Bf.70/2018/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont] miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.200,- forintban állapította meg és az így kiszabott összesen 180.000,forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés, vagy annak egy havi részletének megfizetése elmulasztása esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására akként, hogy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani. II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntette [Btk. 305. §

(1)bekezdés a) pont] miatt 150 napi tétel, összesen 210.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. III.rendű vádlott neve III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette [Btk. 305. §

(1)bekezdés a) pont] miatt 210 napi tétel összesen 252.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Esetében is rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetés esetére történő szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette [Btk. 305. §

(1)bekezdés a) pont] miatt 210 napi tétel összesen 252.000,- forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Valamennyi vádlott vonatkozásában megállapította, hogy a meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott vonatkozásában a kiszabott szabadságvesztés súlyosítása érdekében, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés és foglalkozástól eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. I.rendű vádlott neve - jelenlegi nevén I.rendű vádlott leánykori neve - I. r. vádlott és védője egyezően elsődlegesen bűncselekmény hiánya okából történő felmentés, másodlagosan bizonyítottság hiánya okából történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. II.rendű vádlott neve II. r. vádlott védője bűncselekmény hiánya okából történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. III.rendű vádlott neve III. r. vádlott védője a fellebbezés okának megjelölése nélkül jelentette be fellebbezését. IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlott védője felmentés érdekében fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést csak a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására irányuló részében tartotta fenn, a foglalkozástól eltiltás kiszabását célzó részében mellőzte. A védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Észrevételezte, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 257.

(2)bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés ellenére nem tartalmazza a vádlottak személyi adatait. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak által elkövetett bűncselekmény jellege ellenére nem tartotta indokoltnak a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés kiszabását. Összességében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, valamennyi vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítására, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt azzal, hogy az ítélőtábla pótolja a vádlottak személyi adatait és az ítélet egyéb rendelkezéseit hagyja helyben. I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott védője a fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy bár a törvényszék a tényállás felderítési feladatának eleget tett, azonban az indokolási kötelezettségét csupán egyoldalúan teljesítette. Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna azt, hogy szakmai szempontból helyesen járt-e el I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott, illetőleg amennyiben nem, úgy fel kellett volna tárnia azt is, hogy milyen módon lehet egy téves intézkedést orvosolni. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott nem rendelkezett megfelelő szakmai tapasztalattal és hivatkozott arra is, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott és tanú neve1né tanú egybehangzó vallomása ellenére került a tényállásban megállapításra, hogy tanú neve1né nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének. Álláspontja szerint a vámigazgatási eljárás előfeltételeként mindenképpen tisztázni kellett volna, hogy ténylegesen kinek a tulajdonát képezte a pálinka és a bírság kiszabására csak olyan esetben kerülhet sor, ha az árut elrejtették. Mivel a gépkocsi csomagtartójának kinyitását követően az üveg egyből láthatóvá vált, az véleménye szerint nem tekinthető elrejtett árunak. Hivatkozása szerint tanú neve2, mint kellő szakmai tapasztalattal bíró tanú vallomása is alátámasztja ezt. Az I. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában utalt arra is, hogy fokolás nélkül eleve nem lehetséges a bírság kiszabása, így az I. r. vádlott intézkedése szakmailag nem volt helyes. Sérelmezte, hogy sem érzékszervi sem műszeres vizsgálatot nem végeztek, a csomagtartóban megtalált itallal kapcsolatban, így nem került tisztázásra az sem, hogy valójában pálinka volt-e abban, vagy sem. Álláspontja szerint a bűncselekmény megvalósulását kizárja az a körülmény is, hogy III.rendű vádlott neve III. r. vádlott egyáltalán nem vett részt az intézkedésben. I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott téves intézkedését alátámasztja álláspontja szerint az is, hogy az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU. rendeletének

1. cikkelye szerint csak olyan személy tehet vámáru nyilatkozatot, aki a megfelelő információ birtokában van. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett kétséget kizáró módon bizonyítottnak tekinteni azt, hogy tanú neve1né jogszerűen nemleges nyilatkozatot tett volna, valamint az sem volt megállapítható, hogy III.rendű vádlott neve III. r. vádlott pontosan hogyan, milyen tartalommal közvetítette állítólagosan IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlott kérését. Összességében álláspontja szerint sem az nem nyert bizonyítást, hogy történt olyan jogszabálysértés, amely indokolta volna a vámigazgatási eljárás megindítását, és az sem nyert bizonyítást, hogy jogellenes kérés hangzott volna el a vádlottak között, így I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott felmentését indítványozta. II.rendű vádlott neve II. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában kifejtette - az I. r. vádlott védőjéhez hasonlóan -, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott egy szabálytalan intézkedést kezdeményezett tanú neve1néval szemben és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott csupán ezt próbálta korrigálni. Álláspontja szerint tanú neve1né jogosult volt ugyan az utastársai nevében is vámáru nyilatkozat tételére, azonban ezen nyilatkozatot ő ráutaló magatartással tett meg a csomagtartóban lévő áruk bemutatásával. Tekintettel arra, hogy az áru bemutatása és ezáltal a vám elé állítása megtörtént, I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott tévesen járt el tanú neve1néval szemben. Hivatkozott továbbá arra is, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlottnak a vámáru nyilatkozatot el kellett volna fogadnia a „Köszönöm vámáru nyilatkozatát elfogadom" kifejezés, vagy a szövegkörnyezet függvényében az „Köszönöm" szó kimondásával. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ez nem történt meg, a vámeljárás első szakasza, azaz a vámáru nyilatkozat adása nem került lezárásra, így ennek hiányában vámvizsgálatot sem végezhetett I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott és a csomagtartóból előkerült pálinka sem tekinthető elrejtett árunak. Mindebből következően téves volt I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott azon véleménye, amely szerint lehetőség lenne tanú neve1néval szemben a vámigazgatási bírság kiszabására, így II.rendű vádlott neve II. r. vádlott eljárása volt a jogszabályoknak megfelelő. Ebből következően II.rendű vádlott neve II. r. vádlott az adott helyzetben semmilyen kötelességszegést nem követett el. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint tévedett a törvényszék, amikor tényállásszerű elkövetési magatartás hiányában megállapította II.rendű vádlott neve II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét. II.rendű vádlott neve II. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában utalta arra is, hogy az eljárás során nem merült fel olyan bizonyíték, amely megalapozná azt, hogy III.rendű vádlott neve III. r. vádlott bármit is mondott volna az üggyel kapcsolatban az éppen intézkedő kollégáinak. Kifogásolta továbbá a bizonyítékok mérlegelése körében, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére tanú neve1 tanú vallomását fogadta el a tényállás megállapítása során, hogy adatok merültek fel arra vonatkozóan, hogy tanú neve1 a cselekmény elkövetésének idején ittas állapotban volt, így az elsőfokú bíróság tévedett a bizonyítékok értékelése során a tényállásból levont következtetéseket illetően, és a jogi következtetések levonásakor egyaránt. Összességében II.rendű vádlott neve II. r. vádlott bűncselekmény hiánya okából történő felmentésére tett indítványt. III.rendű vádlott neve III. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában sérelmezte, hogy a törvényszék által megállapított ítélet több ponton iratellenes ténymegállapításokat tartalmaz, hiszen I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott és tanú neve1né tanú egyezően akként nyilatkoztak, hogy az I. r. vádlott kérdésére tanú neve1né egyből felnyitotta a gépkocsi csomagtartóját. Álláspontja szerint megállapítható lett volna az, hogy a kérdéses szatyor csomagtartóban volt, amikor I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott észlelte és téves az ítéletnek azon megállapítása is, amely szerint I.rendű vádlott leánykori neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottak közölték tanú neve1néval és férjével a bírság összegét. Sérelmezte, hogy sem a beszerzett vallomások, sem a megtekintett videó felvétel nem támasztja alá a törvényszéknek azt a megállapítását, amely szerint III.rendű vádlott neve III. r. vádlott pontosan meg nem állapítható tartalommal és módon elmondta volna III.rendű vádlott neve IV. r. vádlott kérését I.rendű vádlott leánykori neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottnak. Ebből következően álláspontja szerint iratellenes az a megállapítás is, amely szerint I.rendű vádlott leánykori neve I. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott ennek hatására állt volna el tanú neve1né tanúval szemben a vámigazgatási eljárás kezdeményezésétől. III.rendű vádlott neve III. r. vádlott védőjének álláspontja szerint már a személygépkocsinál eldőlt I.rendű vádlott leánykori neve I. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott részéről az, hogy egy üveg italt vissza kell vinnie tanú neve1nénak, amelyet álláspontja szerint a kamera felvétel és tanú neve3 tanúvallomása egyaránt alátámaszt. IIV.rendű vádlott neve III. r. vádlott védője sérelmezte azt is, hogy bár az ... rendszer tulajdonképpen csak egy keretrendszer, amelyből számos program indítható, az elsőfokú bíróság az ezen rendszerbe történő belépést olyan bizonyítéknak tekintette, amely I.rendű vádlott leánykori neve I. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott bírsági kiszabási szándékát támasztja alá annak ellenére, hogy tanú neve2 tanú vallomásában úgy nyilatkozott, hogy nem látott arra utaló jelet, hogy a vádlottak hozzá kezdtek volna a bírság kiszabásához. Álláspontja szerint figyelemmel arra, hogy az egy üveg ital visszafordítására vonatkozó döntés már a személygépkocsinál meghozatalra került, ezt követő időpontban már fogalmilag nem lehet erre az intézkedésre rábírni I.rendű vádlott leánykori neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottakat. Összességében III.rendű vádlott neve III. r. vádlott bűncselekmény hiánya okából történő felmentését indítványozta. IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlott védője a fellebbezés indokolásaként előadta, hogy bár IV.rendű vádlott neve IV r. vádlott a bírsággal kapcsolatban egy kérést fogalmazott meg III.rendű vádlott neve III. r. vádlott felé, az eljárás során nem lehetett kétséget kizáró módon bizonyítani azt, hogy ezt a kérést II.rendű vádlott neve II. r. vádlott I.rendű vádlott leánykori neve I. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottak felé továbbította volna. Álláspontja szerint mivel a feljelentés megtételére csak
2. június
3. napján került sor, a titkos információgyűjtés eredménye nem használható fel bizonyítékként, mert - az első fokú bíróság által e körben kifejtettektől eltérően - nyilvánvalóan nem teljesült a feljelentés nyombani megtételére vonatkozó törvényi feltétel, így annak bizonyítékként való felhasználása eljárási szabályt sértett. Összességében a IV. r. vádlott felmentésére tett indítványt. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
5. §

(1)bekezdése szerint eljárva a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék eljárása során nem vétett olyan, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést, amely az ítélet felülbírálatának akadályát képezné. IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlott védője által a titkos információgyűjtés eredményének felhasználásával kapcsolatos eljárási szabálysértésre vonatkozó észrevétele nem volt helytálló. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a titkos információgyűjtés eredményét bizonyítékként felhasználta, hiszen a rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a feljelentés megtételére olyan időpontban került sor, amikor az III.rendű vádlott neve III. r. vádlott által használt telefon készülék vonatkozásában kiadott különleges eszköz használatának engedélyezésének határideje még nem telt le. Így fel sem merülhet az, hogy a feljelentés megtételére késedelmesen került sor. A különleges eszköz használatának engedélyezett időtartama alatt ugyanis az engedélyezést kérő szerv mindvégig dönthet úgy, hogy további bizonyítékokat próbál a különleges eszköz útján megszerezni. Ebből következően fennállt a titkos információgyűjtés eredménye felhasználásának a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 206/A. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott feltétele. A törvényszék a tényállás felderítési feladatának teljes mértékben eleget tett és a vád tárgyát képező releváns tényekre nézve a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben és mélységben felvette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is mérlegelési körébe vonta. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget téve, logikus és az iratoknak megfeleltethető magyarázatát adta annak, hogy a tényállást miért a vádlottak bűnösségét tagadó vallomásával szemben az azt alátámasztó egyéb bizonyítékokra, így a titkos információ gyűjtés adataira, az ... rendszer adataira, a telefonokra vonatkozó adatközlésre, a kamera felvétel adataira, továbbá a meghallgatott tanúk - így különösen tanú neve1 - vallomására alapította. A bizonyítékok értékelése és ennek eredményeként a tényállás megállapítása a bizonyítást felvevő elsőfokú bíróság feladata, amely az általa beszerzett bizonyítékokat szabadon értékelhette és az ez alapján kialakult meggyőződése szerint állapíthatta meg a tényállást, figyelemmel a Be. 167. §

(4)bekezdésére. Ennek csupán az képezte akadályát, hogy a bizonyítékértékelő tevékenységének ki kellett terjednie valamennyi releváns bizonyítékra, továbbá iratszerűnek és a logika szabályainak megfelelőnek kell lennie. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő és mérlegelő tevékenysége iratszerű és logikus volt, ezért a bizonyítékok értékelésén keresztül a tényállást támadó, felmentést célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek figyelemmel arra, hogy megalapozott tényállás esetén a másodfokú bíróságnak nincs törvényes lehetősége a bizonyítékok eltérő értékelésére. Az elsőfokú bíróság tanú neve1 tanú vallomására figyelemmel (nyomozati iratok

1. oldal) iratszerűen állapította meg azt, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott kérdésére tanú neve1 tanú úgy nyilatkozott, hogy nincs bejelenteni valója és ezt követően került sor a gépkocsi átvizsgálására. Tekintettel arra, hogy tanú neve1né egyértelműen nemleges nyilatkozatot tett, így önmagában az a későbbi magatartása, hogy a gépkocsi csomagtartójának átvizsgálása során előkerült ásványvizes palackkal kapcsolatban immár nem tagadta, hogy abban alkohol - pálinka - található, ez nem tekinthető úgy, mint aki azt a vám elé állította, hiszen korábban ettől eltérő tartalmú és egyértelmű nyilatkozatot tett. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy téves volt a védelemnek az az álláspontja, amely szerint I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlottat a cselekmény elkövetésekor hatályos rendelkezések szerint olyan kötelezettség terhelte, hogy „Köszönöm" szóval fogadja el a vámáru nyilatkozat tételét, hiszen ahogyan az a NAV adatközléséből (nyomozati iratok
2. oldal) megállapítható, a cselekmény elkövetésének időpontjában a ...i határátkelőhely rendje -
3. nevű belső utasítás nem volt hatályos. Tekintettel arra, hogy tanú neve1né egyértelmű, nemleges nyilatkozata után került elő a vámmentesen, az ország területére behozható alkohol mennyiségét meghaladó szeszes ital, szakszerű és szabályos volt I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlottnak az a döntése, amely szerint tanú neve1néval szemben vámigazgatási eljárást kell lefolytatni. I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott ezt meg is kezdte és ehhez csatlakozott II.rendű vádlott neve II. r. vádlott, majd - ahogyan azt a törvényszék az iratokkal összhangban megállapította - III.rendű vádlott neve III. r. vádlott fellépésének hatására a korábban kezdeményezett szabályszerű eljárás helyett I.rendű vádlott leánykori neve I. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott olyan intézkedést alkalmazott, amely eltitkolt áru esetében nem volt lehetséges. Helyesen jutott tehát az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottak nem a szakmai meggyőződésükből jutottak arra a következtetésre, hogy nincs helye a vámigazgatási eljárás lefolytatásának tanú neve1néval szemben, hanem erre kizárólag IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlottnak III.rendű vádlott neve III. r. vádlott által tolmácsolt kérése miatt került sor. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügy megítélése szempontjából nem volt releváns az a körülmény, hogy a ...i határátkelőhelyen nem volt olyan eszköz, amellyel az egy liternél kisebb folyadék mennyiség is fokolható lett volna, hiszen tanú neve2 tanú vallomásából megállapíthatóan a vádlottaknak lehetőségük nyílt arra is, hogy laboratóriumi vizsgálatot kérjenek, amennyiben szükségesnek ítélik az alkohol tartalom pontos megállapítását. Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU. rendelet
4. cikk

(1)bekezdés szerint az unió vámterületére beszállított árukat megérkezésükkor haladéktalanul vám elé kell állítani a kijelölt vámhivatalnál, vagy a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott bármilyen egyéb helyen, vagy a vám szabad területeken. Míg az 139. cikk

(1)bekezdés a) pontja szerint ezt megteheti az a személy, aki az árukat az unió vámterületére beszállította, így megállapítható, hogy tanú neve1né tanú jogosult volt a nyilatkozat tételére. Ugyanezen rendelet 15. cikk

(2)bekezdés a) pontja szerint a nyilatkozat benyújtásával érintett személy felelősséggel tartozik az árunyilatkozatban megadott információ pontosságáért és teljességéért. A rendelet 158. cikk

(1)bekezdése szerint pedig minden vámeljárás vonásra szánt áruról az adott vámeljárásnak megfelelő vonatkozó vámáru nyilatkozatot kell benyújtani, amely a

1. cikk a) pontja alapján szóban is megtehető, nem kereskedelmi jellegű áruk esetén, amennyiben az az utasok személyi poggyászában található. tanú neve1né jogosult volt tehát a nyilatkozat megtételére, és szóban is nyilatkozhatott a csomagtartóban szállított alkohol vonatkozásában Helyesen jutott a törvényszék arra az álláspontra, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott szakszerűen járt el, amikor tanú neve1néval szemben intézkedett. A cselekmény elkövetésekor hatályos, a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló
2. évi CXXVI. törvény 61/A. §

(1)bekezdés b) pontja szerint ugyanis a vám elé állítási, vámáru nyilatkozat benyújtási kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámszerv vámigazgatási bírságot szab ki, míg a vámszabálysértések eljárási szabályairól, valamint felderítése és elbírálása végrehajtásának részletes szabályairól szóló 32/

1. (XII.4.) NGM rendelet
2. §-a szerint a vámszabálysértések gyanúja vagy észlelése esetén a NAV hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagja a jogsértés megszüntetése, mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében köteles a szükséges intézkedéseket megtenni. Így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r., illetve II.rendű vádlott neve II. r. vádlott megszegték a vámigazgatási eljárás lefolytatásával kapcsolatos kötelezettségüket, amikor attól eltekintettek és tanú neve1nénak azt engedélyezték, hogy a vámmentesen behozható alkoholmennyiségen felüli mennyiséget visszavigye a szerb határra. Az ítélőtábla a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az ügyiratok tartalma alapján az elsőfokú ítélet tényállását csupán annyiban helyesbítette a

1. oldalának
2. bekezdését illetően, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlottak azáltal, hogy IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlott III.rendű vádlott neve III. r. vádlott által közvetített kérésére elálltak a szabályszerű intézkedéstől, megszegték szolgálati kötelezettségüket, ezáltal nem került sor tanú neve1néval szemben vámigazgatási bírság kiszabására a vámmentességi értékhatárt meghaladó mennyiségű alkoholtermék ...ra történő behozatalának kísérlete miatt. Figyelemmel arra, hogy a már hivatkozottak szerint a ...i Határátkelőhelyre rendje
3. elnevezésű belső utasítás a cselekmény elkövetésének időpontjában nem volt hatályos, ezért az ítélőtábla az ítélet
4. oldalának
5. bekezdését mellőzte. A fenti helyesbítésekkel a törvényszék által megállapított tényállást a másodfokú bíróság a felülbírálat alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett I.rendű vádlott leánykori neve I. r., II.rendű vádlott neve II. r., III.rendű vádlott neve III. r. és IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlottak bűnösségére és az általuk elkövetett bűncselekményt a törvénynek megfelelően minősítette. I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott - a már kifejtettekre figyelemmel - jogszerűen döntött tanú neve1né vonatkozásában a vámigazgatási eljárás megindításáról, ezen jogszerű eljárásába csatlakozott be II.rendű vádlott neve II. r. vádlott, aki az intézkedés lefolytatása érdekében a bírság kiszabásához szükséges alrendszerek elérését biztosító ... rendszert meg is nyitotta. Tekintettel arra, hogy I.rendű vádlott leánykori neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott a II. r. vádlott intézkedésbe való belépését követően már közösen jártak el tanú neve1néval szemben, ezért mindkettőjüket terhelte a vámigazgatási eljárás lefolytatásának kötelezettsége, amelyet megszegtek. Ebből következően az elsőfokú bíróság helyesen minősítette I.rendű vádlott leánykori neve I. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott magatartását a Btk.
6. §

(3)bekezdése szerinti társtettesként elkövetettnek. Figyelemmel arra, hogy az irányadó tényállás szerint IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlott III.rendű vádlott neve III. r. vádlottat bírta rá a jogellenes kérés továbbítására, aki ennek eleget is tett és ennek hatására I.rendű vádlott leánykori neve I. r. és II.rendű vádlott neve II. r. vádlott a jogszerű intézkedésüket félbehagyva attól elálltak, ezért helyesen minősítette a törvényszék III.rendű vádlott neve III. r. és IV.rendű vádlott neve IV. r. vádlottak cselekvőségét egyaránt a Btk. 14. §

(1)bekezdése szerinti felbujtói magatartásnak. Az elsőfokú bíróság a vádlottak vonatkozásában megállapítható bűnösségi körülményeket hiánytalanul számba vette és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte és a bűncselekmény elkövetése óta eltelt időre is figyelemmel helyesen jutott arra a következtetése, hogy a büntetési célok szabadságvesztés büntetés kiszabása nélkül pénzbüntetés kiszabásával is elérhetőek. Tekintettel arra, hogy a vádlottak büntetőjogi felelőssége olyan bűncselekményben került megállapításra, amely 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. 33. §

(4)bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróság által alkalmazott pénzbüntetés törvényes büntetés volt. A törvényszék által alkalmazott napi tételek száma igazodott a vádlottak által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához és az megfelelt a belső arányosságnak is, míg az egy napi tételek összegének megállapítása során az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a vádlottak jövedelmi, vagyoni viszonyait. Helyes volt a törvényszék részletfizetésre vonatkozó rendelkezése is I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság valamennyi vádlott vonatkozásában helyesen rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetés esetére történő szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. A Btk.

1. §-a azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép, ezért ezt a megállapítást a másodfokú bíróság az ítélet rendelkező részéből mellőzte. Az elsőfokú bíróság bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezése is törvényes volt. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla sem a felmentés, sem a kiszabott büntetések súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak és a törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a Be. 451. §

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel megállapította, hogy a Kecskeméti Törvényszék az ítéletét nyilvános tárgyalás alapján hozta meg és a Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel megállapította a vádlottak személyi adatait is. A fellebbezési eljárás során I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlott kirendelt védőjének felkészülési és jelenléti díjával összefüggésben felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 574. §

(1)és

(3)bekezdése, valamint a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte I.rendű vádlott leánykori neve I. r. vádlottat. A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapul. Szeged,
2. szeptember
3. napján Dr. Mezőlaki Erik a tanács elnöke . Nagy Erzsébet előadó bíró . Halász Edina bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.70/2018/
4. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 14.B.410/2016/
5. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. szeptember
7. napján Dr. Mezőlaki Erik a tanács elnöke