Pfv.IV.22.191/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szőllősi József ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljárt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.29.311/
- számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.262/2007/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezi, az első fokú ítéletet részben megváltoztatja és megállapítja: az alperes azzal is megsértette a felperes jóhírnevét, hogy egykori ügynöki tevékenységét abban a hamis színben tüntette fel, hogy a felperes miatt végezték ki Szirmai Ottót. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetékből 18.000 (tizennyolcezer) forintot a felperes, 18.000 (tizennyolcezer) forintot az alperes köteles az államnak, külön felhívásra, megfizetni. Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A jogerős ítélet megállapította: az alperes azzal, hogy a .. című napilapnak adott interjújában, amely a lap
- június 19-i számában jelent meg, olyan hamis látszatot keltett, hogy a felperes az 1957-ben történt beszervezését követően még a nyilatkozat időpontjában is az állambiztonsági szerveknek dolgozna, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte, hogy 15 napon belül a megállapított jogsértésért magánlevélben fejezze ki sajnálkozását a felperesnek. Feljogosította a felperest e nyilatkozat nyilvánosságra hozatalára. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a peres felek a perrel felmerült első fokú költségeiket maguk viselik. A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás lényegi tartalma szerint a .. című napilap
- június 19-i számában az alperessel készített interjú jelent meg „A sofőr volt a besúgó" címmel, „.. a visszavonulásról és a visszatartott iratokról" alcímmel. Az interjúban az alperes a közéleti szerepléstől való visszavonulásának indokait tárta a nyilvánosság elé. Ennek keretében előadta, hogy a .. Szövetségének elnökeként kellemetlen helyzetbe került, mert a volt sofőrjéről, „ .. "-ről (a felperesről) kiderült, hogy „Prohászka" fedőnéven ügynök volt. Ennek bizonyítására egy
- december 17-i keltezésű, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származó, a felperes ügynöki tevékenységét értékelő dokumentumot mutatott fel, amelyből a cikk az alábbiakat ismertette: P.J. a Tűzoltó utcai ellenforradalmi csoport tagja volt ..., az ellenforradalom után az ifjusági párt megalakulásán részt vett.
- decemberében őrizetbe lett véve, ügye ki lett vizsgálva és a vizsgálat befejeztével felvetődött a beszervezési lehetősége, amelyet végrehajtottam
- márciusában. Ettől az időtől kezdve részünkre dolgozik". Erre az alperes megjegyezte, hogy
- márciusától mai napig. Tovább idézve a dokumentumot, a cikk az alábbiakat közölte: „Munkája igen eredményes. Jelentései alapján ez ideig egy halálos ítélet, egy fegyverrejtegetés - jelenleg van bírósági tárgyalás alatt -, három internálás és négy preventív őrizetbe vétel történt". Az újságíró kérdésére, hogy ez alapján kivégeztek-e valakit, az alperes közölte: „Igen, Szirmai Ottót, aki Angyal Pista mellett harcolt a Tűzoltó utcában. Mind a kettőt mellőlem akasztották". Végül az alperes közölte, hogy a felperes „Többet ártott, mint használt és letagadta a közbűntényeit", illetve „már a börtönben beszervezték". A felperes keresete alapján eljárt bíróságok azt vizsgálták, hogy az alperes az újságcikkben foglalt nyilatkozatával megsértette-e a felperesnek a Ptk.
- §-ban védett jóhírnevét. Az iratokhoz csatolt levéltári iratok alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes a felperes 1957-es ügynöki beszervezésével kapcsolatban valótlan tényt nem állított. Bizonyítottnak találta a jogerős ítélet azt is, hogy a felperes 1963-64-es években is ügynöki tevékenységet folytatott. Ugyanakkor azt a tényt, hogy a felperes egészen az interjú készítéséig ügynökként működött az állambiztonsági szervek javára, az alperes nem bizonyította. Ezért e valótlan és sértő felperes jóhírnevét. tény állításával az alperes megsértette a A keresetet ezt meghaladóan elutasító ítélet indokolása szerint a bírósági eljárás kereteit meghaladja annak történeti vizsgálata, hogy a felperes ügynöki tevékenységének a levéltári anyagból megismert, a megbízó általi értékelése való tényeken alapult-e. Ugyanígy nem találta jogsértőnek a jogerős ítélet az alperesnek azt az állítását sem, hogy a felperes miatt végeztek ki egy Szirmai Ottó nevű személyt, mert köztudomású ténynek tekintette, hogy az adott korszak halálos ítéletei nem csak a nyomozás során vagy a tárgyaláson előadott és a tanúk által nyíltan felvállalt vallomásokon alapultak. Annak eldöntése, hogy Szirmai Ottót miért ítélték el, nem lehet a perbeli jogvita tárgya. Az alperesnek az az álláspontja, hogy „a felperes többet ártott, mint használt", véleménynyilvánításnak, értékelésnek minősült, amely miatt jogsértés megállapításának nincs helye. A felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy közölte az alperessel köztörvényes elítéléseit. Ezért e tény állításával sem sértette meg az alperes a felperes személyhez fűződő jogát. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a Ptk.
- §
(1)bekezdés
- a)pont alapján a jogsértést megállapította, a
- b)pont alapján az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és a
- c)pont szerint kötelezte az alperest megfelelő elégtétel adására. Alaptalannak találta ugyanakkor a jogerős ítélet a felperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló keresetét is. Önmagában a jogsértés tárgyi súlyára és a felperes csekély mértékű pernyertességére tekintettel a jogerős ítélet nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a jogsértéssel okozati összefüggésben olyan hátrányt szenvedett, amely kárigényét megalapozta volna. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Arra hivatkozott, hogy beszervezésének kényszerítő körülményeit feltárta, így a beszervezése miatt is meg kellett volna állapítani a jogsértést. Állította, hogy a cikk Szirmai Ottó kivégzésével kapcsolatban személyére vonatkozó valótlan tényt állított, amely miatt a jogsértés megállapítását a jogerős ítélet jogszabálysértően mellőzte. Vitatta azt, hogy 1963-64-es években is ügynöki tevékenységet végzett volna. Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos. A jogerős ítélet a kereset elbírálásához szükséges mértékben a tényállást helyesen állapította meg és érdemben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperesnek a felperes 1957-es ügynöki beszervezésével kapcsolatos állításai a valóságnak megfeleltek, azaz a felperes beszervezésével kapcsolatos tényközlés nem sértette a felperes jóhírnevét. Az alperes a valóságnak megfelelően, a rendelkezésre álló levéltári iratok által bizonyítottan állította azt is, hogy a felperes tevékenységét az állambiztonsági szervek eredményesnek minősítették. A felperes ügynöki tevékenységének végrehajtásával kapcsolatban azonban az alperes az interjúban további tényeket nem közölt, ezért a való tényt nem tüntette fel hamis színben azáltal, hogy nem tért ki arra a körülményre, mely szerint esetenként a felperes értesítette az általa megfigyelt személyeket a megfigyelés tényéről. A sajtóközleményben az alperes a felperes 1957-es beszervezéséhez azt a megjegyzést fűzte, hogy a „mai napig", tehát a riport megjelenésének idejéig végzi ügynöki tevékenységét. Arra azonban az alperes a levéltári iratok ismeretében sem tért ki, hogy az 1960-as elítélését követően a felperest ismét beszervezték és 1963-64-ben ugyancsak ügynöki tevékenységet fejtett ki más fedőnéven. A jogerős ítélet által megállapított fenti tényeket azonban a per adatai igazolják. A jogerős ítélet ugyanakkor a jogsértést a „mai napig" történő ügynöki tevékenység végzésének állítása miatt megállapította. Az ügynöki tevékenység végzésének időtartamát illetően ezért a felperes alaptalanul kért további személyiségvédelmet. A jogerős ítélet azonban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy Szirmai Ottó nevű személy kivégzésének a felperes ügynöki tevékenységével való kapcsolatba hozásával sem követett el az alperes jogsértést. Az a közlés, mely szerint Szirmai Ottót kifejezetten a felperes ügynöki tevékenysége miatt végezték ki, határozott tényállítás. E tény valóságát a Pp. 164. §
(1)bekezdés alapján az alperesnek kellett volna bizonyítania. Az alperes azonban ezzel kapcsolatos bizonyítást nem ajánlott fel, és e tényállítás valósága azon az alapon sem állapítható meg, hogy a felperes tevékenységét értékelő állambiztonsági iratok szerint egy (meg nem nevezett) személy kivégzését „eredményezte" a beszervezett felperes ügynöki tevékenysége. Ennek az ismeretlen személynek Szirmai Ottóval való azonosítására a perben semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Ezért az alperes a felperes ügynöki beszervezését és az állambiztonsági szervek értékelését abban a hamis színben tüntette fel, hogy az közvetlenül eredményezte Szirmai Ottó elítélését és kivégzését. Ezáltal az alperes a való tényt, a felperes ügynöki tevékenységét hamis színben tüntette fel, amellyel ugyancsak megsértette a felperesnek a Ptk.
- §-ában védett jóhírnevét. A felperes - bár keresetében az alperes nyilatkozatának azt a kitételét is kifogásolta, amely szerint „tevékenységével többet ártott, mint használt" és „letagadta a közbűntényeit" felülvizsgálati kérelmében a keresetet ebben a részben is elutasító jogerős ítélet jogszabálysértő jellegére értékelhető felülvizsgálati indokot nem adott elő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet ezen rendelkezéseit nem érintette. A jogerős ítéletnek a körülmények mérlegelésén alapuló az a döntése, amely szerint a megállapított jogsértéssel okozati összefüggésben a felperes nem vagyoni kártérítést megalapozó hátrány bekövetkezését nem bizonyította, arra tekintettel is helyes, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy további kitétel vonatkozásában is megállapította az alperes terhére a jóhírnév megsértését. A felperes felülvizsgálati kérelmében ugyanis a nem vagyoni kárigény elutasításával kapcsolatos jogszabálysértés megállapítását megalapozó indokot nem adott elő. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(4)bekezdés alapján részben hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. §
(2)bekezdés megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, a jogsértés elkövetését Szirmai Ottó kivégzésével kapcsolatos tényállítás tekintetében is megállapította. Egyebekben a per főtárgya tekintetében a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A jogi képviselő nélkül eljáró, részben pervesztes alperes a Pp. 81. §
(1)bekezdés alapján köteles a lerótt kereseti és fellebbezési illetékkel, valamint a jogi képviselettel felmerült első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltséget a felperesnek megtéríteni. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felek pervesztességük arányában kötelesek az államnak a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 13. §
(2)bekezdés alapján megtéríteni. Budapest,
- május
- Dr. Völgyesi Lászlóné sk. a tanács elnöke, dr. Mészáros Mátyás sk. előadó bíró, dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes sk. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő