Kbf.38/2018/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző szolgálati tekintély megsértése vétségének minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a 2018. május 02. napján kihirdetett Kb.I.4/2018/4/II. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 447. §

(1)bekezdés b./ pontjába ütköző szolgálati tekintély megsértésének vétségében, ezért 60 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 6 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés, illetve egy részlet elmaradása esetén a még fennálló összeg szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője felmentés érdekében fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.400/2018/

1. számú átiratában a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést megalapozatlannak tartotta. Indokolása szerint a katonai tanács az eljárási szabályokat betartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, mérlegelési jogkörében eljárva helyesen állapította meg a történeti tényállást. A tényállás megalapozott, felülbírálatra alkalmas. Az eljáró katonai tanács az indokolási kötelezettségének is eleget tett. A tényállást a felmentés érdekében támadó védelmi fellebbezések, figyelemmel a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmára, nem vezethetnek eredményre. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, azonban tévesen minősítette annak katonai vétségét. Az irányadó tényállásra, a sértett munkaköri leírásának
2. pontjára, valamint a vonatkozó szolgálati utasításra hivatkozva rámutatott arra, hogy a közterületi szolgálatba vezényelt vádlottnak sértett, mint szolgálatirányító parancsnok a szolgálati elöljárója volt, ezért a bűncselekmény törvényhelye helyesen a Btk.
3. §

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző szolgálati tekintély megsértésének vétsége. Kifejtette azt is, hogy a büntetéskiszabás során helyesen értékelte a bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket, és méltányos jogkövetkezményt alkalmazott a vádlottal szemben, ugyanakkor vitatta a pénzbüntetés mértékének átváltoztatásáról szóló rendelkezés helyességét. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a minősítést pontosítsa, a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatásának mértékére vonatkozó rendelkezést, mint szükségtelent mellőzze, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. A védő utóbb előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását. Ebben kifejtette, hogy a sértett kiprovokálta a vádlott cselekményét, amelynek egyébként nincs társadalomra veszélyessége. A vádlott nem tagadta meg a parancs végrehajtását és az átírandó jelentést, mint megsemmisítésre váró iratot összetépést követően a Tük-ös kosár felé dobta, de az a földre esett, cselekménye nem a felettese megszégyenítésére irányult. Ezért indítványozta, hogy elsődlegesen a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a vádlottat mentse fel, másodlagosan pedig a büntetőeljárás felfüggesztését kérte mindaddig. amíg sértett vonatkozásában nem kerül kivizsgálásra az, hogy a vádlottal szemben tanúsított cselekménye kimeríti-e a Btk. alárendelt megsértésére vonatkozó tényállását. A másodfokú nyilvános ülésen a védő perbeszédében a fellebbezést és annak indokait, valamint irányát változatlanul fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a vádlott magatartása nem a felettes megszégyenítésére irányult, és cselekményének nincs társadalomra veszélyessége. Ezért elsődlegesen a vádlott felmentését kérte, másodlagosan annak megfontolását, hogy a másodfokú bíróság jelen eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezzen büntetőeljárást sértett ellen alárendelt megsértésének vétsége miatt. A vádlott az utolsó szó jogán a fellebbezését fenntartotta és kérte felmentését. Hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt, és nem állt szándékában megsérteni senkit. Egyebekben csatlakozott a védőjéhez. A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú határozatot és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat alapvetően betartotta. Tévedett ugyanakkor az elsőfokú katonai tanács, amikor a vádlott nyomozati vallomását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 291. §

(1)bekezdése helyett, a tanúk nyomozati vallomását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 296. §

(2)bekezdés b./ pontja helyett a 301. §

(1)és

(3)bekezdése alapján ismertette. Ez azonban eljárási szabálysértésként nem értékelhető. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az eljárás felfüggesztésének törvényi akadálya van a Be.

1. §-ában meghatározott törvényi feltételek és a másodfokú bíróság kompetenciájának hiánya miatt. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott tett vallomást a tárgyaláson, amelyben tagadta a bűncselekmény elkövetését és érdemi védekezést terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a széttépett jelentést a Tük-ös zsákba akarta dobni, de idegességében elvétette. A bíróság kihallgatta tanúként sértettet és tanú1 észlelő tanút és ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, köztük a parancsnoki kivizsgáló jelentést, a vádlott és a tanúk jelentését, a szolgálattervezetet. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a vádlott védekezésével szemben a tényállást a tanúk terhelő vallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete
2. oldalának
3. bekezdésétől a
4. oldal
5. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott védekezését fogadta el tényállása alapjául. A bíróság mérlegeléssel ítélete
6. oldalának közepétől az utolsó bekezdésig terhelő történeti tényállást állapított meg. A másodfokú katonai tanács maga is észlelte a felülbírálat során, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be.
7. §

(2)bekezdés a./ pontjában foglaltak szerint kisebb részben megalapozatlan, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be. 593. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a történeti tényállást azzal egészíti ki (ítélet

1. oldal
2. bekezdés
3. sor), hogy: „…sértett szolgálatirányító parancsnoknak, aki a felettese és elöljárója volt (a vádlottnak)." A pontosítás indoka, hogy a sértett nemcsak felettese, feljebbvalója, hanem a szolgálati elöljárója is volt a vádlottnak. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú katonai tanács által pontosított tényállás már megalapozott, mindenben mentes a Be.
4. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott. A fellebbezés a Be. 593. §

(2)bekezdésében írt felülmérlegelés tilalmába ütközik, a Be. 594. §

(1)bekezdése alapján nem nyílt meg a lehetőség a bizonyítás felvételére és az iratok alapján sem lehetett más tényállást megállapítani, ezért a fellebbezés eredményre nem vezethetett. A vádlott cselekménye alkalmas volt a szolgálati elöljáró más előtti megszégyenítésére. A szolgálati rend és fegyelem ugyanis akkor érvényesül kellő elvártsággal, ha a parancsra jogosult személy tekintélye képes alátámasztani döntési, irányítási kompetenciáját. Ennek hiányában a parancsok teljesítése, a szolgálati rend fenntartása hatékonyan nem érvényesülhet. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, azonban tévedett a függelemsértő katonai vétség minősítésekor. A fellebbviteli bíróság egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a cselekmény jogi minősítésével kapcsolatban átirata

1. oldal negyedik bekezdésétől a hetedik bekezdésig kifejtett álláspontjával. sértett, mint szolgálatparancsnok a munkaköri leírás
2. pontja értelmében a közterület rendjének fenntartásával kapcsolatos rendészeti feladatokat ellátó beosztott állomány tevékenységét irányítja, ellenőrzi. A szolgálatparancsnoki tevékenységről szóló 14/
3. (III.24.) ORFK utasítás 2/a. pontja szerint alárendelt állomány a közterületek rendőri ellenőrzésére vezényelt állomány. Minderre figyelemmel a közterületi szolgálatba vezényelt vádlottnak sértett szolgálatirányító parancsnoki szolgálat ellátásának ideje alatt az elöljárója volt, nem pedig a szolgálatot teljesítő feljebbvalója, ezért a bűncselekmény törvényhelye helyesen a Btk.
4. §

(1)bekezdés a./ pontja. Ezért a fellebbviteli bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 447. §

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző szolgálati tekintély megsértése vétségének minősítette. A vádlott azzal a magatartásával, hogy más előtt a szolgálatirányító parancsnokától javításra több alkalommal visszakapott jelentést indulati állapotban széttépte és a padlóra dobta, megvalósította a függelemsértő katonai vétség törvényi tényállási elemeit. Nem értett egyet a fellebbviteli bíróság azzal a védői érveléssel, hogy a sértett provokálta a vádlottat. A cselekmény tényleges társadalomra veszélyessége a fentebb kifejtettek alapján megállapítható, az eljárás megszüntetésére nincs törvényes ok. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket és nem tévedett, amikor a vádlottal szemben a Btk. 33. §

(4)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés napi tételeinek száma a cselekmény tárgyi súlyával arányos, míg a napi tétel törvényi minimumhoz közeli összege igazodik a vádlott jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés megfelelően szolgálja a Btk.

1. §-ában írt büntetési célokat. A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság helyes indokai alapján helybenhagyta azzal, hogy felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy az átváltoztatás mértékének meghatározásánál vegye figyelembe a büntetések, az intézkedések, az egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési eljárás végrehajtásáról szóló
2. évi CCXL. törvény
3. §-ának előírását. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.
4. §

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. szeptember
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró . Belovai Henriette hb. százados s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. szeptember
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke