volt, hogy a felperesek édesanyja az alperest arra tekintet nélkül részesítse végrendeleti juttatásban, hogy a felperesek részesülnek-e a házastársával közös ingatlanuknak a házastársára eső részéből. A Kúria álláspontja szerint mindezek a körülmények elégséges bizonyítékul szolgáltak annak a megállapításához, hogy az örökhagyónak ez az indokolt várakozása olyan súlyú volt, hogy ezzel a Ptk. 649.§
(1)bekezdés b) pontjának az a további feltétele is teljesült: a rendelkezést különben nem tette volna meg. Az pedig kétségtelenül megállapítható volt, hogy az örökhagyónak ez a várakozása meghiúsult azzal, hogy az alperes édesapja annak az ingatlannak a rá eső részét elajándékozta, és ezzel a hagyatékból kivonta, amelyre tekintettel az örökhagyó ezt a rendelkezését megtette. Az előzőekben kifejtett indokok alapján a Kúria a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül meghozott, a felperesek keresetének helyt adó elsőfokú ítéletet helyben hagyó határozatát - a Pp. 275.§
(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesek felülvizsgálati ellenkérelmének előterjesztésével felmerült költségének megtérítésére. Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam viseli. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Pp. 274.§
(1)bekezdése Budapest,
- április
- Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Kiss Gábor s.k. bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró