őáÍéőáFővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.579/2018/
- A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a I. rendű alperes jogi képviselője (I. rendű alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, az II.rendű alperes neve (II. endű alperes címe) II. rendű és az III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt 29.G.41.413/2017/
- számú ítélete ellen, az alperesek
- számú fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. és III. rendű alpereseknek 15 nap alatt 30.000 (harmincezer) forint + áfa, valamint 48.000 (negyvennyolcezer) forint mértékű első és másodfokú együttes perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes mint adós és zálogkötelezett, valamint az pénzintézet1 mint hitelező és zálogjogosult
- május 7-én önálló zálogjoggal biztosított kölcsönszerződést kötött. Az pénzintézet1 jogutódja az pénzintézet2 I. rendű alperes, melynek jogutódja az pénzintézet3 II. rendű alperes. A II. rendű alperes az III.rendű alperes neve-re (III. rendű alperesre) engedményezte követelését. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli kölcsönszerződés 4.
- pontja, mely szerint „A kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása, illetve a kölcsön folyósításának időpontja és a szerződés alapján fennálló tartozás mindenkori összegének igazolása szempontjából a bank üzleti könyvei és nyilvántartásai az irányadóak, az azokban foglaltakat kell mértékadónak és hitelesnek tekintetni. Ennek megfelelően a szerződő felek a mindenkor fennálló kölcsön és járuléktartozás mértékének megállapítása tekintetében alávetik magukat a hitelező nyilvántartásai és üzleti könyvei tartalmának, azt magukra nézve kötelezőnek fogadják el."tisztességtelen, ezért semmis. Álláspontja szerint a rendelkezés megfordítja a bizonyítási terhet, amennyiben a szerződéskötést követően az adós nem ért egyet a bank tartozásnyilvántartásával, ugyanis az adósnak kell bizonyítania, hogy tartozása nem egyezik meg a nyilvántartás szerinti összeggel. Mivel e kikötésben alávetette magát az alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásokban foglalt adatoknak, lemondott annak a lehetőségéről is, hogy vita esetén kétsége vonja az alperes által meghatározott összeget. Az így meghatározott tartozás összege a közjegyző előtt közokiratba foglalható, a szerződéskötéskor hatályos Vht.
- §
(1)bekezdése alapján végrehajtási záradékkal ellátható, így a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben a Pp.
- § b) pontja szerint bizonyíthatja, hogy az alperesi követelés részben vagy egészben megszűnt, ellentétben a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltakkal. Sérelmezte azt is, hogy az adós a közjegyzői okiratban olyan tartozás fennállását ismerte el előre, amely még nem állhatott fenn, szerződésszerű teljesítés esetén be sem következhet. Az alperes kizárta a perbeli kikötéssel a felperest az egyeztetési folyamatból, melynek célja vita esetén annak megállapítása, hogy a felperes szerződésszerűen teljesíti-e a kötelezettségét; ezáltal a kikötés a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban Korm. rendelet) 1. §
(1)bekezdés b) pontjába is ütközik. Hivatkozott a szerződéskötéskor hatályos, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 51. §
(1)bekezdésére is. Állította, hogy a felperesre vonatkozó nyilvántartásokban, könyvekben szereplő adatok banktitok alá tartoznak, a közjegyző ezen iratokba nem tekinthet be. A Hpt. 51. §
(1)bekezdés c) pontja pedig csak a lejárt követelés érvényesítése esetében ad lehetőséget a hitelező banknak az adatok kiadására. A végrehajtási szakban a teljesítés vizsgálat tárgyát nem képezheti, ténytanúsítvány nélkül pedig sem a közokiratba foglalt felmondás, sem a közokiratba foglalt kölcsönszerződés nem felel meg a Vht. rendelkezéseinek. A jelenleg hatályos Vht. 23/C. §
(2)bekezdése szerinti feltételek csak a ténytanúsítvánnyal együtt teljesíthetők, a ténytanúsítvány tartalmához pedig a támadott szerződési feltétel hiányában nem fűződhet a Pp. 195. §
