Szegedi Ítélőtábla Bf.III.24/2018/
- A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- június
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján a Bf.III.24/
- számú ügyben meghozta a következő v é g z é s t: A kábítószer birtoklása bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék
- november
- napján kihirdetett 6.B.506/2017/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá az elsőfokú eljárás során felmerült 1.042.154.egyszázötvennégy) forint bűnügyi költségből 433.811.nyolcszáztizenegy) forintot visel az állam. (egymillió-negyvenkettőezer(négyszázharmincháromezer- A szabadságvesztésbe a vádlott által
- november
- napjától
- június
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött további időt beszámítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 600.171.- (hatszázezer-egyszázhetvenegy) forint bűnügyi költségből 139.192.- (egyszázharminckilencezer-egyszázkilencvenkettő) forint megfizetésére, külön felhívásra az állam javára. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 460.979.kilencszázhetvenkilenc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. (négyszázhatvanezer- A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Szegedi Törvényszék ítéletével a
- december
- napjától őrizetben, majd
- december
- napjától előzetes letartóztatásban lévő vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklásának bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés 5. fordulat,
(2)bekezdés c) pont], ezért 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által
- december
- napjától
- november
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottal szemben a nyomozás során lefoglalt és a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága által Bü.92.
- szám alatt letétként kezelt 2.300 euró, valamint további 61.866.-Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Mindezeken túlmenően rendelkezett a bűnjelekről, továbbá kötelezte a vádlottat 608.343.-Ft bűnügyi költség megfizetésére, míg a fennmaradó 430.811.-Ft bűnügyi költségről megállapította, hogy azt a Magyar Állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és kiutasítás kiszabása, valamint a kábítószer behozatalához eszközként használt személygépkocsi elkobzása végett. A vádlott és védője ugyanakkor egyezően a büntetés enyhítése érdekében terjesztettek elő fellebbezést az ítélet ellen. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen kifejtette, hogy a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása magasabb szintű volt, mint egy átlagos ügyben, melyre figyelemmel a kiszabott büntetés további enyhítésének lehetne helye. Ezzel összefüggésben - a büntetés enyhítése esetén - indítványozta azt is, hogy az ítélőtábla állapítsa meg, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott büntetés enyhítését álláspontja szerint továbbá az is indokolta, hogy a vádlott szándéka csak eshetőleges volt, ugyanis az országba behozott kábítószer pontos mennyiségével nem volt tisztában, tudata azt nem fogta át. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a Bf.320/2017/6-II. számú átiratában a jogi indokolás és a jogszabályi hivatkozások kiegészítése, utóbbiak két ponton történő helyesbítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, a szabadságvesztés és a Magyarország területéről történő kiutasítás tartamát súlyosítsa, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben azzal, hogy a gépkocsi elkobzására vonatkozó indítványt nem tartotta fenn. Mind a kiszabott büntetések súlyosítása, mind a szabadságvesztés büntetés enyhítése, illetőleg a feltételes szabadságra bocsáthatóság kedvezőbb megállapítása iránt előterjesztett fellebbezések alaptalanok, egyebekben a főügyészi átiratban foglaltak helytállóak. Az ítélőtábla a Be.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta, melynek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást eljárási szabálysértés nélkül folytatta le, és annak során megalapozott tényállást állapított meg, melyet határozatának alapjául az ítélőtábla is elfogadott. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és cselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. Az ítélőtábla kiegészítette a törvényszék jogi indokolását azzal, hogy az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, Bécsben, 1971. február 21. napján kelt pszichotróp anyagokról szóló egyezmény mellékletének I. jegyzéke alapján a delta-9-THC pszichotróp anyag, és a Btk. 459. §
(1)bekezdés
- b) pontja értelmében kábítószernek minősül. Ezen túlmenően a delta-9THC-t a 66/
- (IV. 2.) Korm. rendelet P2 jegyzékének
- pontja is pszichotróp anyagként jelöli meg, míg a kannabiszt ugyanezen rendelet K1 jegyzékének
- pontja is feltünteti kábítószerként. Nem osztotta az ítélőtábla azon védői álláspontot, miszerint a vádlott a cselekményét eshetőleges szándékkal valósította meg. Mint azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette, a vádlott tisztában volt azzal, hogy személygépkocsijával kábítószert - marihuánát - fog [ország neve] a csempészni, sőt ismeretlen megbízója azt is elmondta neki, hogy körülbelül 20 kg súlyú kábítószert kellene leszállítania. Tekintettel arra, hogy a vádlott által vezetett személygépkocsiban a pénzügyőrök 18.498,92 gramm nettó össztömegű növényi anyagot találtak, megállapítható, hogy a megbízó gyakorlatilag pontosan tájékoztatta a vádlottat az elszállítandó kábítószer mennyiségéről, ekként tehát a vádlott mind a kábítószer fajtájával, mind mennyiségével tisztában volt amikor úgy döntött, hogy azokat Magyarország területére behozza. Erre figyelemmel kétséget kizáró módon megállapítható, hogy cselekményét egyenes szándékkal valósította meg. A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte a vádlott javára azt, hogy a vádlott külföldi állampolgár, aki a magyar nyelvet nem beszéli, melyre figyelemmel a szabadságvesztés büntetés számára fokozott terhet jelent. A másodfokú bíróság észlelte, hogy a törvényszék megemlítette ugyan ezen körülményt akkor, amikor a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot állapított meg a szabadságvesztés letöltésére, azonban ennek az enyhítő körülmények között történő felsorolása nem jelent kétszeres értékelést, ugyanis a Btk.
- §
(2)bekezdése a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel teszi lehetővé az eltérő végrehajtási fokozat meghatározását. Az így kiegészített bűnösségi körülmények figyelembe vételével sem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Btk. 79. §-ában foglalt büntetési célok elérése érdekében - a Btk. 35. §
(2)bekezdésének alkalmazásával - a vádlottat börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte. A vádlott mindenre kiterjedő beismerő vallomása mellett különös jelentőséggel bírt a szakértői vélemény által is igazolt egészségi állapota, így elsősorban ezen körülményekkel magyarázható a törvényi minimumot alig meghaladó szabadságvesztés büntetés tartama, melyekre figyelemmel az ítélőtábla sem látott lehetőséget a büntetés lényeges súlyosítására. Ugyanakkor a vádlott terhére megállapított bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú, melynek büntetési tétele 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés, melynek középmértéke 10 év. A jogalkotó tehát ezen bűncselekményt kiemelkedően súlyosnak tartja, ahhoz kiemelkedően súlyos büntetési tételt társít, melyet a bíróságnak is alkalmaznia kell. Mindezekre figyelemmel a törvényi minimumot alig meghaladó szabadságvesztés büntetés további lényeges enyhítésére sem kerülhetett sor, illetőleg erre figyelemmel a törvény kizárja annak megállapíthatóságát is, hogy a vádlott szabadságvesztés büntetés fele részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható legyen. Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék az ítélet 9. oldalának utolsó előtti bekezdésében tévesen hivatkozott a Btk. 82. §
(2)bekezdés
- c)pontjára, amely helyesen
- b)pont, valamint a 10. oldal 2. bekezdésében a feltételes szabadságra bocsátás körében - nyilvánvaló elírás folytán - tévesen jelölte meg alkalmazandó jogszabályként a Be.-t, annak helyes megjelölése „Btk.". Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék az előzetes fogvatartásnak a szabadságvesztés tartamába történő beszámítása vonatkozásában nem hivatkozott a Btk. 92. §-ának
(2)bekezdésére, ezért azt pótolta. Ezen túlmenően észlelte az ítélőtábla azt is, hogy a törvényszék az ítélet
- oldalának
- bekezdésében értelemzavaró módon fogalmazott, miszerint a személygépkocsi elkobzását nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki. A helyes megfogalmazás szerint a személygépkocsi elkobzásának mellőzését nem zárja ki nemzetközi jogi kötelezettség. E körben az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon döntésével, miszerint a kábítószer csempészéséhez használt gépkocsit nem kobozta el, figyelemmel arra, hogy a lefoglalt személygépkocsi a vádlott és házastársa vagyonközösségébe tartozó dolog, így az államnak az elkobzáshoz fűződő érdeke a jelen ügyben ütközik a vádlott házastársának tulajdonjogi igényével. Az ítélőtábla a korábbiakban hasonló álláspontot foglalt el a Bf.III.31/2015/
- számú ítéletével is. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság mind az ügyész által a vádlott terhére, mind a vádlott és a védő által a vádlott javára bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék nem a törvénynek megfelelően fogalmazta meg a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságával kapcsolatos rendelkezését, ezért azt a másodfokú bíróság akként helyesbítette, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Észlelte ezen túlmenően az ítélőtábla azt is, hogy a törvényszék nyilvánvaló elírás folytán tévesen tüntette fel az állam által viselendő bűnügyi költség összegét, ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint helyesbítette. A másodfokú bíróság a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdései alapján beszámította a szabadságvesztésbe a vádlott által
- november
- napjától
- június
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött további időt. A másodfokú eljárás során 600.171.-Ft bűnügyi költség merült fel, melyből a személygépkocsi tárolásával kapcsolatosan felmerült 139.192.-Ft bűnügyi költség megfizetésére az ítélőtábla a vádlottat kötelezte a Be.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján. Az ezen túlmenően felmerült 460.979.-Ft bűnügyi költség annak folytán keletkezett, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, így ezen költséget a Be. 339. §
(2)bekezdése alapján az állam viseli. Szeged,
- június
- Dr. Hegedűs István a tanács elnöke Dr. Kiss Dániel előadó bíró Dr. Benedek Tibor bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.24/2018/
- számú végzése és a Szegedi Törvényszék 6.B.506/2017/
- számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- június
- Dr. Hegedűs István s. k. a tanács elnöke