Bf.100/2018/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdésének

1. b)pontjának
2. bf)alpontjának II. fordulata szerint minősülő lopás vétségének kísérlete miatti büntetőeljárást megszünteti. A vádlott köteles az elsőfokú eljárásban felmerült 794.283- (hétszázkilencvennégyezerkettőszáznyolcvanhárom) forint bűnügyi költségből 500.000.- (ötszázezer) forintot az államnak megfizetni, míg a fennmaradó 294.283.- (kettőszázkilencvennégyezer-kettőszáznyolcvanhárom) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú eljárásban felmerült 21.760.- (huszonegyezer-hétszázhatvan) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A törvényszék a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében /Btk. 160. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés c.) pont I. fordulata, d.) pont és k.) pont I. fordulata/ mondta ki. Ezért a vádlottat 15 év és 4 hónap szabadságvesztés büntetésre, valamint 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön. A szabadságvesztés büntetésbe beszámította a vádlott által

1. év november hó
2. napjától
3. év január hó
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Kimondta, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése utáni napon feltételes szabadságra bocsátható. Rendelkezett a számos bűnjelről és a bűnügyi költségről egyaránt; utóbbit akként fogalmazta meg, hogy „a büntetőeljárás során felmerült 794.283.- forint bűnügyi költségből köteles a vádlott az államnak külön felhívásra megfizetni…„ de, azt hogy mekkora összeget, az nem. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, azonosan a büntetés súlyossága miatt, annak lényeges enyhítése érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.234/2018/
5. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalanoknak tartotta. Álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást. Ennek keretében úgy ténybeli, mint jogi indokolása egyaránt megfelelt a törvénynek, kivéve azt, hogy a vádirati tényállással egyezően az elsőfokú ítélet tényállása tartalmazta ugyan, hogy a vádlott lopási szándékkal a kerítésen átmászva hatolt be a sértett fás- kamrájába, hogy onnan szivattyút vagy kis kerti gépet vigyen magával, melynek értékesítésével kívánt pénzhez jutni; ezzel a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint - miután az eltulajdonítani megkísérelt vagyontárgyak értéke a szabálysértési értéket bizonyítottan nem haladta meg - a vádlottnak ez a magatartása a Btk.
6. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pont bf. alpontja szerint minősülő lopás vétsége kísérletének megállapítására alkalmas. Ugyanakkor, mivel az emberölés bűntette nem minősül egyszersmind nyereségvágyból elkövetettnek is, ezért a vagyon elleni és az élet elleni bűncselekményeket anyagi halmazatban kellett volna megállapítani. A vagyon elleni cselekményt az ügyész a vád tárgyává tette, és az elsőfokú bíróság azt tényállásában is leírta, de azt nem minősítette. Ugyanakkor az élet elleni bűncselekmény mellett a lopás vétsége kísérletének a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint nincs jelentősége a büntető felelősségre vonás szempontjából, ezért a Be.

1. § alapján e tekintetben az eljárás megszüntetésének lett volna és van is helye. Miután a bűnfelelősségi alapkérdésekben az elsőfokú rendelkezések alapvetően törvényesek és a büntetés kiszabására hatással lévő alanyi és tárgyi körülmények helyes feltárására került sor - a kiszabott büntetés nem tekinthető eltúlzottnak; ezért főindítványa az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását célozta, azzal a mellékindítvánnyal, hogy az elsőfokú ítélet megváltoztatása szükséges abban a tekintetben, hogy a törvényesen minősített lopás vétségének kísérlete tekintetében az eljárásnak a Be.
2. § alapján megszüntetése indokolt. A fellebbviteli főügyészség nem képviseltette magát a fellebbezési nyilvános ülésen. *** A védő a büntetés lényeges enyhítését célzó védelmi fellebbezését a fellebbezési nyilvános ülésen fenntartotta, a vádlott pedig megbánásának adott hangot és a büntetés kiszabás szempontjából jelentős kérdés tekintetében - bizonyításnak nem minősülő - nyilatkozattétel körében azt vallotta, hogy egyik szemére megközelítőleg 30 %-os látás-kiesésben szenved. A védelmi fellebbezéseket az ítélőtábla alaptalanoknak, a fellebbviteli főügyészség mellékindítványát viszont alaposnak ítélte. *** Az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét teljes terjedelmében felülbírálta - abból a szempontból is, hogy az eljárási jogszabályok betartására sor került-e. Az ítélőtábla az anyagi jogi indokolást tekintve - továbbá - észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ugyan csak egy mondat erejéig, de - utalt az

1. évi IV. törvény és a
2. évi C. törvény (a „régi" és az „új" Btk.) rendelkezéseinek összevetésére, ennek keretében azonban kiemeli, hogy a kérdés fel sem merülhetett, miután az időbeli hatály kérdése nem volt kérdés (1/1999.BJE, a Kúriától). A törvényszék a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben maradéktalanul lefolytatta, ennek eredményeképpen mindenben megalapozott tényállást állapított meg és nem tévedett a minősítés során sem. Utóbbit tekintve azonban adós maradt az aljas indok jogi alapjának megindokolásával részben - ezért erre vonatkozóan az ítélőtábla felhívja az irányadó 3/
3. BJE [Kúria] II. pontját, ahol is rögzítésre került, hogy az adott, bármilyen bűncselekmény kiderülésének elrejtését, következményeinek elkerülését célzó ölés: - aljas indokból elkövetett emberölés. Az első fokú tényállás kissé burkoltan ugyan, de valójában azt tartalmazza, hogy a vádlott ilyen indokból ölte meg a sértettet a leírt módon. *** Teljes mértékben megalapozott a fellebbviteli főügyészségnek a vagyon elleni bűncselekménnyel kapcsolatos álláspontja. A cselekmény-egység elvét követve ugyanis valóban foglalkozni kellett volna ezzel, mert vád tárgyává tett bűncselekmény nem maradhat elbírálás nélkül. A leírt tényállás valóban azt tartalmazza, hogy a vádlott a szabálysértési értékhatárt (50.000.-Ft) nyilvánvalóan meg nem haladó kerti szerszámok eltulajdonítása érdekében hatolt be a sértett fáskamrájába (az élet elleni cselekményt is ott hajtotta végre, ezt a nyomszakértői adatok egyértelműen bizonyítják), tehát ezzel a fellebbviteli főügyészség által megállapítani indítványozott vagyon elleni bűncselekményt is [Btk.370.§

(2)b/bf/ II fordulata] elkövette. A kirívóan súlyos minősítésű, élet elleni bűncselekmény mellett nincsen jelentősége, a további bűnösség megállapítása a büntetés kiszabása esetében nincs hatással, ezért a másodfokú bíróság a Be. 377.§-a alkalmazásával az emiatti büntetőeljárást megszüntette. Itt jelzi az ítélőtábla, hogy az 1/2007. BJE [Kúria] idevágó és irányadó jogértelmezése mellett nem nyílik meg emiatt a harmadfokú eljárás lehetősége. *** Ami a büntetéskiszabás körét illeti, az ítélőtábla a vádlottnak a fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozatát illeti, kiegészíti a bűnösségi körülményeket azzal, hogy egyik szemére 30 %-os látáscsökkenést szenved, aminek a büntetés-elviselés szempontjából nem meghatározó, de komolyabb jelentősége van. Erre is figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint a kiszabott büntetések nem aránytalanok; kétségkívül szokatlan a nagyon komoly, esztendőkben kimért szabadságvesztés mellett csekély, már-már komolytalan, hónapban kiszámított mérték, de ennek mellőzésére nem volt lehetőség, mert a felülbíráló bíróságnak tartózkodnia kell a büntetés jelentéktelen mértékű megváltoztatásától márpedig a jelen esetben erről lett volna szó. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései közül egyedül a bűnügyi költség szorult reformációra: - az első fokú bíróság ugyanis eljárási kritika nélkül hagyta, hogy az ügyben seregnyi, indokolatlanul nagy volumenű költséget számítottak fel a szakértők; így a pszichológus és a nyomszakértő. A nyomozás során teljes beismerésben volt, a feltárásban közreműködő vádlottat ezek a költségek indokoltan nem terhelhetik, ezért a másodfokú bíróság a Be. 338.§

(4)bekezdése másodfokú alkalmazásával azt leszállította. Az nyilvánvaló, hogy a további, előzetes letartóztatásban töltött idő is beszámít a szabadságvesztésbe [ Btk.92.§

(1)bekezdése]. A kifejtettek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítélete elleni védelmi fellebbezéseket nem találta alaposaknak, ezért a rendelkező rész szerinti megváltoztatás (Be.372.§) mellett - egyebekben azt a Be 371.§-a alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás során a védelmi díjjal felmerült költséget a Be.381.§

(1)bekezdése alapján a vádlott köteles viselni. A másodfokú ítélet ellen a Be, 386.§-a alapján nincs helye további fellebbezésnek. Budapest,

1. év június hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács Dr. Katona Tibor sk. előadó Dr. Kósa Zsuzsanna sk. bíró elnöke bíró A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő