Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.351/2018/3/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Bolevácz és Vörös Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Bolevácz Éva ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Kovács Loránd Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt 40.P.20.869/2017/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000 (Negyvenötezer) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 84.000 (Nyolcvannégyezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban hozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy tegye közzé az általa szerkesztett ... elnevezésű online internetes oldalon a ... napján megjelent „..." című cikkel azonos módon és terjedelemben a következő helyreigazító közleményt: „A ... kiadásában megjelenő ... internetes kiadványban ... napján megjelent, a ... linken elérhető „..." címmel megjelent cikk abban a hamis színben tüntette fel azt a tényt, hogy a ... sok-sok millióért adott tanácsokat ... és a titkosszolgálatoknak; de már akár államtitokhoz is hozzáférhettek, pedig átvilágításon nem estek át", mintha ilyen átvilágításra a ...-nek a munkájához szüksége lett volna. A cikkünkben leírt, hamis színben feltüntetett állítással szemben a valóság a következő: A ...-nek a ... részére végzett megbízása idején nem is kellett, hogy rendelkezzen a cikk által említett átvilágítással, ugyanis akkor a cikkben említett átvilágítás meglétét még semmilyen jogszabály nem írta elő, az erre vonatkozó jogszabály, az iparbiztonsági ellenőrzés és a telephely-biztonsági tanúsítvány kiadásának részletes szabályairól szóló 92/
- (III. 31.) Korm.rendelet csak
- április 1-jén lépett hatályba, következésképpen nem tartalmazhatott rendelkezéseket, illetve kötelezettségeket a hatályba lépését megelőzően megkötött és lezárult szerződésekkel, így különösen a ... és a ... között ... napján lezárult szerződéssel kapcsolatban. A cikkünk valótlanul állította továbbá, hogy „... - ...." A cikkünkben leírt valótlan tényállításokkal szemben a való tények a következők: A ... által készített dokumentumok nem tűntek el, azok a mai napig a ... rendelkezésére állnak, és mind a saját, mind az ... internetes oldalain elérhetőek." Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 70.000 forint + 18.900 forint áfa, összesen 89.900 forint ügyvédi munkadíjat mint perköltséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában idézte az Smtv.
- §
(1)bekezdését, a PK
- számú állásfoglalás III. pontját, utalt továbbá a Pp.
- §
(1)bekezdésében és 345. §
(2)bekezdésében foglaltakra. Az
- számú közlés vonatkozásában, mely szerint „..." arra mutatott rá, hogy a felperes - a felek által nem vitatottan - ... napjáig szerződéses kapcsolatban állt a .... Az a közlés, hogy ebben az időszakban a felperes nem esett át a jogszabály alapján kötelező biztonsági átvilágításon - nyelvtani és szövegkörnyezetben való értelmezése alapján - tényállítás, hiszen objektíve bizonyítható, az alperes azonban nem igazolta, hogy a perrel érintett időszakban a felperesnek átvilágításon kellett átesnie. Alaposnak találta a felperes azon hivatkozását, hogy csak
- április 1-jén lépett hatályba az iparbiztonsági ellenőrzés és a telephely biztonsági tanúsítvány kiadásának részletes szabályairól szóló 92/
