Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.161/2018/
- A Fővárosi Ítélőtábla az Újvári és Báji-Patay Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Báji-Patay Gergely ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Szabó Előd ügyvéd (fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján kelt 34.M/P.23.900/2013/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben, a következők szerint változtatja meg: - a felperest megillető 5.338.192 forint kártérítés összegét 7.038.192 (Hétmillióharmincnyolcezer-százkilencvenkettő) forintra felemeli azzal, hogy ezen összegből az alperes 30.000 (Harmincezer) forint után
- március 17-től a kifizetés napjáig, míg 518.330 forint helyett 2.188.330 (Kettőmillió-száznyolcvannyolcezer-háromszázharminc) forint után - az elsőfokú bíróság által megállapított időponttól kezdődően - köteles megfizetni a törvényes mértékű késedelmi kamatot; - a felperest lejárt gyógyszerjáradék címén megillető 62.500 forint kártérítés összegét 799.723 (Hétszázkilencvenkilencezer-hétszázhuszonhárom) forintra felemeli azzal, hogy ezen összeg után az alperes
- december
- napjától tartozik a törvényes mértékű késedelmi kamatot megfizetni; - a felperest gyógyszerköltség címén megillető járadék összegét havi 10.000 (Tízezer) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - a felperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg - felhívásra - az állam javára 70.900 (Hetvenezer-kilencszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes ... napján, a ... által vezetett ... forgalmi rendszámú gépkocsi utasaként ..., a ... utca és a ... utca kereszteződésében balesetet szenvedett. A felperes a baleset következtében súlyos, életveszélyes sérüléseket - koponyaalapi törés, tüdőzúzódás, agyi bevérzések, vérömleny, I. nyakcsigolya és nyakszirtcsont ízületi nyúlvány törése, jobb láb nyílt, darabos, elmozdulással járó törése, agyrázkódás és zúzódások - szenvedett. A gépkocsi üzemben tartója az alperesnél érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett. A felperes
- december 17-től
- március 6-ig, majd
- június 6-
- között állt kórházi kezelés alatt, ahol családtagjai rendszeresen látogatták. A kórházi tartózkodást követően a ... lakásában lábadozott, ebben az időszakban szülei és testvére napi segítségére szorult a háztartási munkában; 2012 őszétől már csak a nehezebb háztartási munkákban van szüksége segítségre. A felperes munkaképessége a baleset következtében 30%-kal csökkent, sérült lába gyakran fáj, ezért rendszeresen fájdalomcsillapítókat szed, míg a törés utóhatásainak csökkentése érdekében orvosi javaslatra D-vitamint és kalcium készítményt fogyaszt. Az alperes a pert megelőzően,
- május
- napján 500.000 forint jogcím nélküli előleget,
- április 29-én további 178.288 forintot fizetett meg ápolás, gondozás, élelemfeljavítás, gyógyászati segédeszköz, gyógyszerköltség, háztartási kisegítő, közlekedési többletköltség, kórházi ruházat és telefon többletköltség címén. A Fővárosi Törvényszék - a Fővárosi Ítélőtábla 27.Pf.20.845/2015/
- számú határozatával helybenhagyott - 34.P.23.900/2013/
- számú közbenső ítéletével megállapította az alperes teljes kártérítő felelősségét a ... napján a felperest ért balesettel összefüggésben ért károkért. A felperes pontosított keresetében az alperest 4.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá kórházi ingóságok költsége, élelemfeljavítás költsége, roboráló készítmények költsége, vitaminok költsége, gyógyszerköltség, ápolás-gondozás költsége, rehabilitációs költség, háztartási kisegítő költsége, közlekedési költség, kísérő költsége, rezsi többletköltség, művelődési többletköltség, telefon többletköltség, látogatási költség és keresetveszteség címén - összesen 1.858.334 forint megfizetésére kérte kötelezni. Járadékigényét vitaminok költsége címén -
- január
- napjától havi 5.000 forintban, gyógyszerköltség címén -
- szeptember
- napjától - havi 10.000 forintban, rehabilitációs többletköltség címén -
- szeptember
- napjától
- december
- napjáig terjedő időre - havi 20.000 forintban, míg
- január
- napjától havi 30.000 forintban, valamint háztartási kisegítő költsége címén -
- szeptember
- napjától - havi 15.000 forintban határozta meg. Az alperes érdemi ellenkérelme az általa nem vitatott kártérítési igényen túl a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5.338.192 forint tőkét és ebből különböző részösszegek után, különböző időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, valamint 500.000 forint után ... napjától
- május
- napjáig, míg 178.288 forint után ... napjától
- április
- napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte továbbá az alperest 1.074.970 forint tőkeösszeg és ebből különböző részösszegek után, különböző időpontoktól járó késedelmi kamat, illetőleg
- december
- napjától 47.260 forint havi járadék felperes részére történő megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította; az alperest a felperes részére 652.975 forint perköltség megfizetésére, továbbá összesen 654.191 forint szakértői díj és 361.300 forint eljárási illeték viselésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint a közbenső ítéletre figyelemmel az alperes kártérítő felelősségének fennállta nem volt vitássá tehető, így az elsőfokú bíróság a kártérítés egyes tételeit vizsgálta, és azt - a fellebbezések szempontjából releváns kártételek vonatkozásában - a következők szerint ítélte meg. A felperes roboráló készítmények költsége címén - 6 hónapos időszakra havi 5.000 forint figyelembevételével - 30.000 forint megtérítésére tartott igényt. Az alperes e kártérítési tétel jogosságát teljes mértékben vitatta. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményben foglaltakra figyelemmel kifejtette, hogy amennyiben a felperes igazolja e készítmények tényleges igénybevételét, az alperes az ellenérték megtérítésére lett volna köteles, azonban miután a felperes a roboráló készítmények igénybevételével kapcsolatos bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget ugyanis a csatolt gyógyszertári nyugták nem voltak alkalmasak e költség felmerülésének igazolására - a keresetet e vonatkozásban teljes egészében elutasította. Utalt arra is, hogy általános kártérítés alkalmazásának sem volt helye, tekintettel arra, hogy - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nemcsak a kár összege, hanem annak felmerülése sem volt megállapítható. Gyógyszerköltség címén a felperes
- december 17-től
- szeptember 17-ig havi 20.000 forint, összesen - az alperesi teljesítésen felül - 174.723 forint,
- szeptember 18-tól pedig havi 10.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a pert megelőzően 5.277 forintot ezen a címen megfizetett, és további 5.277 forint erejéig a követelést elismerte, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett aggálytalan szakértői vélemény alapján - amely megállapította, hogy a felperes a baleset után antibiotikum, non-szteroid gyulladáscsökkentő, vérrög képződést gátló készítmény, fájdalomcsillapító, jégzselé, kötszerek, fertőtlenítő oldatok használatára szorult, és jelenleg is fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szereket szed - elfogadta e készítmények szükségességét. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes a megvásárolt gyógyszerek milyenségét, mennyiségét és a ténylegesen kifizetett árat nem bizonyította, az elsőfokú bíróság megalapozatlannak ítélte a gyógyszerköltségek tekintetében a járadék megállapítását. Utalt arra, hogy az OEP által vezetett nyilvántartás adatai sem támasztották alá részleteiben a felperes állításait, így pontos adatok hiányában havi 1.000 forintban állapította meg a felperest gyógyszerköltség címén megillető kártérítés összegét; így
- szeptember
- napjától
- november
- napjáig 62.500 (62,5 X 1.000) forintban állapította meg a lejárt járadék összegét, míg
- december
- napjától ezen a címén havi 1.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Rehabilitációs költség jogcímén a felperes
- június 8-tól
- december 31-ig havi 20.000 forintot,
- január 1-től havi 30.000 forintot igényelt. Az alperes az igazoltan igénybe vett szolgáltatások ellenértékét nem vitatta, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresetének jogalapját a szakértői vélemény annyiban támasztotta alá, hogy a felperes esetében fél évig gyógytorna, valamint folyamatosan masszázs, edzőterem, gyógyfürdő és úszás igénybevétele indokolt. A felperes által csatolt számlák és nyugták alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a baleset óta eltelt időszakban összesen 114.580 forint erejéig vett igénybe uszodai szolgáltatást és 403.750 forint költsége merült fel masszázs címén, míg gyógytornával kapcsolatos költséget - miután azt a társadalombiztosítás nyújtotta - nem igazolt. Az elsőfokú bíróság - utalva a káronszerzés tilalmára - kizárólag a felperes által számlákkal igazolt mértékben látta megállapíthatónak a felperes igényét, ezért az alperest összesen 518.330 forint rehabilitációs költség megfizetésére kötelezte. A jövőre nézve azonban figyelemmel arra, hogy a felperes a csatolt számlákból kitűnően viszonylag nagy gyakorisággal veszi igénybe a rehabilitációs szolgáltatásokat - indokoltnak tartotta a járadék megállapítását, amelynek összegét a kereset szerinti havi 30.000 forintban határozta meg. A felperes háztartási kisegítő költsége címén
- március 6-tól
- június 30-ig havi 30.000 forint,
- július 1-től
- szeptember 17-ig havi 25.000 forint,
- szeptember 18-tól a jövőre nézve havi 15.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a háztartási kisegítő címén felmerült költséget
- május 17-től
- június 30-ig havi 15.000 forintban,
- július 1-től
- szeptember 15-ig havi 10.000 forintban,
- szeptember 15-től a jövőre nézve havi 5.000 forintban kérte megállapítani. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az nem volt vitás a felek között, hogy - a keresetben megjelölt időszakok szerint - kezdetben minden háztartási munka, később a közepesen nehéz és nehéz háztartási munkák, majd kizárólag a nehéz háztartási munkák tekintetében a felperes segítségre szorult és szorul. Az elsőfokú bíróság a felperes igényét az összegszerűség tekintetében is elfogadta, ezért az alperest - a kereset szerint és az alperesi 37.500 forintos teljesítésére figyelemmel - összesen 937.000 forint lejárt járadék, valamint
- december
- napjától havi 15.000 forint járadék megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság a per tárgyának értékét 6.021.195 forintban határozta meg. A felperes által csatolt megbízási szerződésben meghatározott 880.000 forint ügyvédi munkadíjat - a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése szerint - mérsékelte, és az alperest a felperes részére - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 81. §
(2)bekezdése alapján - 500.000 forint plusz áfa összegű ügyvédi munkadíjból és a felperes által előlegezett 17.975 forint tanúdíjból álló, összesen 652.975 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az alperest a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján kötelezte a le nem rótt 361.300 forint kereseti illeték és az állam által előlegezett 398.420 forint szakértői díj megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes egyaránt fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a roboráló készítmények, a gyógyszerköltség, valamint a rehabilitációs költség címén a keresetének helyt adó döntés meghozatalát és a perköltség összegének a felemelését kérte. Álláspontja szerint e kártérítési tételek vonatkozásában az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, és helytelen jogi következtetést vont le. Érvelése szerint a roboráló készítmények havi rendszerességgel felmerülő használatát és vásárlását, a gyógyszerköltség felmerültének szükségességét és indokoltságát, illetőleg a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét nemcsak az aggálytalan orvosszakértői vélemény, hanem saját személyes előadása, a tanúk vallomása, illetőleg a rendelkezésére álló számlák és nyugták is megfelelően alátámasztották. A gyógyszerköltség kapcsán kifejtette, hogy az általa használt gyógyszerek többsége vény nélkül megvásárolható, nem szerepelnek az OEP által a vényköteles gyógyszerekről vezetett nyilvántartásban, így az OEP nyilvántartás nem szolgálhatott a ténylegesen felmerülő gyógyszerköltsége bizonyítására. A kórházi kezelést követően fájdalomcsillapítót (Algoflexet, Algopyrint, Advilt, Advil ultrát) szedett, ezen felül gyógyító kenőcsöket is használt; a keresetben gyógyszerköltség címén megjelölt összeg kompenzálja ténylegesen a baleseti sérülések okozta többletköltségét. A rehabilitációs költséggel összefüggésben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság helytelen következtetésre jutott, amikor kizárólag a számlákkal igazolt költségeket találta az alperesre átháríthatónak. Valamennyi fellebbezéssel érintett kártétel kapcsán hangsúlyozta: nem várható el, hogy minden egyes költségről a blokkot, illetőleg a számlát megőrizze. A perköltség összegét a csatolt megbízási szerződés alapján 880.000 forintban kérte meghatározni. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség mérséklésére vonatkozó döntését nem indokolta. Kiemelte: jogi képviselője a tárgyalásokon megjelent, azokra felkészült, rendszeresen készített beadványokat, a szakértői véleményre és az alperesi beadványokra nyilatkozatot tett, erre tekintettel az összesen felmerült 44 óra figyelembevételével az ügyvédi munkadíj 880.000 forint plusz áfa összegben való megállapítása indokolt. Az alperes fellebbezése a háztartási kisegítő költsége címén megítélt lejárt járadék 500.000 forintra történő leszállítására, valamint a rehabilitációs járadék összegének 7.850 forintra, míg a háztartási kisegítő címén megítélt járadék 8.000 forintra történő leszállítására irányult. Nem vitatta, hogy a felperes
- szeptember 17-e óta a nehéz fizikai munkák terén segítségre szorul, azonban a felperes előadása szerint édesanyja kb. napi egy órát segít neki a bevásárlásban és a háztartásban, ezek azonban nem tartoznak a nehéz fizikai munkák körébe, nyilvánvaló ugyanis, hogy - az életkorára és nemére tekintettel - a kifejezetten nehéz fizikai munkákat nem a felperes édesanyja látja el. A felperes édesanyjának napi egy órás közreműködése nem jelenti azt, hogy a felperes minden nap, napi egy órában mások segítségére szorul. A Pf.21.397/2015/
- és a Pf.21.127/2014/
- számú határozatokra utalással hangsúlyozta, hogy a felperes által nevesített nehéz fizikai munkák (felmosás, bútorok mozgatása) csak alkalomszerűen, több hetente vagy havonta merülnek fel, ezért az elsőfokú bíróság által megállapított havi 15.000 forint indokolatlanul magas. A rehabilitációs járadékkal összefüggésben kiemelte: az elsőfokú bíróság - a számlákkal igazolt mértékű - 518.300 forint lejárt járadék megfizetésére kötelezte; ez az összeg figyelemmel a kórházi elbocsátástól az ítélet meghozataláig eltelt 66 hónapra, havi 7.850 forintnak felel meg. Erre tekintettel álláspontja szerint a jövőre nézve sem illeti meg magasabb összegű járadék a felperest. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének - a saját fellebbezésében foglaltakon túl - helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezésével nem érintett vagyoni kártérítés és járadék összegének meghatározása során figyelemmel volt a bírósági gyakorlatra, az általa elszenvedett testi és lelki sérülésekre, valamint a baleset következményeire és a sérelem mértékére, ezért azok mértéke nem tekinthető eltúlzottnak. Az alperes álláspontjával szemben kiemelte: miután a nehéz háztartási munkák tekintetében - az alperes által sem vitatottan - segítségre szorul, kora és neme ellenére is kénytelen igénybe venni az édesanyja segítségét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében - ugyancsak a saját fellebbezésében írtakon túl - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A roboráló készítmények kapcsán arra utalt, miután a szakvélemény sem támasztotta alá, hogy a felperes által használt étrend-kiegészítők jótékony hatással rendelkeznének, ezt az igényt az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el. Álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a roboráló készítmények, a gyógyszerköltség és a rehabilitációs költség címén felmerült kiadásait nem igazolta. A felperes fellebbezése túlnyomórészt megalapozott, az alperes fellebbezése megalapozatlan. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelmek korlátai között bírálta felül [régi Pp.
- §
(3)bekezdés], és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, az elsőfokú bíróság érdemi döntésével azonban a roboráló készítmények, a gyógyszerek, valamint a rehabilitáció többletköltsége tekintetében nem mindenben értett egyet. Szakértői véleménnyel alátámasztott tény, hogy a felperes a baleset következtében indokoltan vette igénybe azokat a roboráló készítményeket, gyógyszereket, valamint rehabilitációs szolgáltatásokat, amelyek többletköltségének megtérítésére kérte az alperes kötelezését. A felperes fellebbezési hivatkozásával kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli: a hosszú időszakon keresztül és rendszeresen felmerülő többletköltségek megtérítésére irányuló kártérítési igény természetéből eredően valóban nem várható el a felperestől, hogy minden vásárlásról számlát mutasson fel. Az elsőfokú bíróság megállapításával szemben a bizonyítási eljárás során felmerült, a felperes személyes előadását alátámasztó bizonyítékok - a kirendelt orvosszakértő, a felperes édesapjának és testvérének tanúvallomása - egybevetett értékelésével [régi Pp. 206. §
(1)bekezdés] az a következtetés vonható le, hogy a keresetben ezeken a címeken érvényesített követelések összege a más hasonló perekben kialakult gyakorlat figyelembevételével sem tekinthető eltúlzottnak. A Fővárosi Ítélőtábla minderre tekintettel a roboráló készítmények többletköltsége címén 30.000 forint és annak a középarányos időponttól -
- március
- - számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest. A rehabilitáció költsége címén a felperest megillető 518.330 forintot -
- június 8-tól
- december 31-ig terjedő 31 hónapra havi 20.000 forint, míg
- január 1-jétől
- november 30-ig terjedő 35 hónapra havi 30.000 forint figyelembevételével - 2.188.330 forintra emelte fel. A gyógyszerek költsége címén a
- december 17-étől
- szeptember 17-éig terjedő 9 hónapos időszakra havi 20.000 forint figyelembevételével mindösszesen - az 5.277 forint összegű alperesi teljesítést levonva - 174.723 forinttal, míg a
- szeptember 18-tól
- november 30-ig terjedő 62,5 hónapra - az elsőfokú bíróság által megítélt havi 1.000 forint helyett - havi 10.000 forint figyelembevételével 625.000 forintra - mindösszesen 799.723 forintra - emelte fel az alperes marasztalásának összegét azzal, hogy a középarányos kamatfizetés kezdő időpontja
- december
- napjára módosult. A felperes fellebbezése ugyanakkor nem foghatott helyt az ügyvédi munkadíj összegszerűségét illetően. A felperes jogi képviselője által csatolt megbízási szerződés szerinti ügyvédi munkadíj összegszerűsége ugyanis nem köti az elsőfokú bíróságot, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése értelmében az
(1)bekezdés alapján felszámított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság döntését indokolni köteles. Az elsőfokú bíróság a felperes fellebbezésében kifejtett álláspontjával szemben indokolta döntését, úgy ítélte meg - helyesen -, hogy a pertárgy értékéhez és az ügy bonyolultságához képest a felperesi jogi képviselő egyébként alaposnak elismert előkészítő munkájával 500.000 forint plusz áfa összegű ügyvédi munkadíj áll arányban. Az előzőekben kifejtettekből már következik, hogy az alperesnek a rehabilitációs járadék összegszerűségét érintő fellebbezése sem lehetett megalapozott, és nem alapos a háztartási kisegítő többletköltsége címén megítélt vagyoni kártérítést támadó fellebbezési kérelme sem. Nem vitás szakmai tény, hogy a felperes
- március
- és
- június
- között minden, ezt követően
- szeptember 17-éig a közepesen nehéz és nehéz, majd azóta a nehéz háztartási munkák elvégzésében szorul kisegítő igénybevételére. A háztartási kisegítés többletköltsége átháríthatóságának jogalapja kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozza: következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a károkozó köteles viselni a károsult érdekében végzett azon tevékenységek ellenértékét, amelyet az adott esetben a hozzátartozók ingyenesen nyújtanak, ugyanis ez a körülmény nem jelentheti azt, hogy e körben a károkozó mentesíthető a kártérítési kötelezettség alól. A károkozó felelőssége nem csökken azáltal, hogy e tevékenységeket részben vagy egészben a kárkötelmen kívül álló személy a károsult számára szívességből teljesíti. A baleset idején hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §
(1)bekezdése a kárért felelős személy kötelezettségévé teszi az eredeti állapot helyreállítását, ha pedig az nem lehetséges vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, a károsult vagyoni és nem vagyoni kárainak a megtérítését. A Kúria által irányított joggyakorlat szerint: ha a károkozó bármely okból nem tesz eleget a károsodás bekövetkezésekor a kártérítési kötelezettségének, késedelme őt akkor sem mentesíti e kötelezettsége teljesítése alól, ha azt vele jogviszonyban nem álló személyek a károsult számára ingyenesen megelőlegezték. A kárpótlás harmadik személyek általi megelőlegezésének a ténye nem teremt kötelmet a károkozó és a harmadik személy között, következésképp a károkozónak ilyen esetben nem az általában bárkinek okozott károkért kell helytállnia, és a károkat nem az érintett harmadik személyeknek kell megtérítenie. A harmadik személyek által a károsultnak nyújtott segítség kívül áll a károkozó kárfelelősségének a beállásán és annak mértékén is, nincs jelentősége a kárkötelemben. Az abból fakadó jogvitát úgy kell elbírálni, mintha ezekre az ingyenes segítségnyújtásokra sor sem került volna, mert a károkozó felelőssége az okozott kár erejéig fennáll mindaddig, amíg az abból fakadó kötelezettségét ő vagy kifejezetten e kötelezettség teljesítését helyette vállaló, illetőleg valamilyen (pl. szerződés) jogviszony alapján helyette köteles személy nem teljesíti (Kúria Pfv. III. 22.383/2016/5. számú ítélet). Az alperes kárfelelőssége nem vitásan beállt, míg annak mértékét az elsőfokú bíróság a háztartási kisegítés kapcsán helytállóan határozta meg, az egyes időszakokra megítélt havi 30.000 forint, 25.000 forint, majd 15.000 forint járadék valamennyi, majd a közepesen nehéz és nehéz, ezt követően pedig a nehéz háztartási munkák elvégzése költségének ellentételezésére a más hasonló perekben kialakult gyakorlat figyelembevételével sem tekinthető eltúlzottnak, annak leszállítására a Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezésében kifejtett indokok alapján sem látott lehetőséget. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a régi Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében a rendelkező részben foglaltak szerint részben megváltoztatta, míg az ezt meghaladó rendelkezések tekintetében azt helybenhagyta. A felperes fellebbezése túlnyomó részben eredményre vezetett, ezért az alperes - tekintetbe véve a sikertelen fellebbezését is - köteles a másodfokú eljárásban is irányadó régi Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján a felperes részére jogi képviselete ellátásáért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései szerint - a 4/A. § értelmében áfa figyelembevételével - megállapított ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az Itv. 62. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési eljárási illetéket a fellebbezési eljárásban pervesztes alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése, valamint 15. §
(1)és
(3)bekezdései alapján köteles megfizetni az államnak. Budapest,
- május
- . Sághy Mária a tanács elnöke Dr. Kincses Attila előadó bíró Dr. Csordás Csilla bíró