Kfv.I.35.170/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Erdélyi János ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Farkas Sándor jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Veszprém Megyei Bíróság előtt 6.K.21.424/
- számon indult és ugyanezen bíróság által
- február 23-án kelt 6.K.21.424/2006/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.424/2006/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívására 580.600 (ötszáznyolcvanezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél 2000-
- évekre vonatkozóan vizsgálatot tartott. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ezen időszakban több ingatlant vásárolt és rövid időn belül haszonnal továbbértékesítette, így 2000-ben húsz parkolót, 2002-ben nyolc darab tároló helyiséget és parkolót, egy darab raktárt és egy darab egyéb helyiséget, 2003-ban 24 darab parkolót, 2004-ben 3/14 tulajdoni arányban teremgarázst, raktárt és két darab parkolót. Az adóhatóság a felperes ingatlanértékesítéseit üzletszerű tevékenységnek minősítette, az értékesítésből származó jövedelmeket pedig ún. önálló tevékenységből származó bevételként, így a személyi jövedelemadó szempontjából összevonás alá eső jövedelemnek minősítette. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 9.676.843 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 2.903.053 forint adóbírságot, és 4.359.408 forint késedelmi pótlékot állapított meg. A fellebbezés határozatával az folytán elsőfokú eljáró alperes
- számú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperesi tevékenység az általánostól eltérő ingatlan értékesítésből származó jövedelemként nem minősíthető. Ez a nagyszámú értékesítés ugyanis nem a szokásos életvitelszerű ingatlanértékesítés körébe, hanem az üzletszerű tevékenység alá tartozik, függetlenül attól, hogy a felperes ezt erre jogosító vállalkozói igazolvány hiányában tette. A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja szerint az adóhatóság határozatával megsértette az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (Art.)
- §
(2)és
(3)bekezdését, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.tv.) 1.§
(4)bekezdését, 63.§
(1)bekezdését. Jogszabályi előírás szerint ugyanis ingatlanok átruházásából származó jövedelem a külön rendelkezés szerint adózik, nincsen olyan törvényi rendelkezés, amely az ingatlan hasznosítási tevékenységet az önálló tevékenységből származó jövedelemadózás alá sorolná. Az adóhatóság kiterjesztően értelmezte a jogszabályi rendelkezéseket, határozata indokolása téves. Az alperes kérte a kereset határozatában foglaltakat. elutasítását és fenntartotta a A Veszprém Megyei Bíróság 6.K.21.424/2006/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság helyesen értelmezve az Art. 1.§
(7)bekezdése szerint helytállóan állapította meg, hogy a perbeli esetben nem a magánszemély szokásos értékesítése történt. Függetlenül attól, hogy a felperes magánszemélyként értékesítette az adott évben ezeket az ingatlanokat, ez üzletszerű tevékenységnek minősül. Nyilvánvaló, hogy ezért ez a tevékenység nem tartozhat a kedvezményes ingatlan adózási rendelkezések alá. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes jogszabálysértőnek tekintette az ítélet döntését, mely szerint a személyi jövedelemadó törvény XI. fejezet alatt szabályozott ingatlan átruházásból származó jövedelem helyett a VI. fejezet rendelkezései alá sorolta az értékesítéseit. A felperes álláspontja szerint sem az üzletszerűség, sem a rendszeresség nem releváns tényező az ügyben, a jogszabály szerint két feltétel szükséges az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adózása körében, ez az ingatlanértékesítést magánszemély végezze és ingatlan eladásából származzon a bevétel. Ebben az esetben a jövedelemadó mértéke 20%. Ez a módja az ingatlanból származó jövedelmek adózásának nem adókedvezmény, hanem egy kiemelt jogügylethez kapcsolódó törvényes adómérték. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Szja.tv. perben hatályos 1.§
(3)magánszemély minden jövedelme adóköteles. bekezdése alapján a A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelem utáni adózásról az Szja.tv. XI. fejezet 61., 63.§-a rendelkezik, e szabály szerint az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem után az adómértéke 20%. Az adóhatóság vizsgálata során azonban megállapította, hogy a felperes éveken keresztül rendszeresen vásárolt és elidegenített megfelelő nyereséggel ún. nem lakás céljául szolgáló ingatlanokat. Az adóhatóságnak az Art. 1.§
(7)bekezdése, valamint az Szja.tv. 1.§
(4)bekezdése alapján kötelessége volt a felperes által kötött ügylegek valóságos tartalma szerint megítélni a felperesi tevékenységet. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a felperesi tevékenység körülményeit és valamennyi adatot megfelelően értékelt. Maga a felperes is - a peres eljárás során tett személyes nyilatkozatában - elmondta, hogy a lakóparkban, ahol lakóingatlant is vásárolt úgy alakult, hogy "jónak tűnő beruházás" adódott. Ennek megfelelően vásárolt egy éttermet és ezzel kapcsolatosan különböző parkolóhelyeket, amelyeket később a megfelelő időben folyamatosan értékesített. A felperesnek ezt a tevékenységét az adóhatóság és az elsőfokú hatóság helyesen minősítette üzletszerű vállalkozási tevékenységnek, figyelemmel az Art. 178.§ 28. és 29. pontjában meghatározatott definícióra is. Önmagában az a tény, hogy a felperes ezt a tevékenységet magánszemélyként és engedély nélkül végezte nem befolyásolta az adójogi megállapításokat és a megfelelő konzekvenciák levonását, így helyesen járt el az adóhatóság, amikor az Szja.tv. 16.§-a alapján a felperes tevékenységét önálló tevékenységnek tekintette, ennek keretében a felperes olyan bevételhez jutott, amely az összevont jövedelem szerinti adózás alá tartozott. Az a körülmény, hogy az Szja.tv. 16.§
(3)bekezdés b) pontja külön rendelkezik az ingatlan hasznosításából származó jövedelem adózásáról nem befolyásolja azt a tényt, hogy a felperes által üzletszerűen jövedelemszerzés érdekében végzett ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet is az Szja.tv. 16.§
(1),
(2)és
(3)bekezdése szerint kell megítélni és a 29.§
(1)bekezdése szerint az összevont adóalapba tartozik és a 30.§ szerinti adómértékkel adózik. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte felülvizsgálati perköltség fizetésére. A tárgyi illeték feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCII. törvény (Itv.) 50.§
(1)bekezdése, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján köteles megfizetni. Budapest,
- április
- Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Danziger Éva sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró