Bfv.808/2018/5 – Kúria

(1)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjára alapított felülvizsgálat alaptalan. KÚRIA Bfv.I.808/2018/5. szám A Kúria Budapesten, a 2018. év október hó 2. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A bűnpártolás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva az Esztergomi Járásbíróság 21.B.410/2015/31. számú és a Tatabányai Törvényszék 10.Bf.296/2017/9. számú ítéletét II. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s Az Esztergomi Járásbíróság a 2017. június 7. napján kihirdetett 21.B.410/2015/31. számú ítéletében a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. §

(1)bekezdés c) pont]. Ezért hetven napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1.000 forintban állapította meg, így összesen 70.000 forint pénzbüntetést szabott ki. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatásáról, amennyiben azt a terhelt nem fizetné meg, ugyanakkor a terheltet az ellene társtettesként elkövetett bűnpártolás bűntettének [Btk. 282. §

(1)bekezdés b) pont,

(3)bekezdés d) pont] vádja alól felmentette. A másodfokon eljáró Tatabányai Törvényszék a

1. december
2. napján meghozott 10.Bf.296/2017/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terheltre vonatkozó részében megváltoztatva megállapította, hogy a terhelt a bűncselekményt bűnsegédként követte el, a pénzbüntetés napi tételeinek számát százötven napi tételre, az egy napi tétel összegét 2.500 forintra, a pénzbüntetés teljes összegét 375.000 forintra felemelte, a bűnügyi költség összegét helyesbítette, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét e terheltre vonatkozó részében a tárgyalási határnapok pontosítása és a terhelt személyi adatainak helyesbítése mellett. A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az
4. évi XIX. törvény
5. §

(1)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjában írt okból. A felülvizsgálati indítvány szerint a valótlan tartalmú közokirat elkészítését az I. rendű terhelt tettesként követte el, védence pedig azzal, hogy a KEKKH rendszeréből a jelszavának felhasználásával lekérdezte egy másik ügy gyanúsítottja személyi adatait, illetve jelen volt, amikor a számítógép képernyőjén a rendszer által előhívott fényképeket T.1.-nek bemutatták, nem nyújtott szándékosan bűnsegélyt a közokirat-hamisításhoz, csupán a munkáját végezte. Kifogásolta azt is, hogy a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettének vádja alól történt felmentés jogcíme téves, mivel a bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a terheltek nem követték el a bűnpártolás bűntettét, így helyesen a terheltek bűncselekmény hiányában történő felmentéséről kellett volna rendelkeznie. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a meghatározó jelentőséggel bíró, a másik ügy gyanúsítottja ellen rablás bűntette miatt indult büntetőügyben az eljáró bírók egymásnak közvetlen kollégái voltak, így elfogultság miatt kizárásukat hivatalból kellett volna kezdeményezni. Utalt arra, hogy a vádat képviselő Esztergomi Járási Ügyészség, illetve a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség törvénysértően járt el, amikor felülmérlegelve az elsőfokú bíróság ítéletét a pénzbüntetés összegének felemelését szorgalmazta. Álláspontja szerint az ügyben a vádat képviselő ügyész kijelölés hiányában járt el. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta, tekintettel arra, hogy az irányadó tényállás kétségkívül a II. rendű terhelt bűnsegédi magatartását rögzítette, mivel ő felügyelte az I. rendű terhelt által foganatosított eljárási cselekményt, azt azzal is segítve, hogy a saját belépési kódjának felhasználásával végzett a központi adatbázisból lekérdezést. A Legfőbb Ügyészség utalt arra is, hogy az indítványban állított eljárási szabályszegés, a bírák közötti közvetlen munkakapcsolat, továbbá az ügyészség illetékességére vonatkozó kifogás még valósága esetén sem lenne olyan eljárási szabálysértés, ami feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezne, így nem is felülvizsgálati ok, a másodfokon eljáró ügyész pedig a súlyosítás végett bejelentett fellebbezést fenntartva az ügyész jogszabály által biztosított jogát és kötelezettségét gyakorolta. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat II. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn (BF.728/2018/1. szám). A felülvizsgálati indítvány alaptalan. A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.). A Be. 868. §

(1)bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit a hatályba lépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárást e törvény szabályai szerint folytatta le. A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. §

(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. §

(5)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. §

(6)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt. Az 1998. évi XIX. törvény 416. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor volt helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a fenti törvény 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjaiban meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Az 1998. évi XIX. törvény 21. §

(1)bekezdés e) pontja alapján bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. Jelen ügyben az Esztergomi Járásbíróság, míg a rablás bűntette miatt a másik ügy gyanúsítottja ellen indult B.874/

1. számú büntetőügyben a Tatabányai Járásbíróság járt el. Az a tény, hogy a két büntetőügyben ugyanazon törvényszék területén működő járásbíróság bírái végeztek azonos időszakban ítélkezési tevékenységet, továbbá az, hogy az adott ügyben eljáró bírák egyike későbbiekben törvényszéki bírói kinevezést kapott, illetve az, hogy a törvényszéki bíró kirendeléssel a járásbíróságon ítélkezett, nem alapozza meg a bírák kizárását. A hivatkozott kizárási ok csak erre irányuló bírói bejelentés, illetőleg az erről rendelkező kizárást kimondó határozat alapján zárja ki az érintett bírót az ügy elintézéséből. Az Alkotmánybíróság a 25/
2. (X. 4.) AB határozatában mutatott rá arra, hogy a kizárási indítványok egyébként sem korlátlanul, hanem csak az eljárási törvény által előírt szigorúbb rendben gyakorolhatók; azaz a felülvizsgálati eljárás során is irányadó az
3. évi XIX. törvény
4. §

(3)bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a felülvizsgálati eljárásban az elfogultság mint kizárási ok akkor áll fenn, ha a kérelmező első ízben olyan körülményt kíván érvényesíteni, amelyről bizonyítja, hogy arról a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást. Ehhez képest az indítványozó csupán a két ügyben eljáró bírák szolgálati helyének azonosságára alapította az elfogultsági kifogását, amelyről nyilvánvalóan nem a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást. Emellett a kialakult bírói gyakorlat következetes annak megítélésében, hogy azt a törvényi feltételt, miszerint az ügy elfogulatlan megítélése valamely bírótól nem várható, csak az adott, konkrét ügy valóságos tényei alapján lehet megállapítani és csak olyan feltárt adatok alapján, amelyek a bíró pártatlansága iránt ésszerű (megalapozott) kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014.B.4.). Mindebből következően az elfogultság általános szinten történő megfogalmazása, amely még közvetett összefüggésbe sem hozható a bíró személyével, nem alkalmas a kizárási ok megállapítására; az erre vonatkozó bejelentést alapos és konkrét okokkal kell alátámasztani. Nem volt eljárási szabályszegés az sem, hogy a vádat kijelölt ügyész képviselte, ugyanis az 1998. évi XIX. törvény 30. §

(3)bekezdése szerint a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhatott, amelyre a hatásköre vagy illetékessége egyébként nem terjedt ki. Az ügyben első fokon eljárt ügyész a törvényes határidőn belül jelentett be II. rendű terhelt terhére a büntetés súlyosítása végett fellebbezést. Azt a másodfokú ügyész fenntartotta, erre tekintettel a hatályos Be. 649. §

(2)bekezdés e) pontjában - és az

1. évi XIX. törvény
2. §

(1)bekezdés d) pontjában - írt felülvizsgálati ok sem volt megállapítható. Az ügyészi jogorvoslati indítvány bejelentése vagy annak fenntartása nem az elsőfokú ítéletben megállapított tények, a jogi minősítés vagy a bűnösség megállapításának felülmérlegelése, hanem az ügyész jogszabály által biztosított jogainak és kötelezettségeinek gyakorlását jelenti. A Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja is, amely szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság a határozatát a 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. §

(1)bekezdése pedig kizárólag azokat a bíróság által elkövetett feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéseket sorolja fel, melyek közé a felülvizsgálati indítványban foglalt okok

1. július
2. után sem tartoznak. A védő indítványában kifogásolta, hogy a tényállás felderítetlen, iratellenes, illetve téves ténybeli következtetésen alapul. A Be.
3. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerint akkor van helye felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Ezzel egyezően rendelkezett az 1998. évi XIX. törvény 416. §

(1)bekezdés a) pontja. A Be. 650. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Az 1998. évi XIX. törvény 423. §

(1)bekezdése ugyanígy rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti értékelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések, így a bűnösség megállapításának és a cselekmények jogi minősítésének helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.). Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítványnak a bizonyítékok mikénti mérlegelését és ezen keresztül a tényállást támadó részeivel nem is foglalkozhatott. Nem megalapozott a felmentő előterjesztett indítvány sem. rendelkezés jogcíme kapcsán Az elsőfokú bíróság ítéletének 10. oldal 2. bekezdésében ugyanis részletesen kifejtette, hogy a bíróság miért nem találta bizonyítottnak a bűnpártolást. Eszerint nem volt bizonyítható az, hogy a terheltek magatartásának kifejezetten az lett volna a célja, hogy a rablás elkövetőjét a büntetőeljárás alól mentesítsék. A Kúria a fentiekre figyelemmel az előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta, ezért a megtámadott határozatokat II. rendű terheltre vonatkozó részében a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. A Kúria végzése ellen a fellebbezés kizárt, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja kizárja. Az ismételt indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 652. §

(6)és

(7)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria az indítványt a Be. 656. §

(4)bekezdése alapján érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. október
2. Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Domonyai Alexa s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: TóthLné bírósági tisztviselő