Pfv.21668/2017/6 – Kúria

(1)c),

1. III. Tv.
2. §

(2), 18/

1. Korm.
2. rend.§

(1)a), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)b), 18/

1. Korm. rend.
2. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjaiba ütközik, ezért tisztességtelen az a szerződéses rendelkezés, amelynek értelmében a felperes tartozásának tanúsítására a felperes elfogadta az alperes könyvei, kimutatásai alapján készített közjegyzői tanúsítványt, mivel az adott szerződéses rendelkezés kizárólagosan az alperest jogosítja fel annak megállapítására, hogy a felperes teljesítése szerződésszerű-e, továbbá a bizonyítási terhet a felperes mint fogyasztó hátrányára változtatja meg. [5] Az ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be, azonban a csatlakozó fellebbezés elkésett, ezért azt a másodfokú bíróság 2017. február 21-én jogerőre emelkedett végzésével hivatalból elutasította. [6] A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes üzletszabályzata és hirdetménye az egyedi szerződés részét képezte. A peres felek megállapodtak a kölcsön ügyleti kamatának mértékében, az a szerződés megkötésének napján rögzült, hiszen megállapodásuk értelmében a kölcsön éves kamatlába a folyósítás időpontjában a hirdetményben megállapított érték, ami évi 9,79%. Ez a kamatláb szerepel a szerződésben is. További indokai szerint nem tisztességtelen a felperes tartozásának tanúsítására vonatkozó szerződéses rendelkezés mert nem biztosít kizárólagosságot az alperes részére a követelés összegének megállapítására, továbbá a bizonyítási teher sem ezen a szerződéses rendelkezésen alapul. [7] [8] A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a végrehajtani kívánt követelés azért nem jött létre érvényesen, mert az annak alapjául szolgáló szerződés sem jött létre, illetve ha létrejött, akkor semmis. Megismételte, hogy a kölcsön összegében nem volt közöttük megállapodás, mert az ő akarata forint-kölcsönre irányult. A perben eljárt bíróságok is megállapították, hogy a szerződés tárgyát pontosan nem határozták meg. Hangsúlyozta: nem állapítható meg, hogy a szerződés kiszámítható módon tartalmazná a törlesztő részletek összegét, hiányzik a folyósítási jutalék pontos összegének és kiszámítási módjának meghatározása, továbbá az ügyleti kamat is csak tájékoztató jellegű. Az üzletszabályzat és a hirdetmények alapján sem határozathatók meg pontosan ezek az összegek, továbbá a THM mértéke sem került pontosan meghatározásra. Az ügyleti kamat egyértelmű meghatározásának hiányában a THM mértéke sem egyértelmű. Mivel a pénzügyi szerződés egyik lényeges tartalmi elemét, a kamat mértékét nem foglalták írásba, ez alaki érvénytelenséget jelent, a szerződés alaki érvénytelensége miatt nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy kiszámítható-e a szerződés alapján a kamat mértéke. Az alperes hirdetményéről csak az állapítható meg, hogy szerződéskötéskor hatályos volt, de az nem, hogy a kölcsön folyósításakor is hatályban volt-e, de egyébként sem tartalmazza a kamat éves, százalékban kifejezett mértékét a hirdetmény. Az elsőfokú bíróság által tisztességtelennek minősített szerződéses rendelkezés miatt a végrehajtási záradék sem felel meg annak a követelménynek, amely szerint az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza a kötelezettség tárgyát, mennyiségét, összegét és jogcímét. A kölcsön összegén és a kamaton túlmenően hiányzik a szerződésből a bankszámlanyitás és -vezetés költsége, a felülvizsgálati költség, a biztosíték ellenőrzésével kapcsolatos költség és az átutalási költség. Hivatkozott arra is, hogy az alperes felmondása nem volt jogszerű, hiszen a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Végül utalt arra, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye, az illeték számításának alapját 600.000 forintban jelölte meg. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati költsége megfizetésére irányult. Rámutatott: a szerződés tartalmazza annak tárgyát, tehát az meghatározott, továbbá azt is rögzíti, hogy a kölcsön éves kamatlába a folyósítás időpontjában a hirdetményében megállapított érték, amelyet a szerződéskötés napjára tájékoztató jelleggel közölt évi 9,79%-ban. Az egyedi szerződés részét képezi az üzletszabályzata és a hirdetménye, a felperes az azokban foglaltakat megismerte és elfogadta. A felperes által is ismert tartalmú hirdetményben már a szerződéskötés napjára vonatkozóan is rögzítésre került az ügyleti kamat mértéke. A kölcsön folyósításának napján indult az első kamatperiódus, a felperes a szerződéskötéskor tisztában volt azzal, hogy amennyiben a folyósításra a szerződéskötés napján kerülne sor, akkor az ügyleti kamat mértéke 9,79% lenne, azonban az ügyleti kamat az ő (alperes) egyoldalú szerződésmódosítási joga alapján már a folyósítás napjára nézve is megváltozhat. Ebből következik, hogy a felperes megalapozottan nem állapíthatja azt, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmazta az ügyleti kamatot és annak éves, százalékban kifejezett mértékét, hiszen a szerződéskötés napján általa ismert volt annak 9,79%-os mértéke, illetve tudta, hogy azt ő azért közölte tájékoztató jelleggel, mivel az első kamatperiódus első napjáig annak mértéke még megváltozhat, onnantól viszont hat hónapig állandó. A felperes nem bizonyította azt, hogy a hirdetmény nem tartalmazott ügyleti kamatot a folyósítás napján. Utalt arra: a ténytanúsítvány kiállításának alapjául nyilvánvalóan kizárólag a nyilvántartásai, könyvei szolgálhatnak, hiszen ha a végrehajthatóság bekövetkezéséhez az ügyfél hozzájárulására is szükség lenne, vagy az ügyfél határozhatná meg tartozásának pontos összegét, akkor ez megfosztaná őt annak lehetőségétől, hogy pénzkövetelését közvetlen bírósági végrehajtás útján érvényesítse. A végrehajtás elrendeléséhez, a záradékoláshoz egyébként sincs szükség a felek olyan tartalmú megállapodására, hogy a bank a saját nyilvántartásai alapján határozza meg a végrehajtandó tartozás összegét, hiszen a végrehajtás elrendelése iránti kérelemben a végrehajtást kérő köteles megjelölni a végrehajtani kívánt követelés összegét és a bíróság vagy a közjegyző nem vizsgálhatja, hogy a végrehajtást kérő pontosan milyen adatokra alapozva jelölte meg ezt az összeget. A közvetlen bírósági végrehajtás elrendelése, a záradékolás nem az adott szerződési feltételen alapul, a szerződési feltétel a végrehajtandó követelés érvényes létrejöttét, a felperes tartozásának összegét nem befolyásolja. A Kúria döntése és jogi indokai [9] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [10] A Pp. 270.§

(2)bekezdésében és a 275.§

(3)bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. [11] Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelem többirányú érvelése kapcsán mutat rá a következőkre: [12] A felperes csatlakozó fellebbezésének hivatalból történt elutasítása miatt a csatlakozó fellebbezésben foglaltak vizsgálata nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát. Mivel a jogerős ítélet a Pp. 270.§

(2)bekezdése értelmében kizárólag olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely a másodfokú eljárásnak is tárgya volt, a Kúria az ügyleti kamat meghatározásán, továbbá a szerződés I.4. pontja tisztességtelenségének vizsgálatán túlmenően nem tudott érdemben foglalkozni a további felülvizsgálati érvekkel, mert a további kérdésekre vonatkozóan a jogerős ítélet nem tartalmaz felülvizsgálattal támadható rendelkezést. [13] Megalapozottan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésére, hogy a peres felek megállapodtak a kölcsön ügyleti kamatának mértékében. A pénzügyi intézmények által kötött kölcsönszerződések jellemzője, hogy a kölcsönszerződés egyrészt egyedileg megtárgyalt, másrészt egyedileg meg nem tárgyalt részekből áll, továbbá a szerződés részét képezik - a szerződés tételes rendelkezése folytán - az ott megjelölt általános szerződési feltételek (ilyennek minősül a régi Hpt. 203.§-ában meghatározott üzletszabályzat és hirdetmény is). A kölcsönszerződés akkor felel meg a régi Hpt. 213.§

(1)bekezdésében felsorolt tartalmi követelményeknek, ha a szerződés, illetve az annak részét képező általános szerződési feltételek együttesen tartalmazzák az ott előírtakat. Ez a perbeli esetben is így történt, hiszen az egyedi szerződés VIII.13., VIII.

1. és VIII.
2. pontjai szerint megállapodtak a felek abban, hogy az alperes üzletszabályzata és hirdetménye az egyedi szerződés részét képezi, a felperes kijelentette, hogy azok tartalmát megismerte, magára nézve kötelezőnek fogadta el, az egyedi szerződésben nem szabályozott kérdésekben az üzletszabályzat és a hirdetmény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperes a szerződésben a kamatláb százalékos mértékét valóban tájékoztató jelleggel közölte, ugyanakkor nem maradt el a fizetendő kamat mértékének meghatározása a szerződésben, hiszen a felek abban állapodtak meg, hogy a kölcsön éves kamatlába a folyósítás időpontjában az alperes hirdetményében rögzített érték (kölcsönszerződés III.
3. pont). Az egyedi szerződésben tájékoztató jelleggel közölt ügyleti kamatmérték megfelelt az alperes
4. december 2-tól érvényes hirdetményében feltüntetett kamatmértékkel, az évi 9,79%-kal. A szerződés annak megkötésekor még nem hatályosult, a szerződés hatályosulásához az kellett, hogy a felperes teljesítse a kölcsön folyósításának feltételeit, az alperes pedig folyósítsa részére a kölcsön összegét (kölcsönszerződés II.
5. pont és II.
6. pont). Nem jogszabálysértő az a szerződéses megállapodás, amely nem dátumszerűen határozza meg, hogy mikor hatályosult a szerződés. Ezt az időpontot a felek a szerződés megkötésekor nem tudhatták pontosan, hiszen bizonytalan volt, hogy a felperes mikor teljesíti maradéktalanul a folyósítási feltételeket, a szerződés megkötése és a kölcsön folyósítása közötti időszakban pedig változhatott a kamat mértéke is. Amikor tehát hatályosult a szerződés, az első kamatperiódus akkor kezdődött, az aznapi kamatmérték volt az irányadó. [14] Megjegyzi a Kúria: ha az ügyleti kamat mértékét a szerződés kikötései alapján egyébként nem lehetne meghatározni, jelentőséggel bírna, hogy az alperes időközben elszámolt a felperessel. A DH 1 és a DH 2 törvények rendelkezései alapján a jogalkotó kiküszöbölte és orvosolta a tisztességtelen egyoldalú kamat-, költségés díjemelést lehetővé tevő, egyedileg meg nem tárgyalt, illetve általános szerződési feltételeket. Ezzel a jogalkotó nem csak a jövőre nézve, hanem a korábbi időszakra vonatkozóan is rendezte a kamatok, a költségek és a díjak mértékét. A kamatkorrekció a perbeli esetben is megtörtént, az alperes a tisztességtelen kamatmódosítás figyelmen kívül hagyásával, ugyanakkor a meghatározott mértékű ügyleti kamat alkalmazásával számolt el. Ha tehát a kamat meghatározását illetően bármifajta hiány vagy bizonytalanság lett volna a szerződést illetően, azt eloszlatta az időközben megvalósult elszámolás. [15] A másodfokú bíróság ugyancsak megalapozottan jutott arra a következtetésére, hogy a szerződés I.
7. pontjában foglaltak nem sértik - a szerződéskötéskor még hatályos,
8. március 15-től hatálytalan - Korm. rendelet 1.§

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontjaiban foglaltakat, mivel az adott szerződéses rendelkezés nem jogosítja fel egyoldalúan az alperest a szerződés bármely feltételének értelmezésére, ugyancsak nem jogosítja fel kizárólagosan az alperest annak megállapítására, hogy a felperes teljesítése szerződésszerű-e, továbbá a bizonyítási terhet sem változtatja meg a felperes hátrányára. A másodfokú bíróság e körben kifejtett indokaival egyetért a Kúria, figyelemmel arra, hogy az teljes mértékben tükrözi a Kúria ezzel kapcsolatos irányadó álláspontját, amelyet - továbbiak mellett - a Pfv.I.21.783/2016/5. számú határozatában is kifejtett és amelyet megerősített az 1/2018. számú gazdasági elvi határozat. Az adott szerződéses rendelkezés akkor lenne tisztességtelen, ha kizárólag az alperes határozhatná meg, hogy egy szerződéses feltételt hogyan kell érteni és alkalmazni és mindebbe a felperesnek nem lehetne beleszólása, ha a felperes nem vitathatná tartozásának az alperes által kimutatott összegét, de ezek az adott esetben nem valósultak meg, nem sérült a szerződő felek egyenlősége, a felperes pert indíthatott és indított is az alperes ellen és ebben a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bizonyítás a Pp. általános szabályai szerint a pert indító felperest terhelte. Utal továbbá arra a Kúria: ha tisztességtelen és ebből adódóan érvénytelen lenne az adott szerződéses rendelkezés, az érvénytelenségi ok nem az egész szerződést, hanem annak csak az érintett rendelkezését érintené, a többi rendelkezésre kihatással nem lenne, azok továbbra is kötnék a feleket. [16] A felperes álláspontjával ellentétben az illeték számításának alapja a jelen perben nem 600.000 forint, hanem a Pp. 24.§

(2)bekezdés g) pontjának megfelelően a végrehajtási ügyérték, melyből csak a tőketartozás több mint 10.000.000 forint. [17] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria - lényegében helyes indokainál fogva - a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [18] A Pp. 270.§

(1)bekezdése alapján alkalmazott Pp. 78.§

(1)bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes viseli a saját felülvizsgálati költségét és köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely költség az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának összege. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§

(1),

(5)és

(6)bekezdéseiben, valamint a 4/A.§

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. [19] Az illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesített felperes a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59.§

(1)bekezdése, 74.§

(3)bekezdése szerint irányadó, a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 13.§

(2)bekezdése alapján az illetékes állami adóhatóság felhívására. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. június
2. . Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: BB bírósági ügyintéző