Gfv.30696/2017/4 – Kúria

(1), 1959. IV. Tv. 209/A. §

(1),

1. V. Tv. 6:
2. §

(3), A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.696/2017/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Tibold Ágnes előadó bíró . CsőkeAndrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Zilahy és Társa Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Zilahiné dr. Gellei Emőke ügyvéd Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: Az I. és II. rendű alperesek képviselője: Kardos, Pető és Törőcsik Társas Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Törőcsik Tamás ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. és II. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla, Pf.III.20.054/2017/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Kecskeméti Törvényszék, 4.P.21.829/2015/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet - a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) Ft másodfokú és 82.700 (nyolcvankétezerhétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 48.000 (negyvennyolcezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
4. február 20-án a felperes és a III. rendű alperes mint adósok és zálogkötelezettek, valamint az I. és II. rendű alperesek mint [2] [3] hitelezők és zálogjogosultak jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelyet közjegyzői okiratba foglaltak. A szerződés III. pontjának második és harmadik bekezdése szerint: „A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az Adósoknak a Hitelezőnél vezetett számlái és a Hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsönés egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa. A szerződés V.
5. pontja - többek között - az alábbi rendelkezést tartalmazza: „A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a Hitelezőnek és Zálogjogosultnak az e közjegyzői okirat szerinti kölcsönszerszerződés, valamint jelzálogjog fennállása alatt hatályos mindenkori Általános Üzletszabályzatát és a devizában nyilvántartott lakáscélú és jelzálogjog típusú hitelekről szóló Üzletszabályzatát […] kifejezetten a kölcsön jogviszony és jelzálog jogviszony részévé teszik." A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [4] [5] A felperes módosított keresetében egyebek mellett a kölcsönszerződés III. pontjának [2] pontban idézett szövegrésze, valamint a V. pont „mindenkori Üzletszabályzatra" utaló kitétele tisztességtelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontjaira hivatkozással. A III. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I-II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték; a III. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát a felülvizsgálattal érintett körben azzal indokolta, hogy a közokiratba foglalt kölcsönszerződés a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 21. §

(1)bekezdése alapján a jogosult kérelmére záradékkal látható el, és a kölcsönszerződés ténytanúsítványra vonatkozó kikötése a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perekre vonatkozó, a [7] [8] [9] polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
2. §-ában szabályozott bizonyítási teher alakulását a fogyasztó hátrányára nem változtatja meg. Az V.
3. pont vonatkozásában pedig felperes nem állította és nem bizonyította, hogy az üzletszabályzatra történő utalás mely kitétele milyen módon hárít rá többletterhet. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította a kölcsönszerződés III. pontja keresettel támadott rendelkezésinek, valamint a V.
4. pontból [helyesen V.
5. pont] a hatályos mindenkori általános üzletszabályzatra és a devizában nyilvántartott lakáscélú és jelzálogjog típusú hitelekről szóló üzletszabályzatra vonatkozó kitétel érvénytelenségét. A perköltségre vonatkozó rendelkezést akként változtatta meg, hogy azt a felek egyenlő arányban kötelesek viselni, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság a III. pont perbeli rendelkezéseit a Korm. rendelet
6. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjába ütközőnek ítélte. Kifejtette, bár az I. és II. rendű alperesek ezen kikötés hiányában is kérhetik a közjegyzőtől végrehajtási záradék kiállítását, azonban lényegesnek tekintette, hogy a III. pont arra biztosít lehetőséget az I-II. rendű alpereseknek, hogy felmondás nélkül is ténytanúsítványt állíttassanak ki az adósok számításuk szerint fennálló tartozásáról, és annak végrehajtási záradékkal történő ellátását kérjék. Míg a felmondáson alapuló végrehajtás esetén a végrehajtást kérőre hárul annak bizonyítása, hogy a követelése fennáll, addig ha a záradékolt okirat az adós elismerésén alapul, a bizonyítási teher megfordul, és az adósnak kell bizonyítani, hogy az elismert követelése nem áll fenn. A támadott kikötés továbbá egyoldalú hatalmasságot biztosít az I-II. rendű alperesek számára a tekintetben, hogy meghatározzák, áll-e fenn tartozása a felperesnek, és ha igen, milyen mértékben. A kölcsönszerződés V.4. pontja vonatkozásában az ítélőtábla rögzítette, az üzletszabályzati rendelkezésben a mindenkori üzletszabályzatra vonatkozó kitétel sérti az rPtk. 205/B. §

(1)bekezdését. Úgy ítélte meg, hogy ez a szerződéses kikötés már előre lehetővé teszi az általános szerződési feltétel akár az adós hátrányára történő megváltoztatását anélkül, hogy azt a másik fél megismerje, és kifejezetten, vagy ráutaló magatartással elfogadja. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] Az I. és II. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet keresetet e tekintetben is elutasító rendelkezésének helybenhagyását kérték. Állították, a jogerős ítélet sérti a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban:Hpt.) 77-78. §ait, 283. §

(1)és

(3)bekezdését, 275. §

(1)és

(2)bekezdését, az rPtk. 209. §

(5)és

(6)bekezdését, a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontját. [11] Arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság erre vonatkozó kereseti kérelem és fellebbezési hivatkozás nélkül döntött a szerződés V.4. pontjának az érvénytelenségéről, továbbá a fellebbezés a kölcsönszerszerződés III. pontjára sem terjedt ki, így e pont érvénytelenségét sem vizsgálhatta volna az ítélőtábla. [12] A per érdemében előadták, a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a kölcsönszerződés III. pontját, az nem fordítja meg a bizonyítási terhet és nem jogosítja fel az alpereseket a teljesítés jogszerűsége kizárólagos megállapítására. Álláspontjuk alátámasztására többek között hivatkoztak a Vht. 21. §-ában, a jelenleg hatályos 23/C. §-ában és a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv. (a továbbiakban: közjegyzői tv.) 111-112. §-aiban, továbbá a Hpt. 283.§

(1)és

(3)bekezdésében, 275. §

(1)és

(2)bekezdésében írtakra. [13] Az V.

1. pontban írt „mindenkori üzletszabályzatra" utalás vonatkozásában kifejtett álláspontjuk szerint az a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
2. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
3. §-ában és
4. §

(3)és

(4)bekezdéseiben írtaknak megfelel, ezért tisztességtelensége nem vizsgálható. Érdemi vizsgálata esetén sem tekinthető tisztességtelennek, mert a módosított üzletszabályzat esetleges tisztességtelen kikötései érvénytelenségének megállapítását mind a fogyasztó, mind az arra feljogosított szervezetek kérhetik, ami azonban ez esetben is csak a támadott kikötések semmisségét, de nem az egész üzletszabályzat alkalmazhatóságát zárja ki. [14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [16] A Kúria utal az rPp. 272. §

(2)bekezdésében és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II.15.) PK véleményben írtakra. Az ezekben foglaltak szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabály megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokát ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel. Ennek hiányában a felülvizsgálati kérelem, illetve annak hiányos hivatkozása érdemben nem bírálható el. [17] Az I-II. rendű alperesek a felülvizsgálati kérelemben az anyagi jogszabálysértések mellett hivatkoztak a kereseti kérelmen, illetve a fellebbezés korlátain való túlterjeszkedésre is, azonban a megsértett jogszabályhely megjelölésének hiányában az eljárási szabálysértéseket a Kúria nem vizsgálhatta. Ugyancsak nem vizsgálhatta a Hpt. 77-
2. §-ában írtak állított megsértését, önmagában azért, mert ezzel kapcsolatos jogi okfejtést a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott. [18] A kölcsönszerződés III. pontjával összefüggésben a Kúria az EBH 2018.G.
3. számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel tartalmilag, a lényeget tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében a Kúria akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
4. §-ában, az rHpt.
5. §ában, a Vht.
6. §-ában, a közjegyzői tv.
7. §

(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. A Hpt. rendelkezéseivel kapcsolatos e körben kifejtett megindokolt jogi okfejtést figyelmen kívül hagyta, mivel a hivatkozott jogszabály a szerződés megkötését követően lépett hatályba. [19] A jogerős ítélet a III. pont vitatott rendelkezését a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének

1. b)pontjába ütközően is tisztességtelennek találta, mert az kizárólagosan az I-II. rendű alperest jogosítja fel a felperes teljesítése szerződésszerűségének megítélésére. A Kúria a BH 2018.146. számon közzétett határozatában már ebben a kérdésben is állást foglalt, amelyet az ott kifejtett indokokra utalással jelen ügyben is fenntart. Annak lényege szerint az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet arra jogosítja fel, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az I-II. rendű alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
2. el)a felperes kötelmi jogát arra, hogy az alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse (rPtk. 283. §), így a kölcsönszerződés III. pontjának tisztességtelensége ezen a címen sem állapítható meg. [20] Az ítélőtábla ezen szerződéses kikötés tisztességtelenségét a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés a) pontja alapján nem állapította meg, ezért a felülvizsgálati kérelem e jogszabály megsértésére való hivatkozását a Kúria figyelmen kívül hagyta. [21] A kölcsönszerszerződés V.

1. pontjában a mindenkori üzletszabályzatra utalás tekintetében a Kúria álláspontja a következő: E szerződéses rendelkezés vizsgálatát nem zárja ki a szerződéskor hatályos rPtk.
2. §

(5), utóbb

(6)bekezdésébe foglalt azon rendelkezés, miszerint nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Az rHpt. I-II. rendű alperes által hivatkozott 207. §-a és 210. §

(3)és

(4)bekezdése - ahogyan arra az I. és II. rendű alperesek is hivatkoztak - az üzletszabályzat alkalmazását, az ott meghatározott körben a módosítás lehetőségét és szabályait rögzítik, ami nem azonos a támadott szerződéses tartalommal. [22] A Kúria ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az nem minősül az rPtk. 209. §

(1)bekezdése szerint tisztességtelennek. Az a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperes hátrányára nem állapítja meg. [23] A peres felek hosszú távra - 20 évre - szerződtek. Az I-II. rendű alpereseknek az rHpt.

1. §-a alapján jogszabályi kötelezettségük volt, hogy az általános szerződési feltételeiket üzletszabályzatba foglalják. Annak az ügyfél hátrányára - meghatározott körben történő módosítása kereteit a szerződéskötéskor hatályos rHpt.
2. §

(3)és

(4)bekezdése szabályozta. A szerződéskötéskor az rPtk 205/B. §

(1)bekezdése alapján a kölcsönszerződés részévé vált

1. február 15-től hatályos,
2. sorszám alatt csatolt üzletszabályzatok záró rendelkezései maguk utalnak arra, hogy a hitelintézetek által kötelezően alkalmazandó jogszabályváltozás esetén az új, illetve a módosult jogszabályi rendelkezés az üzletszabályzat részévé válik. Tehát maguk az üzletszabályzatok felhívták a felperes figyelmét arra, hogy az üzletszabályzat rendelkezései a jogi szabályozás módosítása folytán változhat. Azt is rögzítik az üzletszabályzatok, hogyha az üzletszabályzat módosítása nem kötelezően alkalmazandó jogszabályváltozás következménye, akkor kell azt az ügyfél részéről elfogadottnak tekinteni, ha az üzlethelyiségben a kifüggesztéstől számított 15 napon belül észrevételt nem tesz, kifogást nem emel. A hivatkozott rendelkezések emellett biztosítják a felmondás jogát is. [24] A szerződésben szereplő „mindenkori" kikötésre utalás a Kúria álláspontja szerint nem tisztességtelen. Önmagában ugyanis ez a kikötés az rPtk.
3. §

(1)bekezdésében a tisztességtelenség megállapításához szükséges törvényi tényállási elemeket nem tartalmazza. Ténylegesen ez a feltétel jogot vagy kötelezettséget nem állapít meg. Amennyiben azonban az I-II. rendű alperesek az üzletszabályzatban, annak módosításával a felperesre nézve tisztességtelen, jogszabályba ütköző feltételt helyeznek, helyeznének el, akkor a felperes az rPtk. 209/A. §

(2)bekezdése, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:103. §

(3)bekezdése alapján kérheti ezen módosult üzletszabályzati rendelkezés tisztességtelenségének, illetve (részleges) érvénytelenségének megállapítását. Az az eset tehát, hogy az I-II. rendű alperesek az üzletszabályzatuk módosításával a felperesre nézve sérelmet okozó rendelkezéseket iktatnak be az üzletszabályzatba, a felperes által elhárítható. [25] A jelen határozatban írtakkal érdemben azonosan foglalt állást a Kúria a Pfv.VI.21.594/2017/4. számú határozatában. [26] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítélet felülvizsgálattal érintett rendelkezését helybenhagyta. Záró rész [27] A Kúria a döntése alapján a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I-II. rendű alperesek - 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései alapján megállapított - ügyvédi munkadíjából és az általuk lerótt felülvizsgálati eljárási illetékből álló másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. A felperes a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt fellebbezési eljárási illeték állam részére való megfizetésre. [28] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest, 2018. szeptember 13. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró Dr. Tibold Ágnes sk.