Pfv.21694/2017/7 – Kúria

(1)a),

1. CXII. Tv.
2. §

(1)c),

1. LIII. Tv. 23/C. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete A határozat száma: Pfv.I.21.694/2017/
2. A tanács tagjai: . Varga Edit a tanács elnöke . Böröcz Ibolya előadó bíró . Harter Mária bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Erős Petra Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Erős Petra ügyvéd (1132 Budapest, Victor Hugo utca
3. III/26.) Az alperes: alperes (alperes címe) Az alperes képviselője: Lendvai és Szőnyi Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Lendvai András ügyvéd (1025 Budapest, Pusztaszeri út 33/a.) A per tárgya: végrehajtás megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 73.Pf.638.056/2016/
4. Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 17.P.20.560/2016/13-I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. [1] Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes, valamint az alperes jogelődje
5. július
6. napján közokiratba foglaltan önálló zálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés I.1.
7. pontjában az alperes jogelődje vállalta, hogy a felperes részére 305.913 CHF összegű, CHF devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújt. A felperes tudomásul vette, hogy az alperes jogelődje a kölcsön összegéből legfeljebb 50.075.000 forintnak, a folyósítás napjára jegyzett deviza vételi árfolyamán átszámított deviza összeget folyósít (folyósítási limit). A kölcsönt a bank a szerződés I.1.
8. pontja szerint valamennyi folyósítási feltétel maradéktalan teljesülését és igazolását követő 5 munkanapon belül vállalta utalni akként, hogy a folyósítás napjára az általa jegyzett deviza vételi árfolyamon forintra átváltja. Az alperes jogelődje a folyósítás napjáról és az első esedékességi napról írásban vállalta a felperest értesíteni azzal, hogy ez az értesítő tartalmazza a fizetendő induló havi törlesztő részlet deviza összegét is, amely értesítő a szerződés elválaszthatatlan részét képezi. A felek a szerződés I.4.
9. pontjában elfogadták, hogy a kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítására, folyósításának időpontja és a szerződés alapján fennálló tartozás mindenkori összegének igazolása szempontjából az alperes üzleti könyvei, nyilvántartásai az irányadóak, az azokban foglaltakat kell mértékadónak és hitelesnek tekinteni, így alávetették magukat a fennálló kölcsön és járuléktartozás mértékének megállapítása tekintetében az alperes nyilvántartásai és üzleti könyvei tartalmának és azt magukra nézve kötelezőnek ismerték el. [2] A felperes számára fizetési könnyítést biztosító szerződésmódosítást írtak alá közjegyzői okiratba foglaltan a felek
10. január
11. napján. [3] A felperes nem teljesítése miatt az alperes a kölcsönszerződést
12. szeptember
13. napján közokiratba foglaltan felmondta, kérelme alapján a végrehajtási záradék kibocsátására
14. június
15. napján került sor. A felperessel szemben a végrehajtási eljárás folyamatban van. A felperes keresete, az alperes védekezése [4] A felperes a Pp. 369.§ a) pontjára alapított keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte. Hivatkozott arra, hogy a szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII.tv. (rHpt.) 213.§

(1)bekezdés a) pontjába ütközik, mert nem tartalmazza a szerződés tárgyát, ezért az érvénytelen. A szerződés rendelkezései szerint a kölcsön legfeljebb 50.075.000 forint erejéig kerül folyósításra. A szerződéskötéskori folyósítási árfolyamot figyelembe véve megállapítható, hogy a szerződésben szereplő 305.913 CHF összeg nem a kölcsön összege, hanem a folyósítás csupán ebből az összegből történik a szerződés szerint a forintban meghatározott maximális mértékig. Azzal érvelt, hogy a szerződés I.4.6. pontja, mely szerint a fennálló tartozás mértékét az alperes állapítja meg és a felek elszámolására a kimutatása az irányadó, a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 1.§

(1)bekezdés a), b),

1. j)pontjára figyelemmel tisztességtelen. A szerződésben e rendelkezése nélkül kizárólagosan a felmondás megtörténtéről lehetett volna ténytanúsítványt kiállítani, amely viszont a végrehajtás elrendeléséhez nem elegendő. Az érvénytelen szerződési feltételen alapuló végrehajtás jogellenes. [5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint érvényes és tisztességtelen szerződési feltételt nem tartalmazó szerződést kötött a jogelődje a felperessel. Az első- és a másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság pedig indokolásbeli eltéréssel az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [7] Az ítéletek indokolása szerint a szerződés tárgya meghatározása az 1/2016. PJE jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelt. A szerződés tartalmazza a kölcsön nyilvántartásának devizanemét. A szerződés szerint a kölcsön devizaösszegéből legfeljebb 50.075.000 forint devizaösszeg kerül folyósításra a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyam alapján. Ebből megállapítható, hogy a kölcsön összege a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyammal számított 50.000.000 forintnak megfelelő CHF összeg volt. A kölcsön tárgyát nem a folyósítási értesítő, hanem maga a szerződés tartalmazza kiszámítható módon. A másodfokú bíróság eltérő álláspontja szerint a kialakult joggyakorlat elfogadja, hogy a jogviszony lényeges tartalmi elemeit fizikailag egymástól elkülönülő okiratok tartalmazzák, amely jelen esetben a kölcsönszerződés és a folyósítási értesítő. Az elsőfokú bíróság a ténytanúsítvány körében megállapította, hogy a szerződéses rendelkezés alapja a pénzintézetet jogszabály alapján terhelő kötelezettség. A pénzintézet mind a régi, mind az új Hpt. szerint rendszeres kimutatást köteles a felperes részére küldeni. Jogszabály alapján terhelő kötelezettség szerződéses rendelkezésbe történő iktatása tisztességtelennek nem minősülhet. A felperesnek jogában áll a felmondás érvényességét vitatni, illetve panaszt benyújtani. Ebből következően nem jogosítja fel a szerződési feltétel az alperest annak megállapítására, hogy a felperes teljesítése szerződésszerű-e és a bizonyítási terhet sem változtatja meg. A másodfokú bíróság megállapította ugyanakkor, hogy az adott szerződéses kikötés a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 1.§
2. j)pontja alapján tisztességtelen, mert a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A részleges érvénytelenség következménye a kikötés mellőzése, amely nem ad alapot a végrehajtás megszüntetésére. A végrehajtási záradékolás alapja a Vht. 23/C.§

(1)bekezdése szerint a kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okirat, a kölcsönszerződés. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és a felülvizsgálati költsége megtérítésére irányult. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a rHpt.213.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjának sérelme nem merül fel, mert a szerződés tartalmazza a kölcsönösszeg és a részlet összegének meghatározását, számítási módját. A kölcsönösszeg nyilvántartására vonatkozó I.4.6. pontjának vizsgálata során az Európai Unió Bírósága által kialakított tisztességtelenségi tesztet elvégezve megállapítható, hogy a sérelmezett kikötés a felek közötti egyensúlyt nem bontja meg. A Vht. 23/C.§ szerinti záradékolás során a közjegyző a kölcsönszerződést látja el végrehajtási záradékkal, nem pedig a felmondó nyilatkozat kézbesítését igazoló ténytanúsítványt. A felülvizsgálati kérelem [8] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a keresetének helyt adó határozat meghozatala iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. [9] Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a szerződés tárgyát a felek nem határozták meg, mert a szerződés szerint a kölcsön legfeljebb 50.075.000 forint erejéig kerül folyósításra, míg a szerződésben helyet kapott egy 305.913 CHF összeg is. Az alperes jogelődje által küldött egyoldalú nyilatkozat - folyósítási értesítő - a szerződés részének nem tekinthető. [10] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen mondta ki, hogy a szerződés I.4.6. pontja tisztességtelen, mert az a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 1.§
3. j)pontjába ütközik, ugyanakkor tévesen állapította meg, hogy ezen ténynek az érdemi döntés tekintetében nincs jelentősége. Az I.4.6. pontot részleges érvénytelensége miatt mellőzni kell, A Vht. 23/C.§

(1)bekezdése szerint pedig a végrehajtási záradék kiállításához szükséges a kötelezettség tárgyának, összegének és jogcímének a meghatározása, mely ezen szerződéses pont hiányában nem lehetséges. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 270.§

(2)bekezdésében és a 275.§

(3)bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. [12] A perbeli kölcsönszerződés megfelel a rHpt. 213.§

(1)bekezdés a) pontjában előírt tartalmi követelményeknek, az eljárt bíróságok helyesen alkalmazták a 6/

1. és az 1/
2. PJE jogegységi határozatokban foglaltakat. A felperes állítása szerint azért meghatározatlan a szerződés tárgya, mert mind a HUF, mind a CHF összeg limit, az alperes jogelődje által a folyósítást követően küldött értesítő pedig egyoldalú nyilatkozat. A Kúria rámutat: valóban limitként meghatározott mindkét devizanemben az összeg, ez azonban nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét: abból, hogy a szerződés megkötésének és a folyósításának az időpontja elválik egymástól, szükségképpen következik a közölt összeg tájékoztató jellege a két deviza egymáshoz viszonyított árfolyama változásának miatt. [13] Az 1/
3. PJE jogegységi határozat pedig a rHpt. 213.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjaira vonatkozóan összefoglalását adta a Kúria 6/2013. PJE jogegységi határozat kapcsán kialakult gyakorlatának, az adott szempontok a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálása során is követendőek. A 6/2013. PJE jogegységi határozat a III.2.
3. a)pontjának megfelelően nem szükséges, hogy a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve az egyes törlesztések összege tételesen szerepeljen a szerződésben, hanem az is elegendő, ha mindezek kiszámítható módon vannak meghatározva a szerződésben. Amennyiben a szerződés rendelkezései alapján a kölcsönadott devizaösszeg, a folyósított forintösszeg, illetve a visszafizetendő meghatározott törlesztő részletek egyértelműen kiszámíthatóak, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a régi Ptk. 523.§

(1)bekezdésébe. A szerződő felek abban állapodtak meg a I.1.

1. pontban, hogy az alperes jogelődje legfeljebb 50.075.000 forintnak megfelelő, a folyósítás napjára jegyzett deviza árfolyamon átszámított devizaösszeget folyósít. Az, hogy az alperes mikor folyósít, a felperestől függött, a szerződéskötés napján nem lehetett előre látni, hogy a felperes mikor teljesíti a folyósítási feltételeket, így azt sem lehetett rögzíteni, hogy a folyósítás napján mennyi lesz az alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyam. Az a meghatározási mód, amelynek értelmében a folyósítási feltételek teljesítését követően a folyósítás napján érvényes, az alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyamon rögzül a kölcsön összegének CHF-ben való megállapítása, megfelelt a szerződés tárgya meghatározásának. A folyósítás időpontját valóban nem tartalmazza a szerződés. Az I.1.
2. pont azonban folyósítási feltételekre utal, amely eszerint az alperes valamennyi folyósítási feltétel maradéktalan teljesítését és igazolását követő 5 munkanapon belül folyósít,azaz a folyósítási feltételek teljesítése a felperestől függött. Figyelemmel arra, hogy a kölcsönösszeg kiszámításának módját és az ahhoz szükséges adatokat a szerződés tartalmazza, a folyósítási időpont „beállítása" a felperestől függő hatályossági, nem pedig a szerződés érvénytelenségét eredményező kérdés. [14] A Kúria a másodfokú bíróság által megállapítottakat az 1/
3. PJE jogegységi határozatra figyelemmel a következők szerint pontosítja: az alperes által a szerződést követően közölt folyósítási értesítő a szerződés érvényessége, a kölcsön tárgya meghatározottsága szempontjából jelentőséggel nem bír, az tájékoztató jellegű, a felperes teljesítését könnyíti meg. [15] A másodfokú bíróság megállapította a szerződés I.4.
4. pontja tisztességtelenségét a 18/
5. Korm. rendelet 1.§ j) pontja alapján. Az alperes csatlakozó fellebbezést nem terjesztett elő, erre nem is volt jogszabályi lehetősége. A másodfokú bíróság megállapítása a Kúriát is köti, függetlenül attól, hogy álláspontja eltér, a hivatkozott kikötést nem tekinti tisztességtelennek, a fogyasztónak ugyanis lehetősége van vitatni az alperes által közölt adatokat, az alperes részére jogszabály által előírt nyilvántartási kötelezettség és az azon alapuló adatközlés segíti a teljesítést, de nem zárja el a fogyasztót attól, hogy az értesítőben foglaltakkal ellentétes álláspontját bizonyítsa. [16] A felülvizsgálati kérelemmel támadott második kérdéskörrel, a ténytanúsítvány tisztességtelenségével kapcsolatban mutat rá a Kúria arra, hogy a végrehajtási záradékolás alaki és tartalmi feltételeit a Vht. 23/C. §-a határozza meg. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottakkal ellentétben nem a kölcsönszerződés I.4.
6. pontján alapul a közvetlen végrehajthatóság, a végrehajtási záradék kiállításához szükséges kötelezettség tárgyát, összegét és jogcímét a közokiratba foglalt kölcsönszerződés tartalmazza. A ténytanúsítvány valóban szükséges a közvetlen végrehajthatóság elrendeléséhez, azonban kizárólag a kötelezettség lejárttá tételét tanúsítja közjegyzői okiratba foglaltan. [17] A végrehajtási záradékolás, mint a közvetlen végrehajthatóság intézménye nem alkotmányellenes és nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot sem. Helyesen utalt a másodfokú bíróság az Európai Unió Bíróságának C-32/
7. számú ítéletére, amelynek megállapítása szerint a 93/
8. EGK irányelvet nem sérti az ilyen tartalmú nemzeti szabályozás. Az irányadó bírósági gyakorlatot az 1/
9. számú gazdasági elvi határozat foglalta össze, rámutatva, hogy a közjegyzőnek nem feladata sem a szerződés, sem a felmondás tartalmi vizsgálata. [18] A felülvizsgálati kérelem utalást tartalmaz az rHpt. 213.§

(1)bekezdés e) pontjának sérelmére, e körben azonban indokolást nem adott elő a felperes. Rámutat a Kúria, hogy a fellebbezési eljárásnak e kérdés tárgya nem volt, ezért a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható a Pp. 270.§

(2)bekezdésére figyelemmel. [19] A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján - indokolásbeli kiegészítéssel - hatályában fenntartotta. Záró rész [20] A felperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270.§

(1)bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 78.§

(1)bekezdése értelmében köteles megfizetni az alperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§

(2),

(5)és

(6)bekezdésében foglaltak szerint a 4/A.§ értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel meghatározott, a tényleges tevékenységgel arányos ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás le nem rótt illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§

(1)bekezdése, valamint a 14.§-a alapján az állam viseli. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. május
2. Dr. Varga Edit s.k. a tanács elnöke, dr. Böröcz Ibolya s.k. előadó bíró, dr. Harter Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: BB bírósági ügyintéző