Bhar.197/2018/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy a felmerült 132.300,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az első fokú ítélettel szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére - felmentése miatt - bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. Az ügyész fellebbezése írásbeli indokolásában intézkedés, próbára bocsátás alkalmazását indítványozta. A Békés Megyei Főügyészség az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal fenntartva, az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A védő a másodfokú fellebbezési nyilvános ülésen az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A Gyulai Törvényszék a 2018. január 17. napján kihirdetett 9.Bf.313/2017/4. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont]. Ezért őt 1 év próbára bocsátásra ítélte. Kötelezte 133.300,- forint bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét közvetett tettesként elkövetett lopás vétségének minősítse, egyebekben a másodfokú ítéletet hagyja helyben. A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott és a védő a vádlott bűncselekmény hiánya okából történő felmentését indítványozták. Az ügyész az írásbeli indítványát fenntartva, a harmadfokú eljárás lefolytatásakor hatályos Be. alkalmazására tett külön indítványt. Az ítélőtábla a vádlott és a védő fellebbezését alaptalannak ítélte. A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet tényállását két részmondat mellőzésével helyesbítette, mivel azok helytelen megállapításokat tartalmaztak. A másodfokú bíróság által így helyesbített tényállás megalapozott és az a harmadfokú felülbírálat alapját képezte. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megalapozott tényállásból a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. E körben még a következőkre kíván rámutatni: Ha és amennyiben a vádlott kizárólag csak kivágta volna a csatorna parton lévő fákat és azokat a helyszínen hagyja, akkor is természetvédelmi szabálysértést valósított volna meg (A szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény 187. §

(1)bekezdése), mivel a kivágáshoz nem rendelkezett a szakhatóság - önkormányzat - engedélyével. A vádlott az engedély nélküli kivágást követően a fát a birtokába vette, a saját tanyájára vitette, azt nem szállíttatta el a tulajdonos önkormányzathoz, így a tulajdonost birtokától megfosztotta. Ezen felül pedig a birtokába került fát el is égettette. A vádlott fenti magatartása eltulajdonítási szándékra utal, ezáltal a lopás törvényi tényállása megvalósult. E mellett nem bír jelentőséggel, hogy a vádlottat a cselekmény elkövetése során az út tisztítása motiválta, mivel az az eltulajdonítás jogellenességét nem zárta ki. Helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a lopásnak nem tényállási eleme a haszonszerzési célzat, ugyanakkor e körben kifejtett indokait annyiban helyesbíti a harmadfokú bíróság, hogy a vádlott a megszerzés pillanatában nem jogtalan haszonhoz, hanem a fa birtokába jutott. A vádlott cselekményét a törvényszék helyesen minősítette lopás vétségének, azonban tévedett a vádlott tettesi minőségét illetően. A másodfokú bíróság által helyesbített, így a harmadfokú eljárásban is irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlott nem maga vágta ki és szállította és tüzelte el a fát, hanem az alkalmazottait utasította erre, akik ennek eleget is tettek. A vádlott az utasítás közlésekor tisztában volt azzal, hogy a megtisztítandó terület nem az ő tulajdona, illetve hogy a fák kivágásához nem rendelkezik engedéllyel, amit azonban az alkalmazottak nem tudtak. A lopás elkövetési magatartása az idegen dolog jogtalan eltulajdonítás érdekében történő elvétele. Az irányadó tényállás szerint a vádlott az elvételben nem vett részt, arra a tévedésben lévő alkalmazottait utasította. A Btk. 13. §

(2)bekezdése értelmében közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg. A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját - a vádlott terhére megállapított bűncselekményt közvetett tettesként elkövetettnek minősítette. A törvényszék által értékelt bűnösségi körülményeket tekintve az ítélőtábla a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, hiszen a cselekmény elkövetése óta több mint két év eltelt. A súlyosító körülményként értékelt hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottsága nem volt értelmezhető az ítélőtábla álláspontja szerint, mert nem derül ki, hogy a helyi vagy az országos szintű elszaporodottságot értékelte ekként, illetőleg, hogy mely bűncselekmény az elszaporodott, a lopás általában vagy a falopás. Ezért az ítélőtábla e súlyosító körülményt, csak kisebb súllyal vette figyelembe. A vádlott büntetlen előéletű, a kárt megtérítette. Az ítélőtábla álláspontja szerint a másodfokú bíróság által alkalmazott próbára bocsátás az eljárás jelen szakaszában már méltánytalan hátrányt jelentene a vádlott számára, különös tekintettel arra, hogy az időmúlás mellett az első fokú ítélet óta is közel másfél év telt el. Erre figyelemmel a harmadfokú bíróság a próbára bocsátást mellőzte és a vádlottat a Btk. 64. §

(1)és

(2)bekezdése alapján megrovásban részesítette, mert a vádlott cselekménye már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a vele szemben alkalmazható legkisebb büntetés és más intézkedés alkalmazása szükségtelen. Az első fokú ítélet rendelkező része az akkor hatályos Be. 258. §

(2)bekezdés b) pontja alapján tartalmazta a vádlott nevét és személyi adatait. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság tévesen állapította meg másodfokú határozata rendelkező részében ismételten a vádlott személyi adatait, ezért azt az ítélőtábla mellőzte. A másodfokú határozat egyéb rendelkezései törvényesek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a vádlott és védő fellebbezését nem ítélte alaposnak, azonban a másodfokú határozatot hivatalból is felülbírálva, azt a rendelkező részben foglaltak szerint a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be.

1. § alapján helybenhagyta. ,
2. október
3. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. előadó bíró Dr. Cserháti Ágota sk. bíró Az Szegedi Ítélőtábla Bhar.I.197/2018/
4. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 9.Bf.313/2017/
5. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. október
7. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő