Kbf.41/2018/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében, ezért 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 12 havi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés, illetve egy havi részlet elmaradása esetén a még fennálló pénzbüntetés meg nem fizetése miatt rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásról. Mellékbüntetésként a vádlottat 1 évre zászlósi rendfokozatba visszavetette. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.420/2018/

1. számú átiratában a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést megalapozatlannak tartotta. Indokolása szerint a katonai tanács az eljárási szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg a történeti tényállást, amely részben megalapozatlan, mert a személyi része hiányos: nem tartalmazza, hogy a vádlott büntetlen előéletű. Kifejtette, hogy az eljáró katonai tanács az indokolási kötelezettségének eleget tett, ezért a tényállást a felmentés érdekében támadó védelmi fellebbezések, figyelemmel a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmára, nem vezethetnek eredményre. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette annak katonai bűntettét. Kifejtette azt is, hogy a büntetéskiszabás során helyesen értékelte a bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket, és méltányos jogkövetkezményt alkalmazott a vádlottal szemben, ugyanakkor vitatta a pénzbüntetés mértékének átváltoztatásáról szóló rendelkezés szükségességét és rámutatott arra, hogy ítéletszerkesztési hibát vétett az elsőfokú katonai tanács, amikor a rendfokozatban visszavetést nem a főbüntetés mellett, és nem katonai mellékbüntetésként tüntette fel. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a tényállás személyi részét az iratok alapján egészítse ki azzal, hogy a vádlott büntetlen előéletű, a zászlósi rendfokozatba visszavetést katonai mellékbüntetésként jelölje meg és azt a főbüntetéssel együtt, azt követően tüntesse fel a rendelkező részben, végül a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatásának mértékére vonatkozó rendelkezést mellőzze, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a korábbi védő által bejelentett fellebbezést és annak irányát fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a sértett fogvatartott renitens, összeférhetetlen személy, aki a célja elérése érdekében mindenre képes, ugyanakkor védence 18 éve teljesít jó színvonalon hivatásos szolgálatot a büntetés-végrehajtási intézetben. Ezért indítványozta, hogy a fellebbviteli bíróság a vádlott vallomását fogadja el a tényállás alapjául és bizonyítottság hiányában mentse fel őt. A vádlott az utolsó szó jogán hivatkozott arra, hogy nem követett el bűncselekményt, szolgálata során mindig a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el. Nyomatékosította, hogy a fogvatartotti vallomások nem következetesek. Megemlítette azt is, hogy az eljárás következtében az egészségügyi állapota megromlott. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács nem tartotta be a vádirat kézbesítése és a tárgyalás között előírt 15 napos, valamint a tárgyalási időközre megadott 8 napos törvényi határidőt, ezzel megsértette a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 263. §

(2)bekezdésében, a 279. §

(3)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Megállapítható azonban, hogy ez a relatív eljárási szabálysértés nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, miután helyesen alkalmazta a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 282. §

(3)bekezdésében foglalt rendelkezést és a tárgyalást a vádlott és a védő egybehangzó kérése alapján tartotta meg. Tévedett az elsőfokú katonai tanács akkor is, amikor a vádlott nyomozati vallomását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 291. §

(1)bekezdése helyett, a tanúk nyomozati vallomását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 297. §-a helyett a 301. §

(1)és

(3)bekezdése alapján ismertette. Ez azonban eljárási szabálysértésként nem értékelhető. Egyebekben az eljárási szabályokat betartotta. A bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Kihallgatta a vádlottat, aki sem a nyomozás során, sem a tárgyaláson nem tett vallomást, ugyanakkor az elhangzott vallomásokra észrevételeket tett, a kihallgatott tanúkhoz kérdéseket intézett. Nem tévedett a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a tényállást a vádlott tagadásával szemben lényegében sértett , az általa elmondottakat alátámasztó tanú1 és tanú2 fogvatartott tanúk vallomására, valamint az ismertetett okirati bizonyítékokra - köztük az eseményt követően keletkezett jelentésekre és a tárgyaláson megtekintett kamerafelvételekre - alapította. Az elsőfokú bíróság ítélete 2. oldal utolsó bekezdésétől az 5. oldal 1. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat és meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott vallomását fogadta el a tényállás alapjául. Ítélete 2. oldalán terhelő történeti tényállást állapított meg. A másodfokú katonai tanács egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a tényállásra vonatkozóan a részbeni megalapozatlanságra tett észrevételével, ezért az ítélőtábla a Be. 593. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a tényállás személyi részét annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlott havi nettó illetménye 260.000 forint, vagyona egy 6-7 millió forint értékű családi ház jelzáloggal terhelten. Havonta 65.000,-Ft törlesztőrészletet fizet. Büntetlen előéletű." Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú katonai tanács által kiegészített tényállás már megalapozott, mindenben mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. A fellebbezés a Be. 593. §

(2)bekezdésében írt felülmérlegelés tilalmába ütközik, a Be. 594. §

(1)bekezdése alapján nem nyílt meg a lehetőség a bizonyítás felvételére és az iratok alapján sem lehetett más tényállást megállapítani. A sértett vallomását az észlelő tanúk vallomása, közvetlen és közvetett bizonyítékok is alátámasztották, ezért a felmentést célzó fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor vádlott bűnösségét a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében állapította meg. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú katonai tanácsnak az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében kifejtett jogi indokait. A fellebbviteli bíróság a jogi indokolást annyiban egészíti ki, hogy a vádlott a Btk.
3. § 11/k. alpontja alapján volt hivatalos személy. A vádlott azzal a magatartásával, hogy körlet-főfelügyelői szolgálata alatt sértett fogvatartottat pofon ütötte, megvalósította a bántalmazás hivatalos eljárásban hivatali bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket és nem tévedett, amikor a vádlottal szemben a Btk.
4. §

(2)bekezdés d./ pontjára és a

(3)bekezdésére figyelemmel pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés napi tételeinek száma igazodik a cselekmény tárgyi súlyához, míg a napi tétel összege a törvényi minimumhoz közelítően került meghatározásra. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés megfelelően szolgálja a Btk.

1. §-ában írt büntetési célokat. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a katonai mellékbüntetés kiszabását a cselekmény tárgyi súlya nem indokolja, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottal szemben a katonai mellékbüntetés kiszabását mellőzte. A fellebbviteli bíróság a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének további rendelkezései is törvényesek, ezért az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság helyes indokai alapján egyebekben helybenhagyta azzal, hogy felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy az átváltoztatás mértékének meghatározásánál vegye figyelembe a büntetések, az intézkedések, az egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési eljárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 66. §-ának előírását. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 606. §

(1)és

(2)bekezdésén alapszik Budapest,

1. szeptember
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró . Belovai Henriette hb. százados s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. szeptember
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke