Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 5.Bf. 104/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év június hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 11.B.665/2005/
- számú ítéletét a büntetést kiszabó részében megváltoztatja. A vádlott büntetését 1 (egy) évi, végrehajtásában 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A Pest Megyei Bíróság a
- év november hó
- napján kelt 11.B.665/2005/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében, ezért őt 50 napi tétel, napi tételenként 1000 Ft, összesen tehát 50.000 Ft. pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztére történő átváltoztatásáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről is. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a kiszabott büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője felmentésért fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.34/2008/1-I. számú átiratában változatlan tartalommal tartotta fenn a bejelentett fellebbezést. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás hiánytalan, azonban a bűnösségi körülmények korrekcióra szorulnak. A vádlott javára ugyanis a büntetlen előélet enyhítő körülményként nem értékelhető, mivel a vádlott hivatalos személynek tekintendő a betöltött munkaköre alapján. Ugyanakkor terhére további súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a cselekményt kitartó szándékkal követette el, hiszen több alkalommal is kérte a 100.000 Ft-ot sértettől. Mindezekre figyelemmel vele szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt. A vádlott a fellebbezését írásban is részletesen megindokolta. Beadványában - az eljárás során előterjesztett érdemi védekezését lényegében megismételve - arra hivatkozott, hogy a sértettel személyesen soha nem találkozott, ezért nem felel meg a valóságnak az az ítéleti ténymegállapítás, mely szerint ő a sértettel az utcán beszélt meg találkozót. Hivatkozott arra is, hogy a több évtizedes gyakorlata szerint ügyfelektől beadványt csak átvételi elismervény ellenében szokott átvenni, így ezért sem felelhet meg a valóságnak a sértett azon előadása, hogy a hivatalos iratok átadására az utcán került sor. Beadványában kifogásolta, hogy a bíróság aggálytalanul fogadta el tanú1 vallomását, pedig e tanú nem adott róla pontos személyleírást, és nem felel meg a valóságnak az állítólagos beszélgetés helyszínéről adott leírás sem. Azt nem vitatta, hogy tanú2 egy alkalommal tájékoztatta őt a vele szemben beérkezett panaszról, ennek azonban következménye - a bejelentés alaptalansága miatt - nem lett. Mindezek alapján indítványozta, hogy a bíróság ne adjon hitelt a sértettnek és ne kezelje tényként az általa elmondottakat, hanem az ő vallomását fogadja el hitelesnek és ennek alapján őt az ellene emelt vád alól mentse fel. A védő a nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezését változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint a sértett magatartását feltételezhetően „bosszú" vezérelte akkor, amikor feljelentést tett a vádlott ellen. Az eljárás során feltárt bizonyítékokból ugyanis álláspontja szerint az egyértelműen megállapítható, hogy az események nem történhettek úgy, ahogyan azt a sértett elmondta, és ahogyan azt az ítéleti tényállás tartalmazza. E körben hivatkozott a sértett vallomására, amelyben azt hangoztatta, hogy az önkormányzatnál korábban mindig mindent el tudott intézni. E vallomás szerint ez volt az első eset, hogy őt valaki a folyamatban lévő ügyének elintézésében akadályozta kötelességszerű és előírásszerű magatartásával. A sértett vallomásának a hitelességét kérdőjelezi meg többek között az a tény is, hogy a feljelentés megtételére csak hónapokkal az állítólagos vádbeli eseményt követően került sor. Kétségessé teszi a tanú vallomásának hitelét az is, hogy az állítólagos pénz kérésére az utcán került sor, ahol - a vádlott nagyothallására figyelemmel mindenképpen kiabálniuk kellett volna, márpedig ez életszerűtlen. A védő ugyancsak aggályosnak tartotta a tanú1 által elmondottakat is. E tanú sem a nyomozati eljárás során, sem a tárgyaláson nem ismerte fel a vádlottat, és az is jelentőséggel bír, hogy az állítólagos cédula - amelyre tanú1 a nevét és címét, vagy telefonszámát felírta - az eljárás során nem került elő. Ennek a ténynek a védői álláspont szerint azért is különös jelentősége van, mert a sértett az eljárás során mindvégig azt állította, hogy ezt a cédulát a nyomozó hatóságnak átadta, és így sikerült tanú1-t kihallgatni, márpedig ennek az iratok között semmiféle nyoma nincs. Mindezek alapján a védő kétirányú indítványt terjesztett elő. Egyrészt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság tárgyalás keretében vegyen fel bizonyítást, idézze meg tanú1-t és a sértettet és őket, valamint a vádlottat ismét hallgassa ki és szembesítse az állítólagos utcai beszélgetésre, valamint tanú1 adatainak mikénti rögzítésére vonatkozóan. Másodlagosan pedig a védence felmentésére tett indítványt. A bejelentett ügyészi fellebbezés eredményre vezetett, míg a vádlott és védő fellebbezése alaptalannak bizonyult. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§-ának
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Feltárta a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat, amelyek felsorolása és tartalmi ismertetése az ítéletben kimerítően megtörtént, és lényegében az is megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat mérlegelő kötelezettségének is lényegében eleget tett. Az elsőfokú bíróság túlnyomó részében megalapozott tényállást állapított meg, amely meghatározó részében mentes a Be. 351.§-ának
(2)bekezdésében írt hibáktól, és a Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontja alapján csak kisebb részében, az alábbiak szerint szorul kiegészítésre: I. A sértett és a vádlott már a vádbeli eseményt megelőzően is ismerték egymást. A sértett ugyanis már korábban is rendszeresen bejárt a büfével kapcsolatos ügyek intézése miatt tanú3- hoz, aki az ügy korábbi előadója volt, és akivel a vádlott egy szobában dolgozott (a vádlott, a sértett, tanú3 vallomásai). II. A vádlott és a sértett legelső alkalommal az önkormányzat épülete mellett a parkolóban találkozott, ahol a vádlott a gépkocsijából éppen kiszálló sértettet már várta, és megszólította (a sértett tárgyalási vallomása). III. Kiegészítendő a tényállás azzal is, hogy ez alkalommal tanú1 hallotta a vádlott és a sértett között folytatott beszélgetés lényegét ezen belül azt, hogy a vádlott valamilyen engedélyért 100.000,- forintot kért, és látta azt is, amikor a sértett több iratot ad át a vádlottnak (a sértett és tanú1 nyomozati és tárgyalási vallomásai). IV. Ezt a beszélgetést követően a vádlott több alkalommal különböző felhívások teljesítése végett berendelte a sértettet az önkormányzathoz és ez alkalommal mindig újabb és újabb határidőt ígért a határozat meghozatalára. V. Végül az ítélet 4. oldal 1. bekezdés 2. sorát akként helyesbíti, hogy nem a sértett kért pénzt a vádlottól, hanem a vádlott kért pénzt sértettől. E kiegészítéssekkel a megállapított tényállás minden tekintetben megalapozott és a Be. 252.§-ának
(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéleti tényállást és az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét is támadó fellebbezését nem tartotta megalapozottnak. Megállapítható, hogy jelen ügyben a tényállás mérlegeléssel, az elsőfokú eljárásban feltárt bizonyítékok értékelése, elemzése és összevetése útján lett megállapítva. Az elsőfokú bíróság e mérlegelési tevékenysége során a feltárt bizonyítékok közül a tényállását a sértett, tanú1, és tanú2 vallomásait elfogadva állapította meg. Az eljárás során feltárt egyéb bizonyítékok részben alátámasztották e három tanú vallomását, illetve megállapítható, hogy azok nem voltak ellentétesek a három tanú által az eljárás során következetesen állított tényekkel. Lényegében ez indokolta azt is, hogy a másodfokú bíróság a védő által előterjesztett bizonyítási indítványnak nem adott helyt azért, mert ezen tanúk ismételt kihallgatása és esetleges szembesítése sem eredményezhetné az elsőfokú bíróság által feltárt bizonyítékok láncolatának a megváltoztatását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott és a védő fellebbezése tehát az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta, így eredményre nem is vezethetett. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette a cselekményt. Lényegében helyesen sorolta fel az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi körülményeket is, amelyek azonban kisebb korrekcióra szorulnak. E szerint az enyhítő körülmények közül a másodfokú bíróság mellőzi a büntetlen előéletre történő utalást, mivel ez a vádlott alkalmazásának feltétele volt az adott munkahelyen és az adott munkakörben, ugyanakkor súlyosító a kitartó elkövetői szándék. A bűnösségi körülmények értékelésekor az elsőfokú íróság túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, és tévedett akkor, amikor enyhítő szakasz alkalmazásával pénzbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak. A vádlott által elkövetett cselekmény jellegére, valamint a javára értékelhető bűnösségi körülményekre figyelemmel megállapította a másodfokú bíróság, hogy azok a vádlott javára nem értékelhető olyan nyomatékos enyhítő körülményként, amelyek az enyhítő szakasz alkalmazását indokolttá tenné. A vádlott által betöltött munkakör, a jelentős összeg többszöri hangsúlyozott kérése, súlytalanná teszi a vádlott javára szóló enyhítő körülményeket, és mindenképpen, a törvény különös részében meghatározott keretek között kiszabott büntetés alkalmazását indokolják. Ennek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat a rendelkező részben megjelölt tartamú börtönbüntetésre ítélte. Ugyanakkor megállapította, hogy a vádlott életkora és betegsége alapján lehetőség van a kiszabott büntetés Btk. 89. §
(1)és
(3)bekezdésében írtak szerinti felfüggesztésére. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdés alapján a büntetés kiszabó részében megváltoztatta, a kiszabott büntetést súlyosította, míg az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 371.§ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest, a
- év június hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Halász Irén sk. előadó bíró . Magócsi István sk. bíró A Pest Megyei Bíróság 11.B.665/2005/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.104/2008/
- számú ítéletével a mai napon jogerőre emelkedett és a kiszabott szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
- év június hó
- napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya tisztviselő