Kbf.34/2018/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében, melyből 1 rb-t folytatólagosan követett el. Ezért 1 év és 2 hónap börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Utólagos végrehajtás esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Mentesítette a vádlottat a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól,é s kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a jogorvoslati nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül eltérő jogi minősítés magállapításáért, valamint az előzetes bírói mentesítés mellőzése végett fellebbezett. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a vádhatóság álláspontja szerint a cselekmény tekintetében hat rendbeli elkövetést kell megállapítani, mert a jogi minősítés a valótlanul átléptetett személyek számához igazodik. Érvelt azzal is, hogy a többrendbeli elkövetés tényére és a cselekmények tárgyi súlyára figyelemmel nincs olyan körülmény, amely a terheltet érdemessé tenné az előzetes mentesítésre. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a vádlottat mondja ki bűnösnek 6 rb., a Btk. 343. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében és mellőzze a vádlott előzetes mentesítését. A vádlott és védője tudomásul vették az ítéletet. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.373/2018/

1. számú átiratában a katonai ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bűnügyben releváns bizonyítékokat megvizsgálta és a vádlott beismerése mellett állapította meg a tényállást. E tényállás álláspontja szerint azzal egészítendő ki, hogy fel kell hívni pontosan azokat a jogszabály-helyeket, amelyeket a vádlott cselekvőségével megszegett. E kiegészítéssel - érvelése szerint - a tényállás felülbírálatra alkalmas. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére nézve, és az irányadó katonai bírói gyakorlatra figyelemmel - a rendbeliség és a folytatólagosság vonatkozásában is - törvényesen minősítette a vádlott közbizalom elleni bűntetteit. Álláspontja szerint ugyanakkor tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor alkalmazni rendelte a Btk.
2. §

(1)bekezdésében írtakat, mert a rendőri szolgálati esküjével szembehelyezkedő, közbizalom elleni bűntettet a bűnüldöző hatóság hivatalos állományú tagjaként, hivatalos személy minőségben megvalósító vádlott nem érdemes az előzetes mentesítésre. Utalt arra is, hogy miután a vádlott szolgálati viszonya lemondással szűnt meg, a lefokozás katonai büntetést is mellőzni kell. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállási részét egészítse ki, és a vádlott előzetes bírói mentesítését, valamint vonatkozásában a lefokozás katonai büntetés alkalmazását mellőzze. A védő utóbb írásban előterjesztette álláspontját, amely szerint indokolatlan hátrányt jelentene a vádlott számára, ha a vele szemben alkalmazott büntetés a civil életben történő elhelyezkedését, megélhetését lehetetlenítené el. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú határozat előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezését - az ítélet egyéb rendelkezéseivel együtt - hagyja helyben. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője perbeszédében az írásbeli álláspontját fenntartva az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az ügyészi indítvány elutasítását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú határozatot és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott beismerő vallomására és az azt alátámasztó okirati bizonyítékokra alapította. A szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta. Kihallgatta a vádlottat, aki a tárgyaláson a bűnösségét elismerte a vádiratban foglaltak szerint. Nem tévedett, amikor a vádlott nyomozati vallomását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 291. §

(1)bekezdése alapján ismertette. Nem tévedett akkor sem, amikor tanú1, tanú2 és tanú3 tanúk vallomását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény Be. 296. §

(2)bekezdés b.) pontja alapján, továbbá tanú4 és tanú5 tanúvallomását a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 296. §

(1)bekezdése alapján ismertetéssel tette a bizonyítás anyagává. Ugyancsak ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, köztük a határregisztrációs rendszer és bélyegzőfelvételi könyv adatait. Nem tévedett tehát a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a tényállást a vádlott beismerő vallomására és azt alátámasztó tanúvallomásokra, valamint okirati bizonyítékokra alapította. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal negyedik bekezdésétől a
2. oldal negyedik bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért fogadta el a vádlott vallomását a tényállás alapjául. Ítélete
3. oldalától a
4. oldal harmadik bekezdéséig a bizonyítékokkal összhangban terhelő történeti tényállást állapított meg. A másodfokú katonai tanács részben egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a tényállásra vonatkozóan a részbeni megalapozatlanságra, hiányosságra vonatkozó megállapításával. Ezért az ítélőtábla a Be.
5. §

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel a tényállás személyi részét annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlott szolgálati viszonya

1. szeptember
2. napján lemondással szűnt meg."; a történeti tényállás I. részének második bekezdésében írtakat annyiban helyesbíti, hogy tanú4 „az úti okmányát egy ismeretlen személynek átadta azért, hogy abban - távollétében kiléptető bélyegzőlenyomatot helyeztessen el…"; végül a
3. oldal harmadik bekezdését azzal egészíti ki, hogy: A vádlott „magatartásával megszegte a Határforgalom-ellenőrzési Szabályzatról szóló 24/
4. (X.15.) ORFK utasítás 38., 39/a-c) alpontokban és a 70/a., e) és p) alpontjaiban, valamint
5. pontjában írt útlevélellenőri kötelmeit is." Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú katonai tanács által kiegészített, illetve helyesbített tényállás már megalapozott, mindenben mentes a Be.
6. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Ítélete

1. oldalának első négy bekezdésében kifejtett jogi értékelő tevékenységével a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetért, az megfelel a 6.Kbf.4/2018/
2. számú határozatában kifejtetteknek. Az indokolás kiegészítése nem indokolt. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor vádlott bűnösségét 3 rb. a Btk.
3. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, melyből 1 rb-t folytatólagosan követett el. A vádlott azzal a magatartásával, hogy határrendészként teljesített szolgálatai során a HERR-rendszerbe rövid időközönként több ukrán állampolgárságú személy utazási adatai vonatkozásában valótlan adatokat rögzített, továbbá két ukrán állampolgár útlevelébe - az ő távollétükben - helyezett el beléptető bélyegzőlenyomatot, megvalósította hivatalos személyként a terhére rótt 3 rb. közbizalom elleni bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, 1 rb-t folytatólagosan elkövetve. A katonai ügyészi fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket, és nem tévedett, amikor szabadságvesztést szabott ki a vádlottal szemben. A szabadságvesztés tartama nem eltúlzott, a törvényi minimumhoz közelít, a felfüggesztés próbaidejének mértéke is törvényes. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés megfelelően szolgálja a Btk. 79. §-ában írt büntetési célokat. Ugyanakkor tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor lefokozásra is ítélte a vádlottat, hiszen a vádlott leszerelésekor a szolgálati viszonyról történő lemondására tekintettel elveszítette a viselt rendfokozatát. A Hszt. 84. §

(3)bekezdése, valamint a 31/

1. (VI.16.) BM rendelet
2. §

(4)bekezdés b) pontja alapján, és a Btk. 137. §

(1)bekezdése értelmében lefokozni csak a rendfokozattal bíró katonát lehet. Mindezek alapján a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a lefokozás katonai büntetés kiszabását, mint törvénysértőt, mellőzte. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint az előzetes mentesítés Btk. 102. §

(1)bekezdésében írt törvényi feltételei maradéktalanul fennállnak, a vádlott szolgálati viszonya megszűnt, büntetlen előéletű, ezért az ügyészi fellebbezés e rendelkezés mellőzése vonatkozásában eredményre nem vezethetett. A fellebbviteli bíróság a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 606. §

(1)és

(2)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró,Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. bíró A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
3. szeptember
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke