Bf.93/2018/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) és testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 164.§

(1)bekezdés

(8)bekezdés I. fordulat), ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll, kötelező magatartási szabályt is előírt. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés utólagos végrehajtása elrendelése esetére a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztésbe. A sértett által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett.(Be. 583.§

(3)a) pont) A fellebbviteli főügyészség BF.742/2017/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta. A tényállást megalapozottan állapította meg, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, arról számot adott. A tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmények minősítése törvényes. Indítványozta ugyanakkor a büntetés kiszabás körében értékelendő tényezők közül a halmazat súlyosító körülménykénti értékelésének mellőzését, mert halmazati büntetés kiszabásra került sor, ezért ez kétszeresen nem értékelhető, a fiatal felnőtt kor és a büntetlenség pedig egymás mellett nem értékelhető enyhítő körülményként. A két cselekmény kísérleti szakban maradása igen csekély nyomatékkal vehető figyelembe, miután a vádlott mindent megtett a cselekmények befejezése érdekében, a halálos, és életveszélyes eredmény elmaradása nem rajta múlt. Az elkövetett cselekmények tárgyi súlya és a bűnösség foka nem teszik lehetővé az alkalmazott büntetés kiszabását, a felfüggesztésre pedig nincs törvényes lehetőség. Az ítélet járulékos kérdéseiben a törvényszék helytállóan döntött. Indítványozta, hogy a törvényszék ítéletét az ítélőtábla büntetést kiszabó részében változtassa meg, a szabadságvesztést lényegesen súlyosítsa, a felfüggesztő rendelkezést mellőzze a pártfogó felügyelettel együtt, végül a vádlottat a közügyektől tiltsa el. Bejelentette, hogy a kitűzött nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A vádlott a nyilvános ülésen munkaszerződést csatolt, mely szerint egy egyéni vállalkozó alkalmazásában
2. februárja óta segédmunkásként havi 69.000 forint jövedelemmel rendelkezik. Előadta, hogy szórakozni nem jár, helyreállította az életét. A védő perbeszédében az ügyészi fellebbezés alaptalanságára hivatkozva rámutatott arra, hogy a törvényszék a speciális prevenciót helyesen szem előtt tartva szabta ki a fiatal felnőtt vádlott vonatkozásában a büntetést. Újabb büntetőeljárás a vádlottal szemben nem indult, életvitelét rendezte, dolgozik, az ítélet jogerejének bevárása nélkül is alkalmazkodott a pártfogó felügyelet magatartási szabályaként előírtakhoz önkéntes jogkövetés alapján. A súlyosító körülmények köréből kérte mellőzni a halmazatot, álláspontja szerint ugyanakkor a fiatal felnőtt kor a büntetlen előélet mellett enyhítőként értékelhető. Az ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán megtett nyilatkozatában megbánásának adott hangot, az ítélet helybenhagyását kérte rendezett életvitelére is tekintettel. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülés keretében eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. A Be. 583.§

(3)bekezdés a.) pontban írtak szerint az ügyészi fellebbezés kizárólag a büntetés kiszabást érintően került bejelentésre, ezért az 590.§

(3)bekezdése alapján korlátozott felülbírálatnak volt helye. A másodfokú bíróság e törvényhely

(5)bekezdés a)-d) pontjában írtakat vizsgálta. Megállapította, hogy a törvényszék olyan eljárási hibát nem vétett, amely alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének lenne helye. A bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezés helytálló mindkét cselekmény tekintetében, felmentésnek, eljárás megszüntetésnek nem volt helye. A cselekmények jogi minősítése is törvényes. A jogi indokolás ugyanakkor kiegészítésre, pontosításra szorul az alábbiakkal a Legfelsőbb Bíróság 3/2013.BJE határozata figyelembevételével: A törvényszék az emberölés bűntette kísérlete vonatkozásában az ítélet

1. oldal utolsó és
2. oldal
3. bekezdésében az egyenes szándékra, míg a
4. oldal alulról
5. bekezdésében az eshetőleges szándékra utalt, mely nyilvánvaló elírás, hiszen az egyenes szándékra következtetését sorolta fel indokolásában. Az alanyi tényezők körében erre az alábbiak utalnak: a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz, az elkövetésnél alkalmazott erőkifejtés mértéke, a szúrások többszöri megismétlése, az irányítottság, a támadott testtájék, a sérülés helye, jellege, a vádlott kijelentései. Az alanyi tényezők körében figyelemmel volt a vádlott személyi tulajdonságaira, a kiváltó indítóokra, az előzményekre, a vádlott és sértett megromlott viszonyára. Mindezekből nyilvánvalóan következik, hogy a sértett sérelmére elkövetett cselekmény egyenes szándékkal elkövetett cselekmény. A védő által hivatkozottak kapcsán utalni szükséges az alábbiakra is: Az emberölés, illetve ennek kísérlete esetén a vádlott tudata átfogja a sértett halála bekövetkezése lehetőségét, ezt kívánja vagy belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e vonatkozásban a gondatlanság is. Az életveszélyt okozó testi sértés kísérlete tekintetében ( sértett sérelmére elkövetett cselekmény) az állapítható meg, hogy a vádlott szándéka nemcsak a testi sértésre, de az életveszélyre is kiterjedt, mégpedig eventuális formában. A szándék tehát az eredmény tekintetében is fennállt, de az a vádlotton kívüli okból elmaradt, ezért a cselekmény kísérleti szakban maradt. A védő által az elsőfokú eljrásban hivatkozott gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétsége nem állapítható meg, az elsőfokú bíróság indokolása etekintetben helytálló. A súlyosító körülmények közül az ítélőtábla a halmazatot a kétszeres értékelés tilalmára tekintettel mellőzi. Az enyhítő körülmények közül viszont a büntetlen előélet mellőzése szükséges, ugyanakkor a fiatal felnőttkor a vádlott javára helyesen került értékelésre, mert a cselekmény elkövetésének idején 23 éves volt, a fiatalkort néhány évvel haladta meg. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
6. évi XXXI. tv. 5.§ c.) pontja szerint a fiatal felnőtt az a nagykorú, aki
7. életévét nem töltötte be. A Legfelsőbb Bíróság 56/2007.BK véleménye II/
8. pontja szerint a büntetlen előélet nem enyhít, ha az elkövető fiatal felnőtt, ezért a védői érvelést az ítélőtábla nem osztotta. A törvényhozó a vádlott által elkövetett súlyosabb cselekményt 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel, míg az enyhébbet 2-8 évig terjedővel rendeli büntetni. A halmazati büntetéskiszabási elvek alapján (Btk. 81.§

(3)bekezdés) a kiszabható büntetés 5-22 és fél év. A Btk. 82.§

(4)bekezdése alapján kísérlet esetében - ha a

(2)bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú, a büntetést a

(2)bekezdés soron következő pontja alapján lehet kiszabni. A

(2)bekezdés b.) pontja alapján a kiszabható büntetés minimuma 2 év. Törvényesen határozta meg a törvényszék enyhítő szakasz alkalmazásával 2 évben tehát a szabadságvesztés büntetés mértékét. A fiatal felnőtt terhelt esetében a büntetés felfüggesztésére, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a magatartási szabályokra vonatkozó rendelkezés törvényes. Helyes az elsőbírói és a védői érvelés abban a körben, hogy jelen esetben a speciális prevenció megelőzi a generális visszatartást. Az Európa Tanács R

(2003)20. számú ajánlása is követendő eljárásként rögzíti, hogy a fiatal felnőttek vonatkozásában alkalmazott büntetés kiszabás közelítse a fiatalkorúak esetében alkalmazottat Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a Btk. 38.§

(2)bekezdés a.) pontja alapján a büntetés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A járulékos kérdésekben a törvényszék helyesen rendelkezett. Törvényes a bűnjelekkel, bűnügyi költséggel és polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezés is. A Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 599. §-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta azzal, a pártfogó felügyeletet a törvényi terminológiának megfelelően elrendeltnek tekintette, a vádlott házi őrizetének befejező időpontját

1. november hó
2. napjában megjelölte, mert az elsőfokú bíróság a kényszerintézkedést e napon megszüntette. Rögzítette a vádlott megváltozott a Be. 561.§

(2)bekezdés b.) és 184.§

(2)bekezdése alapján. Budapest,

1. év július hó
2. napján személyi adatait Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit előadó bíró Dr. Katona Tibor bíró A Budapest Környéki Törvényszék 11.B. 81/2017/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 93/2018/
4. számú végzése folytán
5. július hó
6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
7. július hó
8. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke