Kbf.33/2018/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért 220 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 220.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett a szabadságvesztésre történő átváltoztatásról. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartott fenn a nyilatkozatának bejelentésére, majd a törvényes határidőn belül elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A védő utóbb csatolta fellebbezésének írásbeli indokolását. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, mert a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, tanú1 és tanú2 tanúk nyomozati vallomásaival, akik azt állították, hogy egyáltalán nem észlelték, hogy a vádlott aludt volna és más körülmény tekintetében sem támasztották alá tanú3 tanú terhelő vallomását. Erre figyelemmel indítványozta a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontja és a

(2)bekezdése alapján eltérő tényállás magállapítását és a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését. A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését másodlagosan fenntartotta arra hivatkozással, hogy a vádlott alvása minimális időtartamú volt, érkező vonat hiányában konkrét szolgálati feladata sem volt és a parancsnoki jellemzése pozitív. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.347/2018/

1. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a tényállás személyi részét az iratok alapján egészítse ki a vádlott jövedelmére és vagyonára vonatkozó adatokkal, majd a határozatot hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezését fenntartotta. A fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtett álláspontját összefoglalva elsődlegesen a vádlott felmentésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a nyomozás során gyanúsítottként tett vallomásában, valamint a tárgyaláson egyaránt tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztett elő, mely szerint nem aludt, csupán egy pillanatra becsukta a szemét. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a tényállást a vádlott tagadásával és védekezésével szemben az ellenőrzést végrehajtó tanú3 észlelő tanú vallomására, és az ismertetéssel a bizonyítás anyagává tett okirati bizonyítékokra alapította. Az elsőfokú bíróság ítélete 2. oldal közepétől a 3. oldal utolsó bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott védekezését fogadta el a tényállás alapjául. Ítélete 2. oldalán tehát terhelő történeti tényállást állapított meg. A másodfokú katonai tanács egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a tényállásra vonatkozóan a részbeni megalapozatlanságra, hiányos tényállásra tett észrevételével. Ezért az ítélőtábla a Be. 593. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a tényállás személyi részét annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlott havi nettó jövedelme 170.000 forint, a személygépkocsi értéke 700.000 forint". A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. A fellebbezés a Be. 593. §

(2)bekezdésében írt felülmérlegelés tilalmába ütközik, a Be. 594. §

(1)bekezdése alapján nem nyílt meg a lehetőség a bizonyítás felvételére és az iratok alapján sem lehetett más tényállást megállapítani, ezért a fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú katonai tanács által kiegészített tényállás már megalapozott, mindenben mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor vádlott bűnösségét a Btk. 438. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében állapította meg. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú katonai tanácsnak az ítélet

1. oldal utolsó bekezdésében kifejtett jogi indokait. A vádlott azzal a magatartásával, hogy szolgálatban elaludt, megvalósította a terhére rótt szolgálati bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket és nem tévedett, amikor a vádlottal szemben a Btk.
2. §

(4)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés napi tételeinek száma a cselekmény tárgyi súlyával arányos, míg a napi tétel összege igen méltányosan, a törvényi minimumban került meghatározásra. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés megfelelően szolgálja a Btk.

1. §-ában írt büntetési célokat. Figyelemmel azonban arra, hogy a vádlott már harmadik alkalommal áll katonai tanács előtt, a másodfokú bíróság enyhébb joghátrány alkalmazására nem látott törvényi lehetőséget. Megjegyzi a fellebbviteli bíróság, hogy ügyészi fellebbezés hiányában nem lehetett katonai büntetést vagy katonai mellékbüntetést a vádlottal szemben kiszabni. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.
2. §

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete jogerős. Budapest,
3. szeptember
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke