Pf.20321/2006/16 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.321/2006/16.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Póczos Vera ügyvéd által képviselt Kaszala Veronika (felperes címe ) felperesnek a dr. Krémer Zsuzsa ügyvéd által képviselt alperes neve alperes ellen tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

1. július
2. napján meghozott 9.P.20.109/2005/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 100.000,(Egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket és az állam által előlegezett szakértői költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A megyei bíróság a felperes keresetét elutasítva kötelezte a felperest az alperes javára 720.000,- forint perköltségnek, az állam javára 825.000,- forint feljegyzett kereseti illetéknek a megfizetésére azzal, hogy rendelkezett az elrendelt perfeljegyzésnek az ingatlan-nyilvántartásból való törléséről. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a bírói gyakorlat szerint a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő személy is köthet tartási szerződést, mert ellenkező esetben a legnehezebb időszakban maradna magára az eltartásra szoruló. Ebből következően még ha az eltartó teljes bizonyossággal a halál bekövetkezéséről tud is, nem tekinthető a tartási szerződés semmisnek akkor, ha az eltartott tud arról, hogy gyógyíthatatlan beteg, továbbá ha kifejezetten ez volt az eltartott akarata, ha az eltartott ápolásra szorul és más módon az ápolása nem oldható meg, végül ha a szerződés megkötése előtt már jelentősebb szolgáltatást nyújtott az eltartó az eltartottnak. A megyei bíróság álláspontja szerint a bírói gyakorlat alapján megkívánt feltételek jelen esetben fennálltak, ez pedig kizárja annak megállapíthatóságát, hogy a per tárgyát képező tartási szerződés jó erkölcsbe ütközne. Azt maga az alperes is elismerte - de e tényt okiratok és vallomások is alátámasztották - hogy a svédországi orvosi kivizsgálást követően
5. december 11-én történt azon diagnózis felállítása, miszerint az elhunyt "A" epehólyagrák betegségben szenved. Ez a kezelőorvos megállapítása szerint gyógyíthatatlan betegség. Ennek közlésekor az alperes is jelen volt, következésképpen igaznak bizonyult az a felperesi állítás, hogy az alperes a tartási szerződés aláírása előtt tisztában volt "A" gyógyíthatatlan betegségével. Ugyanúgy tudta ezt azonban "A" is, hiszen állapotáról őt is tájékoztatták, ennek közlésekor az alperessel együtt voltak jelen. Semmi nem cáfolta meg az alperesnek azt az előadását, hogy az orvos tájékoztatása alapján bízhattak a betegség kezelhetőségében. Ezt erősítette "B" tanú vallomása, aki
6. december 11-ét követő időszakban is rendszeresen látogatta "A"-t az alperes házában és ennek során tapasztalta, hogy mindketten bizakodóak voltak. Nem következik "A"nak a tartási szerződés megkötése időpontjában fennálló életkilátásainak a pontos ismerete abból sem, hogy az alperes laborasszisztensként a kórházban dolgozott. Ez a munkakör a perbeli betegségtől független, eltérő szakmai ismereteket tételez fel, az alperes semmiképpen nem volt abban a helyzetben, hogy átlássa az elhunyt személy életkilátásait. Az viszont egyértelműen megállapítható volt, hogy a gyógyíthatatlan beteg "A", aki 82 éves életkora és megállapított betegsége miatt egyre inkább szorult gondoskodásra, az első házasságából és a házasságon kívüli kapcsolatából született gyermekeire nem számíthatott. Felperessel
7. óta minimális szintű kapcsolatot ápolt, ezen túl a nagy távolság miatt az ő segítségére, támogatására ténylegesen a kapcsolat ellenére sem számíthatott. "C" utónevű, ...országban élő fiával lényegében a gyermek születését követő időponttól kezdve semmilyen kapcsolata nem állt fenn. "D" fia pedig a tanúvallomásában maga nyilatkozott úgy, hogy 1998-tól 2004-ig mindössze egyszer látogatta meg az édesapját, egy órás időtartamra. Ezen gyermekével lehetett volna bensőségesebb a viszonya, hiszen "D"nevű fiát az elhunyt "A" nevelte fel ...országban, az 1998-ban keletkezett nézeteltérésük okán azonban a gyermek-szülő viszony oly mértékben romlott meg, hogy "A" a nevét is megváltoztatta: a "D" nevet vette fel. Ezt néhai "A" igen nagy mértékben sérelmezte. Az ekként magára maradt gyógyíthatatlan beteg "A"-val az alperes részéről kötött tartási szerződés ekként nem hogy jó erkölcsbe ütközött volna, de a feltárt körülmények miatt kifejezetten megfelelt a társadalmi közfelfogás szerinti jó erkölcsnek. A tartási szerződésnek a jó erkölcsbe ütköző volta megállapíthatósága körében jelentősége volt azon körülménynek is, amit "E" tanú tárt fel. A tanú rokona az alperesnek, foglalkozását tekintve azonban ügyvéd. Ebből eredően a jogi jelentőséggel bíró körülményekre megnyugtatóan tudott nyilatkozni. Ez alapján az volt megállapítható, hogy "A"ban még
8. novemberében - tehát az orvosi kivizsgálásának a megkezdését megelőzően - alakult ki az a határozott szándék, hogy az alperessel tartási szerződést kíván kötni, amit az alperes is elfogadott. "A" ezért még ...országba történő visszautazását megelőzően megbízta "E"-t a tartási szerződés elkészítésével. Később ezt kiegészíteni rendelte a Magyarországon elhelyezett bankbetétjére is kiterjedően. Igaz ugyan, hogy annak megítélése, hogy a perbeli szerződés jó erkölcsbe ütközik-e vagy sem, a tartási szerződés megkötésének az időpontja irányadó, mely időpont
9. január 7-e volt, a bírói gyakorlat azonban valamennyi körülmény gondos mérlegelését kívánja meg. E körben nem maradhatott figyelmen kívül az, hogy a szerződéskötő felek a szándékukat már korábban alakították ki, és azt mindvégig fenn is tartották. Mindezen túl vizsgálta a megyei bíróság, hogy az alperes ténylegesen teljesítette-e a tartást vagy sem. A tárgyalás adatai alapján a megyei bíróság azt látta megállapíthatónak, miszerint az alperes tevékenyen közreműködött abban, hogy "A" kivizsgálása ...országban megtörténjen. Ellátta mindennel, amire az eltartottnak szüksége volt. Ennek érdekében
10. novemberében és decemberében csupán rész-munkaidőben dolgozott,
11. január 1-től pedig táppénzes betegállományt vett igénybe, amit részére a svéd jogszabályok a beteg eltartott gondozása végett biztosítottak. A belátási képesség hiányára alapított kereseti kérelemmel kapcsolatban rögzítette, miszerint "A" csupán
12. január 18-tól részesült morfiumos kezelésben. A felperes által csatolt okirati bizonyítékok, melyek a felperes "G" nevű unokatestvére és az ő svéd származású orvos férje segítésével "A" egészségi állapotára vonatkozó magyar nyelvre fordított leírást tartalmazzák, sem cáfolták meg az alperes állítását. Ezen iratokban is az szerepel, hogy az eltartottat morfiummal első ízben
13. január 18-án kezelték, ez pedig a tartási szerződés
14. január 7-i aláírását követően történt. Figyelembe vette a megyei bíróság e körben "B" vallomását is, mely szerint az eltartott a morfiummal történő kezelését megelőzően tiszta tudatállapotban volt, továbbá azt a tényt, hogy "A" és az alperes
15. január 7-én személyesen jelentek meg a svédországi közjegyző előtt, ahol a tartási szerződést aláírták. A közjegyző a közreműködést megtagadta volna, ha az eltartott cselekvőképességével kapcsolatban kétsége merült volna fel. Az adott napon kiállított orvosi igazolás, mely szerint "A" tiszta tudatállapotban rendelkezett, is az alperes állítását támasztotta alá. Ettől eltérő megállapítás a felperes indítványa alapján elrendelésre kerülő orvosszakértői bizonyítástól sem lett volna elvárható, ezért ezen bizonyítási indítványt a megyei bíróság elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatása, keresetének történő helyt adás iránt. Megismételve az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait előadta, hogy "A" nem volt képes a kifejezett akaratának kinyilvánítására, ugyanis álláspontja szerint a szerződés megkötésekor, illetve azt megelőző napokban jelentős adag morfium tartalmú gyógyszert kapott, így a szerződés megkötésekor az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett. Vitatta, hogy az alperes az eltartottnak a gondozásával, ápolásával felmerülő terhek teljes körét magára vállalta volna, az alperes az eltartott életkörülményeit teljes körűen ismerte, teljes körű tartást nem, csak részleges gondozást nyújtott az eltartott javára. Jelen esetben a tartásra köteles tudta, hogy a tartásra jogosult előre haladott állapotban lévő gyógyíthatatlan beteg, ezért tartási kötelezettségét csak rövid ideig kellett teljesítenie, eltartó nem a saját vagyona rovására biztosította a tartást, ugyanis az elhunyt nyugdíjjal rendelkezett. Ezen felül az általános társadalmi közfelfogással sem összeegyeztethető, hogy a családtagok egymás öröklési igényeinek megrövidítése érdekében illetéktelen vagyoni előnyhöz jussanak. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a szerződés aláírásakor az elhunyt cselekvőképtelen állapotban volt, e körben továbbra is kérte szakértő kirendelését, valamint további orvosi iratokat is csatolt, többek között arra nézve, hogy a néhai már a perbeli szerződés megkötése előtt is részesült morfium kezelésben, illetve morfium tartalmú gyógyszert is kapott, mely a belátási képességét befolyásolta. Az alperesi ellenkérelem az ítélet helybenhagyására irányult. Az ítélőtábla a Pp.249.§.