Pfv.21625/2017/7 – Kúria

(1)a),

1. CXII. Tv.
2. §

(1)bekezdés a), b),

1. c)és
2. e)pontjaiba ütközik, semmis. A bank hirdetménye, üzletszabályzata és általános szerződési feltételei nem váltak az egyedi szerződés részévé, hiszen azokat nem vette át, tartalmukat nem ismerte meg. Tisztességtelen az a szerződéses rendelkezés, amely a bizonyítási terhet az ő hátrányára változtatta meg, továbbá érvénytelen a bank felmondása, mert a felmondásban szereplő összeg tisztességtelenül felszámított részt is tartalmaz, melynek tekintetében a bank késedelemben volt, késedelme pedig kizárja az adós egyidejű késedelmét. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a szerződés létrejött és érvényes. Az első- és a másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A bíróságok azzal indokolták döntésüket, hogy létrejött a szerződő felek között a perbeli szerződés, amely tartalmazza annak tárgyát, hiszen meghatározták a kölcsönkeret összegét és azt a maximális forint összeget, amelyet kölcsönként nyújthatott a bank, meghatározták továbbá a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A bankszámlavezetéssel kapcsolatos díj nem a kölcsönszerződés, hanem a felperes által kötött bankszámlaszerződésre tartozó kérdés, a különnemű devizaárfolyamok alkalmazásának tisztességtelenségét pedig a jogalkotó időközben kiküszöbölte, az elszámolás a felperest is érintette. Hangsúlyozták: a felperessel szemben a közvetlen végrehajtás lehetőségét nem a felperes által tisztességtelennek minősített szerződéses rendelkezés, hanem a Vht. irányadó rendelkezése teremtette meg, de a vitatott szerződéses rendelkezés nem is tekinthető tisztességtelennek, hiszen a felperes nem is állította, hogy a banki nyilvántartástól eltérő lenne a tartozása. A bank általános szerződési feltételei, kockázatvállalási üzletszabályzata, hirdetménye a felperes által is elismert módon az egyedi szerződés részévé váltak. A felperes tőke- és kamattartozása a felmondás időpontjában a tisztességtelenül felszámított összeg nélkül is fennállt, emiatt sem érvénytelen a bank felmondása, de a felmondást önmagában a tisztességtelenül felszámított összegek utólagos jóváírása miatt sem lehetne hatálytalannak tekinteni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [5] A jogerős ítélet ellen - a hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Fenntartotta az érvelését, mely szerint a szerződésben nem határozták meg a deviza összeget: azt, hogy a bank mennyi CHF-nek megfelelő forintot szeretet volna kölcsön adni. A szerződés nem jött létre, mert nem tartalmazza devizában a kölcsön pontos összegét. A bank nem jelölte meg a folyósítás időpontját, csupán egy előre nem látható és általa egyoldalúan befolyásolható időtartamot. Mivel a bank forintban határozta meg a kölcsön összegét, meg kellett volna jelölnie azt a vételi árfolyamot is, amelyen kiszámítható a kölcsön CHF összege. A szerződés szerint a tőke devizaösszege a kölcsön folyósításakor rögzül, viszont a folyósítás időpontját a szerződésben nem határozták meg. A kötelező írásbeliség hiánya miatt is semmis a szerződés, mivel nincs olyan folyósítási értesítő, amelyet aláírt volna, és a II. rendű alperes nem igazolta, hogy átadta volna a folyósítási értesítőt. A szerződés tárgyát nem határozták meg, ebből következően a kölcsön törlesztő részletének összegét sem határozták meg. A teljes futamidőre nem jelölték meg a részletek összegét, számát, esedékességét. Semmis a szerződés amiatt is, mert nem tartalmazza a számlavezetés díját. A bank nyilvántartásaiban szereplő adatok alapulvételére vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelen, mert megfordítja a bizonyítási terhet. A bank hirdetménye, általános szerződési feltételei, üzletszabályzata, az értesítő levél, továbbá az árfolyamkockázat nem vált a szerződés részévé. Sérelmezte, hogy az árfolyamrésből adódó többletösszeg megfizetése is terhelte és előadta: jogszabályba ütköző a bank felmondása, nem lett volna joga felmondani a jogviszonyt, a bank késedelme az ő egyidejű késedelmét kizárja. A közjegyző CHF devizanemre rendelte el a végrehajtást, ugyanakkor a végrehajtó forint összegben tüntette fel a tartozását. Mindezek miatt a II. rendű alperes által végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, a jogerős döntés a bizonyítékokból levont helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye. Nézete szerint a per tárgyának értéke nem állapítható meg, az illeték számításának alapja 600.000 forint. [6] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati költsége megfizetésére irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [7] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [8] A Pp. 270.§

(2)bekezdésében és a 275.§

(3)bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt. [9] Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelem többirányú érvelése kapcsán mutat rá a következőkre: [10] A szerződő felek szerződésüket kölcsönszerződésnek nevezték, azonban a régi Ptk. 522.§

(1)bekezdésének megfelelő bankhitelszerződést kötöttek: a bank arra vállalt kötelezettséget, hogy 352.165 CHF hitelkeretet tart a felperes rendelkezésére, a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt és legfeljebb 48.000.000 forint összegű kölcsönt ad a felperesnek, amelyet a kölcsön folyósításának napján az általa jegyzett CHF deviza vételi árfolyamon határoz meg. Alaptalan tehát a felperes érvelése, mely szerint elmulasztották a devizaösszeg meghatározását, illetve annak megjelölését, hogy a bank milyen összegű kölcsönt ad, hiszen egyértelműen megjelölték a hitelkeretet CHF összegben és azt is, hogy ebből az összegből a bank legfeljebb 48.000.000 forint összegű kölcsönt ad a felperesnek, amelyet a folyósítás napján a bank által jegyzett CHF deviza vételi árfolyamon határoz meg. A 6/2013. PJE jogegységi határozat III.2.

1. a)pontja értelmében nem szükséges, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg tételesen szerepeljen a szerződésben, hanem az is elégséges, ha az kiszámítható módon van meghatározva. A szerződő felek meghatározták a hitelkeret összegét CHF-ben, megjelölték azt a forint összeget, amelyet kölcsönként a bank a hitelkeret terhére ad a felperesnek, és azt is tartalmazza a perbeli szerződés, hogy a kölcsön összegét a bank a folyósítás napján az általa jegyzett CHF deviza vételi árfolyamon határozza meg. A felperes ezeket a feltételeket a szerződés aláírásával elfogadta, a szerződő felek egyetértését okirat bizonyítja, azaz a szerződés létrejött a szerződő felek között. A folyósítás időpontját a bank nem tudta megjelölni, mert a folyósítási feltételek teljesítése nem tőle, hanem a felperestől függött. Téves a felperes érvelése, hogy a folyósítás időpontját a bank egyoldalúan befolyásolta volna: a szerződő felek rendelkezésre tartási időszakot határoztak meg, amely a szerződéskötéstől számított 90. nap leteltéig tartott és abban állapodtak meg, hogy a bank a rendelkezésre tartási időn belül a folyósítási feltételek teljesítését követően utalja a kölcsön összegét a felperes forintszámlájára. A szerződő felek a szerződésüket okiratba foglalták, amit a felperes is aláírt, a folyósítási értesítőt a felperesnek nem kellett aláírnia. [11] A bank a kölcsönt 35 évre adta. Ebből következően, valamint a deviza árfolyamváltozás és a hiteldíj változásai miatt a szerződés megkötésének időpontjában nem lehetett előre meghatározni a teljes futamidőre a törlesztő részletek összegét. Az első törlesztő részlet összegét meghatározták (CHF-ben és forintban is, a 352.165 CHF kölcsönösszeg alapulvételével), a további törlesztő részletek pedig a szerződés rendelkezései alapján kiszámíthatóak voltak, hiszen a szerződés tartalmazta, hogy a kölcsön kamatlába egyhavi LIBOR CHF + 3%, továbbá az egyéb költségeket és díjakat (így a rendelkezésre tartási díjat
2. is)meghatározták. A felperesnek rendelkezésre tartási díjat a szerződés megkötésekor nem is kellett fizetnie, hiszen az akkor évi 0% volt. A kölcsön futamidejét 420 hónapban határozták meg, ez felelt meg a részletek számának, a kölcsön lejárata 2043. október 10. volt, az egyes részleteket a lejáratig minden hónap 10. napjáig kellett teljesíteni. A számlavezetés díját a szerződésnek tartalmaznia nem kellett, mert az nem a szerződéssel kapcsolatos költségnek minősült. [12] A felperes által támadott szerződéses kikötés nem változtatta meg a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára. A végrehajtási záradékolás alapja valóban a bank közlése volt és ez a közlés kitért a tartozás összegére is, de vita esetén a közlés nem több mint a bank nyilatkozata. A végrehajtás megszüntetése iránti perben nem a támadott szerződéses rendelkezés határozza meg a bizonyítási terhet, hanem a Pp. rendelkezései. A rPp. 164.§

(1)bekezdésének megfelelően a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ha az adós nem kifogásolta időben az ellenérdekű fél által kimunkált összeget és a tartozás végrehajtási szakba került, a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a bizonyítás az általános szabályoknak megfelelően a pert indító adóst (felperest) terheli: a rPp. 164.§

(1)bekezdésének megfelelően rá hárul annak igazolása, hogy nem, vagy nem a kimutatott összeggel tartozik. Mindezek szerint tehát akkor lenne tisztességtelen az adott szerződéses rendelkezés, ha amellett, hogy kizárólagos jogosultságot biztosítana a bank számára a tartozás összegének meghatározására, egyben megvonná a felperes ezzel kapcsolatos jogait és lehetőségeit. Az adott esetben azonban mindez nem állapítható meg, ezért a támadott szerződéses kikötés nem tisztességtelen. Utal arra is a Kúria, hogy a régi Ptk. 209.§

(5)bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. [13] A felperes a szerződés 9.7. pontjában kijelentette, hogy a bank általános szerződési feltételeit és a kockázatvállalási üzletszabályzatát megismerte, az azokban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismerte el, továbbá a szerződés aláírásával elismerte azt, hogy a szerződésről készült okiratot és annak mellékleteit átvette. Az ezzel ellentétes állításait a felperes nem bizonyította. [14] Lehetséges, hogy a felperes az árfolyamrésből adódó többletösszeget is megfizette a banknak, viszont a bank elszámolt a felperessel, a tisztességtelenül felszámított összeget 14.291,69 CHF-ben határozta meg és az összeggel a felperes tartozását csökkentette. [15] A bank szerződésszegésre hivatkozással mondta fel a kölcsön jogviszonyt, melynek lehetőségét a régi Ptk. 525.§

(1)bekezdésének e) pontja, valamint az egyedi szerződésről készült okirat 7.

1. és
2. pontjai teremtették meg. A felmondással a felmondás időpontjában fennálló tartozás teljes összege esedékessé vált. A felmondás időpontjában a felperest tartozás terhelte, a felmondás jogszerűségét nem érinti, hogy az elszámolás során kitűnt: bizonyos összeget tisztességtelenül számolt el az alperes. [16] A Vht. 163/A.§

(1)bekezdése értelmében a végrehajtás során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető hitelintézet által jegyzett deviza vételi árfolyam figyelembe vételével, a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. A végrehajtható okiratban a követelés összegeként CHF összeg szerepel, ez azonban nem akadálya annak, hogy a végrehajtó a felperes tartozását forintban tüntette fel a saját irataiban, a II. rendű alperesnek a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell megkapnia a felperestől behajtott összeget. [17] A felperesnek a felülvizsgálati kérelem utolsó fejezetében előadott, az eljárási szabálysértésekre (okszerűtlen mérlegelésre) vonatkozó érvelése nem értelmezhető, a felülvizsgálati eljárási illeték számításának alapja pedig nem a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 600.000 forint, hanem a Pp. 24.§

(2)bekezdés g) pontjának megfelelően a „végrehajtási összeg" (azaz a végrehajtási ügyérték), amely a jelen esetben 71.212.056 forint. Amennyiben a felülvizsgálati eljárási illeték számításának alapja 600.000 forint lenne, tehát nem érné el a Pp. 270.§

(2)bekezdésében a felülvizsgálat feltételeként előírt 3.000.000 forintot, a jogerős ítélet felülvizsgálatára nem nyílt volna lehetőség. [18] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A Pp. 270.§

(1)bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp. 78.§

(1)bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes viseli a saját felülvizsgálati költségét és köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely költség az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának összege. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§

(1),

(5),

(6)bekezdéseiben, valamint a 4/A.§

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt bírósági eljárásban felülvizsgálati eljárási illetéket a a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 13.§

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a 14.§-ban foglaltak alapján az állam viseli. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. július
2. . Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: BB bírósági ügyintéző