Kbf.28/2018/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő szolgálatban kötelességszegés vétségében. Ezért őket 150150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét az I. rendű vádlott vonatkozásában 1200,- forintban, míg a II. rendű vádlott tekintetében 1000,- forintban állapította meg. Rendelkezett az I. rendű vádlott tekintetében összesen 180.000,- Ft, míg II. rendű vádlott tekintetében 150.000,forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, az I. rendű vádlottat 65.000,- Ft, míg II. rendű vádlottat 70.000,- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A tárgyaláson a katonai ügyész az ítéletet mindkét vádlott tekintetében tudomásul vette, míg I. rendű és II. rendű vádlott, valamint a védőik felmentésük érdekében fellebbezést terjesztettek elő. Az I. rendű vádlott és védője a fellebbezését a másodfokú eljárás során visszavonta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 2018. május 17-én kelt 6.Kbf.28/2018/6. számú végzésében megállapította, hogy az elsőfokú ítélet ... I. rendű vádlott vonatkozásában 2018. május 16. napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.288/2018/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 360. §

(4)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben, mivel a felmentést célzó fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva lefolytatott eljárásában az ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a releváns bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállása mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács indokolási kötelezettségének is eleget tett, a rögzített tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és a jogszabálynak megfelelően minősítette a terhükre rótt cselekményt. Mindkét vádlott tekintetében is súlyosító körülményként indítványozta figyelembe venni azt, hogy az elbírált katonai vétség a legelszaporodottabb szolgálati bűncselekmény a rendőri testületben, emellett kérte, hogy a másodfokú bíróság az enyhítő körülmények köréből a büntetlen előéletet mellőzze, tekintettel arra, hogy a HSZT alapján ez alkalmazási feltétel a vádlottak tekintetében. A II. rendű vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezését fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a szolgálatirányítást végző személy sem tett terhelő vallomást a vádlottra, egyben utalt arra is, hogy a GPS adatokat rögzítő rendszer nem volt hitelesítve, így vitatta a GPS adatok hitelt érdemlőségét. Érvelése szerint ez okból a II. rendű vádlott bűnössége kétséget kizáró módon nem nyert bizonyítást, ezért védence felmentésére tett indítványt. Másodlagosan enyhítő körülményként kérte értékelni a II. rendű vádlott büntetlen előéletét, valamint azt, hogy 2016-ban, a menekültválság idején szerelt fel ismét szolgálatba, éppen akkor, amikor B.környéke ebből a szempontból kiemelten leterhelt központ volt. A II. rendű vádlott javára kérte értékelni továbbá az időmúlást, illetve indokoltnak látta figyelembe venni azt is, hogy a II. rendű vádlott szolgálati viszonya időközben megszűnt. ... II. rendű vádlott az utolsó szó jogán tagadta bűnösségét, állította, hogy engedély nélkül nem hagyták el a kijelölt szolgálati helyüket. Utalt arra is, hogy a vádbeli napon rendkívül sok volt a tennivalójuk, a jelentést pedig később írta meg. Érvelt azzal is, hogy elegendő lett volna telefonon engedélyt kérniük, amennyiben a szolgálatvezényléstől eltérően Cs.-a is át szerettek volna menni, az engedélyt bizonyosan megkapták volna. Hivatkozott arra is, hogy tisztában volt azzal, hogy a szolgálati hely engedély nélküli elhagyásának milyen következményei vannak, ezért sem vállalt volna kockázatot. A II. rendű vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bíróság eljárást a Be. 349. §

(1)bekezdése alapján bírálta felül. Felülbírálata nem terjedt ki az ítélet I. rendű vádlottra vonatkozó részére, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú ítélet az ő vonatkozásában

1. május 16-án jogerőre emelkedett. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. A másodfokú katonai tanácsa a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalása során az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, eljárási szabálysértésre a II. rendű vádlott és védője sem hivatkozott. Az elsőfokú katonai tanácsa rendkívül széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, minden lehetséges bizonyítási eszközt beszerzett, megkereste az ügyben releváns szolgáltató céget, a Katasztrófavédelem Igazgatóságát, iratokat szerzett be, tanúkat hallgatott meg. A bizonyítékokat körültekintően értékelte és indokolási kötelezettségének is részletesen eleget tett. A II. rendű vádlott mind a nyomozás, mind pedig az elsőfokú eljárás során tagadta a bűnösségét, érdemi védekezése a fellebbviteli nyilvános ülésen előadottakkal egyező volt. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást elsődlegesen az objektív bizonyítékokra szolgáló, a szolgálati gépkocsi és a kézi EDR rádió GPS jeleinek adataira, az előállításokról készült rendőri jelentésekre, a bírósági eljárás során beszerzett iratokra, a Katasztrófavédelmi Igazgatóság tájékoztatására, valamint a nem vitatott körülmények tekintetében
2. sz. tanú.,
3. sz. tanú.,
4. sz. tanú.,
5. sz. tanúk vallomására, a szolgálatvezénylésre, az eligazítólapra és az egyéb, a bíróság által ismeretett okirati bizonyítékokra alapította. Az elsőfokú katonai tanácsa ítélete
6. oldal
7. bekezdésétől a
8. oldal
9. bekezdéséig számba vette és rendkívül alaposan értékelte a bizonyítékokat. Meggyőző és logikus magyarázatát adta annak, hogy miért nem fogadta el az I.r. és a II. rendű vádlottak védekezését a tényállás alapjául. Mindezek alapján ítélete
10. oldalának utolsó bekezdésétől a
11. oldal
12. bekezdéséig -mérlegelési jogkörében eljárva- marasztaló tartalmú történeti tényállást állapított meg. A II. rendű vádlott személyi körülményeiben időközben bekövetkezett változások miatt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletben megállapított a Be.352.§

(1)bekezdés a)pontja alapján tényállást a személyi körülmények tekintetében azzal egészíti ki, hogy a B. Rendőrkapitányság vezetőjének 0...-170/251/2018.mi. számú parancsa szerint ... II. rendű vádlott szolgálati viszonya

1. április 30-i hatállyal lemondással megszüntetésre került. Jelenleg a W.. Kft. alkalmazásában áll, raktáros munkakört tölt be, havi jövedelme 120.000,- forint, melyből élettársa és közös kiskorú gyermekük eltartásáról gondoskodik. Az elsőfokú katonai tanács által megállapított és a másodfokú katonai tanács által ekként kiegészített tényállás megalapozott, mentes a Be.
2. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú katonai tanácsa okszerűen vont le következtetést a II. rendű vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Egyetértett az elsőfokú katonai tanács ítéletének 11. oldal

(2)bekezdésében írt indokolással, hogy a II.r vádlott elkövette a Btk. 438.§

(1)bekezdésében írt szolgálatban kötelességszegés vétségét. A II. rendű védő másodlagosan előterjesztett, enyhítésre irányuló fellebbezése alapos. A másodfokú bíráság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács nagyrészt helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa osztotta a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontját, hogy a büntetlen előélet nem vehető figyelembe enyhítő körülményként, tekintettel arra, hogy ez a HSZT alapján alkalmazási feltétel. Ezért ezt a másodfokú bíróság mellőzi az enyhítő körülmények köréből. Ezzel együtt azonban további enyhítő körülményként értékeli azt, hogy a II. rendű vádlott nem járőrvezetőként, hanem járőrtársként teljesített a tényállásban írt időpontban szolgálatot. Nyomatékos enyhítő körülmény az is, hogy szolgálati viszonya időközben megszűnt. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint -különös figyelemmel arra, hogy a II. rendű vádlott részéről a csekély tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetésére szolgálati viszonyával összefüggésben került sorcselekménye az időközbeni leszerelésére is figyelemmel már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és ...II. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést a Btk. 64. §-ban meghatározott megrovás intézkedésre enyhítette. A Btk. 64. §

(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság felhívja a II. rendű vádlottat, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának egyéb rendelkezései törvényesek, ezért az elsőfokú ítéletet a másodfokú katonai tanács -helyes indokainál fogva- helybenhagyta. A II. rendű vádlottat a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. június
2. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette hb. százados sk. előadó bíró a kiadmány hiteléül: Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. bíró