- (III. 31.) Korm. rendelet, amely az átvilágítást szabályozza, az azonban nem vonatkozhatott a hatályba lépését megelőzően kötött és teljesített, lezárult megbízási szerződésekre, így a felperesre sem, hiszen megbízási szerződése ... napján megszűnt. A sérelmezett közlés olyan megfogalmazást használ, amelyből az olvasó csak arra a következtetésre juthat, hogy a szerződés alapján államtitkokhoz is hozzáférő felperes elmulasztotta az átvilágítást, az alperes ugyanakkor nem bizonyította a kötelező átvilágítási kötelezettség ... és ... közötti fennálltát. A rövid „Ejnye." szó a tényközlés elmarasztaló értelmű kommentárja, amely alkalmas arra, hogy nyomatékosítsa, hogy a felperes működése jogellenes, az erkölcsi értékekkel ellentétes volt. Ebben a körben a felperes keresetét megalapozottnak találta és e vonatkozásban helyesnek ítélte a helyreigazítás szövegének megfogalmazását is. A
- kijelentés tekintetében, mely szerint „... hevében - miszerint a kínos papírokat jobb elégetni vagy eltüntetni, mint ahogy azt ...-ben tehették - a ... által készített dokumentumok „eltűntek"." úgy foglalt állást, hogy az alperes a mondat jelentését tévesen értelmezi, az ugyanis nem arra utal, hogy a felperesnél keletkezett iratok, dokumentumok a ... tűntek el. A mondatból nem derül ki, hogy a dokumentumok kinél tűntek el, az olvasó csak arra a következtetésre juthat, hogy bárhol voltak ezek az iratok, azok a felperesnél már nincsenek meg. Az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes által készített dokumentumok eltűntek, az általa indítványozott bizonyítás azonban nem vezetett eredményre. A csatolt - ... - cikk ugyanis nem arról szól, hogy a felperes eltüntette az általa készített dokumentációt, hanem az általános megfogalmazásban azt közli, hogy ezek az iratok eltűntek, illetve a szocialisták eltüntették, megsemmisítették ezeket az dokumentumokat. Az alperesi közlés - a saját értelmezésével szemben - nem utal arra, hogy nem a felperes, hanem a ... párt tüntette el a keletkezett iratanyagot. A szövegnek a sérelmezett közlést megelőző és azt követő mondatai, a szöveg egésze is azt erősítik, hogy az olvasó a dokumentumok eltűnésével kapcsolatban kizárólag a felperesre gondolhat. A közlés így valótlan tényt állít, ezért a felperes által kért módon rendelkezett a helyreigazításról. A
- sérelmezett közlés, miszerint „... - ...." közlés vonatkozásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest „kifizetőhelynek" degradáló kijelentés valóban pejoratív tartalmat hordoz, ahhoz a közgondolkodásban olyan jelentés tapad, miszerint a kifizetőhely üzemeltetője akár bűncselekményt is megvalósító tevékenységet folytat. A „vélhetően" szó arra utal, hogy a kifizetőhely-minőséget a cikk nem tényként állítja, a közlés a felperes magatartását értékelő vélemény. Az alperes által csatolt, a „... és a ... által kötött szerződések indokainak és tartalmának feltárása" című - a ... ... származó - jelentésben foglaltak alapján az alperes okszerű véleményt fogalmazott meg, amely a PK
- számú állásfoglalás III. pontjában foglaltak szerint sajtó-helyreigazítás alapja nem lehet. A perköltség viseléséről a 2/3-1/3 arányú pernyertességre, pervesztességre figyelemmel - a Pp.
- §
(1)bekezdésben foglaltak alapján - rendelkezett. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az
- és
- sérelmezett közlések tekintetében megalapozatlanul adott helyt a felperes keresetének, a
- közlés vonatkozásában ugyanakkor megalapozottan utasította el a keresetet. Az
- közléshez kapcsolódóan utalt a 2.Pf.21.137/
- szám alatt hozott ítéletre és arra, hogy a felperes nem jelölte meg és nem is bizonyította azt a hamis látszatot, amelyet a sérelmezett közlés az átlagolvasóban keltett. A kifogásolt tényállítás valós, hamis látszatot nem kelt, érzet, sugallat pedig sajtó-helyreigazításra nem adhat okot. A
- közlés ... nyilatkozata alapján valós tényt állít. A ... a ... minőségében tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy a ... a ... által készített iratok eltűntek. Az erre alapított közlés helyreigazítás tárgya nem lehet. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy nem a ... tűntek el az iratok. Az állítás egyértelmű, a dokumentumok a ... tűntek el, ez pedig valós és nem vitatott tény. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján kizárólag a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálhatta felül. A
- számú, „... - ..." közlés vonatkozásában a keresetet elutasító rendelkezéssel szemben fellebbezés előterjesztésére nem került sor, ebben a körben tehát az első fokon hozott határozat jogerőre emelkedett. A fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított érdemi döntésével és levont jogi következtetéseivel azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta. Az Smtv. 12. §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. A PK
- számú állásfoglalás II. pontja szerint a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. A perbeli írás arról számol be, hogy a ... újra vizsgálja a felperes ... . Leírja, hogy a felperes ... és a titkosszolgálatnak adott tanácsot, ismerteti továbbá, hogy ... és ... között különböző tanulmányokra, majd ezt követően, a ...-ig tartó időszakban tanácsadásra mennyi közpénzt kapott a felperes a .... A cikk hangvétele kritikus, élesen bírálja a felperes tevékenységét. Erősen elmarasztaló közlésként jelenik meg az írás bevezetőjében az elsőként kifogásolt kijelentés. A szöveg tényként állítja, hogy a felperes, illetve annak munkatársai akár államtitkokhoz is hozzáférhettek úgy, hogy átvilágításon nem estek át. A közléshez a cikk írója nem fűz kommentárt, nem állítja, hogy átvilágításon a munkatársaknak át kellett volna esniük, esetleg tanúsítvánnyal kellett volna rendelkezniük, az iparbiztonsági ellenőrzés és a telephely biztonsági tanúsítvány kiadásának részletes szabályairól szóló 92/
- (III. 31.) Korm.rendelet szabályaira pedig végképp nem utal. A sérelmezett kijelentés - az írást a maga egészében, összefüggésében vizsgálva - nem kelti a felperes által állított hamis látszatot. A felperes érzete szubjektív kategória, sajtó-helyreigazítás alapjául nem szolgálhat. Az átlagolvasó számára a cikk bevezetőjében tett közlésből nem az következik, hogy a felperes szabályszegést követett el. A kijelentés sokkal inkább arra utal, hogy a ... terjedő időszakban a felperesnek úgy volt lehetősége az - esetlegesen államtitkot képező - adatok megismerésére, hogy a munkatársakat még csak átvilágítani sem kellett. A
- közlés, miszerint „... hevében - miszerint a kínos papírokat jobb elégetni, vagy eltüntetni, mint ahogy azt ... tehették - a ... által készített dokumentumok „eltűntek"." a felperesre vonatkozó állítást nem tartalmaz. Az iratok eltűnését nem a felperes terhére rója, csupán azt állítja, hogy a papírok nincsenek meg, azt azonban nem, hogy azokat a felperes tüntette el. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az írásból nem derül ki, hogy a felperes által készített dokumentumok kinél tűntek el, abból az olvasó pusztán azt a következtetést vonhatja le, hogy bárhol is voltak, már nincsenek meg. Szövegösszefüggésében vizsgálva sem közvetíti a cikk az átlagolvasó felé azt, hogy az iratokat a felperes tüntette el, de azt sem, hogy azok a felperesnél tűntek el. Erre tekintettel a felperes ezen közlés vonatkozásában kereshetőségi joggal nem rendelkezik, sajtó-helyreigazítási igénye így nem lehet megalapozott. A másodfokú döntés eredményeképpen az alperes teljes pernyertes lett. Erre tekintettel a felperes köteles részére a Pp.
- §-a és
- §
(1)bekezdése alapján első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Az alperes perköltsége jogi képviselője munkadíjából áll, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1),
(2)és
(5)bekezdései, valamint 4/A. §-a alapján állapított meg. A felperes a perköltséget az alperesi honlapot üzemeltető ... részére köteles megfizetni. Pervesztessége folytán a felperes köteles viselni a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §
(3)bekezdés
- b)és
- c)pontjai, továbbá 42. §
(1)bekezdés a) pontja és 46. §
(1)bekezdése alapján számított 36.000 forint kereseti és 48.000 forint fellebbezési eljárási illetéket is a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésének megfelelően. Budapest,
- május
- Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Ócsai Beatrix s.k. bíró