Pf.20218/2018/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(3)bekezdése alapján közbenső ítéletével a kártérítési kereset jogalapjának a fennállásáról határozott. Rámutatott: az I-V. rendű felperesek kárai annak következtében merültek fel, hogy hozzátartozójuk meghalt az alperesi intézet által nyújtott kezelés során. Erre figyelemmel a kártérítő felelősség alóli mentesülés érdekében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 339. §

(1)bekezdésének a második fordulata értelmében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy ... egészségügyi ellátása során az egészségügyi szolgáltatótól elvárható gondossággal járt el. Az alperestől elvárható gondosság mércéjét az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §

(3)bekezdése határozza meg, amely szerint minden beteget az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. Kifejtette: a szakkérdések megválaszolása érdekében orvosszakértői bizonyítást folytatott, mivel a ... halála miatti nyomozás során készített szakértői vélemény büntető jogi szempontból vizsgálta az alperes alkalmazottainak a felelősségét, míg a polgári jogi felelősség megállapításához az alperestől elvárható magatartás mibenlétét kellett tisztázni. A szakértői vélemények egybehangzóak voltak a tekintetben, hogy a beteg laborértékei - vörösvértest szám, hemoglobin, hematokrit - a kezelés alatt végig alacsonyak voltak; tünetei, valamint a gyógyszeres keringéstámogatás szükségessége vérvesztésre utalt. Ez a vérvesztés - nem kizárható módon - a csípőverőér sérülés következménye is lehetett, amely sérülés nagy valószínűséggel a katéteres beavatkozás szövődményeként alakult ki. A szakértői vélemények abban is egyezőek, hogy elengedhetetlenül szükséges lett volna a vérveszteség hátterének a kivizsgálása. A rendőrségi szakértő véleménye szerint hasi ultrahang és hasi CT-vizsgálatot kellett volna végezni annak feltárása érdekében, hogy a vérzés összefüggésben áll-e az intervencióval. A helyi vérzésforrás kizárása esetén az általános okokat kellett volna keresni, amelyhez a hasi ultrahangon és CT-n kívül hasi és mellkasi röntgenre, MR vizsgálatra, továbbá endoszkópos vizsgálatra is szükség lett volna. Ezek közül a vizsgálatok közül a hasi ultrahangvizsgálatot késedelmesen végezték el, további vizsgálat pedig nem történt február 27-éig. Ezzel egyezően fejtette ki a perben kirendelt szakértő, hogy a műtét után rendezettnek mutatkozó vérkép ismételt rosszabbodása azonnali kivizsgálást indikált; a hasi ultrahang és hasi CT-vizsgálatot - az akkor észlelt nagyfokú vérszegénység miatt - már a műtétet követő napokban el kellett volna végezni mivel a tünetek vérzéses szövődményre utaltak. Az Egészségügyi Tudományos Tanács (...) szerint a vérkép rendezésének az elmaradása nem minősül foglalkozási szabályszegésnek, hiszen a betegnél észlelt tünetek nem utaltak egyértelműen a kismedencében elhelyezkedő verőérsérülésre. E szakértői megállapítások összevetéséből arra a következtetésre jutott: nem lehet megállapítani, hogy pontosan mi okozta a keringést megingató folyamatot; az viszont bizonyított, hogy az alperest mulasztás terheli, mivel nem kezdte meg az ismételten romló vérkép okának a vizsgálatát. Az erre alkalmas vizsgálatok elvégzése nélkül lehetetlenné vált annak bizonyítása, hogy a beteg halála abban az esetben sem lett volna elkerülhető, ha minden szóba jöhető vizsgálatot elvégeznek. Ebben az esetben ugyanis esély lett volna a vérzés forrásának a korábbi felfedezésére, és az adekvát kezelés megkezdésére. A bélsérüléssel kapcsolatban - az ... ... szakértői véleménye alapján - rámutatott: a bélelhalás a tartósan alacsony vérnyomás, illetve a vér mennyiségének kóros csökkenése miatt alakult ki. Az okok ennél részletesebb feltárását azért nem tartotta szükségesnek, mert az alperes kártérítő felelősségét a vérkép nem megfelelő rendezése alapozza meg. E tekintetben a szakvélemények nem tekinthetőek ellentmondásosnak, ezért a további szakértői bizonyításra vonatkozó alperesi indítványnak nem adott helyt. Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását; másodlagosan a régi Pp. 252. §

(3)bekezdésén alapuló hatályon kívül helyezését kérte. Előadta: az ... az alapszakértői véleménye, illetve annak kiegészítései kompetenciahiányosak, homályosak, valamint ellentétben állnak más szakértői véleményekkel és a perben bizonyított tényekkel, ezért azt nem lehetett volna elfogadni az ítélkezés alapjául, hanem további szakértői bizonyítást kellett volna foganatosítani az ellentmondások kiküszöbölése érdekében. A kompetenciahiány abban mutatkozik meg, hogy nem került sor intervenciós radiológiai, továbbá érsebészeti szakkonzultáns bevonására. Radiológus szakkonzultáns bevonásának a szükségességét a szakértői intézet is elismerte, de ennek ellenére úgy nyilatkozott: a szakkonzultáns bevonásának hiánya nem jelenti azt, hogy nem kapott szóbeli tájékoztatást és érdemi információt az esettel kapcsolatban. Ez a körülmény önmagában aggályossá teszi a szakvéleményt, hiszen nem lehet tudni, hogy ki és milyen adatok ismeretében milyen tartalmú tájékoztatást adott a szakértői intézet részére. Utóbb radiológus szakorvos is bevonásra került a szakvélemény elkészítésébe, az ilyen módon kiegészített szakvélemény azonban mégis hiányos maradt, mivel annak elkészítésében nem vett részt neurológus szakorvos. Az OSZ.659/2016 számú -

1. sorszám alatt csatolt - kiegészítő szakértői véleménnyel kapcsolatban előadta: az iratellenes megállapításokat tartalmaz, és ellentmondásban áll az alapszakértői véleménnyel, valamint más szakértői véleményekkel. Hangsúlyozta: az eszközcsere a katéter bevezető hüvelyen keresztül történt, a katétert viszont egyszer sem cserélték, így az eszközcsere nem ad magyarázatot az ilyen jellegű érsérülésre. A szakértő nem adott választ arra a kérdésre, hogy miként okozhatott bélsérülést direkt módon a katéteres beavatkozás. Emellett azt sem fejtette ki, hogy a dokumentációban feltüntetett adatok ellenére hogyan állhatott fenn a külső csípőverőér sérülése anélkül, hogy a keringési paraméterek változtak volna. Rámutatott: nem a tanúvallomásokból hanem a lázlapról állapítható meg, hogy a beteg 7000 ml folyadék-átömlesztést kapott, ez a mennyiség a szív túlterhelésének az elkerülése céljából került meghatározásra. Az OSZ.43/
2. számú - 66-I. sorszám alatt csatolt - kiegészítő szakértői véleménnyel kapcsolatban előadta: ez a szakvélemény sem érinti a bélsérülés kialakulásának a következményeit; nem határozza meg a csípőverőér sérülés időpontját és a boncolás során feltárt szívizomszakadás okát. Az OSZ.3135/
3. számú -
4. sorszám alatt csatolt - alapszakértői véleménnyel kapcsolatban előadta: az több tekintetben iratellenes, hiszen a beteg állapota nem volt ingadozó, a február 27-ei szombat délelőttöt még teljes jólétben töltötte hozzátartozóival beszélgetve. Keringési paraméterei február 27-én délutánig semmiféle vérzésre nem utaltak, neurológiai tünetei javítása érdekében kapott vasopresszor szereket. Intenzív osztályról kiadása napján a keringési paraméterek nem utaltak vérzésre, illetve vérvesztésre, az alsó végtag fájdalmát a mélyvénás trombózis okozta. A szakvélemény nem áll összhangban a nyomozati eljárásban készített szakértői véleménnyel, holott tartalmazza azt a megállapítást, miszerint azzal egyetértenek. Kifogásolta a csípőverőér sérülés jellegére vonatkozó megállapításokat; álláspontja szerint áthatoló sérülés okozta a február 27-én lezajlott eseményt, ilyen áthatoló sérülés azonban minden esetben változást okoz a keringési paraméterekben, ami adott esetben nem állt fenn. Hangsúlyozta: a beteget mindvégig szorosan monitorizálták, majd az állapotromlás észlelésekor haladéktalanul kezdeményezték újrafelvételét az intenzív osztályra. A korábbi szakértői vélemény alapján kifejtette, hogy a bélsérülés nem lehet a katéteres beavatkozás következménye, de annak okáról az alapszakértői vélemény nem nyilatkozott. Az I-V. rendű felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a helyes indokain alapuló helybenhagyására irányult. Rámutattak: az alperes terhére rótt mulasztások az utógondozás során merültek fel, ezeknek a mulasztásoknak a megítélése pedig általános orvosszakmai kompetenciába tartozik, így nem értékelhető a szakértői vélemény hiányosságaként, hogy nem vontak be érsebész, illetve radiológus szakkonzultánst. Álláspontjuk szerint a szakvéleménnyel kapcsolatos alperesi kifogások irrelevánsak, mivel az alperes nem fejtette ki, hogy azoknak mi a jelentősége az érdemi döntés szempontjából. Ehhez hasonlóan az alperes arra sem mutatott rá, hogy mi a jelentősége a boncolás során feltárt szívizomsérülés okának. Hangsúlyozták: az alperesi kifogások abból az okból is megalapozatlanok, hogy a kiegészítő szakértői véleményeket és az alapszakértői véleményt nem együttesen értékelte. Kétségbe vonták, hogy a beteg teljes jólétben töltötte február 27-e délelőttjét. Személyes előadásukból kiemelték: bentfekvése során ... folyamatosan gyenge és aluszékony volt, alig lehetett vele kommunikálni, február 27-én - 12 nappal a katéteres beavatkozás után - felkelni sem bírt az ágyából holott nagyon „kikívánkozott volna" a folyosóra. Kifejtették: a kártérítő felelősség szempontjából irreleváns, hogy az alperesnek mely osztálya, illetve melyik dolgozója mulasztott, alkalmazottai bármelyikének a mulasztása megalapozza az alperes felelősségét. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [régi Pp.
5. §

(4)]. Az alperes fellebbezése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a kártérítési kereset jogalapjának az elbírálása szempontjából releváns tényállást hiánytalanul felderítette; arra alapított érdemi döntésével és annak jogi indokolásával a Fővárosi Ítélőtábla maradéktalanul egyetértett, ezért okfejtéséből - annak szükségtelen megismétlése nélkül - csupán a fellebbezésre tekintettel emeli ki a következőket. A felperes fellebbezését lényegében az ítélkezés alapjául szolgáló szakvélemény aggályosságára alapította, álláspontja szerint homályossága, ellentmondásossága és hiányosságai folytán a szakvélemény és annak kiegészítései nem alkalmasak felróhatóságának a bizonyítására. Fenntartotta az észrevételeit, amit az elsőfokú eljárás során tett a szakvéleményre, illetve annak a kiegészítéseire, azt azonban nem fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének az indokolására figyelemmel az általa előadottak elfogadása miért tenné kedvezőbbé ... kórházi ellátása gondosságának megítélését. Az alperes azért támadta az elsőfokú bíróság ítéletét, mert álláspontja szerint helytelenül állapította meg, hogy felróhatóan járt el ... kezelése során. Az elsőfokú bíróság egyértelműen azt rótta az alperes terhére, hogy nem kezdte meg időben az ismételten romló vérkép okának vizsgálatát. A fellebbezési eljárás során ezért azt kellett vizsgálni, hogy az alperesnek felrótt magatartás megállapítását alátámasztják-e a bizonyítékok, köztük az ítélkezés alapjául elfogadott szakvélemény. Ebből kiindulva nincsen annak jelentősége - amint azt az I-V. rendű felperesek fellebbezési ellenkérelmükben helytállóan kifejtették - hogy a bélsérülés miként alakult ki; a felróható mulasztás megítélésén nem változtat a vérveszteséget okozó érsérülés jellege, illetve a halál okának megjelölése. Az alperes e körülmények tekintetében is vitatta a szakvélemény helyességét, de mivel ezek a körülmények nem befolyásolták az érdemi döntést, azokat a Fővárosi Ítélőtábla nem vizsgálta. A releváns szakkérdések megválaszolásához nem volt szükség további szakterületen jártasságot szerzett szakértő, illetve szakkonzultáns (érsebész szakorvos) bevonására, mivel a szakvélemény elkészítésében résztvevő szakközreműködők megfelelő kompetenciával rendelkeztek vérszegénységre utaló vérkép jelentőségének a megítéléséhez. E tekintetben a szakértői véleményt nem terheli hiányosság, illetve homályosság. A szakértői véleményben ugyanis részletesen kifejtésre került, hogy a beteg állapota mindvégig ingadozó volt, vérképe mindvégig vérszegénységet mutatott; a laboratóriumi értékek közül vörösvértestszámból, a hematokrit értékből és hematológiai értékből lehet következtetni a vérzéses szövődményre, és bár a beteg laboratóriumi paraméterei elhúzódó javulást mutattak, de a hemoglobin értékei nem normalizálódtak (39. sorszám alatt csatolt szakvélemény 20., 22., 24. oldalai). A súlyos vérszegénységet mutató laboratóriumi eredmények és a gyógyszeres keringéstámogatás tartós igénye vérzéses szövődményre is utalhatott, a kezelőorvosnak gyanakodnia kellett volna arra, hogy ez áll a háttérben, hiszen a betegnél végzett beavatkozás ismert szövődményei közé tartozik a belső vérzés. A kezelőorvos azért nem ismert fel időben a belső vérzést, mert nem végezte el a kórok feltárására alkalmas vizsgálatokat. A felróható mulasztás meghatározása tekintetében az ítélkezés alapjául szolgáló szakvélemény nem tartalmaz ellentmondásokat, az alapszakvélemény és annak kiegészítései is következetesen megállapítják: elvárható lett volna az alperestől, hogy az ismételten romló vérképre figyelemmel felvetődjék előtte a vérzéses szövődmény gyanúja, és hogy annak okát haladéktalanul kivizsgálja. E szakkérdésre adott válasz tekintetében az ... véleménye nem tért el az ... véleményétől. A szakértői testület is utalt arra: dokumentáció hiányában nem állapítható meg, hogy miért maradt el a vérkép rendezése. A szakértői testület azonban büntetőjogi szempontból értékelte az alperes alkalmazottainak a tevékenységét, míg az ...-nek az volt a feladata, hogy polgári jogi szempontból állapítsa meg az alperestől elvárható magatartás tartalmát. A két egymástól eltérő szempontrendszeren alapuló értékelés idézte elő, hogy az ... és az ... egymástól eltérően értékelték az alperes tevékenységét. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyításra vonatkozó eljárási szabályokat sem sértette meg, hiszen a régi Pp. 183. §

(2)bekezdése értelmében a szakértői testület véleménye egy tekintet alá esik a perben rendelkezésre álló más szakvéleményekkel. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű értékelése, köztük a szakvélemények összevetése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes megsértette az Eütv. 77. §

(3)bekezdésében felállított gondossági követelményt, ezért a kártérítő felelősség alól nem mentesülhet [régi Ptk. 339. §

(1)bekezdés]. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a régi Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét - a régi Pp. 254. §

(3)bekezdése szerint helyes indokaira utalással helybenhagyta. A régi Pp. 78. §

(1)bekezdése értelmében az eredménytelenül fellebbező alperes köteles megtéríteni az I-V. rendű felperesek részére a jogi képviseletük ellátásával felmerült fellebbezési eljárási költségeiket. Ennek összegét a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003 (VIII. 22) IM rendelet

(4),

(5)és

(6)bekezdései alapján, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység munka- és időigényességére figyelemmel, mérlegeléssel állapította meg, amelyhez a 4/A. §

(1)bekezdése értelmében hozzáadódik az áfa. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az Itv. 56. §

(1)bekezdése és a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a szerint az állam viseli. Budapest,
3. június
4. . Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Csordás Csilla s.k. előadó bíró Kepesné dr. Bekő Borbála s.k. bíró