(6)bekezdése szerinti bizonyító erő. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes azért, mivel nem jogosultja és nem kötelezettje a perbeli szerződésnek, míg a II-III. rendű alperesek szerint a támadott rendelkezés nem ütközik a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontjába. Álláspontjuk szerint a hitelezők nyilvántartási és kimutatási kötelezettsége mind a szerződéskötéskor, mind a jelenleg hatályos Hpt. rendelkezésein alapul. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (Fnyht.), valamint a DH törvények is kötelezik a kölcsöntartozással kapcsolatos nyilvántartás vezetésére. Kiemelték, hogy a Hpt. vélelmet állít fel a nyilvántartások helyessége mellett abban az esetben, ha az ügyfél a kimutatás ellen annak kézhezvételétől számított 60 napon belül kifogással nem él. E rendelkezés a felperes törvényben írt kifogásolási jogát nem zárta el. A közokiratba foglalt kölcsönszerződés alapján fennálló lejárt követelés a Vht. 23/C. §
(5)bekezdése alapján záradékolható és végrehajtható. Ezen eljárást a felek közötti kontradiktorius eljárás nem előzi meg. A záradékolásra nem a ténytanúsítvány, hanem a kölcsönszerződés záradékolása alapján kerül sor. Az adós a végrehajtási eljárásban a Vht. 41. §
(1)bekezdése alapján valószínűsítheti a követelés alaptalanságát, a bizonyítási terhet pedig nem e rendelkezés, hanem a Pp. szabályai telepítik. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy a felperes mint adós, valamint az pénzintézet1 mint hitelező között
- május
- napján megkötött önálló zálogjoggal biztosított kölcsönszerződés deviza alapú kölcsönhöz I.4.
- pontjának támadott rendelkezése érvénytelen. A II. és III. rendű alpereseket a fentiek tűrésére kötelezte, míg az I. rendű alperes tekintetében a keresetet elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában is. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperessel szembeni kereseti kérelmet elutasította, mivel az I. rendű alperes a Hpt. 17/A. §-a szerint a szerződésből eredő jogát és kötelezettségét a II. rendű alperesre átruházta, az átruházás folytán a II. rendű alperes tekinthető szerződést kötő félnek. Az I. rendű alperessel szemben igény már nem érvényesíthető. A keresetnek helyt adó döntését azzal indokolta, hogy a vizsgált kikötés a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó hátrányára, ezért megállapította annak tisztességtelenségét és ebből eredő semmisségét. A Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjai alapján e feltételt olyannak ítélte, amely egyoldalúan, ellentételezés nélkül az alperest jogosítja fel a szerződés alapján fennálló felperesi tartozás összegének kiszámítására, így a teljesítés szerződésszerű voltának megállapítására. Az e kikötés alapján megállapított felperesi tartozás esetén a kölcsönszerződés I.7.1. pontja szerint a hitelező a szerződést felmondhatja, majd a II.A.8. pont szerint kielégítést kereshet a zálogtárgyból anélkül, hogy az adós vitathatná a tartozás összegét a zálogjogból való kielégítést megelőzően. Ez pedig a peres felek közötti szerződéses egyensúlyt a felperes hátrányára megbontja. A felperes csupán a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben vitathatja a tartozását és a bizonyítás a Pp. 369. §-a alapján az adóst terheli, megfordítva a bizonyítási terhet, ugyanis a Pp. 164. §-a alapján a hitelezőnek kell bizonyítania a követelése összegszerűségét. Az, hogy az adós a szerződéskötéskor már előre elismeri a tartozása összegét, tisztességtelen feltételnek minősül. A kölcsönszerződés megkötése előtt tett tartozáselismerés mind a bizonyítási teher, mind a felmondás jogszerűségének vizsgálhatósága szempontjából a fogyasztót hátrányos helyzetbe hozza. Az elsőfokú bíróság a Hpt. 51. §-ára történő felperesi hivatkozást nem találta alaposnak, mivel a hitelező a követelése érvényesítése érdekében a közjegyző és a bíróság részére közölheti az adóssal kapcsolatos adatokat. Nem találta helytállónak a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontjára történő utalást, mivel e rendelkezés nem jogosítja fel a hitelezőt egyoldalúan a szerződéses feltétel értelmezésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. és III. rendű alperesek éltek fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték. Fellebbezésüket azzal indokolták, hogy megítélésük szerint az elsőfokú bíróság a feltárt tényállásból helytelen jogi következtetésre jutott, ítélete megalapozatlan és indokolási kötelezettségének sem tett eleget a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontja tekintetében, ugyanis csupán kijelentette, hogy a rendelkezés ezen jogszabályhely alapján is tisztességtelen. A Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés j) pontjára vonatkozó bírói megállapítások valótlanok, megalapozatlanok, ugyanis az adóssal szembeni közvetlen végrehajtási eljárást a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés és nem a támadott rendelkezés alapozza meg. A végrehajtási eljárásban az adósra hárul a követelés terjedelmére vonatkozó ellenbizonyítás terhe, ezt nem e feltétel, hanem jogszabály rendeli. Egyebekben fenntartották az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatukat és utaltak a perbelivel hasonló tényállás alapján született 1/
- Gazdasági Elvi határozatra. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a 29.G.41.413/2017/
- számú végzésével megállapította, hogy az I.rendű alperes neve I. rendű alperes jogutódja az II.rendű alperes neve II. rendű alperes, melynek jogutódja a perben az III.rendű alperes neve III. rendű alperes; a per a felperes, valamint az I., II. és III. rendű alperesek között folytatódik. A végzés indokolása szerint az II.rendű alperes neve alperesi jogutód és az III.rendű alperes neve jogutód között
- november
- napján engedményezési szerződés jött létre, mely alapján a Ptk. 6:
- §-a szerint a kölcsönszerződés alapján fennálló jogok és kötelezettségek, valamint követelések tekintetében szerződéses jogutódlásra került sor. Ennek eredményeképpen az engedményezési szerződéssel az alperesi jogutód a III. rendű alperes a II. rendű alperes helyébe lépett és átszálltak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is. Mindezen körülményeket az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalakor figyelmen kívül hagyta, így a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet ugyanazon érvek alapján kellett volna elutasítani, mint ahogy azt az I. rendű alperessel szembeni kereset vonatkozásában tette, ugyanis a fentiek szerint a II. rendű alperesnek sincs a jelen esetben passzív perbeli legitimációja. Az ítélőtábla vizsgálta a perbeli kölcsönszerződés I.4.
- pontja tisztességtelenségét, a Kúria EBH
- G.
- számon közzétett elvi határozatában, valamint a BH
- számú jogesetében foglalt szempontok szerint és megállapította, hogy a támadott rendelkezés - mely a Kúria által vizsgált szerződéses rendelkezéssel lényegében hasonló - a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapul vételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült nyilvántartást tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét. A Kúria hivatkozott e körben a Ptk.
- §-ában, a Vht.
- §-ában, a közjegyzőkről szóló
- évi XLI. törvény
- §
(1)bekezdésében és a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés
- i)és
- j)pontjában foglaltakra. A támadott rendelkezés a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontja szerint sem tisztességtelen, ugyanis e rendelkezésnek a nyelvtani és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13. EK irányelv 3. Cikk
(3)bekezdése és Mellékletének 1.m) pontja szerinti értelmezéséből az következik, hogy a kikötés akkor tisztességtelen, ha a fogyasztóval szerződő felet, tehát a pénzintézetet jogosítja fel arra, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. E rendelkezés azonban ilyen feltételt nem tartalmaz, ezrét a feltétel a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontja szerint sem minősül tisztességtelennek. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. A II. és III. rendű alperesek fellebbezése sikeres volt, ezért a felperes a Pp.
- §-a alapján köteles az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségüket megfizetni. Az ítélőtábla a jogi képviselőjük első- és másodfokú eljárásban felmerült munkadíját a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint határozta meg. Leróttak továbbá 48.000 forint fellebbezési illetéket, melyet a felperes szintén köteles részükre megtéríteni. Budapest,
- június
- Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke . Molnár Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Spiegelbergerné dr. Pofonka Mariann s.k. bíró